Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. FEBRUÁR 8., KEDD 3 Büntetett bűntelen Több értelemzavaró hiba csúszott a tegnapi Vélemény rovat Banos János Emberbarát lélek a bölcsesség című írásába. Engedje meg Tisztelt Olvasó, kivételesen személyes hangú­ra váltson e pár sor, mivel a bosszantó, de már szinte meg­szokott nyomdahibákat, amelyeket föl se emlegetnék, hitel­rontással föléró' durva elírás „ne koronázta volna meg”. Sértvén ezzel az én becsületemet, meghazudtolván a lap szel­lemiségét. Vegyük számba először is a nyomdahibákat; a második hasáb negyedik bekezdése helyesen: „S ha úgy hinnénk, már tiszták vagyunk, Dávid király zsoltáros szavai jutnának eszünkbe...” Ugyanezen hasáb csillag alatti első' mondata így hangzik: „Négy évvel ezeló'tti lelkesült, szeretetes sza­vak ezek.”Mondanom sem kell, magyarban nincs olyan ige, hogy körözni, de ezzel a hibával jól leköröztek engem. „De — nyugodjunk meg — vannak náluk rosszabbak...”— ír­tam, náluk, azaz a kommunistáknál, nem pedig nálunk, mint ahogy olvasható volt a második hasáb utolsó bekezdé­sében. Végezetül az utolsó eló'tti bekezdésről: a megjelent mon­dat azt sugallja, azért építsük föl a Szent István-i Magyaror­szágot, hogy abban mi büntetlenül élhessünk. Akár garáz­dálkodhassunk is ha úri kedvünk úgy tartja. A mondat hi­bátlanul így hangzik: „Mi halandók ebben az emberbarát lé­lekben bízzunk, a bölcsességben, hogy semmi sem marad bűntetten, de mi maradjunk bűntelenek. Egy Szent István-i országban erre egyre nagyobb az esé­lyünk. ” De egyre kevesebb, ahol mindent meg lehet tenni — bün­tetlenül. Banos János Eltemették a szegedi Z. Nagy családot Medgyasszay László sajtótájékoztatója A gazdák áprilisban pénzhez jutnak A termőföldről szóló törvénytervezetet ma terjeszti a par­lament plenáris ülése elé Szabó János földművelésügyi mi­niszter. Ezt Medgyasszay László, a Földművelésügyi Mi­nisztérium politikai államtitkára jelentette be tegnap Gel- lért Szállóban. Több ezren kísérték utolsó útjá­ra tegnap Szegeden, a Belváro­si temetőben a két héttel ezelőtt brutálisan meggyilkolt Z Nagy Bálintot, feleségét, Dunai Gizel­lát, két gyermeküket, a 16 éves Dánielt és a 10 éves Balázst. A város ismert és szeretett cuk­rászcsaládjának lelki üdvéért a felsővárosi templomban tartot­tak engesztelő szentmisét. A temetőben az erőszak el­Az utolsó pillanatban kipat­tant privatizáció híre hatal­mas megrökönyödést váltott ki a zenészszakma és a széle­sebb közvélemény körében egyaránt. Megdöbbenésük­nek Durkó Zsolt Kossuth-dí- jas zeneszerző adott hangot „Úthenger kultúránkon” cí­men tegnap a Pest Megyei Hírlapban megjelentetett, Sza­bó Tamás tárca nélküli mi­niszterhez címzett nyílt leve­lében. Jelen cikkünk az ügy hátterét kívánja megvilágíta­ni, fenntartva szándékunkat, hogy a kérdést továbbra is na­pirenden tartjuk. A szerződés egy olyan nemzeti érték feletti rendelke­zés jogát juttatja idegen kéz­re, amely éppúgy hozzátarto­zik kulturális örökségünk­höz, mint „a Mátyás-temp­lom tornya vagy a Nemzeti Múzeum műkincsei”. Liszt, Bartók, Kodály és más klasz- szikusaink, valamint az egész huszadik százádi Zeneiroda­leni csendes demonstrációra kivonult emberek egy-egy szál virággal búcsúztak a meg­gyilkolt családtól. A hozzátar­tozók azt kérték ugyanis a te­metésen résztvevőktől, hogy csak egy szál virágot vigye­nek. A koszorúkra szánt össze- get«-rokkant gyermekek és a katolikus egyház szegényei­nek megsegítésére gyűjti ösz- sze a felsővárosi plébánia. lom és zenepedagógia ma­gyar tulajdonban maradt kot­táinak és kéziratainak kiadási és terjesztési jogát ruháznánk a Ricordira, hogy bánjék vele tetszése szerint. S kezébe ad­nánk a jelen és a jövő zenei tehetségeinek a sorsát is. Veszélyben a zenei utánpótlás Hiszen egy szerző kottáinak kiadása csak akkor nyeresé­ges, ha a művet koncerteken és egyéb rendezvényeken a vi­lágban népszerűsítik, ami a hosszú távú haszon remémyé- ben kezdetekben nagy befek­tetéssel jár. S ugyan miért köl­tené ilyen kockázatos vállal­kozásokra egy külföldi cég, amelynek nyilvánvalóan nem a magyar zenei utánpótlás ne­velése, hanem a gyors és köz­vetlen profitszerzés, valamint saját kiadáványai számára a piacszerzés a szándéka. S ez­zel végérvényesen veszélybe Az államtitkár szerint a tör­vényjavaslat megteremti a ter­mőföld védelmének törvény által garantált feltételeit,, megalapozhatja hazánkban a termőföld rendezett forgal­mát is. E törvényhez kapcso­lódva jelezte, hogy több, a föld tulajdoni szabályozásá­val kapcsolatos felső szintű jogszabályt kellene még meg­alkotni. Az agrárágazatban tapasz­talható pénzhiány jelzi, hogy a Mezőgazdasági Fejlesztési Jeszenszky cáfol: Nincs alku Jeszenszky Géza külügymi­niszter visszautasítja azokat a vélekedéseket, amelyek szerint a közelmúltban, Belgrádban tett látogatása, illetve általában Magyaror­szág politikája veszélyeztet­né a Jugoszlávia elleni nem­zetközi szankciós politikát. Tegnapi sajtótájékoztató­ján nyomatékosan leszögez­te: nincs alku Belgrád és Bu­dapest között arról, hogy a magyar kisebbség irányá­ban tanúsított toleránsabb politika fejében Magyaror­szág enyhítené a szankció­kat. kerül egy olyan örökség, amely Magyarországot „zenei nagyhatalommá” tette, s amely örökség óvását és gya­rapítását kötelezettségként kell magunkra vállalnunk. E szerződés nemcsak (gaz­daságilag is) kártékony, nem­csak nemzeti önbecsülésün­ket és büszkeségünket sérti, de példátlan a fejlett nyugati civilizációkban. Pedig itt a kottakiadás magáncégek kezé­ben van. Arra azonban sem a francia Leduc, sem az angol Boosey and Hawkes, sem a svéd Hansen, sem az osztrák Universal, sem társaik, sőt gondolom a Ricordi esetében sem volt példa, hogy egyet­len nemzeti szerzőjük művei­nek kiadása feletti rendelke­zés jogát külföldi cégre ru­házta volna. De arra sem, hogy lemondott volna a kor­társ zeneszerzők (nyilván rá­fizetéses) műveinek kiadásá­ról. Ehhez azonban minden országban komoly állami tá­mogatást kapnak. És persze nemcsak a kották kiadásá­hoz, hanem a népszerűsítésü­ket elősegítő koncertek és egyéb rendezvények szerve­zéséhez is. (A kortárs angol zenét hazánkban előadó Nash Ensemble tavalyi utazá­sához például a British Coun­cil tízmillió forinttal járult hozzá.) Mert ezeknek az or­Alaphoz pályázatok tömege érkezik. A kormány a múlt év végén döntött a saját for­rást pótló támogatás — ez maximálisan 500 ezer forint, illetve 30 százalék lehet — igénybe vételének lehetőségé­ről. Ezekhez a pénzekhez a gazdák pályázat útján és leg­korábban áprilisban juthat­nak hozzá. Az államtitkár sej­tetni engedte azt is, hogy az OTP-vel is tárgyalnak mező- gazdasági gépvásárlási hitel- konstrukcióról. (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően az Országgyű­lés — immár rátérve a napi­rend szerinti teendőkre — megkezdte az orvosi kamarák­ról szóló törvényjavaslat rész­letes vitáját. A képviselői hozzászólások sorában Mezey Károly (MDF) egyebek közt azt szorgalmaz­ta, hogy az orvosi kamarának ne csak az országos, hanem a területi szervezetei is kapja­nak véleményezési jogot. A szocialista Kovács Pál rámuta­tott, hogy módosító javaslatai­kat egy cél jegyében fogal­mazták: olyan orvosi kamara működjön, amely az orvosok érdekein keresztül képviseli a lakosság érdekeit. Az MDF­szágoknak a kormányai bizo­nyára tudják, hogy a szellemi értékek ápolása és gyarapítá­sa nemzeti érdek, és ezért minden védelmet és támoga­tást megérdemel. Értékvédó' államot Az államnak ebben a szelle­mi értékvédő szerepében bíz­va mozgósodott példátlan erővel és összefogással a ha­zai zenészszakma. De mint' Bánffy György országgyűlési képviselővel, a parlament kulturális bizottságának a tag­jával való beszélgetésünkből kiderült: miniszterekhez, álla­mi vezetőkhöz való futkosá- sukkal, nyílt vagy a különbö­ző személyiségeknek elkül­dött kérelmeikkel és leveleik­kel olyanokat próbáltak jobb belátásra bírni, aki kienged­ték kezükből a döntés jogát. Egy évvel ezelőtt ugyanis a kormány teljes egészében az ÁVÜ Rt.-re ruházta annak el­döntését, mely privatizálan­dó vállalatokat sorol azok kö­zé, amlyek 100, 50+1 vagy 25+1 százalékos állami tulaj­donban maradnak, és annak eldöntését is, hogy a mara­dék részvényeket kinek ad­ják el. A minisztériumoknak, a parlament illetékes bizottsá­gainak még véleményezési Medgyasszay László be­szélt a Magyar Demokrata Fórum agrárprogramjáról is. A párt fontos feladatnak tart­ja a tulajdonrendezés befeje­zését, továbbá az élelmiszer- ipar privatizációjának teljes véghezvitelét. Az MDF véle­ménye az, hogy a szövetke­zetekre szükség van, ám azok valódi társas vállalko­zások legyenek. Tevékenysé­gük kapcsolódjon a magán- tulajdonon alapuló kisgazda­ságokhoz. Az MDF újbóli hatalomra kerülése esetén a termelőknek piacbiztonsá­got és megfelelő piacszabá­lyozást ígér, párosítva egy jól működő belföldi piacvé­delemmel. es Szilassy Géza elsősorban az orvosi etikai kódex kidolgo­zását szorgalmazta. A szabad- demokrata Szigethy István arra hívta fel a figyelmet, hogy részletesebben kell kidol­gozni a törvény azon passzusa­it, amelyek a jelenlegi orvosi kamara átalakulását szabályoz­zák. Több felszólaló nem lé­vén az elnöklő Szűrös Mátyás lezárta a részletes vitát. Ezután a Büntető törvény- könyv módosításáról szóló előterjesztés részletes vitájá­ban Kutrucz Katalin (MDF) az alkotmányügyi bizottság nevében elmondta: a bizottság szinte csak azokat a javaslato­kat támogatta, amelyeket saját maga nyújtott be. jogot sem tartott fenn, nem hogy beleszólási, sőt: horribi- le dictu, vétójogot. Vagyis az ÁVÜ egyazon gazdaságossá­gi szempontok szerint privati­zálhat egyedülálló szellemi értékeket birtokló cégeket és mondjuk egy borsófeldolgo­zó gyprat. Tanácsadó-testüle- tet létrehozhat, de vélemé­nyét nem köteles figylembe venni. Téves tehát minden, ezzel ellentétes információ, ami az üggyel kapcsolatban a sajtóban megjelent. Legyen vétójoga a szakmának! Bánffy György végezetül csak megismételni tudta a ze­nészszakma állásfoglalását: nem a privatizáció ellen van kifogása általánosságban. A nemzetnek azonban vannak olyan egyedülálló szellemi vagy kulturális kincsei, ame­lyek semmiképpen nem áru­síthatók ki. Erkölcsi kötele­zettségünk biztosítani, hogy ezek ne kerülhessenek külföl­di kézbe, ezért mindenkép­pen el kellene érni, hogy az ÁVÜ Rt. mellett működjék szakmai kollégium vagy tár­sadalmi tanácsadó-testület, amelynek nemcsak vélemé­nyezési, de az ÁVÜ Rt. dön­tését felülbíráló joga van. D. Veszelszky Sára Csúf játék Szombaton este a Kos­suth adón Kepes András, akinek műsora van a tele­vízióban, mellesleg meg­említette a vele készült terjedelmes, ám semmit­mondó interjúban, hogy ami ma van a televízió­ban, annak három hónap múlva vége lesz, vagyis addig már csak-csak ki­bírják valahogy. Az inter­júvoló és az interjúalany csengő hangjából, nyil­ván a Tégy a gyűlölet el­len szellemében, izzott az a fajta gyűlölet, amelyet a kommunista munkás- mozgalom történetéből eléggé jól megismerhet­tünk. Kepes „őszinte val­lomást” tett, elmondván: szülei 1962-tól a diplomá­cia terhét viselték a vállu­kon Argentínában. Hogy 1962-ben kikből válhat­tak diplomaták, az nyil­vánvaló, azokból, akik ki­fejezetten közel álltak a kádári diktatúrát gyakor­lókhoz, azaz kommunistá­nak vallották magukat. Az alma miért is esett vol­na messze a fájától, miért is lenne más Kepes, mint a szülei voltak, illetőleg azok a barátai, akik ugyanebből a körből kike­rülve egyenesen a rádió­nál vagy a televíziónál ta­lálták magukat, ahol az­tán pillanatokon belül ki­derült róluk: Ők a legki­válóbb szakemberek. Ezek a kitűnő „szakembe­rek” ezzel a kitűnő ottho­ni háttérrel most termé­szetes, hogy arra várnak: liberális, kommunista ve­zetők kerüljenek a bár­sonyszékekbe, azok, akik­kel korábban is rokoni, baráti kapcsolatban áll­tak. S az egészben az a tragikus, hogy miután harminc-harmincöt éve velük van tele a televízió és a rádió, a magyar köz­ember azt kezdi hinni, hogy valóban ezektől az emberektől várhatja azt az őszinte, tiszta és nyílt tájékoztatást, amelyre kü­lönben ugyanezek a Ke­pes urak a Kádár-rend­szerben sem voltak képe­sek. Azt mondják, a kor­mány durván ráneheze­dik a rádióra és a televízi­óra, holott ha ránehezed­ne, legalábbis bízom ben­ne, hogy ezek az emberek ott nem szólalhatnának meg. De mivel a kor­mány jottányit sem en­ged a demokratikus intéz­ményrendszerből, sajnos Kepes Andrásék szomba­ton este uralják az étert, és nem mentes tőlük a nappalunk sem. Reggel­től estig azokon a csator­nákon jajveszékelnek, amely csatornákra rátele- pült a kormány, no meg a jól ismert keresztény kurzus, s a többi, s a töb­bi. Igazán ideje lenne, hogy a nemzet észreve­gye azt a hazugságözönt, amely a hangszórókon át folyamatosan árad, s rá­döbbenne, csúf játékot űz­nek fele. (Vödrös) Az ÁVÜ Rt. külföldieknek adná a Zeneműkiadó Vállalatot Kockára teszik a magyar zene jövőjét? Már csak egyetlen aláíráson múlik, hogy életbe lép vagy sem az a szerződés, amely visszafordíthatatlanul megpecsé­teli a magyar zene jövőjét. A döntés Csépi Lajos, az ÁVÜ Rt. igazgatójának a kezében van; ha aláírja a szerződést, a Zeneműkiadó Vállalat (az Editio Musica Budapest) részvé­nyei többségének (49,88 százalékos) tulajdonjogát ruházza az olasz Ricordi cégre 75 millió (!) forintért. Emellett 25,1 százalékos tulajdonhoz jutna a magyar állam, fél százalék­hoz a vállalat jelenlegi vezetése, a maradékot pedig a zene­műkiadó dolgozói vásárolhatnák meg. Módosítás előtt a Btk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom