Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-16 / 62. szám
MEGYEI TJI1?T A í> niiíL/ir ÁraVelemagazinnal: 19,50 forint 1994. MÁRCIUS 16., KEDD Kónya Imre Cegléden Jogszerű rendet teremtettünk Legszentebb ünnepünk, március tizenötödike alkalmából megyeszerte tartottak megemlékezéseket. Politikusaink közül többen méltatták a márciusi ifjak máig ható eszméit. Jeszenszky Géza Albertirsán A közös ügy kitartásra szólít Minden esélyünk meg van arra. hogy a felzárkózó nemzetek közül most végre a nyerők között lehessünk — jelentette ki Kónya Imre belügyminiszter tegnap a ceglédi Kossuth Művelődési Központ színháztermében azon az ünnepségen, amelyet március 15-e alkalmából rendeztek. Fésűs Ferenc alpolgármester rövid köszöntője után a belügyminiszter bevezetőjében kifejtette, történelmünk során váltakozva próbálták kisajátítani és agyonhallgatni március 15-ét. Ami az előző rendszer utolsó évtizedében a társadalom mélyén szerveződő politikai ellenállás, majd 1989-ben az öntudatára és önmaga erejére ébredő nemzet politikai akaratának megnyilvánulása volt. Amikor az ellenzék által szervezett tüntetéseken Budapesten és szerte az országban sokszorosa gyűlt össze a annak a tömegnek, amely együtt ünnepelt a hatalommal. Aztán szabad választást követően nyílt mód arra, hogy március 15-e az egységes magyar nemzet ünnepe lehessen. A továbbiakban a politikus idézte Kossuth gondolatait: „.. .talán nekünk adja meg az Isten azt a lehetőséget és dicsőséget, hogy Magyarország átalakulását vér nélkül sikerül eszközölnünk”. A nagy álom 1848—49 hőseinek nem sikerült. A belügyminiszter rámutatott, látnunk kellr hogy most erre nekünk van esélyünk. De a veszélyek nem kisebbek, mint akkor voltak. A szovjet birodalom alól felszabadult nemzetek visszanyert szabadságukat arra akarják felhasználni, hogy a felemelkedés útján felzárkózzanak a világ fejlettebb országaihoz. Ne higgyük, hogy ez egyszerű folyamat. Befejezésül Kónya Imre elmondta, az elmúlt négy esztendőben megteremtettük a stabilitást. — Kossuth szavaival: a jogszerű rendet és nyugalmat. Ha mindezt fenntartva képesek leszünk — a vér nélküli átalakítást fegyelmezetten folytatva — előrehaladni, bizton remélhetjük, megvalósítjuk azt, amiről Kossuth csak álmodhatott. Segítsen bennünket ebben az Isten! — zárta ünnepi köszöntőjét. F.F. Albertirsán az evangélikus templomban tartott ünnepi istentisztelet után a Tessedik Sámuel Általános Iskola egyik nyolcadikos osztálya mutatott be irodalmi— történelmi összeállítást, majd Jeszenszky Géza külügyminiszter szólt az egybegyűltekhez, a templom előtti Hősök kertjében tegnap. — Ezen a napon, ebben az órában — ahol magyarok élnek — mindenütt emlékeznek. 1848 eszméje nekünk azt üzeni, hogy a Kárpát-medencében élő népek szabadságukat csak közös akarattal vívhatják ki — hangsúlyozta a külügyminiszter. — 1848-ban nem csak a magyar szabadságért és nem csak magyarok küzdöttek — fűzte hozzá —, hanem mindenki harcolt, aki e hazában élt: szlovák, szerb és román is. (Folytatás a 4. oldalon) Nyolvanötből nyolcvanegy nemzeti színű zászlót gyaláztak meg, téptek le, tüntettek el Dabason az ünnepek alatt — nyilatkozta lapunknak Horváth István polgármester. A száz éve meghalt Kossuth Lajosra, akinek a szülei és testvérei is a da- basi temetőben nyugszanak, egyhetes ünnepségsorozattal kívánt megemlékezni a város. A villany- oszlopokon nemzeti színű zászlókat helyeztek el, de másnapra szinte mindegyik eltűnt, vagy rongyokban lógott. Ehhez hasonló jelenségeket már lehetett tapasztalni korábban is a városban, a helyi baloldali újság első számának utcára kerülése után. Abban ugyanis azt írták: a szerkesztőknek nem tetszik az 1956-os emlékmű. Ez elég volt ahhoz, hogy a szimpatizánsok tönkretegyék azt. (Folytatás az 5. oldalon) Politikusok menete két ünnepi helyszín között: balról Boross Péter miniszterelnök, tóle jobbra Kónya Imre, Surján László, La- torczai János, Füzessy Tibor és Kádár Béla miniszterek. Falum Attila felvételei XXXVIII. ÉVFOLYAM, 62. Erdélyben is ünnepeltek Marosvásárhelyen már hétfőn este megkezdődött a március 15-ével összefüggő kétnapos megemlékezés. A Kultúrpalota zsúfolásig megtelt dísztermében — mintegy 800 fős közönség előtt — Bem József születésének 200. évfordulója alkalmával szólt a megjelentekhez Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Borbély László, a magyar érdekképviselet megyei szervezetének elnöke, valamint Kelemen András, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára. Felolvasták Kovács István történész tanulmányát az erdélyi hadjáratról és beszédet mondott Roman Wikorski, a bukaresti lengyel nagykövetség tanácsosa. Az ünnepségen elhangzott a székely és a magyar himnusz. Megjelent — az 1990. márciusvégi marosvásárhelyi események óta, amelyek során fél szemét kiverték a városba irányított, felhecceit román falusiak — először egy saját városában rendezett márciusi ünnepségen, Sütő András író, akit melegen ünnepeltek. Marosvásárhelyi RMDSZ- források különben teljesen megalapozatlannak nevezték azokat a bukaresti lapértesüléseket, miszerint a városban feszültség uralkodik az ünneppel kapcsolatban. Ünnepi zászlófelvonással vette kezdetét a Kossuth téren a március 15-i országos megemlékezés Tegnap délelőtt tíz órakor a Kossuth téren ünnepélyes zászlófelvonással kezdődtek meg a március 15-i ünnepségsorozat központi rendezvényei. A Parlament előtt Kossuth Lajos halálának 100. évfordulója alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök, Szabad György, az Országgyűlés elnöke és Boross Péter miniszterelnök elhelyezte á tisztelet és megemlékezés koszorúit az 1848-as forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakjának szobránál. A tiszteletadást követően az ünneplők a már megszokott útvonalon a Múzeum kertbe vonultak. A Nemzeti Múzeum előtt 11 órakor felcsendült a Himnusz, majd a Nemzeti Dal, a Kossuth-nóta, valamint Kossuth Lajos 1848. március 17-i beszéde részleteinek elhangzása után Boross Péter kormányfő ünnepi beszédet mondott. A kormányfő elöljáróban történelmünk fordulópontjait idézte fel a honfoglalástól napjainkig. Megemlékezett az államalapító királyról, aki keresztény hitre térítette népünket és erős országot teremtett ezen a földön, diadalmas évszázadokkal. (Folytatás a 3. oldalon) Piros, fehér, zöld Szép volt ez a szeles március tizenötödike. Meglobogtatta a világ legszebb trikolórját, amellyel kapcsolatban köztársaságunk elnöke Szegeden kijelentette, hogy a magyar lobogó úgy szép, ahogy van: piros-fehér-zölden. Hozzáfűzte, hogy nem érdemes felcserélnünk se sztálin-vörössel, se úri-fehérrel, se nyilas-zölddel. Mélységesen egyetértünk elnök urunkkal, bár nekünk a nemzeti színekkel kapcsolatban soha nem jutna eszünkbe olyasféle asszociáció — magyarán a tudatunkban megjelenő' képzeteknek ellentétek alapján történő' egymáshoz kapcsolása —, mint őneki. Továbbá nem is nagyon értjük ezt az úri-fehéret. A sztálin-vörös és a nyilas-zöld esetében eléggé egyértelmű a szélsó'ségekre való utalás, azonban az „úri-fehér”némileg érthetetlen, de legalábbis magyarázatra szorul. Ha már e jobb sorsra érdemes szín a politikai képzettársítás áldozatává vált, nem hallgathatjuk el, hogy nekünk a fehér színről előbb jut eszünkbe a búzából őrölt liszt, a hóvirág, a gyolcsing, vagy a bó'gatya, semmint az újabban sokat emlegetett úri világ. Persze nem vagyunk egyformák, és a színekről sem vélekedhetünk azonos módon. El is siklanánk e kijelentés fölött, ha nem tudnánk, hogy a mai urak világa — és múltja — se nem fehér, se nem tiszta. Ha nem tudnánk, hogy az urak közül sokan vörös csillagok árnyékában alapozták meg gazdagságukat, s már- csak emiatt sem lehet közük ahhoz a fehérhez, ami jelképe az ártatlanságnak, a tisztaságnak, vagyis olyan tulajdonságoknak, ami az, egyszerű, ám tisztességes magyarok sajátja. Bánó Attila A rendőrség nem állt hivatása magaslatán Zászlógyalázás Dabason teljesítjük a parancsot Megmaradni és felvirágozni
