Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-23 / 68. szám
I < PEST MEGYE/ HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS 23., SZERDA Viharosnak ígérkezik a VMDK értekezlete Elkerülhetetlen a pártszakadás Vita a román felsóházban Magyarokat sújtó törvénymódosítás A magyarországi pártok torzsalkodásainak mintájára a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségében is felütötte fejét a széthúzás, a vádaskodás és az egymás már- már balkáni módon való lejáratása. A Magyar Szó vasárnapi számában két terjedelmes intejrú jelent meg. Az egyikben Hódi Sándor, az érdekvédelmi szervezet alelnöke . szemére veti Ágoston András elnöknek, hogy a VMDK-ból egyenesen kommunista szervezetet csinált, és ennek megfelelően igyekszik, természetesen eszközökben nem válogatva, megszabadulni a másként gondolkodó, tehát politikai ellenfeleitől. Szavai szerint két koncepció ütközéséről van szó, mert — amint állítja — Ágoston elérkezettnek látja az időt a hatalommal való egyezkedésre, sőt kiegyezésre, ami veszélybe sodorja a délvidéki magyarság autonómiatörekvéseit. A másik, ugyancsak terjedelmes interjúban Vékás János (szintén) al- elnök sokkal inkább szőrmentén kezeli a problémát és váltig hangoztatja, hogy inkább az Ágos- ton-vonal felé „vonzódik”. A fentiek ismeretében joggal várható, hogy vasárnap a Zentán megtartandó választási értekezlet igen viharos lesz, és azt is igen nehéz kétségbe vonni, hogy a VMDK vezetőségén belül tulajdonképpen hatalmi harc bontakozik ki. Hogy mindez mennyire szolgálja a vajdasági magyarság érdekeit, arra talán szót sem érdemes pazarolni, hiszen a torzsalkodás elsősorban a rezsimnek és a hatalmi pártnak felel meg, amely már eddig is bizonyságot tett az ellenzék zseniális módon való megosztására. Erre legjobb példa a legutóbbi szerbiai parlamenti választás volt,, amelyen egy-két miniszteri bársonyszékkel sikerült magához édesgetni nemcsak az Új Demokrácia nevű pártot, hanem más ellenzéki csoportosulások néhány prominens vezetőjét is. És a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének első garnitúrája mit- sem tanult a közelmúlt politikai eseményeiből, hanem továbbra is önös érdekeket szem előtt tartva képes lesz „egy tál lencséért” feláldozni az egyre csökkenő lélekszámú délvidéki magyarság egységét, s ezzel mintegy kétségbe vonva azt a tényt, hogy a VMDK a déli határon túli nemzettársak egyetlen és valódi legitim képviselője. Vasárnap tehát minden bizonnyal sok minden el fog dőlni. Kivéve, ha a két áramlat az utolsó pillanatban észbe kap és komoly emberek módjára megkeresi a kompromisszumot. Both Mihály A Romániái Magyar Demokrata Szövetség szenátorai tegnap nyilatkozatban tiltakoztak az előző nap a felsőház által elfogadott törvénymódosítás ellen, amely a háborús veteránok sorából kirekeszti azokat, akiket ugyan kényszerrel soroztak be idegen országok hadseregeibe, de a második világháborúban a román hadsereg ellen harcoltak. A szenátus többórás vitájában kitűnt, hogy a Valér Suian egységpárti (Funar pártja) szenátor által benyújtott módosító javaslat elsősorban az észak-erdélyi — különösen a magyar nemzetiségű — román állampolgárok ellen irányul. Az RMDSZ szenátorai és az ellenzék képviselői a vitában ismételten rámutattak, hogy a törvény nem leLitván polémia Algirdas Brazauskas litván államfő rádióbeszédben volt kénytelen megvédeni a két ország kapcsolatait rendező litván—lengyél politikai szerződést, amelyet változatlanul hevesen támad a vilniusi ellenzék. Brazauskas leszögezte, hogy Litvániának feltétlenül normális kapcsolatokat kell fenntartania Lengyelországgal, mert ez az európai szövetséghez történő csatlakozásának is egyik alapvető feltétele. Az államelnök részletesen válaszolt a megállapodást illető legfőbb vádra, arra, hogy nem foglalkozik Vilniusnak és környékének 1920-as lengyel megszállásával, a lengyel Honi Hadseregnek a második világháború idején állítólag litvánok ellen elkövetett bűneivel. hét megkülönböztető jellegű, és azoknak, akik a magyar hadseregben harcoltak a második világháborúban, kötelező sorozás miatt kellett egyenruhát ölteniük. Az egységpárti szenátorok, akiket a kormánypárt és a kormányt támogató többi szélsőséges párt honatyái támogattak, azzal érveltek, hogy „nem lehet az áldozatokat és a hóhérokat” ugyanúgy elbírálni. Ä Sui- an-módosítás provokatív jellegét mutatja, hogy a törvénytervezetben amúgy is szerepelt az a megszorítás, mely szerint a háborús veteránnak járó jogok nem illetik meg azokat, akik önkéntesként harcoltak az ország vagy a szövetségesek haderői ellen. A kormány és a szenátus illetékes bizottságának képviselői ugyancsak ellenezték a Suian-móAz Izvesztyija című lap olyan politikai provokációnak nevezte a Jelcin ellen készülő állítólagos puccsról lábra kapott moszkvai híreszteléseket, amelyek célja a végrehajtó hatalom megosztása. A lap emlékeztet rá, hogy az utóbbi hat évben időről időre felröppenő, a puccsveszéllyel kapcsolatos hírek a hatalom felső köreiben mindig akkor kapnak lábra, amikor Jelcin elnök távol van Moszkvától. Az ilyen találgatások okát a lap abban látja, hogy Oroszországban az államrend nem a demokratikus intézmények és a hatalmi ágak egyensúlyán alapul.- A demokratikus intézményrendszer működése jórészt egy személy, az elnök tevékénydosítást, ennek ellenére a kormánytöbbség szenátorainak voksával 47 ellenében, 3 tartózkodás mellett a javaslatot megszavazták — tehát a kormány ajánlásait saját honatyái figyelmen kívül hagyták. Az RMDSZ-szenátorok nyilatkozata rámutat, hogy az ily módon megszavazott módosítás ellentétes az alkotmánnyal, amelynek értelmében mindenki egyenlő a törvény előtt, senki sem lehet kiváltságok vagy hátrányos, megkülönböztetések tárgya, továbbá ellentétes az etnikai vagy nemzeti kisebbségek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozattal, az Európa Tanács és az EBEÉ ajánlásaival. Ezért az RMDSZ szenátorai nem vesznek részt a törvénytervezet további vitájában és megszavazásában. ségétől, vagy ennek hiányától, illetve egészségétől függA végrehajtó hatalmon belüli idegesség okát a lap az idő előtti elnökválasztás lehetőségében látja, mivel Jelcin elnök nem helyezte hatályon kívül az elnökválasztás előrehozására vonatkozó rendeletét. Zsirinovsz- kij győzelme a választásokon a hatalmi elit cseréjét jelentené, s ettől tart a jelenlegi apparátus. A lap szerint nem véletlen a puccs forgatókönyvének megjelenése, s nem lehet kizárni egy újabb erőszakos megoldás lehetőségét. Mindazonáltal ameddig az elnök a híresztelések ellenére is bizonyítani tudja, hogy egészséges és cselekvőképes, aligha kell egy újabb puccstól tartani. A nagyvilág hírei * A Lengy el Köztársaság parlamentje lengyel—magyar baráti tagozatának delegációja — Grazyna Staniszews- ka képviselő asszony vezetésével —1994. március 22—25. között hivatalos látogatást tesz hazánkban. A delegáció tagja: Stanislaw Barto- szek (Parasztpárt) és Joanna Szafruga-Sypni- ewska (Demokratikus Unió) országgyűlési képviselők. % Tegnap leszállt Tuzla repülőterén egy ENSZ-re- pülőgép. A Zágrábból indult gépen az észak-boszniai városba érkezett Aka- si Jaszusi jugoszláviai ENSZ-megbízott is. Az esemény jelképes értékű, a gép leszállásával megnyílt a tuzlai légikikötő a segélyszállítmányok előtt, s ez mintegy félmillió ember sorsán könnyíthet a polgárháború dúlta Boszniának ebben a térségében, -k Egyes országok számára a békepartnerség az első lépés a NATO- tagság felé — jelentette ki Manfred Wörner NA- TO-főtitkár a Der Standard című bécsi lapnak adott nyilatkozatában. — Ez azonban nem minden, a békepartnerséghez csatlakozott államra vonatkozik — tette hozzá. Wörner nem részletezte, mely országokat hová sorol. * Legalább 133 millió dollártól esik el a zsidó állam a megszállt területek lezárása miatt, amely a hebroni vérengzés óta van érvényben — közölte az izraeli munkaerő- piacot átfogó országos szövetség (Hisztadrut). VÉLEMÉNY N agyon örülnék, ha a baloldal értékeit szüntelenül harsogó sajtó néhány konkrétummal is szolgálna, hogy voltaképpen melyek is azok az úgynevezett baloldali értékek. Kellér Dezső szellemessége jút erről eszembe, aki arra a vigasztalási szándékra, hogy azért az öregségnek is megvannak a maga szépségei, azt felelte: „csak egyet mondjál”. Nagyon örülnék, ha azok a politikusok, akik most minden sebre gyógyírt ajánlanak, annak idején, amikor a hatalom a kezükben volt, valóra váltották volna azokat a vonzó ígéreteket, amelyekkel most a tömeg szemében kívánnak népszerűvé válni. Örülnék, ha az úgynevezett szakértelem álarca mögött nem a kommunista eszméket valló társadalmi elit átmentésén fáradoznának, és jól hangzó csalóka tanácsaikkal nem a jelenlegi kormány alkalmatlanságát kívánnák mindenek fölé helyezni, ha szót ejtenének arról is, hogy sok százezerre tehető azoknak a száma ebben az országban, akiktől az életlehetőséget, olykor magát az életet is elvették. Sajnos múlt nélkül nincs jövő, és tudomásul kell vennünk, hogy a jövő csak a múlt alapjaira építhető fel, még akkor is, ha ezek az alapok nem is tűnnek éppen vonzónak, és a jövőképet is károsan befolyásolhatják. Történelmünket le nem tagadhatjuk, tőle meg nem szabadulhatunk, ha tetszik, ha nem, együtt kell élnünk vele. Örülnék, ha a humoristák, akik valaha valóban azok voltak, az eszeveszett gyűlölet és a minden szellemességet nélkülöző dühödt útszéli vádaskodás és politikai hangulatkeltés helyett valóban jókedvre derítenének. Különben a humor egyetlen Nagyon örülnék... szuperhatalma, Magyarország megszűnik a tréfák oly gazdag tárháza lenni, mint volt a diktatúra legsötétebb éveiben ás azt megelőzően is. Antonius szavait egy kicsit eltorzítva mondhatnám, dicsérni jöttem a magyar humort, nem temetni, de ha minden úgy folytatódik tovább, mint eddig, valóban eltemethetjük örökre, és helyét az olcsó ízléstelenségnek, az üres frázisok pufogtatásának adjuk át. Nagyon örülnék, ha s/ tetszetős szlogent, amely szerint az új kormány rosszabb állapotban veszi át az országot, mint amilyenben a Németh-kormány átadta, a valóságnak megfelelő tartalommal töltenék meg, kétségbevonhatatlan adatokkal támasztva alá ezt a megállapítást, ha a honmentésen' fáradozó politikusok és politológusocskák realizálnák, hogy a ’90-es kormány húsz-harminc évvel ezelőtti elavult technikai struktúrát, mérhetetlen alacsony termelékenységet, feleslegesen pazarló energiafogyasztást, a' világ gazdasági vérkeringésétől magát mentesíteni próbáló, de bukásra ítélt gazdasági szerkezetet, egy már régen csak állami támogatással sínylődő termelőszövetkezeti hálózatot vett át. Ma már az MSZMP bizalmas anyagainak ismeretében tudjuk, hogy a nyolcvanas évek vége felé nemcsak a közgazdasági szakemberek, de maga Grósz Károly is tudta, hogy az akkori helyzetben csak egyetlen út van, és ez a csődhöz vezet. Tudjuk, az új kormány a felsorolt csődtömeget vállalva folytatta sziszifuszi munkáját a szervezett rosszindulat és demagógia ellen, és ha eredményeket nem is ért el annyit, amennyit szeretett volna, ebben saját hibái mellett jóval nagyobb szerepe volt az előző több mint negyven év örökségének és az azt követő négy év szellemi aknamunkájának. Nagyon örülnék, ha a jelenlegi kormány ellen hadakozó pártok és csoportosulások egy pillanatra lemondanának a kíméletlen szidalmazás kétségtelen gyönyöréről, és ha csak átmenetileg is, megpróbálnának legalább tárgyilagosak lenni. Ebben az esetben be kellene látniuk, hogy valóban két Magyarország létezik, mint ahogy ezt egy tudós A Hét egyik adásában megállapította. Az egyik a valóság, a másik pedig az a kép, amelyet a sajtó fest róla. Mert amilyen egységes volt a sajtó a szocializmus szüntelen dicsőítésében évtizedeken át, olyan egységes most azoknak a lejáratásában, akik a békés rendszerváltozás hallatlan nehéz feladatának megoldására vállalkoztak. N agyon örülnék, ha a nem kis nyugdíjat élvező egykori gyilkosok és emberkínzók legalább a megbélyegzés szégyenét éreznék, ha az otromba kifejezések és az obszcén szavak eltűnnének a köznyelvből, és ezenkívül még sok mindennek, de félek, hogy nem sok örömöm lesz majd az elkövetkező hetekben. Még az sincs kizárva, hogy a magyar nemzet rossz választásával — most a szó szoros értelemben vett választásra gondolok — a politikai és gazdasági átalakulás valóban kissé nehezen döcögő szekerét olyan kátyúba viszi, amelyből belátható időn belül senki sem lesz képes azt kimozdítani. Tiszay Géza Moszkvai puccsköd
