Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-25 / 70. szám
1 PEST MEGYE/ HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 25., PÉNTEK J3 Hol a bátorság mostanában? Kedves Főszerkesztő Úr! Legalább akkora örömet, de talán még nagyobbat okozott nekem az önt közelmúltban ért kitüntetés, mint amikor annak idején a Pest Megyei Hírlap egész kollektíváját részesítették elismerésben. Az úgynevezett médiaháborúban a százalékarányban szinte jelentéktelennek nevezhető nem baloldali sajtóorgánumok között megítélésem szerint az ön lapja vállalta a legnehezebb szerepet. A mai ellenzéki hangorkánban a minden szélsőségtől mentes, keresztény és nemzeti alapon álló egészséges jobboldali irányzatot képviselni ma nagyobb bátorságnak tűnik, mint akár a bomlófélben levő pártállam idején, akár csak halvány ellenérzést is kifejezésre juttatni. A fenyegetések és gyaláz- kodás pergőtüzében rendületlenül állva, nagy merészséggel és elkötelezettséggel vezérli a magyar sajtó majdnem egyedüli nem baloldali reprezentánsát. Úgy érzem, hogy ha majd száz év múlva egy valóban pártatlan történész megúja a huszadik század magyar sajtójának történetét, az ön lapját és személyét méltó elismerésben részesíti. Lehet, hogy a választások a sajtót szinte kizárólag kézben tartó baloldal sikerét hozzák. Az sincs kizárva, hogy a visszarendeződés felé tesz az ország nem jelentéktelen lépéseket, dé akkor is, az ön munkássága és az a szellemiség, amelyet a lap sugároz, történelmi méretűvé teszi az önök harcát, bár a baloldali győzelem esetleg kétes útra tereli a magyar közeljövőt. További munkájához sok energiát és sikert kívánva, maradok őszinte híve. Tiszay Géza Budapest Pető Iván-óra a gimnáziumban Tisztelt Főszerkesztő Úr! Köszönettel vettem, hogy ,,Abonyi Honfoglalók” címmel foglalkozott az abonyi gimnáziumban 1994. március 10-én történtekkel. Mint szülők, felháborodtunk, hogy Pető Iván SZDSZ-el- nök (ávós fiú) az abonyi SZDSZ vezetőjének, Fodor László abonyi gimnáziumigazgatónak a meghívására, oktatási intézményben, választási kampány idején „órát” tartott. Egyetértek az ön által leírtakkal, és alátámasztom a leírt tényeket, hogy a gimnázium igazgatója valóban a tudományos szocializmust oktatta a ’80-as években, most pedig liberális köntösbe bújva ugyancsak „oktat” és egy volt jó hírnevű gimnáziumot vezet. Csodálkozunk, hogy a helyi képviselő-testület a „Pető Iván-óráf ’ szó nélkül hagyta, sőt még büszke is rá. A gimnázium igazgatója a Pető Iván-óra szervezése és a kopogtatócédula szedése helyett inkább emelné az iskolában folyó oktatás színvonalát, hogy mi szülők ne legyünk elkeseredve a rendkívül alacsony tanulmányi- és osztályátlagok miatt. A fentiekhez annyit fűzünk hozzá, hogy nem szeretjük Fodor Lászlót, az abonyi SZDSZ vezetőjét, a gimnázium igazgatóját, a képviselő- testületi tagot. A gimnáziumi tanulók szülei nevében Kiss J.-né Abony Megint a köz veszített Mi is történt Pécelen pár hete? Nem különös dolog, csak annyi, hogy az élelmiszerboltok bérletének szerződését az önkormányzat megszüntette és nagyon gyorsan (kissé drasztikusan is, az ott dolgozók szempontjából) új bérlőket keresett és talált. Ebben semmi hiba nem lenne, ha mindezekről tudott volna a képviselő-testület. Azonban nemcsak ők nem tudtak róla, hanem sok péceli állampolgár sem, akik pedig szerettek volna „régi boltjukban” új bérlőként tovább dolgozni. Felháborodott a képviselő-testület nagy része és igen sok érintett állampolgár is, akik úgy érezték, nem kaptak esélyt (legalábbis nem egyenlőt) arra, hogy pályázhassanak az üzlethelyiségek bérbevételéért. Felháborodásukban a Tv-hez fordultak, melynek Ablak című műsora ki is jött - és „felvette az anyagot”. Ezt aztán korrekt módon összeszerkesztették, megvágták és bemutatták a „szereplőknek”. Mindenki vállalta magát, csak a polgár- mester és szűk köre nem tartotta az „anyagot” jónak, mondván, hogy „ez a nagyközséget lejáratná”, további ellentéteket szítana. Az elkészült film vetítését így hiába várta Pécel lakossága, azt sem a jelzett időpontban, sem azóta nem vetítették le! Hiába kérte tizenkét képviselő és a filmben szereplő számos polgár. Valami furcsa dolog történt, vagy az én „értelmező szótárammal” van baj, mely szerint a közszolgá- latiság szó szerint az állampolgárok közügyeinek képviseletét kell hogy jelentse, uram bocsá’, az állampolgárok nagyobb csoportjának ügyét kell hogy szolgálja. De nem szolgálja, mert valaki „felszólt” vagy „leszólt”, mint régen a megyei vagy fővárosi pártbizottságoktól, hogy fiúk, ezt ne hozzátok le. Már kezdtem hinni a chart- hásoknak, hogy a médiákat a kormány ,felügyeli”, csak van itt egy kis bökkenő: a polgármester SZDSZ-es. Hát akkor hogy is van ez a sajtó- szabadság és közszolgálati- ság? Pécelen is, meg a Tv- ben is, mintha az „itt a piros, hol a piros?” játék folyna demokráciaügyben, és hát térHISTÓRIA A Nyúzóvölgyi per m De vegyük sorjában . — a vizsgálati anyag kronológiáját követve — a vélhetően megtörtént eseményeket. 1782 húsvétját követő napokban Hont vármegye pandúrjai négy cigány férfit kísérnek Kemencére az impozáns megyeháza börtönül szolgáló boltíves pincéjébe. A négy férfit egy éjszakai betörés során fogták el Almáson. A pandúrokat a kárvallott helybéli jegyző riasztotta, akinek — tettenérésükkor — épp az éléskamráját fosztogatta a négy férfi. A láncra vert rabokat azonnal szigorú vallatásra fogták, hogy egyéb viselt dolgaikra is fény derüljön. A vallatások során egy-kettőre kiderült, hogy ők voltak a visontai mészárszék, majd az almá- si kerékgyártó műhely kirablói is. A kezdeti sikereken felbuzdulva a vallatok újabb bűntények beismerését várták, így egyebek között rajtuk kérték számon négy eltűntnek nyilvánított környékbeli személy hollétét is. A négy rab egy ideig tagadott, ám miután alapos tortúrának vetették őket alá, beismerték, hogy a keresett személyeket ők tették el láb alól. A megyeháza azonnal helyszíni szemlét rendelt el, ám az erdőben, ahová a négy férfi vezette őket, sehol sem leltek a meggyilkoltak holttestére. A nyomozók arra gyanakodtak, hogy a cigányok a félrevezetés szándékával csalták őket az erdőbe, s ezt a gyanújukat csak tovább erősítette az állítólagos tény, hogy — miként ez a jelentésükben áll — köteleiktől valahogyan megszabadulva szökést kíséreltek meg. E kísérletüket meghiúsítva visszavezették őket a tömlöcbe, ahol az előbbieknél még kegyetlenebb módszerekkel folytatták vallatásukat, hogy megtudják, hová rejtették áldozataikat. A felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a megátalkodottak még hosszú ideig hallgattak, mígnem egyikük arra az ismételten feltett kérdésre, hogy hová tüntették el a meggyilkoltak holttesteit, beismerő vallomást tett, mondván: „megettük”. Váratlan bejelentés teljességgel új fordulatot adott a nyomozásnak. Most már azt kellett kideríteniük, hol, hogyan, milyen körülmények között követték el szörnyű tettüket, kik voltak a bűntársaik? Az újult erővel induló nyomozás során bűnjeleket keresve csaknem az egész vármegyét átkutatták. így leltek rá Almás község határában egy Didi Miklós nevű cigány házában arra a véres kőre, amelyen a vádlottak szerint — mert időközben emberevés címén vádat emeltek ellenük — az áldozatokat darabolták fel. A nyomozati anyag a továbbiakban a valószínűsíthető eseményeket írja le. Ezek tanúsága szerint a cigányok áldozataikat az erdőbe csalogatták, s miközben asszonyaik lármát csaptak, kiabáltak, daloltak, a fiatalabb férfiak pedig hegedültek, a purdék visongtak, hogy elleplezzék az áldozatok jajveszékelésének hangját, nos, ezenközben kegyetlenül lemészárolták őket. A Didi Miklós házában aztán feldarabolták, beleiket a kutyák elé dobták, s miután az asszonyok megsütötték, megfőzték az áldozatok húsát, „lakodalmat” csaptak. Egy kitérő erejéig itt jegyezzük meg, hogy lakodalom szavunk nyelvújítási termék, a lakoma és a soka- dalom szavak eggyéolvasz- tásával jött létre. Ma már csak az esküvők utáni vígasság jelölésére használjuk, régebben minden olyan társasági összejövetelt jelentett, ahol a sokada- lom lakmározás közben ví- gadt. A lakodalmat követően az áldozatok csontjait elégették, a hamvakat pedig a patakba szórták. E részletekbe menő, natu- ralisztikus beismerő vallomásokat követően felszólították a vádlottakat azok megnevezésére, akik a lakomán részt vettek, az áldozatok feldarabolásában segédkeztek, illetve azokét, akik az ételek elkészítésében, feltálalásában és elfogyasztásában vettek részt. A megtört vádlottak tucatszám sorolták a neveket, alighanem számos ártatlan is felkerült a bűnösök lajstromára, hiszen, miként a forrásanyagokból kiderül, az elfogásukra indított hajtóvadászat során több mint kétszáz környékbeli cigány férfit és nőt tartóztattak le, s helyeztek szigorú őrizet alá. Mint említettük, a császár személyes megbízottja vizsgálta át a nyomozati és peranyagot, s Bécsbe küldött ösz- szegzésében a vármegyei elöljáróságokat jócskán elmarasztaló hangnemben tesz jelentést az uralkodónak. Kifogásai között szerepel egyebek mellett az a törvénytelen eljárás, ahogyan a letartóztatottakból a beismerő vallomást kicsikarták. Noha a tortúrát, ezt a kegyetlen kínzásokkal járó vallatá- si módszert Mária Terézia császámő egy korábbi rendeletében már megtiltotta, s ezt később fia, II. József is megerősítette, az eljárás somészetesen a piros a .játékvezetőnél” marad, nincs nyerő vagy nyertes Pécelen. Legalábbis az állampolgár, a köz megint veszített. Lestyán Petemé Pécel Hűség a hajdani jutalmazóhoz É Mikor néhány hó- & nappal ezelőtt a ma- daras párt elhatároló....dott egyik markáns k épviselőjétől, átkényszerít- ve azt a berzenkedő függetlenek közé, nem gondoltam volna, hogy az élet még ennél is bizarabb helyzeteket tud produkálni. Most pedig ez történt az MSZP színeiben vitézkedő hajdani hajlon- gós Hajdúval, akit tulajdon pártelnöke, a hajdani daliás külügyminiszter szólított fel visszalépésre. Az ok Hajdú gadói hevüle- tű magyarellenes kirohanása, amire az alkalmat a Csoóri és Duray ellen írt otromba cikk megjelenésének évfordulója adta. Annak idején a cikkért svájci nagyköveti kinevezés járt, ma politikai tévedésnek minősíti a hajdani jutalmazó. A csongrádi új-szocialisták derekasan kitartanak Hajdú mellett, aki kitart... kinek a politikai tévedése mellett is? Mert hogy sok évvel ezelőtt ki íratta azt a förmed- vényt, azt talán éppen Hóm elvtárstól kellene megkérdezni, aki az idő tájt — reméljük, utoljára — e kérdéskörben döntési helyzetben volt. Dr. Chikány Gábor Budapest Bátorító levél Tisztelt Szerkesztőség! Szégyellem, hogy nem írok Önöknek naponta bátorító, támogató levelet, régi tervem ez, és most Csúcs László védelmében megteszem. Felháborít a mérhetetlenül magabiztos magyarellenes- ség. Érthetetlen és szomorú ez, hogyan kerülhetett ennyi éretlen, okoskodó ember a rádióhoz, a tv-hez. Szerintem nem elég a tehetség. A bölcsességet és a hazaszeretet is számon kellene kémünk azoktól, akik az ország népéhez szólnak. Ki hatalmazta fel a rádiósok egy részét, hogy saját sérelmeikről beszéljenek a hírekben? Sokan visszaélnék ezzel a kivételes helyzettel. Idézgetnek a nyugati lapokból, mintha ezzel igazolni lehetne a vélt igazságukat. Vajon a nyugati újságírók alaposabban ismerik a mi sorskérdéseinket, helyzetünket, mint mi? Mint például Benedek István, Fekete Gyula és a többiek? Csúcs Lászlónak akadna még sok söpömivalója. Gondolatban megszorítom a kezét és az Önökét is, kívánva eredményes küzdelmet a jövőnkért! Meleg üdvözlettel, szeretette* Beke Miklós (tanár, Budapest) rán ez mégis alkalmazásra került. Kérdésessé vált tehát a vallomás tényeken alapuló valódisága. A megbízottnak szemet szúrt az a könnyedség és szapora igyekezet is, ahogyan a hatóságok egyetlen beismerő vallomás alapján indítványozták a vádemelést. Szemet szúrt a vizsgálónak az is, hogy sem a nyomozati anyagban, sem a periratok között nem szerepel egyetlen alkalommal sem az állítólagosán meggyilkolt négy férfi neve, eltűnésükről senki nem tett feljelentést, őket senki nem kereste. Sok egyéb mellett mindezek végső soron kérdésessé tették számára az egész per jogosságát. (Folytatjuk) Paizs Tibor Tököl adománylevele IV. (Kun) László király nem hagyott hátra maga otán jó emlékeket, uralkodása alatt az országban alig akadt valaki, aki tisztelettel szólt volna a királyról. Botrányai, féktelensége hírhedtté tették nevét. De nem volt nála különb a nővére, Erzsébet sem. Még gyermekként a nyulak-szigeti apácák közé került, ám természetében, erkölcseiben „ellen-apáca” volt, ahogyan Ladomér érsek jellemezte. Egy bizánci történetíró, Geogrios Pachyméros „szemérmetlenül meztelenke- AF’-nek nevezte, amikor híre járt, hogy össze szűrte a levet húga sógorával, Milutin szerb fejedelemmel. Csak kényszerből vállalta az apácaélet külsőségeit A király alighanem tisztában volt nénje hajlamaival, ezért — és persze politikai céljainak megfelelően — színjáték keretében ragadta ki a zárdából. Kun kísérőivel rátört az apácákra, és Erzsébetet férjhez adta egy cseh főúrhoz. IV. László Erzsébetnek gazdag birtokadományokat is juttatott, így többek között — még férjhez adása előtt — Tököl birtokát is neki juttatta, aki akkor a kolostor főnökasszonya volt. 1280. március 25-én kelt az oklevele, miszerint „IV. László király a nővérének és a nyulak-szigeti apácáknak adja a nagy szigeten levő' Tököl birtokát, miután a budai káptalan megállapította határát”. Tököl nem sokkal korábban fordult elő először az oklevelekben, egy 1270 körüli határbejárás során jegyezte fel először a „Thukul” nevet a káptalan jegyzője. Pogány György
