Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-19 / 65. szám
§ PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 19., SZOMBAT J3 vadonatúj díszmagyarra cseréljék. Szóval nem könnyű tiszta képet kapni, de azért nem lehetetlen. Először is le kell szögezni, hogy a „pozitív kampány” helyett igazságos, becsületes és valódi megmérettetést akarunk. Elegünk volt a megfoghatatlan ígéretekből, az utópista modellekből, a hamis és ködös pártprogramokból. Elegünk volt abból, hogy játsszanak velünk, hogy kiszolgáltatott baleknek tekintsenek egy sorsunkról, életünkről szóló színdarabban. Akik degeszre tömik zsebüket a köz javaiból, ne papoljanak esélyegyenlőségről, jóléti demokráciáról, létbiztonságról és stabilitásról azoknak, akik 'maholnap a híd alatt alszanak és száraz kenyérvéget rágnak. Akik minden szavukkal és cselekedetükkel meggyalázzák és rombolják a magyarságot, akik populistának, szélsőségesnek, antiszemitának, fasisztának bélyegeznek minden jobbító törekvést, akik a reformkommunizmusra, a szabadelvű anarchiára, a hazátlan kozmopolitizmusra esküsznek, azok jobb, ha nem „boldogítanak” többé bennünket! Kimondom nyíltan: aki tényleges változást akar, nem szavazhat baloldali és liberális pártokra. Mit tehet az egyszerű polgár, aki fütyül a politikára, aki csupán élni és dolgozni szeretne? Nagyon is sokat. Járjon nyitott szemmel, ne hagyja magát elbutítani és félrevezetni. Olvassa el a kampánycikkeket, nézze meg a szórólapokat és a plakátokat. A túl sűrű plakáterdő, a rengeteg tévéreklám, a fényűző rendezés, a harsány mindentudás, a magabiztos’önmutogatás már eleve gyanús. Olyan, mint a férges alma: kívül hívogató, belül ehetetlen. Nem elég a választásra elmenni (ez nélkülözhetetlen alapkövetelmény!), rendszeresen el kell járni a jelöltek gyűléseire, a pártok fórumaira is. A bemutatkozásokon pedig ne csak passzív hallgatók, hanem aktív résztvevők legyünk. Faggassuk ki a jelölteket, „bombázzuk meg” kérdéseinkkel! Tudakoljuk meg, milyen szerepet szánnak népünknek, történelmi egyházainknak s az általuk jegyzett iskoláknak, a határainkon kívül rekedt magyarságnak és az emigrációnak. Mit gondolnak a felelősségrevonásról, a kárpótlásról, a privatizációról, az elszegényedésről, az abortuszról, az idegenáradatról, a bűnözésről, a hon- és nemzetvédelemről, Trianonról, a magyar—ukrán szerződésről stb. Tartsunk tükröt mindenki elé, s ha valaki álarcot visel, tépjük le róla azt! Aki a mi emberünk, állni fogja a sarat, bármi történjék. Késztessük vitára a jelölteket egymással, és szembesítsük őket korábbi cselekedeteikkel. Aki mellébeszél vagy bűnöket palástol, előbb-utóbb kihullik a rostán. Nagyon igaz a mondás: minden népnek olyan vezetése van, amilyet megérdemel. Kezünkben a döntés, legyünk okosak! Viselnünk kell a következményeit! Rajtunk múlik, hogy a parlament és a kormány lélektelenül elnéz fölöttünk, avagy minket szolgál. Magunkat okolhatjuk, ha az új parlament nem hiteles, rátermett hazafiak gyülekezete lesz. Siklósi András Szeged Az ördöggel is cimboráinak A minap feltűnt a tévé képernyőjén egy régen feledésbe merült, egykor A Hét műsorában mélyen meghajolgató műsorvezető, majd nagykövetként tündöklő és végül le- vitézlett hűséges MSZMP- harcos — Hajdú János elvtárs. Kötetlen csevegést folytatott volt kollégájával, Forró Tamással a Kinn, pádon. Forró kérdéseire meglepően magasröptű, hányaveti válaszokat hallottunk tőle, és mint a világ legtermészetesebb té- nyeként közölte, hogy az MSZP színeiben indul a képviselő-választásokon. Ez az ember ott akar lenni a szabadon választott országgyűlésben, amelyben csak a magyar nemzet színe-java lehetne ott. Hogyan gondolja, hogy ő is ezek közé tartozik? Ennek az embernek, nem hiszem, hogy lenne önkritikája, mert különben az évekkel ezelőtt tett kijelentéseit, melyeket Csoóri Sándorra tett, már régen visszavonta volna. Vagy ne adj’ Isten, bocsánatot kért volna Csoóritól Könnyű tehát belátni, hogy ha a Gadók mellé még beülnek a Hajdúk és a Thür- merek, akkor mi lesz ebből az országból. Hát Horn úrék valóban eny- nyire politikai vakságban szenvednek? Hogyan képesek tiszta választásokról papolni, ha közben még az ördöggel is cimboráinak? Ezt még nagy tanítómesterüktől, Lenintől tanulták. Vigyázz tehát, magyar, hogy kire szavazol, vigyázz, mert a búza között sok a konkoly! Pusztai József Tápiószecső Mi a nagyobb veszély? Dicséretes az ügyészség intézkedése, ahogyan a hungarista párt esetében eljárt. Oda kellene azonban figyelni a sokkal nagyobb veszedelemre is, mint amilyen a Thürmer-féle különítmény. (...) Kit érdekel ma már eb- ben az országban Szálasi? Mégis, bizonyos körök folyton a „nyilasuralommal” riogatnak. Szálasi 1944. október 16-án vette-át a hatalmat. Én akkor Nagytétényben laktam. 1944 karácsonyának második napján már bent voltak a lakásunkban az orosz katonák, német katonákat kerestek és közben fölzabáiták a nyújtódeszkán lévő karácsonyi height, pedig öten laktunk egy szobában. Tehát Budapest XXII. kerületében eddig tartott a nyilas uralom. Mégis, bizonyos köpök úgy szeretnék érzékeltetni, mintha a nyilasok hatalma tartott volna 40 évig és a szovjet megszállás csupán két hónapig. Nem, kérem, az igazi veszély ott van az üzemi szemináriumokon negyven évig kitenyésztett demagógok között. Ilyen potenciális veszélyt jelent például a Nagy Sándor-, Hóm- és Szöllősi- né-féle trió is. Mit is tett a nagy szakszervezetis Szöllősi- né? Három és fél évig össze- ugrasztotta a pedagógusokat, most pedig elment az MSZP színeiben képviselőjelöltnek. Bizony, nagy szégyen, hogy ezeknek az embereknek helyük van a közéletben. Csak abban bízom, hogy a.jó- zanul gondolkodók lesznek túlsúlyban a választásokon, és ezek a levitézlett konjunktúralovagok örökre eltűnnek a közéletből. Máté János Budapest HISTÓRIA Tisztesség adassák emlékezetüknek Hulljon le az álarc! Mostanában számos barátom, ismerősöm keres meg azzal a kérdéssel, hogy milyen személyekre és pártokra érdemes szavazni. Sőt azzal is, hogy fontos-e egyáltalán az urnákhoz járulni. Hiszen köny- nyen lehet, hogy bármilyen összetételű lesz az új Ország- gyűlés, ugyanaz a visszatetsző, marakodó stílus fog uralkodni ott, mint" korábban. Aki figyelemmel kísérte az elmúlt négy év fejleményeit, s van némi érzéke a politikához, az világosan látja, kik azok, akik becsapták és homlokegyenest mást műveltek, mint amit meghirdettek. Tudja, kik azok, akik eljátszották a becsületüket, s kiktől nem remélhet semmit a későbbiekben sem. Sajnos igen sokan az általános megvetés ellenére is tovább kívánják folytatni dicstelen pályafutásukat. Már ha erre választóiktól ismét felhatalmazást kapnak. Ráadásul az új trónkövetelők is szép számmal felbukkantak a rivaldafény mögötti sötétebb hátsó udvarokból. Az újabban divatba jött szlogen, a „pozitív kampány” módfelett alkalmas arra, hogy a farkasok báránybőrbe bújjanak, a pártról pártra szálló politikai utcalányok szűzi fátylat öltsenek, és hogy egyesek a viseltes pufajkát m „Elment azt gondo- . Iá hogy ptt talán beteget virrasztanak. Midőn a szorgal (hiány! — F. L.) ...nya, koráni dolgai tevése végett ajtaja vagy ablaka előtt kimélletesen (hiány! — F. L.) ...hegyen elment, hogy csendes álmában fiát megne zavarja: többnyire ... (hiány! — F. L.) ...n (feltehetően: ébren) találta. Már ő akkor kedves barátját — a’ hajnalt — köszönté... De arczán meg látszott a’ lelki munkásság bélyege, a’ hal ványság, ’s derült homlokán a’ mély gondolkozás ekéje barázdákat hagyott! Olly gyorsasággal müvet, müután születni nem tudtam képzelni, mint az ö tolla alól kijött. Három nagyobb mü egymásután —- Zöld Marczi (:népszínmü:) Hóhér kötele (:regény:) Tigris és Hiéna (:drama:) roppant gyorsasággal került ki tolla alól. A’ mint egy ív készen volt — mi majd minden más nap történt — át adta olvasni. Müértő nem vagyok, én csak nagy bámultam a’ lángeszű költőt, hogy impurumán több lapokon keresztül, alig tűnt fel egy két sor ki huzzás. Gondolám: a’mint az eszme agyában megszületett, egyszerre szavakká változott, és vérerén keresztül, valami titkos delejesség által pennájába át folyt. És e’ közben még majd minden nap egy dalt szerzett, mellyek közzül a’ Pesti Divatlapban akkor sok megjelent; többeket csak hevenyében hagyott, mellyek vagy később kerültek sajtó alá, vagy kéziratban maradtak. Még e’köz- ben, a’ többnyire már folyóiratokban megjelent verseiből, egy kötetre valót a’másodikat rendszerezte és kinyomtatta. Mindennyi be- végzett munkáit hogy megkoronázza, meg költői magát (olvashatatlan!) akkor mindenkor közvetlenséggel fogadott Felhők czimen verseket szerzetté. Ennyi munka négy — legfeljebb hat hó szüleménye volt. Barátságáról én, ki az itt vele társalkodók között csak másod rangú valék, any- nyit mondok, hogy egyenes és nyílt szivü volt; szavain jü kedvű elménczség ömlött el. — Különösen, örült, ha lelki rokonaival csak levelezés által’ s társaloghatott. Ezt tanúsította az, hogy Tompától és Kerényitől kapott — és ezekre válaszolt leveleit, különös vidorság- gal olvasta fel, mint a’ mely- lyeken ritka elménczség, és rokon, — színieden baráti bizalmas hangulat folyt keresztül. Még egyet megemlítek. Midőn kiadott verseinek bírálata Császár Ferencztől az Életképekben megjelent, mosolyogva olvasta ezen megjegyzéssel: „Iskolai szabályoknak lelkem sohsem engedett.” De midőn a’ Cyprus lombok feletti észrevétel szemébe tűnt, mintha ő Etelka iránt (hiányos! — F. L.)... Az 1846 év tavaszán ö ismét Pestre ment, mint folyt élete, az irodalom és közelebbi barátjai tudják. Én, kit ugyan ekkor sorsom más helyre hivott (ekkor került át Szigetszentmiklósra leánytanítónak! — F. L.), családjáról többé semmit nem tudtam. Őt utoljára az 1848-diki emlékezetes választmányi gyűlésen Jókai, Vasvári és töb nevezetesek körében volt szerencsém üdvözölni. Azóta gyakran kér- dém lelkemtől: Hová lett? Hova tűnt el e’ genialis költő?!! Ennyit kívántam Petőfi kedves emlékéül írni, nem azért mintha magamnak hasznot, vagy dicsőséget szeretnék ez által szerezni. Berekeszteni levelem azon szives kéréssel, hogy vegye ön ezt őszinte szívességgel, s ha jónak látja valahol a’hogy tetszik közölje. — Magamat szívességébe ajánlva vagyok Sziget Sz.Miklóson 1854k év Apr 25-én. Tisztelt Szerkesztő Úrnak alázatos Szolgája Kardos István sk. (:Ref. fiúiskolatanító:)” Bizonyos, hogy Jókai, a Hon szerkesztője megkapta a szigetszentmiklósi tanító levelét, mert ezen értékes, itt-ott hiányos dokumentum a Petőfi-ereklye- tár ama részlegében maradt az utókorra, melyben a Jókai-féle Petőfi-hagya- ték egyes iratai sorjáznak, időrendbe szedve. S tekintve, hogy a Bach-korszak magyarellenes, abszolutisztikus viszonyai éppenséggel csöppet sem kedveztek a felségsértésért és hazaárulásért már évekkel korábban akasztófára ítélt, s távollétében (in flagranti) fel is akasztatott Petőfi Sándor emlékének ápolására, nem csodálkozhatunk azon, hogy az önkényuralmi rezsim idegen és magyar kiszolgálói, bértollnokai által egyébként is rendkívül gyűlölt és sokféleképpen korlátozott Jókai még csak nem is gondolhatott arra, hogy közkincsé tegye Kardos hazafias levelét. De talán még most sem késő, hiszen — sajnos! — még manapság is akadnak olyan, a magyarságétól merőben idegen érdekeket — busás pénzért — kiszolgáló, önmagukat értlemisé- gieknek minősítő — de mint megdöbbenve tapasztalhattuk, egynémely íróasztalokat és székeket fe- káliás sárral békenegető, a csecsemők értelmi és erkölcsi szintjén leledző — veres „mester”-dalnokok, akik nem csupán a Petőfi Sándorokat juttatnák bitófára még manapság is — szüleik, nagyszüleik példája nyomán, akik 1944 őszétől 1963-ig akasztatták a magyar hazafiakat, a szovjet-orosz megszálló egységek árnyékában —, hanem azokat a vidéki, „névtelen” Kardos Istvánokat is örömest ugyanerre a mártírsorsra juttatnák továbbra is, akik adott köz- zösségükben mindhalálig azon szorgoskodtak, hogy a szellem napvilága ragyoghasson be minden ház ablakán... Jókaival kívánjuk: Tisztesség adassák emlékezetüknek! Fenyvesi László Részleges nemesi felkelés kihirdetése Pest vármegye gyűlése 1664. március 20-án Fülek várában ülésezett. Fontos dolgokról esett szó a tanácskozáson. A török elleni háború jó reményekkel töltött el mindenkit, a télen Zrínyi Miklós a Dunántúlon nagy sikereket ért el, sőt, csapataival több mint 200 km mélyen a török állások mögé hatolt. Az uralkodó még az elmúlt évben, decemberben Regensburgba utazott, és személyesen próbálta meggyőzni a német birodalmi gyűlés tagjait a háborús segély folyósításának szükségességéről. Nem is eredménytelenül. A megyegyűlésen felolvasták a nádor levelét, mely valójában János Fiilöp mainzi választófejedelem üzenetét tartalmazta. A választó arról értesítette Wesselényi Ferenc nádort, hogy a birodalmi gyűlés elhatározta a török kiűzését, és minden eszközzel segíti a háborút. Wesselényi nádor e levélre hivatkozva rendelte el a részleges nemesi felkelést. Az utasítás szerint Pest vármegye minden főpap, főúr és nemes személye után egy lovast tartozott kiállítani, birtokai szerint, az 1662-es országgyűlési végzésnek megfelelően. A nádor — egyben Pest megye főispánja —- azonban tisztában volt a megye sajátos helyzetével, azzal, hogy „a királyi hadsereg a megyén át vonul" ezért megengedte, hogy a fegyvereseket a „lehetőség szerint" szerelje fel a megye. A felbuzdulásból azonban nem sok lett. A szövetséges hadak ugyan nagy győzelmet arattak a török felett Körmendnél, de I. Pipát — az országos felzúdulás ellenére előnytelen békét kötött a Portával. Pogány György
