Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-04 / 29. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. FEBRUÁR 4.. PÉNTEK 5 Az egészségház megtartóerő Maglódon A családbarát politika jegyében A maglódiak nagyon örülnek annak a szép új s korszerű rendelőintézet-együttesnek, amelyet néhány hónapja adott át rendeltetésének a népjóléti miniszter. Látni is ezt az elégedettséget a hétköznapokon: zsúfolt az előcsarnok, egymást váltják a kisgyermekes anyák, az iskolás korú gyermekek... Rendezetlen viszonyok a Dunakanyarban Az kapjon földet, akinek joga van rá Lengyel György nem tudott eljönni arra a megbeszélésre, amit többek között kárpótlási ügyben folytattunk Göd-új- telep lakóival. Sajnálta nagyon, mert lett volna mondanivalója azokról az áldatlan állapotokról, melyek a Dunakanyarban kialakultak. A Gödi Dunámén ti Termelőszövetkezet nyugalmazott főkönyvelője elmondta, hogy a hatalmas méretűre növelt gazdaság 17 falu közigazgatási területén gazdálkodott eddig: Dunakeszitől Szobig, Nagymarostól Márianosztráig terjedt. Ennyi helyen illetékes a téesz a kárpótlási földek kijelölésére. Mindegyik településen megalakították már a földkiadó bizottságokat, melyeknek közös elnöke Lengyel György. Egyelőre kevés gazdának van földmegmunkáló gépe. A megoldás itt is: kalákában készítik elő a talajt egymásnak a gazdák Erdó'si Ágnes felvétele Nincs semmi különös abban, hogy a maglódi egészségházba lépő először azt veszi észre: a gyermekosztály a legzsúfoltabb. Erre volt ugyanis a legnagyobb szüksége a településnek. A korábbi rendelőben nem dolgozott gyermekgyógyász, s most, a helybéliek mindennapi örömére, két szakorvos is váltja egymást. Megszűnt végre a felesleges Pestre, Kerepestarcsára járás. — Ez volt az alapvető célunk — magyarázza a polgár- mester, Bezzegh István —, amikor belefogtunk a több tízmillió forintba kerülő építkezésbe, átalakításba, korszerűsítésbe. Azt álmodtuk meg a leendő egészségházunk konkrét terveiben, hogy a legkisebbektől, az áldott állapotban lévő édesanyákon át az idős, beteg, nehezen mozgó korosztályú betegekig mindenki egy helyen találja meg a gyógyításhoz nélkülözhetetlen szakmai felügyeletet, s kezelést. Csaknem nyolcezer emberről kell gondoskodnia az ön- kormányzatnak Maglódon, tudtuk meg a polgármestertől. A helybéliek mellett ugyanis jelentős számban látogatják a települést az itt üdülővel rendelkező ideiglenes lakosok, illetve a pihenni, nyaralni vágyók. Szinte felüdülés ugyanis kiautózni a fővárosból, s beleszippantani a maglódi friss levegőbe... — Ami ezenkívül még büszkeségünk — jegyzi meg a polgármester — az a sok gyermek: településünkön csaknem 1200 fiatalkorú él, s jelenleg is mintegy száz édesanya várja gyermeke megszületését. Nem ritka Maglódon a nagy család sem. Ezért is vállaljuk, egyként a település lakóival, hogy csak a családbarát politika lehet célravezető. Ami az egészségügyi ellátást illeti, úgy érzem, hogy ezzel a valóban korszerű rendelőintézet-együttessel a fenti elvet gyakorlattá is tudtuk tenni. Természetesen Maglódon sem csak betegek élnek. Az egészséges embereknek is szükségük van testük és lelkűk folyamatos gondozására. A polgármester szerint az „ép testben — ép lélek” szállóige követelményeit a mindennapok gyakorlatában kell megvalósítani. Amit közöl, azért természetesen vállalja a felelősséget, s csupán azért nyilatkozik, mert így is szeretné már előremozdítani még a közelgő tavasz előtt az árverések ügyét. A földkijelölések miatt ugyanis több helyen fellebbeztek e tájon. Amíg ezekben az ügyekben nincs jogerős határozat, addig nem lehet árverezni. Károsult kárpótoltak — A kijelöléseket pedig szinte mindenütt a nulláról kell kezdeni — magyarázza Lengyel György. A gazdaság összes területének értéke a Dunakanyarban 668 689 aranykorona. Ebből a részarány-tulajdonosoknak kijelöltek 26 843, tagi és alkalmazotti járandóságként 24 075, kárpótlásra 14 208 aranykorona értékű földterületet. A kialakult viszonyok meglehetősen kuszák az egykori téeszben. A legfőbb gond, hogy a kárpótlási igénynyel szemben csak jóval kevesebb földet akarnak adni a gödi területből, míg a fennmaradó 2900 aranykoronát hozzácsapták a tagokéhoz. Ezt a döntést a kárpótoltak megfellebbezték. Az Országos Kárpótlási Hivatal december 15-ei határozata ugyan kötelezi a szövetkezetét, hogy az új földkijelölést 15 napon belül végezze el, ám a határozat adminisztrációs hiba miatt nem érkezett meg a gödiek vezetőségéhez. — A határozat kézhez vétele után is nehéz lesz ezt rendeznie a téesznek — véli a bizottság elnöke —, hisz meg kell mondani a közgyűlésen, hogy a részarány-tulajdonosoktól kell visszavenni a többletet. Meggyőződtem arról, hogy ez a Dunakanyarban háromezer ember érdekét sérti. — Van itt még más baj is — fog marokra egy köteg papírt Lengyel György. — Földbérleti szerződések ezek, melyeknek egyes részei kitöltetlenek. A bérlő aláírta; a szövetkezet részéről sem kézjegy, sem bélyegző. Ki béreljen? — Észrevette? — kérdez az utóbbi felől Lengyel úr, aztán folytatja a mondandóját. — A kapós málna- és eperföldek bérlői először olyan levelet kapnak, miszerint megvehetik a területet, ha ötéves bérlői viszonyban állnak. A vételárat be kell fizetni a pénztárba. Ezután sokan egy újabb levelet kaptak, mely szerint nincs ötéves bérlői viszonyuk. Pénzüket visszakaphatják a pénztárban. Harmadszor pedig azt közlik velük: ha mégis kérnék a földet, akkor azt a kijelölt földalapból kérjék. — Álláspontom szerint a kárpótlásra kijelölt földalapot nem lehet értékesítéssel csorbítani. Ha pedig a bérlőknek is van kárpótlási jegyük, akkor nem kell a földet megvásárolniuk. Tehát nincsenek rendben a dolgok. Az kapjon földet, akinek joga van hozzá — szögezi le a földkiadó bizottság elnöke. Gondolom, kész a csokor. Köszönnék és távoznék, ám Lengyel Györgynek még mindig sok mondanivalója van. Az is nyugtalanítja, hogy ha így haladnak a dolgok, májusig sem fejeződik be a kárpótlás. Figyelmeztetni akarja azokat, akik örökös jogán jutottak a kárpótláshoz, hogy sürgessék meg a dolgot, mert ha késnek, nem ott kapnak földet, ahol szeretnék. Ezért fontos, hogy tulajdonlapjaikat sürgősen vigyék a helyi földkiadó bizottsághoz. Minden községben igyekezzenek a helybeliek már most egyezségre jutni, mert különben spekulánsok kezére juthat a falujuk külterülete. — Azzal — mondja Lengyel György —, hogy a Dunakanyarban rendezett árveréseken megjelenhet és licitálhat mindenki, akinek helyben volt a földje, aki itt állandó lakos, de máshol volt földje, aki öt évig a szövetkezet alkalmazottja volt akár úgy is, hogy naponta Budapestről járt ide gépírni, már önmagában is nagyon megnő az igénylők száma. Ám ennél is nagyobb veszély az, ha a gödi fürdőterület vagy a dunakeszi benzinkútnál megjelennek a brókerek, s kötegnyi kárpótlási jeggyel licitálnak, sőt elviszik a helybeliek földjét. A kisember pénze Tovább rendezetlen az is — sorolja a földkiadó bizottság elnöke —, hogy tavaly sem fizették ki a törvényesen járó, régebben földjáradéknak nevezett. most haszonbérleti szerződéssé minősült tartozásokat. Ezernyolcszáz kisember, kisnyugdíjas kis pénzéről van itt szó. Szándékom nem az ellentétek szítása, hanem a kulturált emberek módjára történő megegyezés. Lengyel György szavai után várjuk a szövetkezetiek véleményét is. Nyilatkozatuknak szívesen helyet adunk hasábjainkon. , _ Kovács T. István M. É. A bíróság dönt törvénysértésekben A többség érdekében A jogalkotók az önkormányzati jogállásról szóló törvényt egy jól működű demokráciára szabták, nem tervezhették- tervezték bele azokat a gondokat, amelyek a három év során előkerültek — mondotta Skultéty Sándor, Jász-Nagy- kun-Szolnok, Pest és Nógrád megye köztársasági megbízottja lapunk azon kérdésére válaszolva, hogy mit tartalmaznak a szabályozók azokban az esetekben, amikor egyes tisztségviselőkkel kapcsolatban a hanyag gazdálkodás, vagy más visszaélés gyanúja merül fel. (Sajnos szőkébb hazánkban is vannak, voltak hasonló negatív példák: Kiskunlacháza, Pécel esetében.) Kerepestarcsa nem lesz város Még mindig a szétválás a fő' gond? Alig egy esztendővel ezelőtt írtuk meg, hogy a kerepestar- csai önkormányzat 1993-ban megpályázza a városi rangot. Aztán szép lassan elült a hír nyomán támadt lelkesedés. Rapavi József polgármester — nem titkolt szomorúsággal — elmondta: a képviselőtársak többségének nemleges szavazatán bukott meg az ügy. Sajnos más kérdésekben sem egységes Kerepestarcsa... — Nem gondolt arra senki a parlamentben, 1990-ben, amikor megalkották a törvényt — fűzte az eddigiekhez az államtitkár, hogy a demokratikusan választott képviselőknek, a demokratikusan kinevezett tisztségviselőknek egyes esetekben az lesz a szándéka, hogy szabotálják a munkát, s ezzel veszélyeztessék a települések működőképességét. Szerencsére, e jelenségek nem gyakoriak, hasonlóak elenyésző számban fordultak elő. A 3300 polgármester közül mindössze ötnél-tíznél fordult elő, hogy ügyük bíróság elé került, vagy valami visszaélésre derült fény. Ennek ellenére, az önkormányzati törvény módosításánál ezekre a helyzetekre is a legaprólékosabban ki kell majd térnünk. Vannak olyan helyzetek is, amikor betartják ugyan a törvényességet, de azt nem veszik figyelembe, hogy sok mindent át lehetne hidalni tisztességes hozzáállással. Úgy vélem, ha valami nincs jogilag szabályozva, akkor az erkölcs, a többség döntsön. Végül is a demokrácia a többség érdekeit jeleníti meg. Egy polgármester hivatásától akkor esik el, ha jogerősen szabadságvesztésre ítélik; ha felfüggesztett büntetést kap, vagy pénzbírsággal sújtják, az nem érinti tisztségét, csak akkor, ha a közügyektől is eltiltja a bíróság. A régióban van olyan polgármester, aki felfüggesztett börtönbüntetéssel ma is betölti tisztségét, mert a bíróság nem rendelte el a közügyektől való eltiltását. Ezt a büntetési tételt gyakrabban lehetne alkalmazni, hiszen ha valaki elkövetett egy szabálytalanságot, akkor erkölcsileg már „nem megfelelő ember” a településen. A köztisztviselőben bíznak az emberek, bűncselekmény elkövetése esetén viszont már nem lehet a község, város „első” vagy elismert személyisége. Á törvénytelenség szóval csínján kell bánni. Azt, hogy mi törvényes, s mi törvénytelen ma Magyarországon, a bíróság dönti el. Nem véletlenül tartalmazza a Büntető Törvénykönyv az ártatlanság vélelmét — amíg nincs elmarasztaló ítélet, azt kell hinnünk, hogy ártatlan a megvádolt személy. Ellenkező esetben valakit ok nélkül meghurcolhatunk — magyarázta a konkrét példák idézése nélkül Skultéty Sándor. J. Sz. I. — Még mindig a szétválás; illetve az egybenmaradás kérdése, sőt mondhatni vitája bontja meg a település egységét — köti össze a közelmúlt történéseinek fonalát a mával a polgár- mester. Miként az utóbbi esztendőben már kétszer is történt, e hónap végefelé ismét népszavazásra hívják a szervezők a falubelieket. Igaz, eddig a kerepesiek szerették volna hallani a lakosság véleményét az egybenmaradásról, illetve a szétválásról, most pedig a kis- tarcsaiak akarják „bepótolni” több évtizedes lemaradásukat. Azt írja ugyanis a február 20-ára meghirdetett szavazásukat előkészítő plakát: ha az egyesüléskor nem kérdezték meg véleményünket, hallattassuk azt most, a szétválás miatt, szabadon! Tény, tudom meg a helybéliektől, hogy e helyen is a hazánkban. az elmúlt évtizedekben megszokott felülről irányított, a helyszínt és az érintetteket figyelmen kívül hagyó településpolitika része volt Kerepes, Kistarcsa és Szilasliget ösz- szevonása. Azonban ha ma valaki a térképre pillant, nehezen tudja felidézni a másfél évtizeddel ezelőtti állapotokat: mára ugyanis összenőttek az említett részek. — Ha szétválna Kerepes és Kistarcsa — magyarázza a polgármester —, egyes utcák jobb oldala az egyik, bal oldala a másik újdonsült településhez tartozna. S akkor még nem szóltam az azóta összenőtt közművekről, az eggyé kovácsolódott családokról. Pedig az utóbbiakból is szép számmal vannak már Kerepes- tárcsán. Mindemellett arra hívja fel a figyelmemet a polgármester, hogy mindkét nagyobb településrésznek, úgy Kerepesnek és Kistarcsának is megvannak a saját kulturális, civil szervezetei. — A rivalizálást — véli a polgármester — nem a múlt megidézésével előkerült sérelmek okozzák, de nem is személyes ellentétek fűtik. Olyan, hasonlóan értelmetlen, sőt alaptalan, vádak teijesztésével állítják szembe a szétválás mellett kar- doskodók a két településrészt, hogy egyik, nevezetesen Kistarcsa, többet kapott az elmúlt években, mint Kerepes. Vissza lehet pörgetni az elmúlt három és fél év krónikáját: a számok bizonyítják a fenti állítások ellenkezőjét. (Lapunk, éppen az előző népszavazás meghirdetésekor már idézett adatokat ebben a témában.) — Egy dolog, e sok eredmény mellett is mérhetetlenül elkeserít. Az, hogy tulajdonképpen úgy dolgoztam három és fél éven át, hogy nem tudtam, végül is egyben maradunk-e vagy szétválnak a településrészek, s ezzel megsemmisülnek az egységesen megépített közműveink, amelyek eddigi fáradozásunk eredményei. Remélem a mostani szavazással egyszer s mindenkorra eldől a kérdés, illetve lezárul ez a kerepes- tarcsai viszály. (maliár) márkakereskedés Ml -M7-es autópálya, 9. km-jelzés. PERÉNYI Kft. Budaörs, Forrás u. 1. 2040 Telefon: (06-60)-334-478, (06-60) -319-118 Fax: 115-1043
