Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-08 / 32. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUAR 8.. KEDD Szorult helyzetben Meciar Cserben hagyták a képviselők Vladimir Meciar, szlovák miniszterelnök vasárnap este bejelentette, hogy népszavazással kíván véget vetni a belpolitikai válságnak, amit a kormánykoalíció több parlamenti képviselőjének kiválása okozott. A politikus a szlovák televíziónak nyilatkozva elmondta, hogy a népszavazásnak arról kell döntenie, hogy érvényesnek tekinthető-e az ellenzékhez csatlakozó honatyák képviselői mandátuma. Az AFP emlékeztet arra, hogy a Meciar vezette koalíció a múlt héten, a nagyvállalatok privatizációjáról kezdett vita során vesztette el a parlamenti többségét, miután 74 kormánypárti képviselő elhagyta az üléstermet. A parlament munkáját február 16-ig felfüggesztették. Kormányválság Lengyelországban Lassítják a privatizációt Az, ami Lengyelországban folyik, kezd az orosz helyzetre emlékeztetni. A kormányban még vannak reformpártiak, de politikájukat lejáratja a kormány többi része, s ettől nem tartja magát távol a miniszterelnök sem — írta Leszek Bal- cerowiez, a lengyel gazdasági reform atyja, a Gazeta Wyborczában kommentálva a kormányválságot. Mint kifejtette, a politika három úton hat a gazdaságra: a gazdálkodás jogi és gazdasági feltételeinek alakításával, személyi döntéseivel, valamint a politikusok adta jelzésekkel. A professzor véleménye, hogy a stabil kapitalizmus politikájával ellentétes politikai jelzések az olyan országokban, mint Lengyelország, sokkal komolyabb károkat okoznak a gazdaságnak. mint a stabil demokráciákban. Ennek szomorú példájaként említette a politikai okokból rendkívül lelassított privatizációs folyamatot. A veszélyes jelek közé sorolta Stefan Kawaler pénzügyminiszter-helyettes elbocsátását, aki „nemrégiben még a gazdasági átalakulások csendes, mostanában közismertté vált hőse” volt. A Slowo katolikus napilap helyeselte, hogy Waldemar Pawlak miniszterelnök nem engedett az ellene és a Lengyel Parasztpárt ellen kibontakozott kampánynak, és kitart amellett a döntése mellett, amellyel felmentette Ka- walecet. A lap szerint gyorsan és helyesen döntött, amikor a közhangulatnak megfelelően felmentette a Sziléziai Bank privatizációs botrányáért felelős politikust. Kezdődik hát... Mármint a választási mocorgás, mozgolódás. Bomlások, egyesülések, kiválások, belépések, vonzások és taszítások... egyszóval: megkezdődött. Akkor hát kezdjünk hozzá mi is, mégpedig mindenekelőtt a 89—94- es tanulságok megértésével. Bizakodásunk, melyet a szovjet gyarmatok 89—90-es önállósulási, felszabadulási kísérletei tápláltak, s ami magának a gyarmattartó gazdaországnak a felbomlásával még csak erősödött, idővel csalfa reménynek bizonyult, jóllehet nekünk, magyaroknak a 90-es választások történelmi esélyt adtak, hogy hozzákezdhessünk a mi életünk újjáépítéséhez és személyi boldogulásunk politikai, gazdasági és spirituális feltételeinek megteremtéséhez. Csakhogy... nagy örömünkben nem gondoltunk néhány tényezőre és körülményre. Például arra, hogy azok a politikai erők, melyek csak a parlamentbe, de a kormányba nem jutottak be (a parlamenten is kívülmaradottakról nem is beszélve), nem örültek ilyeténképpen való felszabadulásunknak, hanem választási sebeiket nyalogatván dühüket fejezték ki (az általuk akkor kizárólagosan birtokolt nyomtatott, illetve elektronikus média által), már ti. amiatt, hogy 45 esztendő agymosása ellenére nemzeti-keresztény politikai mentalitású koalíció került kormányra. Dühöngésüket azonnal —- még mielőtt a kormány bármit is elronthatott volna — átplántálták a lakosság egy részébe, ily módon megteremtve az első szabad magyar kormány lehető legrosz- szabb tömegpszichológiai közegét és körülményeit. Ez pedig azért sikerült nekik, mert a sok évtizedes vágyakozás Nyugat „kincsei” és polgári viszonyai iránt oly nagy volt (a lelki és szellemi szabadság — mint olyan — iránt, hogy őszintén szóljunk: nem nagyon), hogy e várakozás ellenében a rendszerváltás folyamatát bonyolító esztendők — melyek a kapitalizmusnak inkább csak a zordabb arcát (átmeneti rendetlenség, működési zavarok, egyéni stiklik, azEltéro vélemények a légicsapásról Karadzic elfogadja Szarajevó fegyvertelenítését „Kellőképpen súlyosnak” minősítette a Szarajevóban történteket Douglass Hurd brit külügyminiszter ahhoz, hogy „fontolóra vegyük a légicsapás” lehetőségét. A brit diplomata az EU-kül- ügyminiszterek brüsszeli tanácskozásának színhelyén válaszolt röviden újságírók kérdésére. Ugyanitt görög kollégája, Ka- rolosz Papuliasz viszont határozottan leszögezte, hogy Athén „ellene van a katonai akciónak”, mivel „úgy véljük, hogy minden katonai kezdeményezés egy általános balkáni háborúhoz vezetne”. Az e félévi görög EU-elnök- ség jegyében a hétfői külügyminiszteri tanácsülésen elnöklő Theodorosz Pangalosz európai ügyi miniszter pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mielőtt bármiféle intézkedést tennének, A pozsonyi Pravda tegnapi kommentálja szerint „a szlovákiai közvélemény döntő része azt várja, hogy a májusi választások után Magyarországnak olyan kormánya lesz, amelyik országunkkal szemben reálisabb magatartást fog tanúsítani”. A lap a „reálisabb magatartáson” azt érti, hogy Magyarország „nagyobb érzéket mutat majd a szomszédok törvényszerű érdekei iránt” és ezzel Szlovákiában is „lelkesíteni tudja azokat az erőket, amelyek nem a szlovák—magyar viszony konfrontációs spiráljának” kialakítására törekszenek. gondosan tisztázni kell, kik is állnak valójában a szombati merénylet hátterében. Hurd-del egyetértésében egy esetleges katonai válaszlépés lehetőségéről beszélt Javier Solana, a spanyol diplomácia vezetője is, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy nem szabad elzárni az utat a politikai megoldás elől sem. Klaus Kinkel német külügyminiszter arra emlékeztetett, hogy az ismert történelmi, valamint alkotmányjogi okokból Németország közvetlenül nem vehet részt katonai műveletekben a térségben, de azért „a partnereink oldalán állunk” e kérdésben. A külügyminiszterek a tegnap délutáni órákban vitatják meg a délszláv válság kérdését, meghallgatva Lord Owen jelentését is. Állásfoglalásuk sokak A Vatra Romaneasca, mint egy hegyi áradat, egy nagy, ma is létező — ma talán álno- kabb, talán szervezettebb — veszéllyel szemben öltött testet. Arról a veszélyről van szó, amelyet az RMDSZ képvisel, ez az etnikai párt, a re- vansvágyó hungarizmus képviselője, amely a magyaroknak és a székelyeknek a románokkal szembeni sok évszázados gyűlöletét fejezi ki — jelentette ki Zeno Opris, a VR elnöke a Voces Romaniei című bukaresti kormánylap tegnapi számának adott interjújában. szerint fontos hatással lehet a jelentős részt ugyan ezen országokat is magában foglaló Észak-atlanti Tanácsa mai immár érdemi döntések meghozatalát célzó ülésének végeredményére. * Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője elfogadta, hogy először Szarajevó demilita- rizálásáról és a város ENSZ-el- lenőrzés alá helyezéséről tárgyaljanak a polgárháborús felek, mivel az általános rendezést a jelenlegi helyzet nem teszi lehetővé — jelentette be tegnap Géniben Lord Owen és Thorvald Stoltenberg. A tárgyalások erről csütörtökön Genfben kezdődnek, a három szembenálló fél már korábban kitűzött találkozójának keretében. A lap utolsó oldalának induló anyagaként háromhasábos összeállításban foglalkozik a nacionalista „kultúrális és polgári szervezet” alapításának negyedik évfordulójával, illetve az ebből az alkalomból szombaton a marosvásárhelyi sportcsarnokban rendezett nagygyűléssel, amelyen négyezer tag és szimpatizáns vett részt. A felszólalók között volt többek között loan Racolta, Maros megye prefektusa, Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke, Victor Surdü, az Agrárpárt elnöke. A nagyvilág hírei Tegnap újabb támadás érte a brit trónörököst. Károly herceg az új-zé- landi Aucklandben épp egy vitorlásverseny előkészületeit szemlélte, amikor az üdvözlésére összesereglett tömegből előugrott egy 58 éves férfi, és légfrissítőt tartalmazó keroszollal megpróbálta lefröcskölni a herceget. A férfi három méterre közelítette meg a trónörököst, mire rendőrök leteper- ték. Károlynak nem esett baja. Tizenkét nappal ezelőtt az ausztráliai Sydney-ben zavarta meg Károly herceg beszédét egy kambodzsai származású diák riasztópisztollyal. ★ Eszak-Korea a technológiai teljesítőképesség olyan fokára jutott, hogy képes MiG—29-es harci gépek ösz- szesierelésére is — közölte tegnap egy dél-koreai lap. * A rendfenntartó erők bevetésével a hatóságok tegnapra virradóra felszámolták a dél-franciaországi nagyváros, Marseille kikötőjének öt napja tartó blokádját. A kikötő bejáratait egy helyi hajójavító üzem, a Sud-Marine dolgozói tartották megszállva: a munkások így tiltakoztak a súlyosan eladósodott vállalat felszámolása, s ezzel utcára kerülésük veszélye miatt. tegnap hajnali közzétett részeredmények szerint Jósé Maria Figueres, az ellenzéki szociáldemokrata Nemzeti Felszabadítási Párt jelöltje nyerte szoros küzdelemben a vasárnap tartott Costa Rica-i elnökválasztásokat. Szlovákiai remények A Vatra ünnepel Fokozódó magyargyűlölet VÉLEMÉNY Prolog a választási kampányhoz tán a munkanélküliség, infláció, szigorodó termelési és értékesítési feltételek, stb.) mutatták, óhatatlanul csalódást okoztak a politikailag naiv és 45 éven át teljes szociológiai, „civiltudományi” műveletlenségben tartott százezreknek. Ami ezt a csalódást ellensúlyozhatta volna, nevezetesen: szilárd, kiképzett hazafias öntudat, keresztény nevelés és erkölcsiség, lelki tartás — az viszont sajnos már cca három évtizede halott volt. Az 56-ban még egészséges nemzeti mentalitást két nemzedék életfolyamatán belül csaknem teljesen kiirtották. Ezekre a szellemi és erkölcsi erőkre ugyanis valóban szükség volt (és lesz!) a Birodalom ösz- szeomlásából következő anyagi terhek elviseléséhez. Nos, az ebben az egzisztenciális és erkölcsi csapdában vergődő polgároktól nem nagyon várható el, hogy önnön érdekeik történelmi felismerése révén pontosan ki tudják majd választani a nekik — mint nemzetnek — illő politikai pártokat, politikusokat, mozgalmakat, egyesületeket, alapítványokat és így tovább a civil szerveződés legalsó sejtjéig. Ezért hát néhány tényezőre, körülményre bátorkodunk e cikk —és folytatásai — keretében felhívni a tisztelt választópolgárok figyelmét. 1. Menekülni csak előre lehet. Minden egyes szavazat, amely a paternalista, elosztó-tervgazdálkodó, egypártdikta- túrás szocialista (kommunista) irányba ható erőket támogatja, halálos csapás a nemzet jövőjére — a hazára. 2. Nem egyszerű történelmi helyzetben adjuk le szavazatunkat májusban, hanem a rendszerváltozás folyamatában, amit erősíthetünk, gyorsíthatunk, fékezhetünk és — csődbe juttathatunk. 3. A „ki miért felelős” kérdése ma nagyon bonyolult. Eldöntéséhez legalább az elmúlt ötven esztendő politikai ismerete szükséges. Napi (vagy akár három-négy éves benyomások) alapján csak rossz döntéshez juthatunk, és esetleg szándékainkkal ellentétes erőket támogatunk voksaink- kal. A hátralévő időben nem árt a XX. század magyar történelmét (politikatörténetét) tanulmányozni. 4. Most az a célunk, hogy kialakítsuk azt a Közös (Nemzeti) Nevezőt, amely a nehéz évek leküzdéséhez szükséges, és amellyel végleg elháríthatjuk a kommunista restauráció veszélyét. 5. Az önérdek és a saját sofs — egy-egy időszak viszonylatában — nem azonos a nemzet és a haza érdekével, illetve jövőbeli sorsával. 6. Tudnunk kell: minden „pragmatista” bölcselkedés ellenére nem csupán a gazdaság helyreállítása a nagy létkérdés, itt és most. Legalább ennyire, de — rangja okán — inkább fontosabb kérdés a magunk megőrzése, a magyarság megmaradása, erkölcsiségünk, spirituális karakterünk visz- szaszerzése és „feltáplálása” a jelenlegi nyomorúságból. Nemcsak kenyérrel él az ember! Nem véletlen, hogy csúfolnak minket hagyománytiszteletünkért, jelképeinkért, kegytárgyainkért, legyen az a szent korona, a szent jobb, a Szózat, az augusztus 20-ai körmenet — vagy akár a turulmadár. Árpád-házi királyaink középkori zászlaja pedig egyenesen fasiszta voltunkat bizonyítja sokak szemében. Pedig ezek csupán külsőségek, de őriznek valamit a régi magunkból. A sárral dobálódzók tudják ezt, jobban tudják, mint a nép — különben miért foglalkoznának oly hevesen némi külsőségekkel?... 7. Minden pápt rendet, jólétet Ígér; — ezen az alapon nem is lehet választani köztük. Más tájolóeszközt kell használjunk. Nem a pénz menti meg a nemzetet! Megmentheti viszont a nemzeti múlt újrafelfedezése és újra való szabad megélése, a visszatérés ősi mentális gyökereinkhez, hogy révükön az egész magyarság a közös érdekek és célok meg- lelésének örömében részesüljön, s ily módon mindannyian a magunk erejével segíthessünk a jelen gondjaiból való kilábolásban. (Kajetán Endre)
