Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-12 / 60. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 12., SZOMBAT 13 u Mi volt itt négy évig? á íme, hát bekövetke- )k zett a rádióban az, Jk. aminek már négy év- *■"— vei ezelőtt meg kellett volna történnie. Megváltoztatták azt a felállást, amit még a kommunista pártirodákban főztek ki, alapoztak meg. Megváltoztatták az internacionalista hírszolgálatot, amit eddig nem tudtak nemzeti hírszolgálattá alakítani. Nincs a világon egyetlen olyan rádió sem, pláne itt, Kelet-európábán, amelyik a saját nemzete ellen fejtene ki propagandát. Próbálná csak meg! Mert valójában mi volt itt négy esztendőn keresztül? A rádiót, a televíziót, amely valamilyen formában mégiscsak Magyarország részei, egyes csoportok saját lőterük- nek használták. Már réges- rég nem az ország érdeke volt a fontos, hanem, hogy ki tud vitriolosabb levet önteni ellenfele nyakába, ki tud nagyobb ágyúgolyót kilőni az „elvetemült” mucsaiakra, akikről úgy híresztelték, hogy keresztény kurzust terjesztenek tűzzel-vassal... Azt fújták, amit a kommunista tankönyvekből megtanultak. Uraim, liberálisok, akik most meg vannak döbbenve! Önöknek a szemük sem rebbent, amikor Csurkát kiparancsolták a rádióból, és Győri Bélát is végleg száműzték, s a mindig szókimondó Vasárnapi Újságot szelíd, visszafogott hangú szűzzé változtatták. De ugyanakkor a 168 óra teli torokból, magas hangon, magas lóról, nagy hangerővel szidta azokat, akik csak egy szalmaszálat is keresztbé mertek tenni a liberálisok előtt. És most a „külföld” is megdöbben. Legalábbis azok, akiknek egyes honi újságíróink súgják meg az „igazságot”. Micsoda ország ez a Magyarország? — mondják. Nem fér a bőrébe! Hogy jön ő ahhoz, .hogy nemzeti, magyar rádiót akar? Hogy az angoloknak apgol rádiójuk van? A hottentottáknak meg hottentotta? Ez őket nem érdekli. Pedig Csúcs László még most is nagyon körültekintőenjárt el.( _) M i, akik a nemzeti oldalon állunk, sohasem akartuk a liberálisokba „belefojtani” a szót. Csak az Isten szerelmére, hagyják már meg nekünk is, hogy Magyarországon magyarul érezzünk! S úgy, hogy ezt se a tévében, se a rádióban ne kelljen letagadnunk'. Fazekas János Budapest Egy régi katonanóta Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Pest Megyei Hírlapot azóta fizetem elő, amióta Ön és szerkesztőgárdája készítik (előtte a „legnépszerűbb” lap átmásolása volt). A lap egyértelműen magyar és keresztény jellegű. Amit szeretnék kérni (amennyiben megoldható), közeledvén március 15-e, két verset küldenék, amit még a felejthetetlen, áldott emlékű Zászka- liczky Pál evangélikus esperes úr lekészi szolgálata idején tanultam az evangélikus felekezeti iskolában. Ezek Tóth Kálmán (1831 — 1881) Előre és Ki volt nagyobb? című versei. Ez a két hazafias vers régen, a háború előtt az 5—6. osztályos olvasókönyvünkben volt, mert akkoriban még ilyen verseket is tanítottak. Küldök továbbá egy verset (nótát), amit a Foton állomásozó 1. honvéd gyalogezred katonáitól tanultam meg 1939-ben. Végre sikerült egy régi könyvben megtalálni a teljes szövegét. Ha érdemesnek tartják közölni, talán néhány magyar érzésű fiatal is elgondolkodna rajta. Fekete József Főt * Maros mentén Irta: Lakatos János magyar cigány Maros mentén kis temető, Nóta is van róla — Ott szeretnék megpihenni, Ha majd üt az óra! Elmennék meghalni — Szép Magyarországért! Meg azért a kócos hajú, Barna magyar lányért! Elhuzatom hejj —még egyszer Az én legszebb nótám! Megcsókolom utoljára Azt a legszebb rózsát. — Szívesen meghalnék, — Szép Magyarországért! Meg azért a kócos hajú, Barna magyar lányért! A puskámat is széttöröm A Kárpátok alján. A kardomat ott hagyom el A Maros vize partján. — Mindent odaadnék. HISTÓRIA Március 15-e a Szabad Népben m Az 1948. március . 15-i ünnepi parlamenti ülés után tartott nagygyűlésről szóló tudósítás a 3. oldalon található. Jellemző részlet a beszámoló felvezetéséből: „Hatalmas éljen zúgott fel több százezer torokból, amikor feltűnt az emelvényen Vorosilov marsall alakja, sokáig éljenezték Tildy köztársasági elnököt, és viharossá növekedett az ünneplés, amikor megjelent az emelvényen a Magyar Kommunista Párt vezére, Rákosi Mátyás elvtárs. ” A köz- társasági elnök tekintélye csökken, a személyi kultusz alapozódik e néhány sorban. Az oldalt úgy tördelték, hogy Rákosi beszédének címe 3 hasábos legyen, szemben Szakasits Árpád és Tildy Zoltán felszólalásának ismertetéseivel, amelyek csak kéthasábos címet kaptak. Az, hogy ezáltal az oldal elrendezése esztétikai szempontból kívánnivalókat hagy maga után, úgy látszik, mellékes szempont volt a tördelő számára... Rákosi beszédéből a közbeszúrt alcímekkel, a félkövérrel szedett sorokkal a függetlenség, a demokrácia szükségességét taglaló gondolatokat emelte ki a szerkesztő. Az összes többi eseményről szóló tudósítás, beszámoló mintegy másfél-két újságoldalt kapott. Az európai megemlékezések élén a szovjetunióbeli ünnepségek részletes leírása áll. A 18. szám vezércikke (2 hasáb) is a március 15-éről szól. Elszórtan még ebben a számban is szinte minden oldalon találhatók beszámolók. Az ismeretlen szerző kétségbe vonja Ernest Bevin angol külügyminiszter szavait, aki szerint Anglia 1848-ban is, 1948-ban is a szabadság barátja. A feltűnő helyen — a jobb felső sarokban — található félkövér betűkkel szedett keretes cikk élesen elítéli Nagy-Britannia külpolitikáját. Itt-ott a 19-i számban is találhatunk az ünnepségekkel kapcsolatos híreket. A 3. oldalon Vorosilov elutazása előtti búcsúbeszédét szó szerint olvashatjuk. A következő számban, a 2. oldalon terjedelmes cikket közölnek Ahol a dolgozó nép és a papság egymásra talált a szabadság ünneplésében címmel. Hosszabb idézet található benne Mag Béla szegedi plébános beszédéből. A pap elítélte a letűnt rendszert és dicsérte az újat. A korábban megjelent számokban (17-e) is találunk utalást az egyházakra. Például: Vorosilov meglátogatta a bazilikát. Ne feledjük, hogy az iskolák államosítása a küszöbön áll, a hívők riogatása most rossz taktikai lépés lett volna az MKP szempontjából. Ebben a számban találjuk Vorosilovnak a vendéglátást megköszönő táviratát, valamint a magyar vezetők hálálkodó válaszát. (A többi országba küldött köszöntő táviratokat nem említi a Szabad Nép, jóllehet bizonyára voltak ilyenek is.) A 21-ei szám hosszú cikket közöl Gimes Miklós tollából. Lényege: a polgári Nyugat 1848-ban sem segítette a magyar népet — sőt elárulta ügyünket —, ma sem tartoznak barátaink közé. Részben a Nyugat ellen irányul a hónap utolsó napján megjelent számban közölt írás is, amely szerint az 1848-as forradalmak emlékét csak Magyarország ünnepelte meg méltóan. (Volgin akadémikus véleménye az Izvesztyijából.) A két munkáspárt 1948. június 12-én egyesült, evvel a hatalom kérdése végleg eldőlt. Az MDP-nek már nem állt érdekében a forradalmi eszmék terjesztése. Ez mutatkozik meg a Szabad Nép 1949. március 15-e körül megjelent számaiban is. A súlypont áthelyeződött az egység gondolatára. Ezért az ünnepnapon a Magyar Függetlenségi Népfront kongresz- szust tartott. Az ünnepet megelőző napon az újság nem jelent meg, mivel az hétfőre esett, így a 13-ai szám hívja fel a figyelmet a közelgő eseményre. A fejléc melletti szokásos egymondatos kiemelés nem a forradalom évfordulójára, nem is a Népfront kongresszusára, hanem Rákosi kongresszusi beszédére hívja fel a figyelmet. A vezércikk arról a Népfrontról szól, amelynek eszméit már 1848-ban is érvényesíteni kívánták a forradalmárok. A szerző felhasználta az alkalmat a párt dicsőítésére és az „ellenség” lehordására. Az aláírás nélküli cikk hangvétele, sztereotípiái már az ötvenes évek „vitaszellemét” idézik. A 15-ei szám vezércikke G. M. aláírásával jelent meg. A monogram minden bizonynyal Gimes Miklós nevét takarja. Ez az első eset, hogy nem írták ki a március 15-i vezércikk szerzőjének nevét, de egyben az utolsó alkalom, hogy egyáltalán monogramot kap a cikk. Ez is jelzi, hogy az ünnep jelentősége a Szabad Nép szerkesztősége, s egyáltalán a párt számára milyen mértékben csökken. A cikk szerint most is (1949) folyik a harc, de immár nem a függetlenségért, mert azt már kivívtuk, hanem a megőrzéséért. Akárcsak 100 évvel ezelőtt —- 1849-ben. Ismét fölvetődik a kérdés, hogy ki fenyegeti az ország függetlenségét. G. M. válasza a cikk éles Amerika- ellenességéből kiolvasható. A Szabad Nép tehát kisebb jelentőséget tulajdonít az ünnepnek, mint eddig bármikor. Ezt jelzi az is, hogy amíg az addigi számokban a vezércikk legalább egy teljes oldalt elfoglalt (1946-ban és 1948-ban többet is — legfeljebb egy aktuális verset tördeltek közé), addig ebben az évben már idefért további három írás, kettő a szovjet vezetőktől, egy a csehszlovák külügyminisztertől (Jugoszlávia ekkor már nem a barátunk...) és egy, nem az évfordulóval kapcsolatos hír is. A budapesti március 15-ei programok az 5. oldalon találhatók. Eddig ezt a 15-ét megelőző számba tették... A 16. oldalon megjelent Szép Magyarországért! Meg azért a kócos hajú, Barna magyar lányért! Nefelejcsből fonjátok majd Az én koszorúmat! A fejfámra tűzzétek rá A szép huszár csákómat. — S írjátok rá, hogy meghaltam E szép magyar hazáért, Meg azért a kócos hajú, Barna magyar lányért! Betlen János a képernyőn ® Nyílt levél Nahlik Gábor úrnak, a Magyar Televízió elnökének! Tisztelt Elnök Úr! Megdöbbenten ülünk a képernyő előtt. Interjú egyenes adásban. Az interjú alanya Bo- ross Péter, Magyarország miniszterelnöke, a riporter Betlen János, valahonnan az SZDSZ vagy az MSZP tájáról. A riporter minduntalan belevág a miniszterelnök szavába, nem engedi, hogy egyetlen mondatát is befejezze. Minden szavából süt a gyűlölet, az ellenszenv. Elkoptatott, rég megcáfolt, előre gyártott szlogenjeitől harsog a stúdió. Úgy érzem, minden szavával meggyalázza az egész magyar népet, mert ez a nép volt olyan bátor, hogy negyvenévi diktatúra után mert olyan kormányt választani, mely nem Betlen Jánosokból, Mester Ákosokból, Hajdú Jánosokból, Bölcs Istvánokból és a hasonszőrűekből rekrutálódott. Csodálnom kell a miniszterelnök úr önbizalmát. Tudom, a demokráciában szabadon lehet a kormányt bírálni, szidni. De vajon a bí-rálat szabadsága egyértelmű-e azzal, hogy a kormány első émbere kénytelen eltűrni mindennemű neveletlenséget, modortalanságot, pimaszságot? Mondhatná bárki, hogy mindenkinek olyan a modora, amilyent hazulról hozott. Továbbá, mindenkit saját szavai minősítenek elsősorban. Csakhogy mi még nagyon jól emlékszünk arra az időre, amikor ezek a ma már olyan bátor riporterek még szinte laposkúszásban közelítették meg ...no nem nem Lázár György, Havasi Ferenc vagy Aczél György elvtársakat, hanem teszem fel, a központi párt- bizottság portását, de magát az épületet és környékét is. Istenem, de szép idők voltak! Hála Isten, hogy elmúlottak. De azért nem hittem volna, hogy a Betlen-félék még 1994 márciű- sában is képernyőre kerüljenek. íjgyártó Bálint MDF pomázi szervezete (és még nyolc aláíró) ünnepi szám második felében található néhány, az ünnepről szóló, megemlékező cikk: Mód Aladár a ’48-as radikális, kezdeményező prole- táriátusról (!) ír, Keszi Imre a forradalomban aktívan közreműködő költőket állítja példaképül a maiak elé. A 16-án megjelenő szám első hárorn és fél oldala a Népfront-kongresszuson elhangzott Rákosi-beszédet tartalmazza. (Az MDP vezetője az ötéves terv és a békeharc fontosságát hangsúlyozza.) A kongresszuson történt más események tudósítására másfél oldalt futtat a szerkesztőség. Az ucívözlő táviratokat a 6. oldalon olvashatjuk, igaz van belőlük az 1. oldalon is. A március 15-ei megemlékezésről (a Hősök'terén) szóló tudósítás csak ezután kapott helyet. Az ünnepi beszédet Farkas Mihály mondta. A szövegből kiugrik a félkövérrel szedett megállapítás: „ 1848 folytatása a szocializmus. ” (Folytatjuk) Hardi Péter A nagykőrösi olvasókör A reformkor pezsgő kulturális életében irodalmi társaságok, olvasókörök tucatjai alakultak az országban. Mintája ezeknek az egyesületeknek részben a Nemzeti Casino, Széchenyi kezdeményezése volt, de felhasználták a nevesebb iskolákban korábban működött hasonló célú egyletek tapasztalatait is. Nagykőrösön 1843—44-ben alakult meg az ifjúsági olvasóikor. Az iskola mellett jött létre, tagjai a diákok voltak, akik önként járultak hozzá tagdfj fizetésével a könyvek és egyéb olvasmányok beszerzéséhez. Létrehozói Pápáról érkezett diákok voltak, akik megismerték a Jókai és Petőfi vezette kör munkáját és Nagykőrösön is szerették volna meghonosítani a közös olvasás, művelődés űzését. A körösi tanárok elismerték fontosságát és támogatták a diákok munkáját. Sajnos, nem sok adat maradt fenn a körről, nem tudjuk, mekkora könyvtára volt. Sopronban 1846-ban 1505 könyve volt a hasonló társaságnak — ennyi Nagykőrösön biztosan nem volt, hiszen a soproni az egyik legkorábbi, folyamatosan fennálló egylet volt, 1846-ban már csaknem öt évtizede gyűjtötték az olvasmányokat. Rövid ideig működött a marosvásárhelyi, mindössze két évig, ez alatt 43 könyvet sikerült a tagoknak beszerezniük. A nagykőrösiek birtokában az alapítást követően inkább ehhez az értékhez közeli lehetett az állomány. Vári Szabó József elnök és Huszti Kálmán „könyvtárnok”, vagyis könyvtáros erőfeszítései nyomán mindenesetre sok diák ismerhette meg a reformkor magyar irodalmát. Pogány György
