Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-17 / 63. szám

_É PEST MEGYEI HÍRLAP * SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁRCIUS 17., CSÜTÖRTÖK 5 Hat település jelöltjeként indul Nem hagyja cserben hivatását Nem töltöttem hiába azt a néhány percet, .amíg Kécza György körzeti orvosra várakoztam: amúgy nőkhöz illően „pletykálkodtunk” egy kicsit asszisztensével, Koós Emíliá­val. A téma természetesen a főorvos úr személye volt, s hogy a róla szóló adomák, hírek nem pusztán időtöltés­ként kerültek szóba, arra magyarázat az érintett személye is. Kécza doktor úr ugyanis meglehetősen szerény ember, s érdemeiről, a Lakihegyen eltöltött évtized alatti eredmé­nyekről inkább egyebek mellett szól. Lakihegy Szigetszentmiklós- hoz tartozik. Lakosainak nagy része bolgárkertész, illetve a fővárosból — valamilyen kényszerítő ok miátt — kiköl­tözött család. Sokan élnek itt az Erdélyből hazánkba tele­pültek is. Koós Emília, a he­lyi körzeti rendelőintézet asz- szisztense is öt évvel ezelőtt érkezett Magyarországra. Ma már mint bennfentes, tősgyö­keres lakos beszél e kis közös­ség életéről. Emberek között — Tipikus agglomerációs település a miénk — mondja Koós Emília. — Legtöbben afféle területfoglalók, illetve potom áron vásárolták az in­gatlanjaikat. Aztán engedély nélkül építkeztek rá. Tulajdon­képpen nem is vagyunk önál­ló település: közigazgatásilag Szigetszentmiklóshoz tarto­zunk. Nincs iskolánk, s kis óvodánkat is a szükség hívta életre. — Ugyanígy a körzeti ren­delőt — tudjuk meg az idő­közben megérkezett orvostól. — Ez a rész amolyan major­ság lehetett, s az épület, mely­ből a helybéliek elképzelése révén és segítségével kialakí­tották a rendelőt, szolgálha­tott az intéző lakásául. Bi­zony tíz évvel ezelőtt még csak a legszükségesebb dol­gok voltak készen a folyama­tos orvosi ellátás megindításá­hoz. Mégsem érezte az akkor már komoly szakmai gyakor­lattal és nagy orvosi tapaszta­lattal rendelkező háromdiplo­más orvos rangon alulinak* az 1200-1300 lakos mindenna­pos gondozását. Kécza György számára szinte meg­váltás volt a sok elméleti mun­ka után az emberek közé men­ni s gyógyítani őket, ahogy mondja: a fogamzást követő­en a halálig. — Olyan pesti házban nőt­tem fel, ahol — a gangos eme­leti résznek köszönhetően — jó közösség élt együtt. Aztán tanulmányaim befejezése után új otthonunkban, de még a munkahelyeimen is hiányol­tam ezt a közvetlen emberi kapcsolattartást. Tíz évvel ez­előtt, Szigetszentmiklósra átte­lepülve, s Lakihegyen mun­kát vállalva éreztem újra tár­sas lénynek magam. Magáné­letemben, s orvosi gyakorla­tom révén is olyan életre szó­ló kapcsolatokat sikerült kiala­kítanom a környéken élőkkel, melyek kárpótoltak a magam mögött hagyott városi állás, lakás miatt. A „hőskorról” ma már meg­mosolyogni való történeteket idéz a - főorvos. Elmondja, hogy amikor végzett a napi négyórás rendeléssel, kiült a lépcsőre és olvasott. Bárki odajöhetett hozzá — este ha­tig — s elhívhatta beteghez. A népjóléti ügyek intézójeként — Még nem használtuk a szót, de a kis körzetben már akkor is mint háziorvos, vagy családi orvos végeztem a munkámat. Különösen arra helyeztem, s helyezek ma is hangsúlyt, hogy azokat az idős betegeimet, akik nehe­zen közlekednek, heti-havon- kénti rendszerességgel végig­járjam. Asszisztensem is segít ebben a munkában: gyakran ő is felkeresi a betegeimet, s el­viszi hozzájuk a szükséges re­cepteket, felírja az igényeiket. Elhiheti, jól megismertem ek­képpen a körzetemet. Bár alapjában véve nem tájékozó­dási vágy miatt látogattam sorra az időseket. Azt szeret­tem volna elérni ezzel, hogy ne legyen zsúfolt a rendelő, ne álljanak, s várakozzanak azok az ajtó előtt, akiknek esetleg csak egy recept kell. A mindennapi kapcsolattar­tás- és ápolástól már csak egy lépést kellett tennie Kécza doktornak a közszereplésig. 1989-ben önkormányzati kép­viselőként indult. Majd mint a szigetszentmiklósi testület Kécza György idős betegeit hetente, havonta hívás nélkül felkeresi egyetlen orvos tagja, a népjó­léti bizottság vezetését bízták rá. Egyhangúan mellé álltak a más pártállású korábbi ellenfe­lei is. S ez a szimpátia, mint a képviselőtársak, mind az érin­tettek körében, azóta is töret­len. — Az ő érdeme, hogy ilyen jól mennek a dolgok — mondta az asszisztensnő „pletykálkodásunk” idején. — A főorvos úr mindet ki tud harcolni. Nem csodálom, hogy az elmúlt évek alatt elfo­gadták őt a betegek, megsze­rették őt a kollégák is. Sokan jönnek hozzá olyanok is, akik hivatalos ügyben kérik a segít­ségét. .. — Az első és legfontosabb ténykedésem az volt, hogy le­válva a szigetszentmiklósi szakrendelőről az alapellátást egy kézbe vettem. Ennek nem­csak a gazdálkodás szempont­jából láttam értelmét, de csak így éreztem biztosítva, hogy folyamatosan, a helyi igények­hez illeszkedve fejleszthessük a háziorvosi ellátást, a védő­női-hálózatot, a gyermek- és felnőttorvosi rendelést, illetve a fogorvosi praxist. Szerényte­lenség nélkül mondhatom, hogy egészségügyi vonatko­zásban sikereket értem el az elmúlt három és fél évben. Bi­zonyítja ezt, hogy ma például valamennyi körzeti rendelő­ben lehetőség van vállalkozás­ra. Kécza doktor úr előretekin­tő ember. Ez mondatja vele azt is, hogy az eddigi eredmé­nyek védelme, a kínálkozó le­hetőségek kihasználása érde­kében — hogy el ne vessze­nek az elért sikerek — tovább kíván lépni a közszereplésben is: a környező hat település MDF-es országgyűlési jelölt­jeként indul a májusi választá­sokon. — Sorra végiglátogatom a körzetben élő homogén kis­csoportokat. Felvettem már a kapcsolatot a nyugdíjasokkal, a szigetszentmiklósi nagycsa­ládosokkal. Ezeken a találko­zókon, amellett, hogy a lehe­tő legközvetlenebb módon megismerhetem a gondjaikat, a kételyeiket, a vágyaikat, igyekszem olyan konkrét, kéz­zel fogható, és nem utolsó sor­ban megvalósítható progra­mot felkínálni nekik, melyből kitetszik: megválasztásom esetén velük együtt kívánok döntéseket hozni. Nyilvános közszereplés Egy gyakorló orvosnak — kiváltképp, aki olyan, ami­lyennek közvetlen munkatár­sa jellemezte — nem lehet könnyű választás, hogy a nyil­vános közszereplés mellett döntött. Kécza doktorban ezt az elhatározást az a követke­zetesen megrajzolt jövőkép se­gítette, melyben a négy esz­tendővel ezelőtt beindult egészségügyi reform szak­mai-gyakorlati tapasztalatok­kal való kiegészítése, a jelen­legi helyzet ismeretében az alapelvek javítása és azok ki­egészítése jelenik meg. Úgy, hogy emellett a fontos politi­kai szerep mellett jutna ideje a betegek meglátogatására. — Nem hagyom cserben hi­vatásomat — hangsúlyozta vé­gezetül a lakihegyi körzeti or­vos. Maliár Éva FélmiUiárd a környezetvédelemre Erdősáv és családi házas övezet ,SSt Aláírták a napokban I azt a szerződést iV Százhalombattán, mely egy jelentős környezetvédelmi program első szakaszának teendőit rögzíti. A szerződés értelmé­ben a Dunamenti Erőmű Rt. megvásárol a német Luigi cégtől egy olyan porleválasz­tó berendezést, mely több mint kilencvenszázalékos ha­tásfokkal fogja megakadá­lyozni a környezetre veszé­lyes porok szabadba kerülé­sét. A berendezést ’94 végé­ig szerelik fel, és 1995 első felében kerül üzembe. A be­ruházás ötszázmillió forintba kerül, melynek nagy részét az erőmű gazdálkodta ki, azonban egyéb forrásokra is szükség van. így az MVM Rt. támogatja a programot, de az erőmű igényt tart Száz­halombatta várostól jövő 42 millió forint támogatásra, va­lamint központi környezetvé­delmi alapok hozzájárulására is. A legrégebbi erőműrészek lecserélését szolgálja a gáz­turbinás program, melynek első egysége már jelenleg is üzemel. Ennek működését a környezet már nem észleli, mert füstje nem látható, és semmiféle zajjal nem jár. A program folytatásaként léte­sül a második gázturbina, amely majd lehetővé teszi az első négy, immár húszéves berendezés leállítását. Szintén a közeljövőben ál­lítanak fel egy olyan MON1- TORING-rendszert, amely folyamatosan méri az erőmű környezetébe kikerülő szeny­nyeződéseket (kén-, nitro- gén-oxid és por), és ezen mé­rések alapján abban az eset­ben, ha a levegőszennyezés mértéke meghaladná az elő­írt határértéket, akkor az erő­mű önkorlátozó intézkedések­kel fogja ezeket a kibocsátá­sokat a határérték alá szoríta­ni. A vállalat finanszírozza továbbá egy erdősáv telepíté­sét is egy családi házas öve­zet, és az erőmű között. Az erdősítés tervei már el is ké­szültek. V. Cs. Kétmilliárd helyett kétszázezer jut A dominóelv érvényesülne A Pest Megyei Ön- kormányzat közgaz­dasági osztálya elké­szítette, a népjóléti bizottság pedig megvitatta azt az előterjesztést, mely a megyei intézmények felújítá­sára 1994-ben jutó pénzügyi keretekről szól. S bár a leg­utóbbi bizottsági ülésen hosz- szas vita volt az összegekről, a végső összegzésben elhang­zott: akkor, amikor a kétmilli­árd forint helyett csak kétszáz­ezer jut a fent említett célra, nem lehet kétezer forintok át­csoportosításáról vitatkozni. Smolinka József -az önkor­mányzat társadalompolitikai osztályának munkatársa kese­rűen jegyezte meg, hogy hiá­ba minden vita, az előirány­zott összegekhez veszélyes lenne hozzányúlni. — Olyan ez, mint a domi­nóelv — mondja Smolinka József. — Ha egyik tételből lefaragunk, s a másikhoz il­lesztjük az így nyert ezreket, borul az egész elképzelés: a másik felújítási keretösszeg szenved csorbát. A fentiek ekképpen feste­nek a számok nyelvén. 1994-re 201 millió forint jut az intézmények felújítására és a beruházásokra. Egy meg­állapodás értelmében — az 1993-as év gyakorlatának megfelelően — ez az összeg 60-40 százalékos arányban megoszlik a megyei egészség­ügyi-szociális, illetve az okta­tási-közművelődési intéz­ményhálózat felújítására és beruházására. A fentiek alap­ján az egészségügyi és a szo­ciális intézményekre 1994-ben 120 millió forint fordítható. Mennyi és mire jut ebből az összegből? Nos, a közgaz­dasági osztály előzetes számí­tásai szerint (illetve a népjólé­ti és- részben a gazdasági bi­zottság jóváhagyása értelmé­ben) a megyei tulajdonú ingat­lanok felújítására összesen 58,7 millió forint jut. Ebből az egyik legnagyobb tétel, 7 és fél millió forint a kerepes- tarcsai Flór Ferenc Kórház helyrehozatalának befejezé­sét szolgálja majd. Ugyan­csak kiemelt nagyságú ösz- szeg jut (18 millió forint) a Budagyöngye Kórház felújítá­sára. A nem megyei tulajdo­nú ingatlanok renoválására 1994-ben 4,7 millió forintot szán az önkormányzat. Az in­tézmények működését segítő fejlesztést 9 millió 780 ezer forintból kell megoldania a megyei intézményeknek. Már a közgazdasági osz­tály is jelezte, és az egészség- ügyi, illetve a szociális témák­ban jártas szakemberek szin­tén felvetették, hogy az ösz- szegből nem futja az úgyneve­zett Stroke-program tervezé­sére. Ez a nemzetközi erede­tű, a lakosság széles rétegeit érintő szűrő-felvilágosító munka elsősorban a korunk népbetegségeként számontar- tott szív- és érrendszeri elége­detlenségek csökkentését tűz­te ki célul. A hivatal dolgozói egyelőre csak elvileg döntöt­tek arról, hogy ezt az égetően szükséges kiadási oldalt a fel­újítási és beruházási előirány­zatok terhére lehet megoldani. (mé) Ecseri kezdeményezés Memento hősöknek Miért is tagadjuk, az egyházi ingatlanok visszajuttatása nem aratott osztatlan sikert, az egyházakkal hadilábon ál­lók ennek kapcsán azt han­goztatják, kialakulóban van új keresztény kurzus Magyar- országon. A szóban forgó ingatlanok — és nem egyházi földek! — kivétel nélkül oktatási vagy kulturális célokat szol­gáltak, s a jövőben sem eklé­zsiagyarapító vállalkozás­ként kívánják őket hasznosí­tani. Ezt igazolja az ecseri ró­mai katolikus egyházközség kezdeményezése is, akik az 1992-ben visszakapott ingat­lan területén egy emlékpar­kot szeretnénk kialakítani ön- kormányzati és lakossági se­gítséggel. Az ingatlant egy épület- együttes képezi, az egykori tanító- és kántorlakások. Most egy presszó működik benne s egy Kárpátaljáról át­települt család is itt húzódik meg. Ezt a múlt század köze­pén épült, teljesen leromlott épületet kívánják lebontani s helyébe kialakítani azt a park­komplexumot, melyben he­lyet kapna a második világhá­borúban elesett katonák, hadi­foglyok és civil áldozatok em­lékműve is. Persze ehhez pénz is kell, a jószándék nem elég. A szer­vezők több pályázatot is be­nyújtottak, támogatást ígért az önkormányzat, az egyház- község s a jelek szerint a la­kosság is szívesen áldoz a ne­mes célra. Az összefogást pél­dázza Szabó Sándor plébá­nos-esperes lelkes odaadása, vagy Gerencsér Péter helyi kőszobrász felajánlása, aki a bontást vállalta magára díjta­lanul. Harazin István a Nyug­díjas Klub vezetőségének tag­ja az időseket mozgósította, ők a terep rendezését és a park kialakítását vállalták ma­gukra. Harazin Istvánról nem ré­gen írtunk, egyike azoknak akik végigszenvedték a ma- lenkij robot poklát. Mint mondja, az emlékmű már­ványtábláira szeretnék felvé- setni a volt sorstársak nevét is, akiket vele együtt hurcol­tak el Oroszországba, de soha többet nem tériek haza a szükőföldjükre. Ugyancsak ez a mementó emlékezik majd a mártítha- lált halt ecseri plébánosra, Milka Pálra, aki az 1945-ös gyömrői tömeggyilkosság egyik áldozata volt. Az ecseri emlékpark kiala­kítása rövidesen elkezdődik, felavatására minden valószí­nűség szerint augusztus 20-án kerül sor. (marilla)

Next

/
Oldalképek
Tartalom