Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-23 / 68. szám

I < PEST MEGYE/ HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS 23., SZERDA Viharosnak ígérkezik a VMDK értekezlete Elkerülhetetlen a pártszakadás Vita a román felsóházban Magyarokat sújtó törvénymódosítás A magyarországi pártok torzsalkodásainak mintá­jára a Vajdasági Magya­rok Demokratikus Közös­ségében is felütötte fejét a széthúzás, a vádasko­dás és az egymás már- már balkáni módon való lejáratása. A Magyar Szó vasárna­pi számában két terjedel­mes intejrú jelent meg. Az egyikben Hódi Sán­dor, az érdekvédelmi szervezet alelnöke . sze­mére veti Ágoston And­rás elnöknek, hogy a VMDK-ból egyenesen kommunista szervezetet csinált, és ennek megfe­lelően igyekszik, termé­szetesen eszközökben nem válogatva, megsza­badulni a másként gon­dolkodó, tehát politikai ellenfeleitől. Szavai sze­rint két koncepció ütkö­zéséről van szó, mert — amint állítja — Ágoston elérkezettnek látja az időt a hatalommal való egyezkedésre, sőt kiegye­zésre, ami veszélybe so­dorja a délvidéki magyar­ság autonómiatörekvése­it. A másik, ugyancsak terjedelmes interjúban Vékás János (szintén) al- elnök sokkal inkább szőr­mentén kezeli a problé­mát és váltig hangoztat­ja, hogy inkább az Ágos- ton-vonal felé „vonzó­dik”. A fentiek ismeretében joggal várható, hogy va­sárnap a Zentán megtar­tandó választási értekez­let igen viharos lesz, és azt is igen nehéz kétség­be vonni, hogy a VMDK vezetőségén belül tulaj­donképpen hatalmi harc bontakozik ki. Hogy mindez mennyi­re szolgálja a vajdasági magyarság érdekeit, arra talán szót sem érdemes pazarolni, hiszen a tor­zsalkodás elsősorban a rezsimnek és a hatalmi pártnak felel meg, amely már eddig is bizonyságot tett az ellenzék zseniális módon való megosztásá­ra. Erre legjobb példa a legutóbbi szerbiai parla­menti választás volt,, amelyen egy-két minisz­teri bársonyszékkel sike­rült magához édesgetni nemcsak az Új Demokrá­cia nevű pártot, hanem más ellenzéki csoporto­sulások néhány promi­nens vezetőjét is. És a Vajdasági Magyarok De­mokratikus Közösségé­nek első garnitúrája mit- sem tanult a közelmúlt politikai eseményeiből, hanem továbbra is önös érdekeket szem előtt tart­va képes lesz „egy tál lencséért” feláldozni az egyre csökkenő lélekszá­mú délvidéki magyarság egységét, s ezzel mint­egy kétségbe vonva azt a tényt, hogy a VMDK a déli határon túli nemzet­társak egyetlen és valódi legitim képviselője. Vasárnap tehát min­den bizonnyal sok min­den el fog dőlni. Kivéve, ha a két áramlat az utol­só pillanatban észbe kap és komoly emberek mód­jára megkeresi a kompro­misszumot. Both Mihály A Romániái Magyar De­mokrata Szövetség szenáto­rai tegnap nyilatkozatban tiltakoztak az előző nap a felsőház által elfogadott tör­vénymódosítás ellen, amely a háborús veteránok sorából kirekeszti azokat, akiket ugyan kényszerrel soroztak be idegen orszá­gok hadseregeibe, de a má­sodik világháborúban a ro­mán hadsereg ellen harcol­tak. A szenátus többórás vitá­jában kitűnt, hogy a Valér Suian egységpárti (Funar pártja) szenátor által be­nyújtott módosító javaslat elsősorban az észak-erdélyi — különösen a magyar nemzetiségű — román ál­lampolgárok ellen irányul. Az RMDSZ szenátorai és az ellenzék képviselői a vitában ismételten rámutat­tak, hogy a törvény nem le­Litván polémia Algirdas Brazauskas litván ál­lamfő rádióbeszédben volt kénytelen megvédeni a két or­szág kapcsolatait rendező lit­ván—lengyél politikai szerző­dést, amelyet változatlanul he­vesen támad a vilniusi ellen­zék. Brazauskas leszögezte, hogy Litvániának feltétlenül normális kapcsolatokat kell fenntartania Lengyelország­gal, mert ez az európai szövet­séghez történő csatlakozásá­nak is egyik alapvető feltétele. Az államelnök részletesen válaszolt a megállapodást ille­tő legfőbb vádra, arra, hogy nem foglalkozik Vilniusnak és környékének 1920-as len­gyel megszállásával, a len­gyel Honi Hadseregnek a má­sodik világháború idején állí­tólag litvánok ellen elkövetett bűneivel. hét megkülönböztető jelle­gű, és azoknak, akik a ma­gyar hadseregben harcoltak a második világháborúban, kötelező sorozás miatt kel­lett egyenruhát ölteniük. Az egységpárti szenátorok, akiket a kormánypárt és a kormányt támogató többi szélsőséges párt honatyái támogattak, azzal érveltek, hogy „nem lehet az áldoza­tokat és a hóhérokat” ugyanúgy elbírálni. Ä Sui- an-módosítás provokatív jellegét mutatja, hogy a tör­vénytervezetben amúgy is szerepelt az a megszorítás, mely szerint a háborús vete­ránnak járó jogok nem ille­tik meg azokat, akik önkén­tesként harcoltak az ország vagy a szövetségesek had­erői ellen. A kormány és a szenátus illetékes bizottsá­gának képviselői ugyan­csak ellenezték a Suian-mó­Az Izvesztyija című lap olyan politikai provokáció­nak nevezte a Jelcin ellen készülő állítólagos puccsról lábra kapott moszkvai hí­reszteléseket, amelyek célja a végrehajtó hatalom meg­osztása. A lap emlékeztet rá, hogy az utóbbi hat évben időről időre felröppenő, a puccsveszéllyel kapcsolatos hírek a hatalom felső körei­ben mindig akkor kapnak lábra, amikor Jelcin elnök távol van Moszkvától. Az ilyen találgatások okát a lap abban látja, hogy Oroszor­szágban az államrend nem a demokratikus intézmé­nyek és a hatalmi ágak egyensúlyán alapul.- A de­mokratikus intézményrend­szer működése jórészt egy személy, az elnök tevékény­dosítást, ennek ellenére a kormánytöbbség szenátorai­nak voksával 47 ellenében, 3 tartózkodás mellett a ja­vaslatot megszavazták — tehát a kormány ajánlásait saját honatyái figyelmen kí­vül hagyták. Az RMDSZ-szenátorok nyilatkozata rámutat, hogy az ily módon megszavazott módosítás ellentétes az al­kotmánnyal, amelynek ér­telmében mindenki egyen­lő a törvény előtt, senki sem lehet kiváltságok vagy hátrányos, megkülönbözteté­sek tárgya, továbbá ellenté­tes az etnikai vagy nemzeti kisebbségek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozattal, az Eu­rópa Tanács és az EBEÉ ajánlásaival. Ezért az RMDSZ szenátorai nem vesznek részt a törvényter­vezet további vitájában és megszavazásában. ségétől, vagy ennek hiányá­tól, illetve egészségétől függ­A végrehajtó hatalmon belüli idegesség okát a lap az idő előtti elnökválasztás lehetőségében látja, mivel Jelcin elnök nem helyezte hatályon kívül az elnökvá­lasztás előrehozására vonat­kozó rendeletét. Zsirinovsz- kij győzelme a választáso­kon a hatalmi elit cseréjét jelentené, s ettől tart a jelen­legi apparátus. A lap szerint nem véletlen a puccs forga­tókönyvének megjelenése, s nem lehet kizárni egy újabb erőszakos megoldás lehetőségét. Mindazonáltal ameddig az elnök a híreszte­lések ellenére is bizonyítani tudja, hogy egészséges és cselekvőképes, aligha kell egy újabb puccstól tartani. A nagyvilág hírei * A Lengy el Köztársa­ság parlamentje len­gyel—magyar baráti ta­gozatának delegációja — Grazyna Staniszews- ka képviselő asszony ve­zetésével —1994. márci­us 22—25. között hivata­los látogatást tesz ha­zánkban. A delegáció tagja: Stanislaw Barto- szek (Parasztpárt) és Jo­anna Szafruga-Sypni- ewska (Demokratikus Unió) országgyűlési kép­viselők. % Tegnap leszállt Tuzla repülőterén egy ENSZ-re- pülőgép. A Zágrábból in­dult gépen az észak-bosz­niai városba érkezett Aka- si Jaszusi jugoszláviai ENSZ-megbízott is. Az esemény jelképes értékű, a gép leszállásával meg­nyílt a tuzlai légikikötő a segélyszállítmányok előtt, s ez mintegy félmillió em­ber sorsán könnyíthet a polgárháború dúlta Boszni­ának ebben a térségében, -k Egyes országok szá­mára a békepartnerség az első lépés a NATO- tagság felé — jelentette ki Manfred Wörner NA- TO-főtitkár a Der Stan­dard című bécsi lapnak adott nyilatkozatában. — Ez azonban nem min­den, a békepartnerség­hez csatlakozott állam­ra vonatkozik — tette hozzá. Wörner nem részletezte, mely orszá­gokat hová sorol. * Legalább 133 millió dollártól esik el a zsidó ál­lam a megszállt területek lezárása miatt, amely a hebroni vérengzés óta van érvényben — közöl­te az izraeli munkaerő- piacot átfogó országos szövetség (Hisztadrut). VÉLEMÉNY N agyon örülnék, ha a baloldal értékeit szüntelenül harsogó sajtó néhány konkrétummal is szolgálna, hogy voltaképpen melyek is azok az úgynevezett baloldali értékek. Kellér Dezső szellemessége jút erről eszembe, aki arra a vigasztalási szándékra, hogy azért az öregségnek is megvannak a maga szépségei, azt felelte: „csak egyet mondjál”. Nagyon örülnék, ha azok a politikusok, akik most min­den sebre gyógyírt ajánlanak, annak idején, amikor a hata­lom a kezükben volt, valóra váltották volna azokat a von­zó ígéreteket, amelyekkel most a tömeg szemében kíván­nak népszerűvé válni. Örülnék, ha az úgynevezett szakérte­lem álarca mögött nem a kommunista eszméket valló társa­dalmi elit átmentésén fáradoznának, és jól hangzó csalóka tanácsaikkal nem a jelenlegi kormány alkalmatlanságát kí­vánnák mindenek fölé helyezni, ha szót ejtenének arról is, hogy sok százezerre tehető azoknak a száma ebben az or­szágban, akiktől az életlehetőséget, olykor magát az életet is elvették. Sajnos múlt nélkül nincs jövő, és tudomásul kell ven­nünk, hogy a jövő csak a múlt alapjaira építhető fel, még akkor is, ha ezek az alapok nem is tűnnek éppen vonzó­nak, és a jövőképet is károsan befolyásolhatják. Történel­münket le nem tagadhatjuk, tőle meg nem szabadulha­tunk, ha tetszik, ha nem, együtt kell élnünk vele. Örülnék, ha a humoristák, akik valaha valóban azok voltak, az esze­veszett gyűlölet és a minden szellemességet nélkülöző dü­hödt útszéli vádaskodás és politikai hangulatkeltés helyett valóban jókedvre derítenének. Különben a humor egyetlen Nagyon örülnék... szuperhatalma, Magyarország megszűnik a tréfák oly gaz­dag tárháza lenni, mint volt a diktatúra legsötétebb évei­ben ás azt megelőzően is. Antonius szavait egy kicsit eltor­zítva mondhatnám, dicsérni jöttem a magyar humort, nem temetni, de ha minden úgy folytatódik tovább, mint eddig, valóban eltemethetjük örökre, és helyét az olcsó ízléstelen­ségnek, az üres frázisok pufogtatásának adjuk át. Nagyon örülnék, ha s/ tetszetős szlogent, amely szerint az új kormány rosszabb állapotban veszi át az országot, mint amilyenben a Németh-kormány átadta, a valóságnak megfelelő tartalommal töltenék meg, kétségbevonhatatlan adatokkal támasztva alá ezt a megállapítást, ha a honmen­tésen' fáradozó politikusok és politológusocskák realizál­nák, hogy a ’90-es kormány húsz-harminc évvel ezelőtti el­avult technikai struktúrát, mérhetetlen alacsony termelé­kenységet, feleslegesen pazarló energiafogyasztást, a' világ gazdasági vérkeringésétől magát mentesíteni próbáló, de bukásra ítélt gazdasági szerkezetet, egy már régen csak ál­lami támogatással sínylődő termelőszövetkezeti hálózatot vett át. Ma már az MSZMP bizalmas anyagainak ismereté­ben tudjuk, hogy a nyolcvanas évek vége felé nemcsak a közgazdasági szakemberek, de maga Grósz Károly is tud­ta, hogy az akkori helyzetben csak egyetlen út van, és ez a csődhöz vezet. Tudjuk, az új kormány a felsorolt csődtö­meget vállalva folytatta sziszifuszi munkáját a szervezett rosszindulat és demagógia ellen, és ha eredményeket nem is ért el annyit, amennyit szeretett volna, ebben saját hibái mellett jóval nagyobb szerepe volt az előző több mint negyven év örökségének és az azt követő négy év szellemi aknamunkájának. Nagyon örülnék, ha a jelenlegi kormány ellen hadakozó pártok és csoportosulások egy pillanatra lemondanának a kíméletlen szidalmazás kétségtelen gyönyöréről, és ha csak átmenetileg is, megpróbálnának legalább tárgyilago­sak lenni. Ebben az esetben be kellene látniuk, hogy való­ban két Magyarország létezik, mint ahogy ezt egy tudós A Hét egyik adásában megállapította. Az egyik a valóság, a másik pedig az a kép, amelyet a sajtó fest róla. Mert ami­lyen egységes volt a sajtó a szocializmus szüntelen dicsőí­tésében évtizedeken át, olyan egységes most azoknak a le­járatásában, akik a békés rendszerváltozás hallatlan nehéz feladatának megoldására vállalkoztak. N agyon örülnék, ha a nem kis nyugdíjat élvező egy­kori gyilkosok és emberkínzók legalább a megbé­lyegzés szégyenét éreznék, ha az otromba kifejezé­sek és az obszcén szavak eltűnnének a köznyelvből, és ezenkívül még sok mindennek, de félek, hogy nem sok örömöm lesz majd az elkövetkező hetekben. Még az sincs kizárva, hogy a magyar nemzet rossz választásával — most a szó szoros értelemben vett választásra gondolok — a politikai és gazdasági átalakulás valóban kissé nehezen döcögő szekerét olyan kátyúba viszi, amelyből belátható időn belül senki sem lesz képes azt kimozdítani. Tiszay Géza Moszkvai puccsköd

Next

/
Oldalképek
Tartalom