Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUAR 8.. KEDD Szorult helyzetben Meciar Cserben hagyták a képviselők Vladimir Meciar, szlovák miniszterelnök vasárnap este bejelentette, hogy nép­szavazással kíván véget vet­ni a belpolitikai válságnak, amit a kormánykoalíció több parlamenti képviselőjé­nek kiválása okozott. A politikus a szlovák tele­víziónak nyilatkozva el­mondta, hogy a népszavazás­nak arról kell döntenie, hogy érvényesnek te­kinthető-e az ellenzékhez csatlakozó honatyák képvise­lői mandátuma. Az AFP emlékeztet arra, hogy a Meciar vezette koalí­ció a múlt héten, a nagyvál­lalatok privatizációjáról kez­dett vita során vesztette el a parlamenti többségét, mi­után 74 kormánypárti képvi­selő elhagyta az üléstermet. A parlament munkáját febru­ár 16-ig felfüggesztették. Kormányválság Lengyelországban Lassítják a privatizációt Az, ami Lengyelországban folyik, kezd az orosz hely­zetre emlékeztetni. A kor­mányban még vannak re­formpártiak, de politikáju­kat lejáratja a kormány töb­bi része, s ettől nem tartja magát távol a miniszterel­nök sem — írta Leszek Bal- cerowiez, a lengyel gazdasá­gi reform atyja, a Gazeta Wyborczában kommentálva a kormányválságot. Mint kifejtette, a politika három úton hat a gazdaságra: a gazdálkodás jogi és gazda­sági feltételeinek alakításá­val, személyi döntéseivel, va­lamint a politikusok adta jel­zésekkel. A professzor véle­ménye, hogy a stabil kapita­lizmus politikájával ellenté­tes politikai jelzések az olyan országokban, mint Lengyelor­szág, sokkal komolyabb káro­kat okoznak a gazdaságnak. mint a stabil demokráciák­ban. Ennek szomorú példája­ként említette a politikai okokból rendkívül lelassított privatizációs folyamatot. A veszélyes jelek közé sorolta Stefan Kawaler pénzügymi­niszter-helyettes elbocsátá­sát, aki „nemrégiben még a gazdasági átalakulások csen­des, mostanában közismertté vált hőse” volt. A Slowo katolikus napilap helyeselte, hogy Waldemar Pawlak miniszterelnök nem engedett az ellene és a Len­gyel Parasztpárt ellen kibon­takozott kampánynak, és ki­tart amellett a döntése mel­lett, amellyel felmentette Ka- walecet. A lap szerint gyor­san és helyesen döntött, ami­kor a közhangulatnak megfe­lelően felmentette a Sziléziai Bank privatizációs botrányá­ért felelős politikust. Kezdődik hát... Mármint a válasz­tási mocorgás, mozgolódás. Bom­lások, egyesülések, kiválások, be­lépések, vonzások és taszítások... egyszóval: megkezdődött. Akkor hát kezdjünk hozzá mi is, mégpedig mindenekelőtt a 89—94- es tanulságok megértésével. Bizakodásunk, melyet a szov­jet gyarmatok 89—90-es önálló­sulási, felszabadulási kísérletei tápláltak, s ami magának a gyar­mattartó gazdaországnak a fel­bomlásával még csak erősödött, idővel csalfa reménynek bizonyult, jóllehet nekünk, magyaroknak a 90-es választá­sok történelmi esélyt adtak, hogy hozzákezdhessünk a mi életünk újjáépítéséhez és személyi boldogulásunk politi­kai, gazdasági és spirituális feltételeinek megteremtéséhez. Csakhogy... nagy örömünkben nem gondoltunk néhány tényezőre és körülményre. Például arra, hogy azok a politi­kai erők, melyek csak a parlamentbe, de a kormányba nem jutottak be (a parlamenten is kívülmaradottakról nem is be­szélve), nem örültek ilyeténképpen való felszabadulásunk­nak, hanem választási sebeiket nyalogatván dühüket fejez­ték ki (az általuk akkor kizárólagosan birtokolt nyomtatott, illetve elektronikus média által), már ti. amiatt, hogy 45 esztendő agymosása ellenére nemzeti-keresztény politikai mentalitású koalíció került kormányra. Dühöngésüket azonnal —- még mielőtt a kormány bármit is elronthatott volna — átplántálták a lakosság egy részébe, ily módon megteremtve az első szabad magyar kormány lehető legrosz- szabb tömegpszichológiai közegét és körülményeit. Ez pe­dig azért sikerült nekik, mert a sok évtizedes vágyakozás Nyugat „kincsei” és polgári viszonyai iránt oly nagy volt (a lelki és szellemi szabadság — mint olyan — iránt, hogy őszintén szóljunk: nem nagyon), hogy e várakozás ellené­ben a rendszerváltás folyamatát bonyolító esztendők — melyek a kapitalizmusnak inkább csak a zordabb arcát (át­meneti rendetlenség, működési zavarok, egyéni stiklik, az­Eltéro vélemények a légicsapásról Karadzic elfogadja Szarajevó fegyvertelenítését „Kellőképpen súlyosnak” minő­sítette a Szarajevóban történte­ket Douglass Hurd brit külügy­miniszter ahhoz, hogy „fontoló­ra vegyük a légicsapás” lehetősé­gét. A brit diplomata az EU-kül- ügyminiszterek brüsszeli tanács­kozásának színhelyén válaszolt röviden újságírók kérdésére. Ugyanitt görög kollégája, Ka- rolosz Papuliasz viszont határo­zottan leszögezte, hogy Athén „ellene van a katonai akciónak”, mivel „úgy véljük, hogy minden katonai kezdeményezés egy álta­lános balkáni háborúhoz vezet­ne”. Az e félévi görög EU-elnök- ség jegyében a hétfői külügymi­niszteri tanácsülésen elnöklő Theodorosz Pangalosz európai ügyi miniszter pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mielőtt bár­miféle intézkedést tennének, A pozsonyi Pravda tegnapi kommentálja szerint „a szlo­vákiai közvélemény döntő ré­sze azt várja, hogy a májusi választások után Magyaror­szágnak olyan kormánya lesz, amelyik országunkkal szem­ben reálisabb magatartást fog tanúsítani”. A lap a „reáli­sabb magatartáson” azt érti, hogy Magyarország „na­gyobb érzéket mutat majd a szomszédok törvényszerű ér­dekei iránt” és ezzel Szlováki­ában is „lelkesíteni tudja azo­kat az erőket, amelyek nem a szlovák—magyar viszony konfrontációs spiráljának” ki­alakítására törekszenek. gondosan tisztázni kell, kik is állnak valójában a szombati me­rénylet hátterében. Hurd-del egyetértésében egy esetleges katonai válaszlépés le­hetőségéről beszélt Javier Sola­na, a spanyol diplomácia vezető­je is, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy nem szabad elzárni az utat a politikai megoldás elől sem. Klaus Kinkel német külügy­miniszter arra emlékeztetett, hogy az ismert történelmi, vala­mint alkotmányjogi okokból Né­metország közvetlenül nem ve­het részt katonai műveletekben a térségben, de azért „a partnere­ink oldalán állunk” e kérdésben. A külügyminiszterek a teg­nap délutáni órákban vitatják meg a délszláv válság kérdését, meghallgatva Lord Owen jelen­tését is. Állásfoglalásuk sokak A Vatra Romaneasca, mint egy hegyi áradat, egy nagy, ma is létező — ma talán álno- kabb, talán szervezettebb — veszéllyel szemben öltött tes­tet. Arról a veszélyről van szó, amelyet az RMDSZ kép­visel, ez az etnikai párt, a re- vansvágyó hungarizmus kép­viselője, amely a magyarok­nak és a székelyeknek a romá­nokkal szembeni sok évszáza­dos gyűlöletét fejezi ki — je­lentette ki Zeno Opris, a VR elnöke a Voces Romaniei című bukaresti kormánylap tegnapi számának adott inter­jújában. szerint fontos hatással lehet a je­lentős részt ugyan ezen országo­kat is magában foglaló Észak-at­lanti Tanácsa mai immár érdemi döntések meghozatalát célzó ülé­sének végeredményére. * Radovan Karadzic, a bosz­niai szerbek vezetője elfogadta, hogy először Szarajevó demilita- rizálásáról és a város ENSZ-el- lenőrzés alá helyezéséről tárgyal­janak a polgárháborús felek, mi­vel az általános rendezést a je­lenlegi helyzet nem teszi lehető­vé — jelentette be tegnap Géni­ben Lord Owen és Thorvald Stoltenberg. A tárgyalások erről csütörtökön Genfben kezdőd­nek, a három szembenálló fél már korábban kitűzött találkozó­jának keretében. A lap utolsó oldalának in­duló anyagaként háromhasá­bos összeállításban foglalko­zik a nacionalista „kultúrális és polgári szervezet” alapítá­sának negyedik évfordulójá­val, illetve az ebből az alka­lomból szombaton a marosvá­sárhelyi sportcsarnokban ren­dezett nagygyűléssel, ame­lyen négyezer tag és szimpati­záns vett részt. A felszólalók között volt többek között loan Racolta, Maros megye prefektusa, Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egység­párt elnöke, Victor Surdü, az Agrárpárt elnöke. A nagyvilág hírei Tegnap újabb támadás érte a brit trónörököst. Károly herceg az új-zé- landi Aucklandben épp egy vitorlásverseny előkészülete­it szemlélte, amikor az üd­vözlésére összesereglett tö­megből előugrott egy 58 éves férfi, és légfrissítőt tar­talmazó keroszollal megpró­bálta lefröcskölni a herce­get. A férfi három méterre közelítette meg a trónörö­köst, mire rendőrök leteper- ték. Károlynak nem esett baja. Tizenkét nappal ezelőtt az ausztráliai Sydney-ben zavarta meg Károly herceg beszédét egy kambodzsai származású diák riasztó­pisztollyal. ★ Eszak-Korea a technoló­giai teljesítőképesség olyan fokára jutott, hogy képes MiG—29-es harci gépek ösz- szesierelésére is — közölte tegnap egy dél-koreai lap. * A rendfenntartó erők be­vetésével a hatóságok teg­napra virradóra felszámol­ták a dél-franciaországi nagyváros, Marseille kikötő­jének öt napja tartó blokád­ját. A kikötő bejáratait egy helyi hajójavító üzem, a Sud-Marine dolgozói tartot­ták megszállva: a munká­sok így tiltakoztak a súlyo­san eladósodott vállalat fel­számolása, s ezzel utcára ke­rülésük veszélye miatt. tegnap hajnali közzétett részeredmények szerint Jósé Maria Figueres, az ellenzéki szociáldemokrata Nemzeti Felszabadítási Párt jelöltje nyerte szoros küzdelemben a vasárnap tartott Costa Rica-i elnökválasztásokat. Szlovákiai remények A Vatra ünnepel Fokozódó magyargyűlölet VÉLEMÉNY Prolog a választási kampányhoz tán a munkanélküliség, infláció, szigorodó termelési és ér­tékesítési feltételek, stb.) mutatták, óhatatlanul csalódást okoztak a politikailag naiv és 45 éven át teljes szocioló­giai, „civiltudományi” műveletlenségben tartott százezrek­nek. Ami ezt a csalódást ellensúlyozhatta volna, nevezete­sen: szilárd, kiképzett hazafias öntudat, keresztény nevelés és erkölcsiség, lelki tartás — az viszont sajnos már cca há­rom évtizede halott volt. Az 56-ban még egészséges nem­zeti mentalitást két nemzedék életfolyamatán belül csak­nem teljesen kiirtották. Ezekre a szellemi és erkölcsi erők­re ugyanis valóban szükség volt (és lesz!) a Birodalom ösz- szeomlásából következő anyagi terhek elviseléséhez. Nos, az ebben az egzisztenciális és erkölcsi csapdában vergődő polgároktól nem nagyon várható el, hogy önnön érdekeik történelmi felismerése révén pontosan ki tudják majd vá­lasztani a nekik — mint nemzetnek — illő politikai párto­kat, politikusokat, mozgalmakat, egyesületeket, alapítvá­nyokat és így tovább a civil szerveződés legalsó sejtjéig. Ezért hát néhány tényezőre, körülményre bátorkodunk e cikk —és folytatásai — keretében felhívni a tisztelt válasz­tópolgárok figyelmét. 1. Menekülni csak előre lehet. Minden egyes szavazat, amely a paternalista, elosztó-tervgazdálkodó, egypártdikta- túrás szocialista (kommunista) irányba ható erőket támo­gatja, halálos csapás a nemzet jövőjére — a hazára. 2. Nem egyszerű történelmi helyzetben adjuk le szavaza­tunkat májusban, hanem a rendszerváltozás folyamatában, amit erősíthetünk, gyorsíthatunk, fékezhetünk és — csőd­be juttathatunk. 3. A „ki miért felelős” kérdése ma nagyon bonyolult. El­döntéséhez legalább az elmúlt ötven esztendő politikai is­merete szükséges. Napi (vagy akár három-négy éves be­nyomások) alapján csak rossz döntéshez juthatunk, és eset­leg szándékainkkal ellentétes erőket támogatunk voksaink- kal. A hátralévő időben nem árt a XX. század magyar törté­nelmét (politikatörténetét) tanulmányozni. 4. Most az a célunk, hogy kialakítsuk azt a Közös (Nem­zeti) Nevezőt, amely a nehéz évek leküzdéséhez szüksé­ges, és amellyel végleg elháríthatjuk a kommunista restau­ráció veszélyét. 5. Az önérdek és a saját sofs — egy-egy időszak vi­szonylatában — nem azonos a nemzet és a haza érdekével, illetve jövőbeli sorsával. 6. Tudnunk kell: minden „pragmatista” bölcselkedés el­lenére nem csupán a gazdaság helyreállítása a nagy létkér­dés, itt és most. Legalább ennyire, de — rangja okán — in­kább fontosabb kérdés a magunk megőrzése, a magyarság megmaradása, erkölcsiségünk, spirituális karakterünk visz- szaszerzése és „feltáplálása” a jelenlegi nyomorúságból. Nemcsak kenyérrel él az ember! Nem véletlen, hogy csú­folnak minket hagyománytiszteletünkért, jelképeinkért, kegytárgyainkért, legyen az a szent korona, a szent jobb, a Szózat, az augusztus 20-ai körmenet — vagy akár a turul­madár. Árpád-házi királyaink középkori zászlaja pedig egyenesen fasiszta voltunkat bizonyítja sokak szemében. Pedig ezek csupán külsőségek, de őriznek valamit a régi magunkból. A sárral dobálódzók tudják ezt, jobban tudják, mint a nép — különben miért foglalkoznának oly hevesen némi külsőségekkel?... 7. Minden pápt rendet, jólétet Ígér; — ezen az alapon nem is lehet választani köztük. Más tájolóeszközt kell hasz­náljunk. Nem a pénz menti meg a nemzetet! Megmentheti viszont a nemzeti múlt újrafelfedezése és újra való szabad megélése, a visszatérés ősi mentális gyökereinkhez, hogy révükön az egész magyarság a közös érdekek és célok meg- lelésének örömében részesüljön, s ily módon mindannyian a magunk erejével segíthessünk a jelen gondjaiból való ki­lábolásban. (Kajetán Endre)

Next

/
Oldalképek
Tartalom