Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-17 / 63. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 17., CSÜTÖRTÖK 7 Művészek a Józsefvárosban Negyvennégy keramikus Gödöllőn Otthona alkotóknak, otthon a kultúrának Irodalmi emlékeink színe-ja- vát felvonultató kiállítást ren­deztek nemzeti ünnepünk elő­estéjén a Józsefvárosi Galéri­ában. — Ott, abban az „ezer­szer áldott VIII. kerületben”, amely rengeteg művésztehet­séget adott az országnak és a nagyvilágnak. — Ezer színű, lüktető vi­lág tárul itt elénk olyan eleve­nen, hogy még a halottak is életre kelnek — méltatta megnyitóbeszédében Fejes Endre Kossuth-díjas író a be­mutatót. A csarnok előterében kü­lön táblán látható a hajdani kerületi irodalmi kávéház, va­lamint a Szabó Ervin Könyv­tárban dolgozó volt írómun­katársak, hajdani írótanárok fényképei. A nagyteremben elsők között Karacs Ferenc rézmetsző háza, amelyben két éven át a magyar nemzeti dráma megteremtője, Katona József lakott. A volt Tavasz utcában állott a múlt század húszas éveiben Fáy András háza, melyben a reformkor számos költője, így Vörös­marty is gyakran vendégeske­dett. Az első hazai lapszer­kesztők egyikének, Kultsár Istvánnak a háza a jelenlegi Tornacsarnok helyén állt. Itt született 1827-ben Vajda Já­nos, Kultsár inasának és szo­balányának gyermekeként. Csiky Gergely mindvégig a Szentkirályi utca 22-ben la­kott. Proletárok című drámá­jának első szereposztásait és színpadterveit is bemutatták. 1882-ben Jókai házát kisajátí­tották, a kisajátító szerződés és a hajdani ház alapterve is a kiállítás tárgya. Egy későb­bi lakásukban, a Bródy Sán­dor utca 36-ban hunyt el La- borfalvy Róza, az írófejede­lem felesége. Petőfi két he­lyen lakott a Józsefvárosban: a Baross utcában, illetve a Kunewalder-féle házban. Gyulai Pál közel ötven éven át volt a Bródy Sándor utca 13. számú ház lakója. Az író szólt a kerület kultu­rális örökségéről: „Mindany- nyian velünk vannak, nem­csak akkor, amikor az út a Pál utcába visz — hanem a világ minden táján. Molnár, akit sorsa a tengerentúlra ve­zérelt, vitte magával az Üllői úti fák emlékét, látta lombos fejüket, szívta az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át — ahogy Koszto­lányi írta. Ontják illatukat ak­kor is, ha helyükön már csak aszfalt maradt. Itt járt Esti Kornél és Édes Anna is, s tán látta Liliomot. Kosztolányi itt próbálta az élethez kötni Csáth Gézát, a beteg rokont. Juhász Gyula, Tóth Árpád is itt keresett gyógyulást. Bár Katona Kecskemét szülötte, ez a kerület volt otthona, ami­kor örökbecsű remekét a „Bánk bán”-t írta. Van, aki itt született, itt élt, s van, akit útjára engedett a Józsefváros. Van, aki mene­déket, otthont talált. Nem mindenki fényes palotát: Somlyó Zoltánnak csak egy ágy jutott. József Attilát se kényeztette el, akkor se, ha Gát utcai volt. Fél évszázad­dal végleges „távozása” után még mindig pörli a szegé­nyek jogát. Kutatta itt az élet titkát Babits Mihály, Ka­rinthy Frigyes fiaival, Fe­renccel és a tragikus sorsú költővel, Karinthy Gáborral. Krúdy „postakocsija” várja itt utasait. Rezeda Kázmér, Szindbád még ma is itt bo­lyong. Kiss József a Múzeum Kávéházban szerkesztette a Hetet, a körút még érezteti Ady lábnyomát. Épültek paloták, szobrok, emlékművek kőből, márvány­ból, bronzból; őrzik nemcsak alkotóik álmait, a szépszámú iparosét is. Mennyi kincset adott a világnak a Százados úti művésztelep számtalan la­kója. Emberséget kellett itt ta­nulni. Dolgoztak mások ál­maiért, nevüket sok esetben nem ismerjük, csak ami ke­zük nyomán ránk maradt. Adott ez a kerület klinikát, ahol megszülettünk, temetőt, ahol nyugalmat találunk. Megtanít küzdeni, nem ké­nyeztet, de tud jókedvet is árasztani. Alig fölsorolható, ki min­denki élt itt a Józsefváros­ban. Aki nem hiszi, csak be kell sétálni a Nap utca 1. szám alatti Józsefvárosi Galé­riába, amely március 31-ig — hétfő kivételével — na­ponta 10—18 óra között vár­ja látogatóit. Balázs Adina A magyar rádiózás történetéből A magyar rádiózás hőskorá­ban, az eredményes hazai kí­sérleteknek köszönhetően, már 1923 májusától műkö­dött egy negyedkilowattos rádióadó, amely Huth-adó néven az MTI részére bizto­sított rendszeres összekötte­tést vidéki fiókjaival. Éppen hetven éve annak, hogy első alkalommal, im­máron „műsort" is adtak a magyarországi kísérleti rá­diózás történetében. 1924. március 15-én szólott első ízben a hallgatóhoz, az ak­kor még kevés számú hallga­tóságához emígyen: „Mé­lyen tisztelt láthatatlan kö­zönség... ” Az első bemutatkozó mű­sort rövidesen két hangver­seny is követte — a budapes­ti állatkertből közvetítve a ze­nei műsort, akkoriban még lé­tező szabadtéri színpadról. Erre aztán, nyomban kitört a Jótékonysági hangversenyt rendez a Távközlési Zenei Alapítvány Magyar Szimfoni­kus Zenekara és a Hírközlési Dolgozók Hűség Alapítvá­nya március 22-én kedden, a Zeneakadémián. A koncerten közreműködik Szokolay Ba­lázs zongoraművész, az est di­rádióláz mindenütt. A lelkes rádióamatőrök a legkülönfé­lébb módokat választván, ma­guk készítették el detektoros vevőkészülékeiket. Időközben az adóberende­zés teljesítményét is megnö­velték egy, majd két kilowat- tosra. Az addigi Telefonhír­mondó Rt., amely már jóval korábban, 1893-tól sikeresen működött, a rádiózásra is megkapta a koncessziót. Ek­kortól mint Magyar Telefon- hírmondó és Rádió Rt. szere­pelt, az eredeti helyén az Urá­nia mozival szemközti, máig is meglévő bérház legfelső emeletén, a Rákóczi út 22. sz. alatti stúdióban. 1925. de­cember 1-jén a magyar mű­sorszóró rádió ünnepélyes át­adásakor ebben a stúdióban csendült fel az első szünetjel, a „Nagy Bercsényi Miklós” dallamai... (bozó) rigense Medveczky Adóm. A műsorban népszerű Liszt- és id. Johann Strauss- művek csendülnek fel. A jótékonysá­gi koncert bevétele a Hírköz­lési Dolgozók Hűség Alapít­ványa nyugdíjasainak támo­gatását szolgálja. (A koncert 19.30 órakor kezdődik.) • Kísérletező színházak Az Informal European Theatre Meeting (1ETM), a kísérletező, nem hivatásos társulatok nem­zetközi szervezete Budapesten tartja konferenciáját március 17—20. között. A találkozón több mint háromszázan ntűvé- szetpedagógusok, rendezők — érkeznek Európából és a tenge­rentúlról is. A tanácskozás és a hozzá kapcsolódó művészeti se­regszemle jó alkalmat kínál a ha­zai új művészeti törekvések, pro­dukciók nemzetközi megismer­tetésére. Gyomaendrőd díszpolgára Határ Győző Angliában élő gyo­mai születésű Kossuth-díjas írót és költőt díszpolgárává választot­ta Gyomaendrőd. A nyolcvan évvel ezelőtt Gyomán született író mellett még Sóczó Elek, az Európa-hírű motormúzeum létre­hozója, Vaszkó Irén, az endrődi tájház megteremtője, Kruchió Endre, a békési települést milli­ókkal támogató, Svédországba elszármazott egykori gyomai polgár, Cs. Szabó Albert állator­vos és Jenei Bálint, az egykori tanácselnök, valamint az ..Endrő­di Füzetek” című kiadványsoro­zat szerkesztősége kapja meg a díszpolgári címet. Jótékonysági koncert Magastűzön izzó tárgyak Ha a bejárattól balra indu­lunk el a kiállításon, ábrázolá­sok fogadnak. Képek, szob­rok, domborművek. Az ezek közti átmenetek, ezek variá­ciói. Csekovszky Árpád jele­neteket mutat be: Utolsó va­csora, Corpus, Sírbatétel. Ur- bán Teréz városképeket készí­tett, Németh János, Veress Miklós figurákat. Dombormű­Janáky Viktor: A négy elem (1991) (Samott és porcelán) sfr A gödöllői tavaszi na- póknak — melyet im- már negyedszer ren- deztek meg, kapcso­lódóan a Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz — hagyománya: első programjaként kiállítás nyílik, hogy aztán a rendez­vénysorozat egész tartama alatt váija az érdeklődőket. Idén a Magyar Keramiku­sok Társasága Magastűzön című kiállítása tekinthető meg a Petőfi Sándor Művelő­dési Központ Gödöllői Galé­riájában. Negyvennégy művész munkái fogadnak a terem­ben. Negyvennégy művész — ugyanannyi világ. Végig­nézve alkotásaikat, megálla­pítható: öntörvényű műhe­lyekben készültek. A művész és az anyag, csak ők hatottak egymásra. Harcban álltak, szövetséget kötöttek. A kerámiaművészet anyaga legalább annyira meg­határozza a létrejövő tárgyat, mint az alkotó szándéka. Ősi anyag, maga a föld, ehhez Urbán Teréz: „Debrecen. Szentendre” (Mázas) nyúlt elsők közt az ember, mi­kor formálni kezdte világát. Ebből készítette edényeit, szobrait, de még képeit is, vele rajzolva, festve alakokat a barlangok falára. Az idők során finomodott a természet kínálta aríyag használata, különböző fajtáit választotta ki az ember, majd átalakította szükséglete sze­rint, mind bonyolultabb eljá­rásokkal. Milyen anyagokból dolgoznak ma a kerámiamű­vészek? A kiállításon a tár­gyak alatt ott szerepel, miből készültek: samott, agyag, ra- ku, gázredukció, terrakotta, kőagyag, oxid, porcelán... Aztán ezek összetételei, válto­zatai: samottos agyag, préselt kerámia, samottos porcelán, mázas samott, anyagában szí­nezett porcelán, rétegelt por­celán, félporcelán, magastű- zű porcelán... A tűz, az égetés tette lehe­tővé e sokféleséget. Az em­ber és az anyag mellett a tűz az alkotásban a harmadik té­nyező. Magastűz. 1100, 1200, 1300 Celsius fok. Eze­ken a hőmérsékleteken égtek ki nem romlandóvá — legfel­jebb eltörhetővé — a tárgyak. vet, oszlopokat látunk Sári Mihálytól, falitányérokat An­tal Andrástól. Pólyák János négyszögletes szürke tömbjei­ben ragyogó üvegcseppek. A címük: Fénycsapda, Belső kép. M. Kiss Katalin mázas ter­rakottát használva tér vissza az anyaföldhöz. Szikes repe­dés, Magyar Föld, Repedés — ez alkotásai címe. Megcsillan az agyag. Ra­gyognak Szeme re ki Teréz kék madarai, Kun Éva mint­ha törött aranytányérokon mondaná el „Régi történe­tét”. Ke rezsi Gyöngyi aranyo­zott, színes figuráit, a „Bu­kott angyalokat” akárha száműzték volna régi helyük­ről, talán egy templomból. Tihanyi Zsuzsanna mese­szép kutat állított ki. Arany- közepű, hóvirágszirmú, fehér kehelyből csobog le a víz a többszintes építményén. A cím: In memóriám az utolsó virág emlékére. Teáskészleté­nek címe pedig: Ébredés. Fe­hér ragyogás ez a készlet, melynek különös formáiban még benne az álom. Szabó Kinga díszedényei nehéz, sötét, barokk tálaló­Németh János: Neptun kútfigura (1990). Gödöllő város dí­jazottja szekrényre illenének. Élnek színeik, élik rajtuk a maguk életét az állatfigurák. Polgár Ildikó Csendéletét mintha festményről hozta volna le, mintha egy festmény tárgyait formálta volna meg porcelán­ból. Borza Teréz nem ábrá­zol, magát a porcelánt mutat­ja be. Címei szerint annak Vi­rágzását, Kibontakozását, Evolúcióját. Negyvennégy művész — negyvennégy világ. Bizonyá­ra minden látogatót más és más ragad meg a kiállítóte­remben, mást és mást vesz észre az alkotásokon. Ha így van, a kiállítás elérte célját. „Szeretnénk a kerámiaművé­szet sokféle irányzatát; törek­vését megmutatni” — olvas­ható a Magyar Keramikusok Társaságának a megnyitón ki­adott programjában. „Szándé­kunk, hogy mindenki azt az értéket fejlessze ki önmagá­ban, ami neki a sajátja. Törek­szünk arra, hogy ne egyfajta divatdiktátumot követő tár­gyak halmaza kerüljön ki a műtermekből. Országos és nemzetközi szakmai rendez­vényeken és kiállításokon egyenlő eséllyel jelenjen meg mindenki, bármely kor­osztályhoz vagy irányzathoz tartozik. Célunk ennek a gyö­nyörű és gazdag művészeti ágnak a teljes keresztmetsze­tét felmutatni”. Nádudvari Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom