Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-10 / 58. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK 13 Levél Pannonhalmáról Vödrös Attila főszerkesztő úrnak Pest Megyei Hírlap Tisztelt Főszerkesztői Úr! Hálásan megköszönöm a Pest Megyei Hírlap karácsonyi számát. Rendkívül szép, nagyon értékes. Eltettem, mert forrásanyag, következő évek karácsonyához. Való igaz, erre a hangnemre gondoltunk négy évvel ezelőtt és ez az a hangnem, ami hiányzik. Minden bizonnyal hallottad, vagy olvastad nyilatkozataimat. Próbálok hűséges maradni ahhoz, amit korábban elkezdtem és a hangnemen — annak ellenére, hogy sokan támadnak és kritizálnak — nem változtatok. Szeretettel köszöntelek, szívesen emlékezem pesti találkozásunkra. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát Megkésett rendszerváltás 1992 nyarán Csurka István (akkor az MDF egyik alelnöke) Katona Tamással, a térség képviselőjével Vácott járt, egy lakossági fórumon. A jó hangulatú politikai rendezvényen egy dunakeszi illetőségű úr kérdést intézett Csurka Istvánhoz: hallotta-e, hogy azon a napon a varsói televíziótól elbocsátottak ezer dolgozót? Csurka válasza — mely általános tetszést aratott — ez volt: „Sajnos, nem hallottam, de irigylem öntől azt, hogy hallotta!” Hát igen, körülbelül akkortájt, vagy még előbb kellett volna az elektronikus médiumoknál (a nemzeti, közszolgálati hírcsatornáknál) minimum olyan mérvű nagytakarítást csinálni, amilyet március 4-én dr. Csúcs László a Magyar Rádiónál végrehajtott. Beindult hát a liberális cirkusz gépezete, példátlan jajveszékelés közepette álmélkodnak és méltatlankodnak: „Hogyan történhetett meg ilyesmi ővelük?” Az, hogy a társadalmi, gazdasági élet szinte minden szeletében elbocsátott, munkanélkülivé vált százezrek vegetálnak, egy fikarcnyit sem rendítette meg eddig liberálbolsevik ura- imék köreit, vagy ha igen, csak üres szavak szintjén... De a kozmopolita sajtómaffia, a nemzetközi firkászalvi- lág most Összehangoltan zen- dít a jajongó kórusmuzsikára. A mesterákosok, szénásisán- dorok, freitamások, havashen- rikek érdek- és dacszövetsége foggal és körömmel ragaszkodik privilegizált szerepéhez. Nyíltan fenyegetőznek (Rövidesen visszajövünk, s akkor majd mi...), sőt példaképeikhez, Gombárhoz és Hankiss- hoz hasonlóan, szinte ki sem lehet őket seprűzni „hadállásaikból”, ahol hitbizományuk „rátermettségük”, és „szakmai hozzáértésük” jogán mindörökre bebetonozva érezték magukat a rádiónál. Március 15-e a I E dolgozatban arra a kér- • désre kap választ az olvasó, hogy miként „ünnepelte” a Szabad Nép a március 15-ét, hogyan változott az írások terjedelme, hangneme, száma, s a lapon belüli elhelyezése. * A Szabad Nép, megszakításokkal, 1942-től 1956-ig jelent meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának, majd a két munkáspárt egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapjaként. A téma szempontjából az 1942-es, valamint az 1946-tól 1956-ig megjelent évfolyamok az érdekesek: ebben az időszakban került ki a nyomdából március 15-i szám. Az újság 1942-ben mint illegális havilap, 1945. március végétől 1956-ig pedig mint vezető napilap került az olvasók kezébe. * Mivel a Szabad Népben — mint ahogy a többi napilapban is — nemcsak az ünnep napján olvashatunk március 15-ről, hanem előtte is, utána is foglalkozik a szerkesztőség a témával, a teljesebb kép kedvéért át kell tekintenünk az ünnep előtti, ihletve utáni, sőt — az 1948-as centenáriumi évben — a márciusban megjelent valamennyi számot. Az 1942-ben megjelent számok közül pedig a téma szempontjából a februári, a márciusi és az áprilisi érdemel figyelmet. Az említett számokban ösz- szesen 183 március 15-ével kapcsolatos cikk, illetve utalás található. 1942-ben illegálisan megjelent Szabad Nép februári száma nem foglalkozik az ünneppel. A márciusi számot a szerkesztők (Rózsa- Ferenc 'és Schönherz Zoltán) az 1848-as forradalomnak és szabadságharcnak és a párt akkori (1942) harcának bemutatására szentelték. A vezércikkben kijelentik, hogy 1848 örököse a munkás- osztály. Kifejezetten a ’48-as forradalommal csak az 1848 öröksége című cikk foglalkozik. Itt is az 1848-ban meg nem valósult feladatoknak — földosztás, demokrácia, függetlenség — a munkásosztály általi véghezvitelének szükségességére utal a szerző. A munkások harca az ország minden lakójáért folyik. („Március zászlaját mi visz- szük!” olvasható a lapban. A számnak még néhány cikke utal az ünnepre, például a „Le a kapituláns Bárdossy- kormánnyal című írás, amely összefogásra szólít fel.) így történhetett meg, hogy a március 5-i 168 óra műsorának. elkészítését Mester úr szakemberbandája meghiúsíthatta. Hamisítatlan vigécallű- rök ezek: kirúgják őket az ajtón, ámde bemásznak az ablakon... Az MDF derék „nemzeti liberálisai” (Elek, Furmann, Debreceni, Kulin Ferenc) nemrég még megütköztek Csurka István megoldási javaslatán: Hankisst és Gombárt, ha kell, karhatalom akadályozza meg az erőszakos ha- talombitorlásban. Most ez ismétlődött meg, többek által, s aligha van erre jobb orvosság, mint a rádió vezetőjének határozottsága. Különben anarchiába fullad a legjogosabb intézkedés, a legjobb akarat is. Vajon, mi lenne, ha a munkanélküli vasutasok megszállnák a pályaudvarokat, s megbénítanák a közlekedést? Brezovich Károly Vác Elvtársak! Ideje távozni! 0 A postaládámban találtam — természetesen kéretlenül —- a Pest Megyei Szegfű 1994/2. számát. (A lap az MSZP Pest megyei szövetségének időszakos kiadványa.) A keretes, szerkesztőségi cikk erélyesen felszólítja a kormányt, távozzon. Ezen „utasítását” olyan gyalázkodások, hazugságok sorozatával támasztja alá, melyek dicső elődjük, az MSZMP uralkodása alatt sohasem láthattak volna nyomdafestéket az akkori bábkormányokkal kapcsolatban. Idézhetnék a mocskolódás- ból, de nem teszem. A stílus maga minősíti íróját. Azoknak a szemenszedett hazugságoknak még az idézőjeles reprodukálása is viszolyogtat. Csupán utolsó bekezdését ismédéin meg: „Uraim! Elég volt! Legfőbb ideje, hogy távozzanak!” Hát ez az. Ezt viszont szívesen megismétlem egy módosítással: ELVTÁRSAK! ELÉG VOLT! LEGFŐBB IDEJE, HOGY TÁVOZZANAK! Az iromány valószínűleg már a választási kampány jegyében készült. A szocialista eszméknek sok elkötelezett vagy megtévesztett híve van az országban, talán a parlamentben is, de még barátaim között is. Ha az MSZP ilyen hangvételben óhajtja a maga oldalára állítani a jószándékú szavazókat, rosszul teszi. Nem gyalázkodást kérünk, hanem építő bírálatot. Hiszen önök közt van a sok szociális érzékű szakértő, nem?! Az efféle förmedvények hatására csak egy jut az ember eszébe: Elvtársak! Ideje távozni! Sarkady László Cegléd Szegénységi bizonyítvány Az utóbbi napok szenzációja, legalábbis az ellenzék réHISTÓRIA Szabad Népben Egyes cikkek végén Petőfitől, Táncsicstól, Marxtól, Engel stől vett idézetekkel igyekszik á szerkesztőség igazolni a cikkben leírtakat. Találkozunk a lapban egy hosszabb Kossuth-idézettél is (Kossuth felhívása 1848 karácsonyán). Az áprilisi szám teljes terjedelmében egy írást szentel az 1942. március 15-i tüntetésnek. Ebben elvitatja a hatalmon lévőktől az ünneplés jogát, s kioktatja a szociáldemokratákat. Egy munkáslevél az illegális felvonulásról szól. Az 1942-es Szabad Nép március 15-ével kapcsolatos mondanivalójának lényege: a forradalom célkitűzéseit a munkásosztálynak meg kell valósítania. * 1946- ban és 1947-ben az immár napilappá lett újság írói az ünnepről hasonló terjedelmű, számú és elosztású cikkben emlékeztek meg. A címoldalon a jobb felső sarokban mindennap felhívja a figyelmet az újság egy fontos eseményre. Jellemző a helyzet alakulására, hogy míg 1946-ban a 14-i szám az ifjúsági nagygyűlést emeli ki (amelyen Tildy Zoltán üzenetét is felolvassák), addig 1947- ben erre a helyre a Baloldali Blokk nagygyűlése kerül (ahol Rajk László, Marosán György, Erdei Ferenc fog beszélni). Hasonlóak a két egymást követő évben a vezércikkek is. Bár... az 1947-es kissé rö- videbb — éppen egy oldal, míg az 1946-os a 2. oldal egy részét is igénybe veszi. Mindkét évben a vezércikk közepére, alulra betördeltek egy-egy versrészletet (1946-ban Petőfi: „A nemzethez”, 1947-ben Ady: „Emlékezés Táncsics Mi- hályra”). Az 1946-os írás Horváth Márton tollából származik. Kiemeli a földreform megvédésének, a demokratikus fejlődésnek a fontosságát, a jó barátságot a szomszéd népekkel. (A békeszerződés tervezetét- két hét múlva kezdik tárgyalni.) Kárhoztatja a szabadság- harc nemzetiségi politikáját. A szomszéd népekkel való barátság fontosságára már a háború alatt is figyelmeztetett a KMP, s lám, milyen igaza volt, hallgassunk mindenben most is őrá — cseng ki az írásból. Az 1947-es vezércikk szerzője, Losonczy Géza leszögezi, hogy március 15-e igazi szellemét a háború alatt is és most is a kommunisták képviselték. (Megfigyelhető a KMP paternalista szemlélete is a cikkben: „a munkásosztály vigyáz testvéreire, a parasztságra is”, amely még be-bejuttat- ja ellenségeit a parlamentbe...) A párt és az antifasiszták háború alatti tevékenységéről olvashatunk az 1946-os ünnepi széről, egy felelős vezető döntése alapján született. A rádiótól elbocsátott személyekről van szó. Bizonyos körökben mélységes felháborodást keltett a jogos intézkedés. Az ellenzéki politikai vezetők olyan hangulatot igyekeznek teremteni, mintha ez az intézkedés politikai ihletésű lett volna. Szerintük ez veszélyezteti a választások sikerét, s ez ellenük történt, természetesen a jelenlegi hatalom közreműködésével. Ha az MSZP, az SZDSZ és a többi reklamáló párt sikere azon múlik a választásokon, hogy ezek az állítólagos semleges, kiváló újságírók ott dolgoznak-e ahonnan, hála Istennek elbocsátották őket, akkor ez nagy szegénységi bizonyítvány. De kérdezem én, volt-e részükről ilyen felzúdulás az üzemekből ezrével elbocsátott emberek miatt? Bizony nem. Ha arra gondolok, hogy Mester Ákos, Havas Henrik és társai eddig menynyi kárt okoztak a műsoraikkal, akkor azt mondom, már régen meg kellett volna tenni ezt a lépést. Ma, amikor mindenütt ésszerű gazdálkodást kell folytatni, megfelelő szakemberekkel, ezt a témát csak a felháborodott politikusok terelik a politika mezejére. Mi, hallgatók és nézők egy tárgyilagos és valóságos hírközlést várunk, s úgy gondolom, a rádió és a televízió jelenlegi vezetői is erre törekednek. Bulyáki Ferenc Tápiószele Ugyan miért akadályozzák? Tisztelt rádiós „érdekvédők”! Hetek óta a napilapok egyik „felfújt” témája a Magyar Rádió állományánál tervezett karcsúsítás, melyet az intézmény alelnöke az önök harcos ellenállása miatt nehezen tud megvalósítani. Az már Bereczky és Gombár „elvtársak” idejében is látható volt, hogy a közszolgálati rádió túl sok embert foglalkoztat, pontosabban fogalmazva, sokak számára „csak” munkahelyet biztosít. Csakhogy nevezettek a népszerűtlen intézkedést, a létszámcsökkentést — mint tudjuk — nem vállalták. Azt szépen „átmentették” Csúcs László számára. Az iparban és egyéb területeken már korábban több százezer felesleges munkahelyet kellett felszámolni, igaz, hogy az érintetteknek és mindnyájunknak komoly terhet okozva. Önök legalább olyan jól tudják, mint Csúcs László, hogy a Magyar Rádió milyen sok, a nemzet számára haszontalan munkahelyet tart fenn, az átlagnál jóval magasabb díjazásért. Önöknek kötelességük (lenne) támogatni a rádió vezetését az elkerülhetetlen feladat végrehajtásában, mégis inkább akadályozzák, ugyan miért? Mika Miklós Budapest szám 2. oldalán megjelent írásban is, illetve a 7. oldalon Kovái Lőrinc tollából. A nemzetiségi kérdés foglalkoztatta a szerkesztőséget 1947-ben is. Gimes Miklós az 5. oldalon megjelent írásában fájlalja, hogy a nemzetiségek annak idején nem ismerték fel a saját és Magyarország szabadsága közötti összefüggést. Ma már ezek a népek is tudják az igazságot (kivéve Csehszlovákia lakosságát)... Még néhány apróbb cikk, mínuszos hír (előadások ideje, helye és így tovább) mindkét évben utal az ünnepre. (Folytatjuk) Hardi Péter Imre király megfenyíti a váci püspököt Imre király 1196-tól 1204-ig uralkodott, viszonylag rövid ideig, de ez alatt az idó' alatt is sokszor kellett a trónra törő öcese, Endre herceg — a későbbi II. Endre király ellen fellépnie. A király 1199-ben megtudta, hogy öccse ismét szervezkedni kezdett ellene. Szövetségeseket találni a hercegnek a birtokra, vagyonra áhítozó főurak közöt nem volt nehéz; a világi méltóságok mellett egyháziak is támogatták törekvéseit. Imre király azt is megtudta, hogy az összeesküvők pénzét és levelezését Boleszló váci püspök őrzi. 1199. március 10-én Vácott termett. A király felszólíttota a püspököt, hogy „Nyissa ki azt a kamarát, ahol állítólag a hűtlenek kincsét rejtegetik”— írta később Imre a pápának, ///. Incének. „De ő nemcsak hogy a kamrát nem nyitotta ki, hanem királyi felségünket rágalmakkal és goromba szavakkal sértegetni merészelte annyira, hogy minket gyalázkodva rablónak nevezett.” A hirtelen haragú uralkodó ekkor megragadta a püspököt, vonszolni kezdte a templomban, majd kísérői közé lökte, akik kidobták a székesegyházból. Ezután feltörette a sekrestyét és a leveleket magával vitte. Boleszló püspöknek semmi baja sem esett, de azonnal rágalmazó levelet írt a pápának a király ellen és bezáratta a templomot annak megszentségtelenítése miatt. Imre király később III. Ince felszólítására kiengesztelte a püspököt. Az összeesküvés lelepleződött, a harc mégis kirobbant a két testvér között, melyben Imre győzött. Endre herceg Lipót osztrák hercegnél keresett menedéket Pogány György
