Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-08 / 56. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. MÁRCIUS 8.. KEDD Születésnapi torta Nagykáta ötéves város(ka) Idén elkészül Abony szennyvíztisztítója Június végén telefonközpont-átadás Nagykáta március 15-én ün­nepli várossá nyilvánításá­nak 5. évfordulóját: a szüle­tésnapra sport- és kulturális programokkal emlékeznek a városka lakói. Az egy hóna­pos rendezvénysorozat a mo­dellezők kiállításával az el­múlt hét végén kezdődött, s április közepéig tart, amikor átadják rendeltetésének az öregek napközi otthona új épületét. A rang nem előny Bodrogi GyÖrgyné polgár- mester szerint az évforduló —- azon túl, hogy Nemzeti Ünnepünkkel egy napra esik — mindenképpen piros betűs ünnep az ittlakók éle­tében, hiszen a városi ran­got Nagykáta évtizedes vára­kozás után kapta meg. An­nak ellenére, hogy szinte mindig a Tápió-vidék köz- igazgatási központja volt, előbb mint járási székhely, majd 1984-től mint városi jogú nagyközség. Az 1989-es várossá avatás azon­ban felemás módon legin­kább csak „rangot” adott, s elismerte a település kétség­bevonhatatlan fejlődését, ugyanakkor egyáltalán nem biztosított azonnal városi szintű ellátást, szolgáltatást és városképet. Sőt, a rend­szerváltás utáni önkormány­zatiság éppen a legfiatalabb, még éppen hogy „csepere- désnek indult” városokat hozta nehéz helyzetbe: a töb­biekhez hasonlóan a saját méreteihez képest Nagyká- tán ugyancsak nagy az emlí­tett intézményhálózat, hisz azok — természetesen — a térség lakóit is kiszolgálják. A fenntartás, a fejlesztés vi­szont sokszor igényel olyan többletfinanszírozást, ami nem fér bele a normatívák kereteibe, miközben az érde­kelt községek önkormányza­taival sem mindig könnyű megegyezni a számlák kifi­zetése ügyében. Városi arculat Nem csoda, ha a városka ve­zetői ilyen háttérrel azt is eredménynek tartják, hogy a működés folyamatos volt, egy pillanatra sem keletke­zett zavar az intézmények te­vékenységében. Nagykáta igyekezett városias arcula­tot kialakítani: felújították például a katolikus templo­mot, a műemlék kápolnát és a jellegzetes bazársort. A külsődleges jegyek mel­lett az idén gyökeresen meg­változhat a 13 ezer lakosú település helyzete: tavaly ősz­szel megjelent a földgáz, eb­ben az évben teljesen kiépül a hálózat. A napokban ked­vező fordulatot vett a tele­fonügy is: minden remény szerint még az idén megszó­lalhatnak Nagykátán és kör­nyékén a készülékek, s a te­lekommunikáció beláthatat­lan ívű fejlődést indíthat el vidéken. S hogy egy kifeje­zetten helyi előrelépést is említsünk: április közepén átadják az öregek napközi otthonának új épületszár­nyát. Növekedik ezáltal az elhelyezhető idősek száma, a korszerű melegítőkonyha teljesebbé teszi a házi szoci­ális gondozást. Van tehát mit ünnepelni a nagykátai születésnapi ren­dezvénysorozaton, amelyről külön kis programfüzetet ad­nak ki a napokban. Az ün­neplés részeként szombaton megnyitották a kiállítást: a városi könyvtár kiállítóter­mében a nagykátai modelle­zők mutatták be alkotásai­kat a nagyközönségnek. Az eseményen Bíró Károly, a Modellező Szövetség főtit­kára méltatta a technikai sportok e vidéki hódolóinak munkáját. Az Asbóth Osz- kár-klub ugyanis nem egy a sok közül, hisz Róder Sán­dor és neje személyében még modellező világbajno­kokat is adtak szülőhelyük­nek s persze az országnak. Varsányi Rezső klubelnök, nyugdíjas iskolaigazgató irá­nyításával az MHSZ meg­szűnése után a közelmúlt­ban alakultak újjá, önálló egyesületté váltak, amely­nek immár közel száz tagja van. A most következő va­sárnap nem véletlenül jön­nek tehát Nagykátára az or­szág legjobb modellezői: a március 13-i eseményen a rádióirányítású automodelle- zők vetélkednek. De verse­nyezhetnek a kerékpárosok, hasszútávfutók, focisták és kosárlabdások is március, április folyamán — ugyan­csak a születésnap jegyében. Emlékkiállítás Lesznek kulturális progra­mok a Pest Megyei Szimfoni­kusok, vagy például Bródy János részvételével. A jelképes születésnapi torta átadása március 15-én lesz a Szabadság téri emlék­műnél. Az alkalomhoz illő módon ezután nyitják meg a város szobrászművész szü­löttének, első díszpolgárá­nak, a közelmúltban elhunyt Kármán Lászlónak az em­lékkiállítását. Itt hirdetik majd ki az évfordulóra kiírt „Az én városom” című helyi irodalmi pályázat eredmé­nyét is. (tóth) Falugazdász lesz A zöldborsó és a vetőmagok termesztésében lát lehetőséget Ruszkai János agrármérnök, növénytermesztésből diplo­mázott Gödöllőn. 1977-ben a Borsod megyei Hangácsra küldték, de mint mondja, nem fért bele a „képbe”. Már­mint abba a társaságba, ami a tsz-elnököt körülvette. Egyi- kőjüknek sem volt felsőfokú szakképesítése, így aztán ért­hető, ha kinézték maguk kö­zül, aki náluk jobban értett a szakmához. Nem kellett Hangácson, vi­szont jószívvel és örömmel fogadták Gödöllőn, ahová ’79-ben tért vissza, s majd másfél évtizedig irányította az egyetemi tangazdaság gö­döllői részlegében a gabona- termesztést. Feleségével Kar­talon találtak otthonra, itt te­lepedtek le végleg, s itt szüle­tett a három gyerek is. — Kartalon kívül mi tar­tozik még önhöz? ’— kérdem az új falugazdásztól. — Aszód, Bag és Verseg. Ruszkai János: Kétezer hek­tár gazdáit látja el tanácsai­val Erdősi Agnes felvétele Nagyjából 2000 hektár olyan föld, amit magángaz­dák művelnek. Errefelé kivá­ló a talaj minőség, a földek többsége 30-40 aranykoro­nás. Nem véletlenül van zölcjborsóhagyománya Kar- talnak. Ezt szeretném kiter­jeszteni a másik három köz­ségre is, de előbb az értéke­sítést kell kiszámíthatóvá tenni. Az ugyanis nem ösz­tönzi a gazdát, ha bizonyta­lan a termék jövője. Az eddi­gi felméréseim alapján két irányba szabad lépni. A vető­mag és hüvelyesexport-piac felé. Ez utóbbihoz, úgy néz ki, sikerült megnyernem a hatvani konzervgyárat. Pe­dig akkor még nem tudtam, hogy én leszek a térség falu­gazdája— teszi hozzá Rusz­kai János nem titkolt öröm­mel. — Mit tekint elsődleges fel­adatának? — Megkedveltetni maga­mat azokkal, akikért a falu- gazdászi hálózat létrejött, s akiknek a képviseletét vállal­tam. Ha velük szót értek, az már fél siker. A másik felét meg a szaktudásomból póto­lom. (gyé) Több órás herce-hurca után csak eljutottam Abonyba, igaz, jóval később a megbeszélt időpontnál. Álltam a vas­útállomáson, szerettem volna bejutni a város központjába. De mint kiderült helyi járat nincs, a Volán buszjárata pe­dig tíz perccel korábban porzott ki az állomás elől. Nem volt más megoldás, gyalogolni kellett a városközpontba. Ezek után természetes, hogy legelőször a helyi közlekedés­sel kapcsolatban érdeklődtem Lendvai Józseftől, a város műszaki irodájának vezetőjé­től. Mint elmondta, a helyi já­rat nem volt kifizetődő, csak néhányan vették igénybe. Most folynak a tárgyalások a Volán vállalattal arról, hogy a menetrendjüket próbálják a vonatok érkezéséhez igazíta­ni. Kora reggel és délután, amikor a dolgozók munkahe­lyükre mennek, vagy haza igyekeznek nincs ilyen gond, csak napközben. Szeretnénk hamarosan azt is megoldani — mondta —, hogy ebben az időszakban is el tudjon min­denki jutni oda, ahová szeret­ne. A város vezetői egyébként sokat tettek az utóbbi négy év­ben. Tavaly szeptemberben adták át a tornacsarnokot, amely hetvenmillió forintba került. Az összeg negyven szá­zalékát állami céltámogatás­ból fedezték. 1990-ben döntöt­tek úgy a városatyák, hogy megoldják a város szennyvíz­gondjait. 1992-ben hozzá is fogtak a munkához és előre­láthatólag idén novemberben át is adták az új létesítményt. A csatornázási munkálatok első ütemét — negyven kilo­méter — októberre fejezik be. Mrhdezek összesen ötszáz mil­liójába kerülnek majd, mely­nek a felét állami céltámoga­tásból fedezi a város. A környező községek, a vá­ros és a MATÁV összefogá­sával idén június 30-ára elké­szül a telefonközpont és meg­oldódik a város telefonellátá­sa is. 1991-92-ben huszonöt kilométernyi portalanított utat építettek lakossági hozzá­járulással, így a település útja­inak hetven százaléka jó mi­nőségű. A további munkálato­kat a csatornaépítés miatt a későbbiekre halasztják. Á. M. Az ész megáll, a vonat nem A szolgáltatások — a nevében is benne van — eredeti célja az, hogy megkönnyítse éle­tünket — gondoltam eddig. Most azonban csalódnom kellett ebben a hitemben. Abonyba kívántam utazni, ezért előző nap fölhívtam a MÁV központi tudakozóját: mondják már meg, hogy másnap délelőtt mikor és honnan indul vonat uticélom felé. A telefonos kisasszony kissé kelletlenül és indulatosan ugyan, de felsorolt három jára­tot is. Másnap ért az igen kellemetlen meglepe­tés a Nyugati Pályaudvar információs pult­jánál: igaz — mondták — tíz órákkor is in­dul vonat abba az irányba, csakhogy az nem áll meg Abonyban. Elképzelhető az el­képedésem. A következő vonat csak másfél óra múlva indult, így aztán alaposan lemaradtam a megbeszélt találkozóról. Természetesen mindez igen kellemetlenül érintett, hiszen a késés megkérdőjelezte szavahihetőségemet, de belegondoltam: mi történt volna, ha egy üzletember jár hasonlóképpen? A tárgyalás elmaradása súlyos anyagi veszteséget je­lenthetett volna számára. Az idő, pénz — tartja a mondás. Nem ár­tana, ha ezt a közlekedésben dolgozók is szemük előtt tartanák (árpási) A Népjóléti Minisztérium felkérésére, Pest Megye Önkormányzata pályázatot hirdet cl &teitáclo& 'Hemyetáöyi £tte aC&CLCmá&áC A pályázatok tartalmazzák a jelentős számú résztvevőre számító, kifejezetten a családok helyzetével, kilátásaival foglalkozó ismeretterjesztő, szabadidős, szórakoztató rendezvényeket, amelyek élményt adó módon jelenítik meg a résztvevő családok helyzetét, az őket foglalkoztató kezdeményezéseket, gondokat. A minisztérium a pályázatok díjazására megyénként 500 000 Ft-os keretet irányoz elő. A pályázatok tartalmazzák a rendezvénypályázat adatait: név, helyszín, témakör, esemény, időpont, a résztvevők várható létszáma. A pályázatokat legkésőbb 1994. március 10-éig lehet elküldeni Pest Megye Önkormányzati Hivatalának társadalompolitikai osztályára (Budapest V., Városház u. 7. 1052).

Next

/
Oldalképek
Tartalom