Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-25 / 70. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. MÁRCIUS 25.. PENTEK A kapkodó privatizáció sérti érdekeinket A KDNP felülvizsgálná a szerzó'déseket Melyek a privatizációval kapcsolatos elképzelései, s mi a véleménye a stratégiai iparágak külföldi tulajdonba kerüléséről? — kérdeztük Fejéregyházi Sándortól, a 9. számú választókerület KDNP-s képviselőjelöltjétől. Pest megyei helyzetkép Nem a munkavédelmen kell spórolni Tíz halálos kimenetelű foglalkozási baleset történt ta­valy Pest megyében, s közel kétezren sérültek meg mun­kavégzés közben az előírások megszegése, figyelmetlen­ség miatt — ez derül ki abból a jelentésből, amelyet a na­pokban készített el az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Pest Megyei Felügyelősége. — Feladatunk a biztonsá­gos termelés felügyelete — foglalta össze tömören tenni­valójukat Berta László igazga­tó, munkabiztonsági és mun­kaügyi főfelügyelő, amikor la­punkat tájékoztatta az 1993. évi munkavédelmi helyzetről. Mint hangsúlyozta: senki­nek sincs joga ahhoz, hogy a biztonságtechnikai követelmé­nyek figyelmen kívül hagyásá­val emberek egészségét, testi épségét veszélyeztetve működ­tessen gazdálkodó szervezetet. Berta László elmondotta azt is, elsősorban szemléletbe­li változásra van szükség e té­ren, mert a tavalyi ellenőrzé­sek során gyakran tapasztal­ták, hogy főként az ötven munkavállalónál kevesebb em­bert foglalkoztató cégeknél ke­zelik másodlagos szempont­ként a .munkabiztonságot. Saj­nos úgy gondolkodnak, hogy ezen lehet megtakarítani, pe­dig csupán látszatspórolásról van szó: mert» például egy csonkolásos baleset jóval tete­mesebb kiadással jár, mint mondjuk a védőeszközök be­szerzése, használatának ellen­őrzése, nem beszélve ennek emberi oldaláról. Az igazgatótól megtudtuk: sok helyütt nem szenteltek kel­lőfigyelmet a berendezések ál­lapotára, rendszeres karban­tartására sem. Általában a gépnek csak azokat a részeit újították fel, amelyek nélkü­lözhetetlenek a folyamatos ter­meléshez. A kiszolgáló, járulé­kos tartozékokkal nem foglak koztak túlzottan. 'E magatartás következmé­nye, hogy az 1993-ban meg­tartott közel tízezer munkavé­delmi ellenőrzés során négye- zer-hatszáz esetben függesztet­ték fel egyes munkagépek használatát mindaddig, amíg nem teremtették meg biztonsá­gos üzemeltetésük feltételeit. Hétszáz dolgozóval szem­ben intézkedtek, akik vagy nem rendelkeztek a munkavég­zéshez szükséges orvosi alkal­massági igazolással, vagy nem oktatták ki őket a berendezé­sek kezelésére, vagy engedély nélkül dolgoztak rajtuk. Saj­nos előfordult nem egyszer, hogy alkoholos befolyásoltság alatt álló munkavállalók tartóz­kodtak a telephelyeken. A Pest megyei felügyelőség kezében több olyan eszköz van, amelyekkel szankcionál­hatják a szabályokat be nem tartókat. Mindenesetre nem az a céljuk, hogy minél több bün­tetést szabjanak ki, hanem mint azt Berta László többször is hangsúlyozta: elsősorban a megelőzésre, a balesetek elke­rülésének lehetőségeire irányít­ják a munkaadók figyelmét. Azonban ott, ahol az előírá­sokat már olyan súlyosan — esetleg több esetben -— szeg­ték meg, hogy e cselekedetük­kel a dolgozók élete került ve­szélybe: nem volt más válasz­tásuk csak a büntetés. így kétszázhúsz esetben él­tek a helyszíni bírság eszközé­vel — ennek összege 100 és 5 ezer forint között mozog — , mintegy 600 ezer forint ösz- szegben. Negyvenszer kezdeményez­tek szabálysértési bírságot, melynek felső határa 30 ezer forint. Összesen 200 ezer forin­tot fizettek a szabályok meg­sértői. A felügyelőség tavaly bűn­vádi eljárást nem indított, mert szerencsére ebbe a kategóriá­ba első súlyosságú cselek­ményt nem találtak. A kiszabott bírságok az utol­só fillérig a munkavédelmi alapba folynak be, amelyből azok a gazdálkodó szerveze­tek részesülhetnek pályázati formában, ahol a munkavédel­met fontos szempontként keze­lik. (klug) Veresegyház vállalja, övé a kockázat A gyermekliget gazdagítja a falut f Veresegyház polgármestere a közelmúltban meglehe­tősen megdöbbentette képviselőtársait, amikor azzal a felajánlással állt elő, hogy ha Nagymarosnak nem kellenek, települése befogadná az ősszel Vácdukáról, s Szobról kikerülő állami gondozott gyermekeket. Mindehhez 400 millió forintot kért — és kapott is — Pásztor Béla. A töb­bi aztán már a község kockázata — hangoztatta. — A KDNP gazdaságpoliti­kája nem privatizáciöellenes, ám a privatizáció Magyaror­szágon jóval gyorsabb üte­mű a nemzetközi normánál, s ezért sokszor figyelmen kí­vül hagynak alapvető szak­mai és nemzetgazdasági ér­dekeket. A kapkodó privati­zációs munka következmé­nye, hogy nem alakulhat ki a megfelelő verseny; aki ad hoc többet ígér, az jut hozzá a létesítményekhez. A titkosí­tott adatok sem szolgálják a „verseny” tisztaságát, mi több maga a titkosítás is el­tér a nemzetközi gyakorlat­tól! A KDNP nem idegenke­dik a külföldi tőke beáramlá­sától, ha az piacot, fejlett technikát hoz, s tőkeigényes iparágakat (bányászat, autó­gyártás) támogat. Ha újból kormányzati szerephez és te­vőleges többséghez jutnánk, fölülvizsgálnánk az eddigi privatizációk szerződéseit — jogszerűek-e —, s ha nem, felelősségre vonnánk a nem­zetgazdaság kárára tevékeny­kedőket. — Miben jelent többet a KDNP által képviselt szoci­ális piacgazdaság a liberális piacszemlélettől? — A keresztényi erkölcsi- ség alapjain nyugvó szoci­ális piacgazdaság középút a kollektivista és az individua­lista gazdaságfölfogás kö­zött. Nem lehet célunk a tár­sadalom — mint legfőbb ér­ték — alá rendelni az esvéni széles réteg elszegényedésé­hez vezet, míg az erős és kí­vánatos középréteg úgyszól­ván ki sem alakul. Sajnos a gazdasági társaságokról szó­ló törvény éppen a szociális piacgazdaság ellenében hat. — A munkanélküliség megoldására kidolgozott ter­veket minden gazdasági programnak tartalmaznia kell. Mi az önök álláspontja ebben a kérdésben? — A munkanélküliséget szükséges rossznak tartjuk, ám nagyarányú megjelenése nem természetes velejárója a gazdasági átmenetnek. A munkanélküliek például be­vonhatók a közmunkákba, így hasznos tevékenységet végeznének bérért, ami, igaz több kell legyen a segélynél, de megfelelő ellenszolgálta­tást várhat el érte az állam. Magyarországon rohamosan fejlődik az infrastruktúra. A kisebb települések is telefon­hoz, csatornához, gázhoz, út­hálózathoz jutnak. E regioná­lis fejlesztések közmunkái munkahelyeket teremtené­nek a körzetekben. A diplo­más munkanélküliek fölkaro­lására jó példa a gödöllői ag­rármérnök-továbbképzés, ahol az állásukat vesztett ag­rárszakemberek a komplex tananyag révén bekapcsolód­hatnak az önkormányzati munkába a tanfolyam végez­tével. — Budaörsi bemutatkozá­sán megemlítette az adózás lés, lakásszervezés) valameny- nyi költsége. Például a gaz­dagok a vagyonuk, s ne kö­vethetetlen jövedelmeik után adózzanak, a több gyerme­ket nevelő családok adóter­hei pedig csökkenjenek! — Honnan teremtenék meg a szociális támogatások­hoz kellő anyagi hátteret? — Az anyagi hátteret gaz­dasági (működtetésbeli) ész- szerűsítésekkel kívánjuk biz­tosítani. Az államháztartás bevételeinek növelésére kitű­nő példa a csődmenedzserek munkája, amelynek köszön­hetően egy év alatt 18 milli­árd forintot takarított meg az ország, nem beszélve a plusz- bevételekről, mint a meg­mentett munkahelyeken dol­gozók adója. Ráadásul — közvetve — a kiadási oldal is csökkent, hiszen nem kell új munkahelyeket teremteni. A kiadások közvetlen csök­kentését három — a vállala­ti, az önkormányzati és a kor­mányzati — szférában látjuk megvalósíthatónak. A válla­latok rosszul működő részeit meg kell szüntetni. Az óriási­vá duzzadt önkormányzati tu­lajdon — bölcsőde, lakás, színház, mind az önkormány­zatok vagyonát képezik — hatékonyabb, gazdaságo­sabb fölhasználását, illetve működtetését szorgalmaz­zuk. Az oktatás és az egész­ségügy átszervezésével is je­lentős összegek takaríthatok meg. A kormányzati szféra szintén működhetne olcsób­ban, ha a megfelelő átalakítá­sokat elvégezhetnénk. — Milyen szinteken képze­li el a KDNP-s gazdaságpoli­tika egyik alapvető kérdésé­nek — a számonkérésnek a megvalósulását? — Gazdaságpolitikánk egyik sarkalatos pontja a szá­monkérés, melyet családi és vállalati szinten is meg kell valósítani. Legyen felelősség­re vonható az a családfő, ki a gyermeknevelésre kapott se­gélyt elissza; vagy az a gyár- tulajdonos, aki rosszul gaz­dálkodik, illetve önnön zse­bébe süllyeszti az állami tá­mogatásokat. N. V. * így helyes! Félreértésekre adott okot a március 12-i (szombati) számban megjelent „Élede­ző monorierdeiek” című cikkünk. A szerkesztőség nevében ezúton elnézésü­ket kérjük, egyben ismer­tetjük a helyes adatokat, miszerint: az elválást szor­galmazó aláírások száma 599 darab volt, a hitelesíté­si eljárás során 569 dara­bot fogadtak el érvényes­nek; továbbá a népszava­zás elsődleges időpontja nem 1994. július 31., ha­nem 1994. július 10., ak­kor lesz július 31-e, ha ez- ütközik a képviselő-válasz­tások második fordulójá­val; valamint Monorier- dőn nem csak egy, hanem kettő társadalmi egyesület működik. Volt olyan település, amely a felajánlás hallatára - maga is kedvet érzett ahhoz, hogy át­vállalja a 140 gyermek elhe­lyezésének gondját (igaz, me­gyei segédlettel), volt, akit a Veresegyháznak juttatandó pénz nagysága bőszített fel, mások pedig annak jogossá­gát kérdőjelezték meg, mely szerint a közgyűlés egy telepü­lésnek, a konkrét gazdasági és pénzügyi számítások ismerete nélkül, akár egyetlen forintot is átutalhat. Veresegyház mindenesetre válj a a gyerekeket. Legalább is ez derül ki abból a beszélge­tésből, melyet Pásztor Bélával folytattunk. Az idő rövidsége miatt — érthető módon — még mind ez idáig nem sike­rült az ügyet széles fórum elé vinni, sőt a gyermekliget ter­vezése is egyelőre még csak a szavakban folyik. Mindemel­lett már többen megkeresték a polgármestert azzal, hogy fel­ajánlják segítségüket és közre­működésüket mind az építke­zés, mind pedig a majdani gyermeknevelés terén. Termé­szetesen nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy Veres- egyházon is vannak a felaján­lásnak ellenzői: főképp az ál­talános iskola pedagógusai kérdőjelezik meg, hogy a je­lenlegi tárgyi és személyi fel­tételek mellett el tudják-e majd hasonló színvonalon lát­ni teendőjüket, ha az intéz­ménybe mintegy 80 gyermek­kel több jár. Utóbbiak aggo­dalmára is válaszolt Pásztor Béla. — Először is, ami a pénzt illeti. Előre kívánom bocsáta­ni, hogy nem ajándékba kap­tam ezt az összeget: annak fel- használásáról egy később alá­írandó szerződésben vállalok garanciát, illetve ennek jegyé­ben ellenőrzi a pénz elköltését a közgyűlés. Amit Veresegy­ház vállal ezzel a gyermekli­gettel a világ legtermészete­sebb válasza arra a kérdésre: mi legyen a 140 gyermek sor­sa. Mivel egyetlen más me­gyei település sem jelentke­zett a miénknél konkrétabb el­képzeléssel, úgy vélem, az ál­talam beterjesztett felajánlás — mely a mai legkorszerűbb szakmai követelmények sze­rint felépítendő gyermekliget 1994. augusztus 19-i ünnepi átadásáról szól — elfogadható. — Miért épp 400 millió fo­rintot kért? — A nagymarosi ingatlan, mely elsőként került szóba, mint a két megyei nevelőinté­zet gyermekeinek összevont befogadóállomása, 315 milli­ót ér. Ehhez még hozzászámí­tottuk a felújításra tervezett 25 milliót, s az áfa-költségek­kel, illetve egyéb — kizárólag a helyi oktatási-nevelési háló­zat bővítését szolgáló beruhá­zási költségekkel — állt össze a végösszeg. — Egyelőre még nincsenek konkrét tervek, s pontos számí­tások. Mi történik, ha a gyer­mekligetet több pénzből sike­rül csak megépíteni? — Ez a település kockázata. Bár megjegyzem: nem félek a pluszköltségektől. Veresegy­házon mindig is olyan nagyfo­kú volt a segítőkészség, s az önkéntes munkafelajánlás, olyan mérhetetlenül erős a szo­ciális érzékenység, hogy bí­zom abban: az egész falu az ügy mellé áll. Nem utolsósor­ban azért, mert sokan gondol­kodnak úgy, hogy a gyerme­kek elhelyezésével nem vala­miféle terhet veszünk magunk­ra, hanem a településünk lesz gazdagabb egy szép intézmény­nyel. S akkor még nem szól­tam az építkezés meg az üze­meltetés miatt megnövekedő helyi munkahely-létesítésről, illetve arról, hogy az ésszerű szervezés eredményeképpen megtakarítható milliókból az eddigi gyermeklétesítménye­ink, sőt maga, Veresegyház is gazdagodna. érdeket, hiszen ez a termelés­ben érdektelenséget szül, de az egyéni jogok sem nőhet­nek az össztársadalmi érde­kek fölé, mert ez gazdasági anarchiához vezetne. Törvé­nyi úton szeretnénk megszab­ni a tulajdonosi jogköröket, melyeket betartva a tulajdo­nosnak önkorlátozást kell a társadalom, valamint a nem­zetgazdaság érdekében gya­korolnia. A vadkapitalizmus nem elfogadható mérce, mert egy szűk, de mohó ré­teg vagyonosodásához, egy ésszerűsítésére vonatkozó né­zeteit. Kérem, mondjon rá né­hány példát is! — A családi adózás és a vagyonadó bevezetése, a fő­állású anyaság és ehhez kap­csolódva az anyasági idő nyugdíjszerző jogként való elismertetése mind egy biz­tonságosabb szociális létalap megteremtését szolgálják. Bér- és adóreformot kell vég­rehajtani, ahol az adóará­nyokban és a bérekben meg­jelenik az életfenntartás (megélhetés, gyermekneve­Paradicsom Paradicsomot ültetek. Cserépbe. Más földterületem, mint ez a néhány cserépnyi, nincsen — bár most, mivel a pótló­lagos lehetőséget kihasználva, mégiscsak beadtam a kár­pótlási igényemet, minden reményem megvan rá, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzék. Egyelőre azonban van- ,nak a cserepek. Ezekhez is nehezen jutottam. Jó néhány virágüzletet végigjártam Gödöllőn, a mezőgazdasági bolt­ba is benéztem, de mindenütt éppen kifogyott a cserép is, a föld is. Hiába, itt a vetések, a palántázások ideje. Végül a gödöllői piacon találtam,■ amit kerestem. Szó­ba is elegyedtünk az elárusítóval. Elmondtam, milyen ma­gokat akarok venni: különleges díszparadicsomét, mely a szobában cserépben is terem. Beszélgetőtársam nem hitet­lenkedett, inkább tanácsot adott: majd ha már négy-öt le­vélke lesz a kis növényen, kicsit szüneteltessem a locsolá­sát. Hanyagoljam el egy kissé. Annyira, hogy már-már úgy tűnjék, haldoklik. Akkor fog gyümölcsöt hozni. Ha jó dolga van, csak nyúlik, virul, öntetszeleg. Eszébe se jut utódról gondoskodni. Am ha úgy érzi, itt a vég, számára nincs tovább, összeszedi magát, s minden erejét megfeszít­ve életet ad, hogy mégiscsak legyen folytatás. (nádudvari)

Next

/
Oldalképek
Tartalom