Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-11 / 59. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 11., PÉNTEK. J3 Sajtó-napi koszonto Tisztelt Főszerkesztő úr! A magyar sajtó és tájékoztatás napja alkalmából engedje meg, hogy a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság teljes személyi állománya nevében meleg szeretettel köszöntsem Önt és kedves munkatársait. Kívánom, hogy az irányítása alá tartozó írott média minél nagyobb eredményeket érjen el a szerkesztés és a lakossági tájékoztatás területén. Meggyőződésem, hogy az ez idáig kialakított kapcsolatunk és együttműködésünk a köz javára tovább fog erősödni. További és egyre eredményesebb munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok. Póder Pál ezredes Balassagyarmati Határőr Igazgatóság igazgatója Művihar a Rádióban ÉH Százhuszonkilenc embert küldtek nyugdíjba, illetve bocsá- tottak el etikai vagy szakmai alkalmatlanság miatt a Magyar Rádiótól. A vízfejű intézménynek kevesebb mint 5 százalékát. Az érintettek mégis akkora ricsajt csaptak, mintha az egész ország dőlt volna össze. A hírekben azóta is az ő sirámaikat kell hallgatnunk, noha ez másokat a legkevésbé sem érdekel. Az, hogy a túlméretezett intézményekben országszerte „karcsúsítás” van, és a csődbe jutott vállalatok százaiból félmilliónál több becsületes ember került az utcára, közel sem okozott ekkora felháborodást az önsajnáltatókban. Az ő létszámuk maroknyi kisebbség a százezrekhez képest. Mégis, ők, a „reformkommunisták”, a „pártsemlegesek”, a „függetlenek” — igen hamar kimutatták a foguk fehérjét. A fölmondás napján már távoli országokban hallatták hangjukat hasonszőrű társaik, akik ugyancsak elárulták „függetlenségüket”. Ők is függetlenítették magukat a tényéktől, és nem érdekli őket Magyarország sorsa. Őket most is csak a tiltakozás, az ellenszegülés, a zavarkeltés érdekli, ha kell, erőszakos behatolások árán is. Ők a régi rendszerben sem azért tiltakoztak, mert nem tetszett nekik a kiváltságos haszonélvezet. Dehogy. Ők akkor is, most is azért lázadoztak, mert nekik életelemük az ellenszegülés. Ők a „minél nagyobb a zűrzavar, annál jobb” elv hívei. Ők az elmúlt négy évben pesszimizmust sugalltak, reménytelenséget, kilátástalanságot hirdettek, deheroizáltak. A kártyájukba belelátókat, az őket le- leplezőket pedig gátlástalan hazugságáradattal nacionalistának, fasisztának, antiszemitának titulálták, természetesen nemzetközi összefogással. Az ilyen félretájékoztatásból jól megéltek. Mi, akik jellemtelenség- ben nem tudjuk felvenni a versenyt az internacionalista kozmopolitákkal, ugyancsak állás nélkül vagyunk, de belátással az ország teherbíróképességére. Ők ahelyett, hogy élveznék a megérdemelt, vagy meg sem érdemelt nyugdíjukat, közüggyé hazudják a magánügyüket, utcai tüntetéseket szerveznek és másokat is erre bíztatnak. Ennek érdekében a legképtelénebb magyarázkodásokat találják ki. Már az egész országnak elege van belőlük. Csúcs László alelnök sajnos csak most tette meg azt, amit már egy éve meg kellett volna tennie. Ha már egy éve megteszi, ez esetben sokkal kevesebb kár érte volna az állami költségvetést. Akkor már egy éve jóízűen fogyaszthattuk volna a vasárnapi ebédet, s nem kellett volna hányingert vagy dührohamot kapni egyLegy akkorra időzített égbekiáltó hazugság hallatán. Amikor megkérdeztem az egyik — most eltanácsolt — főkolompostól, hogy mikor hagyják már abba a szombat délutánra, vasárnap délelőttre vagy ebédidőre időzített népbutítást, azt felelte: ilyen esetben ki kell kapcsolni a készüléket. A vevőkészüléket azonban nem lehet állandóan kikapcsolva tartani, mert bármely időpontban váratlanul becsapódhat egy-egy valótlan állítás. Azokat kell tehát kikapcsolni a Magyar Rádióból, akik sajátjuknak tekintették azt, ami természetesen az egész magyarságé. Remélem, ez az eltanácsolás csak kezdete az igazi rendszerváltásnak. Körösi Attila Budapest A kórházi dolgozók érdekében vL> A közelmúltban a „Levelünk jött” rovat- ban megjelent a VO- W LÁNBUSZ képviselőjének válasza Fazekas Mátyás olvasói levelére. írását azzal zárja, hogy kéri válasza szíves elfogadását. Én, a „harmadik oldal” egy képviselője, azaz a kórház dolgozója, a választ nem tudom elfogadni. A cikkben megjelölt kórházhoz betérő buszjáratok ugyan valóban szolgálják valamennyire a betegek és a látogatók utazását, de — amint említi is — a bejáró dolgozókét egyáltalán nem! így nekünk marad a HÉV, ami lassúbb és a megközelítHISTÓRIA Március 15-e a Szabad Népben n i 948-ban a Szabad . Nép hasábjain több írás (103) olvasható a márciusi forradalomról, mint a többi 11 évfolyamban összesen. Az 1 újság folyamatosan adott hírt az előkészületekről. Csaknem mindegyik március 1 -je utáni számban van egy-egy hosszabb-rövi- debb cikk a centenáriumról. Jellemző a korra, hogy bár számtalan országból vártak vendégeket az ünnepségekre, az újság következetesen Vorosilov marsall várható érkezését emelte ki a többiek közül. Az ünnepi szám 24 oldalon jelent meg. Valameny- nyin ugyanaz az élőfej: középen a Szabad Nép felirat, baloldalt az 1848-as, jobboldalt az 1948-as évszám. A vezércikket, amely másfél oldal terjedelmű, a főszerkesztő, Révai József írta. (A címoldalon 2 kép látható Vorosilov megérkezéséről.) Révai a hangsúlyt a nemzeti egységre helyezi (a két munkáspárt egységtárgyalásai megkezdődtek). Kiemeli Táncsics szerepét, aki a forradalom alatt a parasztok érdekeit képviselte. Elképzelései ma váltak valóra, de Kossuth és Petőfi is ma lelt igazi örökösére, ami nem más, mint a KMP — állítja Révai József. Csaknem az egész számot március 15-ének szentelte a szerkesztőség. A 3. oldalon a külföldi vendégeket ismerhetjük meg. A sorrend pontosan követi- a bemutatottak fontosságát — a párt szemszögéből. Első a szovjet marsall, őt követik a szomszédos népi demokráciákból érkezettek (ezen belül Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia a sorrend), majd a távolabbi baráti országok küldöttei. A sort a nyugati vendégek zárják. Az 1848-as eseményeket számtalan írás értékeli. Lo- sonczy Géza a márciusi ifjúságról ír a 9. oldalon. Sólyom László az 1848-as honvédsereg összetételét mutatja be (15. oldal). Megemlíti, hogy a bűnözőknek és a legszegényebbeknek a kezébe nem adtak fegyvert. Király István a 17. oldalon kapott helyet. Két és fél hasábon „védi” Petőfit az egykori irodalomkritikusoktól. Kovái Lőrinc a 18. oldalon az 1848-as nemzetközi brigádokról is. Felhívta a figyelmet a népek összefogásának szükségességére — minden időben. A példálózó, fenyegető hangvételű írások ekkor még „csak” a lap második felében tűntek fel. Gimes Miklós a 13. oldalon egy 1848-as áruló főpap képét rajzolja meg. Máté György írásában (17. oldalon) Táncsics most (1948) látja elérkezettnek az időt a megtorlásra. A következő oldalon Gombó Pál az egykori szabotáló gyártulajdonosok megbüntetése elmaradásának veszélyeire hívja fel a figyelmet... Molnár Miklós a 18. oldalon a Pest és Vác közötti vasútvonal építésekor elkövetett, többször halálesethez vezető visszaéléseket ecseteli. Urbán Ernő „szépirodalmi” művében (18. oldalon) Berzsenyi Dánielt feketíti be. Elbeszélést több szerző is közöl — rendkívül alacsony színvonalon. Kivétel Illyés Gyula: „Márciusi vásár” című I I. oldalra szorult írása. A következő számnak (17-én jelent meg) több, mint a felét a 15-i eseményekről szóló beszámolóknak szentelték a lap szerkesztői. A címoldal egyharmadát a kövérrel szedett címek és főalcímek foglalták le. A főcím: „A fölszabadult magyar nép és a demokratikus világ együtt ünnepelte a dicsőséges szabadságharc századik évfordulóját” azt sugallja, hogy akik nem ünnepelték meg március 15-ét, azok nem tartoznak a demokratikus világhoz... Az egyik alcím, „Kossuth öröksége: Függetlenségünk védelmének ügyében nincs alku” felveti a kérdést, hogy kitől féltette az ország függetlenségét a Szabad Nép. (A békeszerződést 1947. február 10-én kötötték meg.) Az alcím kétélű lehet. Egyrészt szólhat azoknak, akik a KMP előretörésének arányában egyre jobban féltették az ország függetlenségét, s egyben szolgálhatja a kezdődő hidegháborút is. Ismerve az ötvenes évek törvénytiprása- it, koncepciós pereit, kissé morbidnak tűnik a következő alcím: „Petőfi öröksége: A demokratikus átalakulást nem félig, hanem egészen kell megcsinálni”. Az első oldalra á 15-i parlamenti ülésről szóló beszámolón kívül csak Sztálin, Svernik és Molotov üdvözlő távirata fért, a többi üdvözlő távirat az 5. oldalra szorult. A képviselők — ünnepi ülésen — törvénybe iktatták az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékét. Az előadói beszédet Révai József tartotta. Révai itt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy „Magyarország független ország és az is marad”. Kövér betűkkel emelte ki a szövegből a szerkesztő, hogy „a nemzeti egységet... nem az ingadozókkal és megalkuvókkal kell megteremteni, hanem nélkülük és ellenük”. Mindezt néhány nappal azután tartotta fontosnak kiugratni a szövegből, hogy a jobboldali szociáldemokratákat kizárták a pártjukból. A hidegháború szellemét érezhetjük „Az imperialista hetősége katasztrofális. A megálló nagy távolsága a dolgozóknak még elviselhető lenne, de az aluljárón való áthaladás szükségessége borzasztó! Ezen egyedül átmenni még nappal is félelmetes, talán még egy férfi számára is, nem beszélve az esti és a hajnali sötét időszakban a dolgozók többségét jelentő nők számára. Ez az egyik dolog. A másik probléma az autóbuszok nem menetrend szerinti közlekedése. A szakosztályvezető úr válaszában viszont — számomra megnyugtató módon — benne van a megoldás lehetősége. Ő ugyanis azt írja, hogy a betöréssel legalább öt perccel meghosszabbodna a menetidő. Ez nagyszerű, mert akkor a menetrendet sem kell módosítani ahhoz, hogy az autóbuszok beforduljanak a kórház elé! Én ugyanis (másokkal együtt) rendszeresen lemaradok a buszról a kistarcsai megállóban, mert azok a kiírt menetrendi időpontnál 5-10 perccel előbb elmennek! Egyetértek azzal, hogy 'önálló „kórházi” járatokra nincs szükség, de az arra járó autóbuszok közül az eddiginél sokkal többnek a betörését meg kellene (és lehetne) oldani! Nem valószínű, hogy a távolra utazók érdekeit ez olyan nagyon sértené, hiszen a fél vagy egy órás útnál az öt perc nem nagy idő, másrészt ennyiről sincs szó, ha figyelembe vesszük a jelenlegi pontatlan közlekedést. Azonkívül ezekből az utasokból is lehet szükség esetén kórházba igyekvő beteg vagy látogató. Kérem tehát közbenjárásukat közlekedési lehetőségeink javítására! Schalkház Miklósné Gödöllő Agg ország leszünk... A pártállamban elhintett demagógia nagyon sok ember lelkét mérgezte meg, és mind a mai napig mérgezi. S ez a méreg átvitt értelemben öl is, csak lassan ölő méreg. A rossz sajtó is ilyen méreg (...). Szerintem abba kellene hagyni egymás szapulását, mert ez olyan lavina, amely sokunkat maga alá temethet. Közben senki nem veszi észre, hogy ebben az országban lassan kétszer annyi a nyugdíjas, elöregedett, inaktív ember, mint az újszülött és a gyermek, ez pedig azt jelenti, hogy az ezredfordulóra nem fejlett agrárország leszünk, hanem agg ország. Ez pedig beláthatatlan következményekkel jár. Nyerges János Budapest ünneprontók” kiemelésben is. (A sajtószabadság hiányát szóvátevőkre utal.) Háromhasábos cím (kövér betűkkel szedve) hívja fel a figyelmet Vorosilov beszédére. Ha valakinek kételyei lennének affelől, hogy az ország függetlenségét kitől kell megvédeni, azt eligazítják az alcímek: „A szovjet állam tiszteletben tartja a népek függetlenségét és szuverenitását”. „A szovjet hadsereg felszabadítóként jött Magyarország földjére”, „Magyarország az élenjáró demokráciák családjában harcol a békéért". Ezután Milován Gyilász küldött beszéde következik. Érdemes megfigyelni, hogy a későbbi Láncoskutya országa ekkor még mindenütt megkapja a Szovjetunió mögötti a második helyet. (Folytatjuk) Hardi Péter Hajdúk felszerelése A /MÁróczt-szabadságharc utolsó szakaszában a fejedelem újabb áldozatokat kért a megyéktől. A pataki gyűlés 1708 végén elhatározta, hogy a vármegyéknek gyalogoskatonákat, hajdúkat kell kiállítani. Úgy állapították meg a létszámot, hogy 50 forint adó után kell egy katonát az ezredek kiegészítésére küldeni, fegyverrel együtt. A megye már 1708 nyarán is felállított hajdúcsapatokat, összesen 101 főt szereltek fel, de — Csajági János ezredes levele szerint — közülük sok megszökött, mert a megye kóborlókat állított ki. 1709 elején Bercsényi közölte a vármegyével, hogy az előző évi elmaradt egységeket is szerefje fel és a fegyverek ügyében is intézkedjen: „vagy adjon fegyvert — azaz jó dragony puskát vagy flintát és kardot — vagy puska és kard helyett hét forintot hajdúnkéntA vármegye közgyűlése 1709. március 11-én Hatvanban foglalkozott Bercsényi levelével. Eredetileg Tóth Andrást akarták megtenni a felállítandó csapat kapitányának, de a „szolgabíró kora, testének méretei s más elfoglaltsága miatt a kapitányi tisztségre nem alkalmas, erre a tisztségre — mellyel a hajdúk összeszedése jár — kinevezik Tatai Istvánt, amiről a fejedelmet és a főgenerálist értesíteni kell” Arról is döntött Pest megye, hogy a hajdúk gyülekezési helyéül Kőröst jelöli ki, „hogy a nevezett hajdúk biztosabban a helyükön maradjanak”. Pogány György
