Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
I PEST MEGYEI HÍRLAP HITELET 1994. FEBRUAR 5., SZOMBAT Mindszenty kirakatpere Mindszenty József bíboros prímást 1948 karácsonyán az esztergomi prímási palotában letartóztatták, majd fegyveres kísérettel az Andrássy út 60-ba szállították. Ezzel kezdetét vette Magyarország hercegprímásának a politikai rendőrség általi kihallgatása. Valójában azonban a megkínzatása a legaljasabb módszerekkel és eszközökkel! 39 napon keresztül éjjel-nappal tartott a „megdolgozása”. Ezalatt ellenállása teljesen legyengült, öntudata kihunyt... Décsi Gyula rendőr alezredes pribékjei „vallomásra” kényszerítették. Péter Gábor rendőr altábornagy verőlegényei kicsikarták az előírásos „beismerést”. Következhetett immár a nagy színjáték, a főtárgyalás a Markó utcai fogházban! Ahol a tanácselnök szerepét Ölti Vilmos — egykori nyilas! —- szakbíró töltötte be, míg ennek a sze- kundánsa a 30 éves Alapi Gyula népügyész lett. A „szocialista törvényesség” szerint, még „ védelmet” is kirendeltek Kiczkó Kálmán személyében, aki már jóval előtte, 1919-ben a vörösuralom idején bebizonyította hovatartozását. 1949. február 7-én kihirdették az elsőfokú ítéletet, ennek alapján Mindszenty bíborosra életfogytiglani fegyházbüntetést szabtak! A Budapesti Népbíróság „hazaárulás, hűtlenség és valutaüzérkedés” bűntette miatt hozott ítéletet. A negyvenöt esztendeje megtartott, egyértelműen koncepciós perrel kezdetét vette a katolikus egyház korlátozása és felszámolása. Mindszenty József bíborost a közel nyolcesztendős rabságából az 1956-os forradalom és szabadságltarc mentette ki. Bozó Emil (Folytatjuk) A szigetszentmiklósi református egyházközség A gyakorlatias célok mozgósítják a közösséget A szigetszentmiklósi református templom új orgonáját az elmúlt vasárnap szentelte fel ünnepélyes istentisztelet keretében Hegedűs Lóránt püspök. A korszerű holland hangszer építéséhez szükséges több mint egymillió forintot a falu és az egyházközség oszlopos tagjának számító őshonos család leszármazottja, Kincse Julianna és férje, Ender László ajándékozta a gyülekezetnek. A nem mindennapi esemény alkalmából az egyházközség életéről kérdeztük Villányi Péter esperes urat, aki 1970 óta szolgál a településen. — Az orgona építésével fejeződött be lényegében a templom építése, s már csak a belső tér végleges kialakítása vár ránk — utalt az esperes úr Hegedűs Lóránt orgonaszentelő igéjére: „Valahányszor Dávid játszott a lanton, Saul megnyugodott” — idézte a Biblia általános érvényű gondolatát a zene gyógyító a lelki egészséget karbantartó hatásáról. E missziót végezheti most már el hangszerük, rajta a nemes adományozók nevét megörökítő táblával, valamint a református egyház jelmondatával: Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a dicsőség).. A templom építésének előzményeit azért is érdemes felidézni, mert jellemzi a körülményeket, amelyek között az egyházközség az elmúlt évtizedekben működött: — A háborúban lebombázott templom helyét étvizede- ken át a parókia egyik helységéből kialakított imaház volt kénytelen betölteni. Mert hiába kértünk a kész tervek birtokában háromszor is a város vezetésétől templomépítési engedélyt, csak visszautasításban és fenyegetésben volt részünk — mondta Villányi Péter. — A nyolcvanas években kezdtek más hangon válaszolgatni, aminek okára később jöttem rá: „ők” már érezték a rendszerváltozás előszelét. Az építési engedély kiadásáért 8 millió forintot kértek, azzal az indoklással, hogy vásároljuk visz- sza egykori iskolánkat, egyben fizessünk a falusi házban működő két tanterem másutt való felépítéséért. Alkudozásaink eredményeképpen aztán az összeg 3 millió forintra csökkent, aminek kifizetését az egyház külföldi segélyekből vállalta. 1986-ban kezdtük templomunk építését Nagy Péter építészmérnök tervei alapján. 1988 karácsonyán tartottuk az első istentiszteletet a félig elkészült épületben, végül a lényegében befejezett templomot 1991-ben szenteltük fel. A templomépítés költségeinek kétharmadát (anyagi hozzájárulásukkal és kétkezi munkával) a gyülekezet tagjai vállalták, egyharmadát külföldi adományokból fedeztük. Ez az áldozatvállalás mindig is jellemző volt Szigetszentmiklós hagyományosan racionalista gondolkozású gyülekezetére: — Az először 1572-ben írásban emlegetett Szentmik- lós lakói többségében reformátusok voltak, egészen a lakótelep 1960-as megépítéséig. Egyházközségünk azonban eltért (a maga előnyeivel és hibáival együtt is) nosztalgiával emlegetett meghitt és zárt falusi közösségektől: a főváros közelsége miatt főként kereskedelemmel foglalkozó helybéli reformátusokat egy nagyon tiszta, az újdonságok és a változás iránt nyitott praktikus gondolkodás jellemezte. A hasznosnak vélt változtatásoknak soha nem volt a pénz az akadálya. Az anyagi áldozatvállalás azonban mintha nem járt volna együtt az egyházzal való lelki azonosulással, és ez a rendszerváltozás után volt a legszembetűnőbb. 1970-ben egy vagyonuktól és a háború előtti megbecsült pozícióiktól megfosztott, megalázott református közösséget talált Villányi Péter, akiknek az 1956-os forradalomhoz hasonlóan katark- tikus élményként kellett volna megélniük ez újabb kori felszabadulást. Mégis az 1300-as lélekszámú közösségből ma is csupán 250-300 hívő jár rendszeresen templomba. És a hit- tánosok száma se több 80-90 főnél... A negyven év mintha kiölte volna az emberekből a hitükhöz való ragaszkodást — keresgélte az esperes az okokat. S hogy milyen remény van a kilábalásra? Az 1. számú iskola első és második osztálya református tagozatos, és ezt felmenő rendszerben bővíteni kívánják. Az ifjúság nevelésén túl azonban a közép- és idősebb korosztály nevelésére is szükség lenne, ők ugyanis közönyösen fogadják sorsukat, és mintha jövőképükkel is gond lenne. Az építkezések, az iskolaszervezés, a rájuk tukmált volt iskola gondjai azonban elveszik az energiát attól, hogy a templomi szolgálaton kívül a hívekkel szabadidejükben is foglalkozzon az esperes. Hozzáértő és lelkes civil társakat pedig e munkához nem talál. Villányi Péter lányának vezetésével 1991-ben újjászerveződött a templomi énekkar. A templomi és városi koncerteken kívül idén tíznapos német- országi és svájci koncertkör- úton jártak. Személyes kapcsolataikon keresztül külkapcsola- taik is biztatóan alakulnak: német, holland és svájci testvéregyházközösségeik vannak, tagjaik látogatásának viszonzása volt az énekkar utazása is. A településen a baptista egyházzal megélénkülő kapcsolat tölti el ^reményekkel Villányi Pétert. — A jó viszony maga is eredmény ebben a békéden, megosztottságtól elerőtlenített mai világban — mondja. D. Veszelszky Sára Az Ökumenikus Tanulmányi Központ újabb kiadványa Nincs megújulás az egyházak nélkül „Minden egyházat, valamennyi vallási közösséget érintő' kérdései foglalkozunk ismét. " — olvasható az Ökumenikus Tanulmányi Központ közelmúltban megjelent 6. tanulmányi füzetében, amely a „ Vallás és egyház a rendszerváltozás után Magyarországon’’ címet viseli. E kérdéskör valóban szinte az egész magyar társadalmat foglalkoztathatja, hiszen — ahogyan ugyancsak a bevezetőben olvasható ■— „Magyarország lakosságának kétharmada, mintegy 6-7 millió ember mondja magát vallásosnak”. A felnőtt lakosság 15 százaléka elkötelezetten vallásos, 55 százaléka pedig a „maga módján”. A felmérések szerint, tehát a a társadalom 70-80 százaléka igényli az egyházak szerep- vállalását erkölcsi, kulturális, szociális ügyek megoldásában. (A Magyar Közvélemény-kutató Intézet utolsó, 1984—1988 között végzett felmérések szerint egyébként a magukat vallásosnak mondók 70 százaléka római katolikus, 21-22 százaléka református, 4-5 százaléka evangélikus, s 0,5-2,5 százalék körüli a többi egyházak aránya.) Ezen adatokból is levonhatjuk a következtetést: „a 45 év harcos ateizmusa nagyrészt hatástalan maradt, de az általános elvilágosiaso- dás befolyása megnőtt", s a vallás és az egyház iránti rokonszenv sokkal általánosabb, mint maga a vallásosság. Az átmenet ideje A címben foglalt kérdéskör taglalását a tanulmányi füzet „Az átmenet ideje"-vei kezdi. Az egymást ugyancsak gyorsan követő események hatására ma már távolinak tűnik a mindössze négy-öt évvel ezelőtt bevezetett alternatív katonai szolgálat, az egyházakra kényszerí- tett egyezmények felbontása, az új vallásügyi törvény elfogadása, az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése, az átmenetinek bizonyult Országos Vallásügyi Tanács létrehozása, az egyházak megkövetése a magyar kormány részéről, az új alkotmány passzusai lelkiismereti és vallásszabadságról. Az egypártrendszer felbomlásakor alakult szinte valamennyi párt szükségét érezte annak, hogy kialakítsa az álláspontját az egyházakkal kapcsolatban. A tanulmány készítői röviden ismertetik ezeket, valamint az új kormány programjának egyházakra vonatkozó megállapításait, amelynek zárómondata: „a kormány nem tudja elképzelni a nemzeti megújulást az egyházak nélkül. ” Eddig 150 iskola Az egyházi iskolákkal kapcsolatban a vezetők megállapítják, hogy több európai demokráciában az egyházak nem ragaszkodnak az oktatási intézményeikhez, de leszögezik: e téren a magyar múlt különleges helyzetet teremtett. Különösen fontosnak tartják, hogy az egyházak szerepet vállaljanak a magyar oktatásban egyre inkább különvált nevelés és ismeret- átadás újbóli összekötésében. Az elmúlt három esztendő alatt egyébként mindössze 150 oktatási inétzmény került egyházi tulajdonba. Ezt azért is fontos kihangsúlyozni, mert sokan félnek az egyházak „túlten- gésétől”. Akikben ez a félelem mi nkál, azoknak a figyelmét bizonyára elkerülte, hogy amíg 1948-ban az oktatási intézményeknek több mint 60 százaléka (4689 iskola) volt egyházi fennhatóság alatt, addig ma nem egészen 3 százaléka. 2002-ig — vagyis amíg egyházi ingatlanok tulajdonjogát a törvény szerint rendezni kell — mindössze 1880 oktatási épület kerül visz- sza a felekezetekhez. Az új kormány körül keltett első vihar egyébként 1990. június 5-e után tört ki, amikor is Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter kijelentette: „A hittan a tanterv része lesz. ” A sajtó azonnal támadásba lendült. Jórészt figyelmen kívül hagyták a cikkírók, hogy hivatalosan mindig csak fakultatív hitoktatásról esett szó. • Vita az egyházi műsorokról De alig ült el a hitoktatás körül zajló vita, hamarosan újabb kezdődött az egyházak és a közszolgálati médiumok viszonyáról. A nézet- eltérést az egyházak, illetve a televízió és rádió között az váltotta ki, hogy az említett médiumok a felekezetek számára kedvezőtlen időpontra tették át a műsorukat. Végül ez a vita is megegyezéssel zárult, ám az írott sajtó munkatársainak jó része ezúttal is olyan álláspontot képviselt, amely nem kedvezett a vallási közösségeknek. A tanulmányírók végül fel is teszik a kérdést: „ vajon mi állhat a háttérben annak a zsurnalisztikái érdeklődésnek, amely a nagyobb történelmi ■ egyházakkal szemben a kisebb, újonnan megjelenő közösségeket, az egyházak egészével szemben pedig a velük, vagy a vezetőikkel egyfajta feszültségbe került tagjaikat, kisebb köreiket részesítik némelykor szembeötlő módon előnyben?” A kérdésre azonnal megkapjuk a feleletet: „Ez a szemlélet a történelmi egyházakkal szembe-" ni ellenséges lelkűiéiből táplálkozik. ” Az ellenzék nem szavazta meg A szerzők természetesen foglalkoztak a volt egyházi ingatlanok sorsának rendezésével is. Részletesen ismertetik az erre vonatkozó törvényt, amely csupán részleges jogorvoslást nyújt az egyházaknak. Ezt persze nem sérelmezik, hiszen — mint megállapítják — a magyar közélet teljes zavarához vezetett volna valamennyi egyházi tulajdonú intézmény azonnali visszajuttatása. Nem kerülte viszont el a figyelmüket, hogy az ellenzéki pártok képviselői a volt egyházi tulajdonok kérdését rendező törvény elfogadása ellen szavaztak! Mindez azonban nem akadályozhatta meg azt, hogy az 1992-től számított 10 éven belül az egyházak visszakaphassanak a volt mintegy 40 ezer ingatlanjukból — 6300-at. A tanulmány érinti még az egyházaknak nyújtott állami pénzügyi támogatását (mindent összevetve mintegy évi 5 milliárd forint), az úgynevezett „destruktív szekták" kérdését, az egyházi törvény esetleges módosítását, az állam és az egyház szétválasztásának elvi kérdését, azt, hogy van-e Magyarországon keresztény kurzus. A tanulmányírók állásfoglalásaikat számos helyen olyan általános teológiai megállapításokkal támasztják alá, amelyeket valamennyi egyház tagjai elfogadhatnak. A legfontosabb dokumentumokkal záruló tanulmányfüzetet mindazok figyelmébe ajánlom, akik az egyházaknak a társadalomban betöltött szerepe iránt gyakorlati és elvi szempontok szerint érdeklődnek. (hardi) Nemrég újították fel a vérségi Szent Miklós templomot Vimola Károly felvétele
