Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-19 / 65. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. MÁRCIUS 19., SZOMBAT 7 Szokolay-ősbemutató a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Több örömre van szüksége a nemzetnek A hatvanadik születésnapján ezt írta róla Breuer János: „egyszemélyes zenei intézménnyé vált, mint Kodály”. Három évvel ezelőtt, méltatlan támadásokat követően lemondott minden közéleti tisztségéről, s azóta ritkábban mutatkozik, inkább zeneszerzői munkájának él. 1993 tavaszán azonban elment Kisújszállásra, s felemelte szavát a nemzetet szétválasztó jelenségek miatt, „hogy ne a különbséget, hanem ami bennünk közös, épp az határozza meg jövőnket”. A Magyar Nemzetben egész oldalas tanulmányt írt Kodályról Hit és hazaszeretet címmel, majd a Magyarok Világszövetsége III. kongresszusán tartott nagy hatású előadást Az egyházak a magyarság életében címmel. Egy székesfehérvári szimpóziumon Illyés Gyuláról beszélt „a muzsikus szemével”. És beszélt Szárszón is, ahol hetedik, Margit című misztériumoperájának terveibe is beavatta a hallgatóságot. Szokolay Sándor tehát él, alkot és a kellő pillanatban megszólal. Most, a Magyar Állami Operaházban, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében március 21-én este bemutatásra kerülő kettős hegedűversenye előtt, beszélgetésre kértük. — A jelek szerint nem ártott önnek a közéletből való visz- szahúzódás. Lehet, hogy most több ideje van? — Az elmúlt két esztendő megújította az életemet. Ha lemondtam is számtalan közéleti tisztségemről, a hangsúly egy pillanatig sem esett a „kivonulásra”. Azon igyekszem, hogy visszaszerezzem forgácsolódó életemet, és ha sok lemondás árán is, de kialakítsak egy igazi alkotó életformát. Az életemet egy pillanatra sem akarom elválasztani a nemzet szívdobbanásaitól, és soha nem gondoltam arra, hogy elhallgassak. Hivatalok nélkül élek, ami felszabadította az energiáimat, és most már valóban nagyobb felkészüléssel szeretnék írni és szólni. Ez a törekvésem csak a kezdet. Nem titok, hogy megváltam a Zene- akadémiától is. Itt sem a nyugdíjazásom, a nyugalmasabb élet lehetősége lebegett a szemem előtt, hanem az új életformám továbbfejlesztésének a vágya. Megszabadultam a függőségektől, és csak az alkotásra fordítom hátralévő, kölcsönkapott életemet. Bach müve lenyűgözött — Sokan kíváncsiak arra, mit alkotott mostanában. — Ennek a két évnek az eredménye a Bölcs Náthán című operám, majd azt követően a Concerto két hegedűre és zenekarra című háromtételes, közel félórás kompozícióm. Ez csaknem egyévi munkát adott nekem, ennyit eddig ritkán szántam ilyen terjedelmű műre. — Mi inspirálta a Kettős- verseny megírására? — Pályakezdő éveimben zenei istenemnek Bachot éreztem, akinek d-moll két hegedűre és zenekarra írt versenyműve lenyűgözött. Régi, évtizedes álmom teljesült azzal, hogy megszabadultam a műfaj tökéletességének, a bachi csúcsnak bénító meg- igézettségétől. Megérett a személyes inspiráció ideje. Orsi lányom hegedűtanulmányai során már játszotta a szólószonátámat, és ő is épp egy ilyen műre vágyott. Az azonos hangszerek egyenrangúságában, dialogizáló, éneklő dallamosságában a Kettősverseny ' nagy lehetőségét éreztem. A bachi kontrapunktikát mai módon újraéltem, és a többi már ment magától. Semmi kedvem nem volt a kísérletezéshez. Vonzott az „előadócentrikus”, formailag nagyívű megoldás. A darab mondanivalóját nem szeretném szavakkal kifejezni. Inkább idézem Batta András véleményét az est műsorismertetőjéből: „az egész mű szellemét a ráció—invenció ellentétpárhoz hasonló kontrasztok határozzák meg, amelyeknek alapján a szerző Janus-arcúnak nevezi legújabb kompozícióját. Kötöttség és oldottság, áhítat és pogány ünnep, virtuóz agresszivitás és éneklő bensősé- gesség, bonyolult szólamszövés és egyszerű, gyermeki megszólalás, tehát ellentétek és megint csak ellentétek, de — s ez ad a Kettősversenynek . sajátos funkciót Szoko- lay Sándor életművében — nem drámai ütköztetésként, nem az őrá oly jellemző páto- szos, szent hevületű szónoki- assággal, hanem az anyagon való uralkodás terén. A Kettősverseny rendkívül fegyelmezett mű”. Bírálat helyett értő szeretet — Kérem, beszéljen a mű tételsorrendjéről és az előadókról. — Az előadóimról csak elfogult szubjektivitással tudok szólni. A bírálatnál előbbre viszi őket az értő szeretet. A mű tételsorrendjét illető kérdésre azért válaszolok szívesen, mert ez már magában is meghatározza az egész félórás művet. A klasz- szikus: gyors-lassú-gyors tételsorrend helyett egy fokozatosan növekedő, lassú-közép- gyors-igen gyors tételsorrendet választottam. Nem tagadom, hogy erre az építkezésre Orsi lányom is igyekezett rávezetni. Az első tétel a Kánon-fantázia, mely a szóló- hangszerek által szinte a semmiből alakul ki, mintegy nyugodt hömpölygéssel. A második a Szerenád — variációs párosító táncok sorozata —, melyben a lírai hangvétel uralkodik. A harmadik tételt a két-szólista kadenciabelépő- je indítja el, és ez egy barokk concerto jellegű capriccio száguldásának minden virtuozitását megköveteli az előadóktól. Az említett kétarcúság kontrasztja, a Paganini- igényűség megállíthatatlansá- ga igazi játékos öröm. Ami az előadókat illeti, Orsi szólistapartnere Csűry Lajos. Nemrég épp Bach d-moll Kettősversenyét játszották, a váci Musica Humana kamara- zenekarral a Fészek Művészklubban. Csűry Lajos Kárpát- aljáról — Husztról — származik. Szülei muzsikusok, talán nem véletlen, hogy ők is hegedűsök, miként 88 éves édesapám is az volt, mielőtt kórusvezetővé vált volna. A fiatal művész jelenleg Kapás Géza növendéke a Zeneakadémián. — Eszerint bízik az előadóiban? — Külföldi sikerek is állnak Csűry mögött. Nemrég Csajkovszkij Hegedűversenyét játszotta a MÁV Szimfonikusokkal. Orsi lányom Kiss András növendékeként került a Zeneakadémiára, és Kovács Dénesnél is tanult. Néhány évvel ezelőtt Pálma című szólókantátám franciaországi és budapesti bemutatójának hegedűszólóját játszotta, amelynek rádiófelvétele elnyerte az év közönségdíját. Ne űzzük el magunktól — Ez a mű hogyan Született? — A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának felkérésére írtam. Oberfrank Géza, az Operaház új fő-zene- igazgatója vezényli, aki már sok művem bemutatására vállalkozott. Nagy tapasztalattal, óvó szeretettel segíti a húsz év körüli fiatalokat, s vezeti rá a muzsikálás örömeire. — Mit vár ettől a bemutatótól? — Az ideális felkészülés tudatában egy igazán jó, örömteli előadást. Szeretnék örömöt szerezni a közönségnek, mert ez olyan érzés, amit nem szabad elűznünk magunktól.-Vallom, hogy a családnak, a barátoknak, a közösségeknek és az egész nemzetnek örömre, még több örömre van szüksége. Bánó Attila Szokolay Sándor Orsival és Csűry Lajossal Fábri Zsuzsa felvétele
