Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-04 / 29. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUÁR 4.. PÉNTEK Jelcin Tbilisziben Az orosz—grúz barátsági és együttműködési szerződés mellett tíz másik, kétoldalú egyezmény aláírásával zárul­tak tegnap Borisz Jelcin és Eduard Sevardnadze grúz ál­lamfő tbiliszi tárgyalásai. A két politikus kézjegyé­vel ellátott megállapodás sze­rint Moszkva és Tbiliszi köte­lezettséget vállalt, hogy bará­ti államokként alakítják kap­csolataikat. így nem vesznek részt semmiféle olyan tömb­ben vagy szövetségben, amely a másik fél ellen irá­nyulna. A két ország közötti konzultációkról is szó van a dokumentumban, amely egye­bek közt lehetővé teszi, hogy lépéseket tegyenek, ha két fél valamelyikének érdekeit vagy biztonságát veszély fe­nyegetné. A megállapodás abház, il­letve észak-oszétiai ellenzőit, illetve az orosz parlamenti el­lenzéket mindenekelőtt az nyugtalanítja, hogy a megálla­podás lehetővé teszi Oroszor­szág hozzájárulását a grúz fegyveres erők létrehozásá­hoz, illetve azok felszerelésé­hez. Jobban, mit Gorbacsov gondolta Zsugorodik a Bundeswehr részesedik a több mint 400 milliárdos költségvetési össz­kiadásokból. A megszorításo­kat tételes lebontásban szer­dán ismertette Volker Rühe miniszter a Bundestag védel­mi bizottságával. Rühe közöl­te, hogy a Bundeswehr a taka­rékoskodás ellenére is bevet­hető marad, de kevesebb em­bert soroznak majd be. A Bundeswehr az idén már nem tud esetleges nemzetkö­zi bevetésekben részt venni, s az év második felében elma­radnak a tartalékosok gyakor­latai is. Fölfedeztem végre a boldogság titkát is. Bár ne használjak ilyen nagy szavakat: „boldogság”, nevezem inkább jó közérzetnek. Egyszó­val fölfedeztem a titkát, s az első dolgom, hogy mindenkinek el­mondjam. Kezdem azon: az ember foly­ton hasonlítgat. Magamagát másokhoz; önnön helyzetét, körülményeit, lehető­ségeit mások helyzetéhez, körül­ményeihez hasonlítgatja, és e hasonlítgatások eredménye­ként hol szembeszökően megjavul a kedélyállapota, hol pedig látványosan romlik. Ha Robinson szigetén élne az illető, természetesen ak­kor is elfognák jó és rossz hangulatok, legkivált aszerint, hogy éhes-e vagy jóllakott már, didereg-e vagy a barlang­jában melegszik, közeleg-e vagy távolodik az a bizonyos hajó a tengeren. Ámde azon a lakatlan szigeten nem lé­vén társadalmi összehasonlítási alap, sok örömnek és sok bánkódásnak a forrása is hiányoznék, sokféle büszkeség­nek vagy bosszankodásnak az indítéka is. Sem a hajvise­let, sem a ruházkodás divatjának változásai, sem az autó­márkák versengése nem okozna gondot, persze örömet sem ott, ahol nincs alkalmas közönség az összehasonlítás­ra. Ha belegondolok, a modern társadalomban élő embert korántsem teszi boldoggá annyi, hogy van mit ennie, van mit magára öltenie és fedél van a feje fölött. Sem étellel, sem itallal, sem ruházattal, sem lakással nem elégszik meg akármilyennel a mai ember; új és mindig újabb kele­tű igényei és „elvárásai” szerint igyekszik eme létszük­ségleteit kielégíteni. Tehát hasonlítgat. A korszerű igények kielégítésében már rég nem a szükségleteké a főszerep, hanem a szoká­sé, a divaté, a hasonlítgatásoké. Öltözködésünket koránt­sem az időjárás diktálja. Eszünk-iszunk, de nem magáért a kalóriáért, olykor még csak nem is kívánságunk sze­rint. Egy pohár friss hideg víz esnék jól, de állott sört kor­tyolgatunk, egy bögre tej esnék jól, de — természetesen — rundó konyakot rendelünk helyette; jófajta hazai ba­rack esnék jól, de rágcsáljuk az előkelőbb, kínnal érett ba­nánt; aszpikot tálalunk a vendégnek, holott titkon vele együtt jobban szeretjük a fokhagymás pirítóst, és bizo­nyos terített asztalokon közbotrányt okozna az abárolt paprikás szalonna. Szlovákiai magyar képviselők nyilatkozata Meciar: aki akar, mehet Több mint fél évvel Szlová­kia Európa tanácsi felvétele után még mindig nem teljesí­tettek egyet sem a kisebbségi jogokkal kapcsolatos feltéte­lek közül — panaszolták azok a szlovákiai magyar par­lamenti képviselők, akik az Osztrák Néppárt Politikai Akadémiájának meghívására tartózkodtak Bécsben. Az öt képviselő a Die Press című bécsi lap munkatársával be­szélgetve elmondta azt is, hogy a szlovák kormány nincs eléggé tudatában a konfliktus veszélyének. Csáky Pál, a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom frakcióvezetője elmondta, Magyarország igen kedvező feltételekkel egy kétszázöt­ven férőhelyes katonai kórhá­zat fog kapni az Európából ki­vonuló amerikai csapatoktól: a kórház leszállítására várha­tóan valamikor a tavasz folya­mán kerül majd sor — közöl­te Joó Rudolf, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára szerdán Wa­shingtonban, aki részt vett hogy ha a szlovák parlament elfogadja a nyelvhasználatról szóló, korlátozó jellegű tör­vényt és annak értelmében erőszakkal felállítják a két­nyelvű helyett szlovákosított helységnévtáblákat, az helyi konfliktusokat válthat ki. A közigazgatási reformról a mozgalom alelnöke, Farkas Pál a Die Press-nek elmond­ta, hogy a kormány törvé­nyes alap nélkül máris meg­tette a reform előkészítő lépé­sét, amikor kormányzókat ál­lított hét körzet és a főváros élére. Bugár Béla, a mozga­lom elnöke arról beszélt, hogy az ellenzék soraiban is van szövetségesük a helyi ön­azon a kerekasztal-beszélgeté- sen, amelyet a Potomac Ala­pítvány és a magyar nagykö­vetség rendezett az Országos Sajtóklubban a békepartner­ségről. Jack Merritt, az Amerikai Szárazföldi Erők Szövetségé­nek elnöke kifejtette, hogy meggyőződése: a Visegrádi Csoport tagjainak politikai, kulturális és gazdasági kötő­kormányzatok erősítését cél­zó törekvéseikhez. Vladimír Meciar a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozga­lom (HZDS) pozsonyi nagy­gyűlésén szerdán este kijelen­tette: „Semmi esetre sem fo­gunk a Magyar Köztársaság egyes politikai köreinek meg­felelő politikát folytatni.” Hoz­zátette, hogy Szlovákiában „teljes szabadság van, így aki akar, bármikor elmehet.” Jozef Moravcík szlovák kül­ügyminiszter tegnap arról nyi­latkozott, hogy a szlovák-ma­gyar viszonyban akkor várha­tó jelentősebb előrelépés, ha Jeszenszky Géza Pozsonyba lá­togat. déseik okán is a NATO-ban volna a helyük. Joó Rudolf aláhúzta, hogy Magyarország valóban többet akart, ám végül megértette a helyzetet és elfogadta a NATO ajánlatát: a békepartnerséget azonban nem a tagságot helyet­tesítő programnak, hanem a csatlakozáshoz való felkészü­lés keretének, a cél gyakorlati megközelítésének tartja. A nagyvilág hírei * A kétoldalú tolonc- egyezmény aláírása az elsődleges célja Kónya Imre belügyminiszter ma kezdődő hivatalos svájci látogatásának. * Lövészárokásásra kényszerítik az egykori Jugoszlávia területén fogságba ejtett gyerme­keket a frontvonalon — közölte tegnap az ENSZ gyermekalapjának szóvi­vője. * Butrosz Gáli ENSZ- főtitkár levélben tájé­koztatta a Biztonsági Tanácsot arról, hogy 3000-5000 fős létszámú horvát reguláris alaku­latok harcolnak Boszni­ában. Lengyelországot, Lit­vániát és Romániát köve­tően Észtország is csatla­kozott a békepartnerség­hez. Az erről szóló doku­mentumot Juri Luik kül­ügyminiszter írta alá teg­nap Brüsszelben. Az észt diplomácia vezetője egyúttal hangsúlyozta, hogy a többi kelet-euró­pai országhoz hasonlóan Észtország is teljes NA- TO-tagságra törekszik. Katonai kórházat kapunk VÉLEMÉNY Boldogtalanságunk titka És mindez amiatt, mert valakikhez szeretnénk, másva­lakikhez meg nem szeretnénk hasonlítani? Főszerephez jutott a modern társadalmakban a hason- lítgatás, a presztízs, az eltucatosodás, a nyájszellem, tes­sék megfigyelni: a mai ember kedélyállapota leginkább a hasonlítgatások miatt hullámzik. Olyannyira emiatt hul­lámzik, hogy ma már itt kell keresnünk a jó közérzet, az elégedettség, a boldogság kulcsát, és persze a rossz közérzet, az elégedetlenség, a boldogtalanság kulcsát úgyszintén; legalábbis én itt találtam meg. Röviden szólva: attól függ a kedélyállapot, kihez ha­sonlítja magát az ember. Ha, teszem azt, betétkönyvét a lottónyerteséhez, jöve­delmét egy elnök vezérigazgatóéhoz, népszerűségét a tévé sztárokéhoz, hatáskörét a főnökééhez, felelősségét a beosztottjaiéhoz, az általános életszínvonalat a leggazda­gabb országokéhoz, javakorú asszonya küllemét a szép­ségversenyre nekivetkőzött lányokéhoz, saját biciklijét a szomszéd Mercijéhez hasonlítgatja, nyomasztó hangula­tok fogják el, s nyugtalanítja az elégedetlenség. Ha tehát folyton fölfelé hasonlítgat. Ha viszont lefelé figyel az ember, olyanokra, akik nála nehezebben élnek — kimeríthetetlen alkalom kínálkozik az ilyen irányú hasonlítgatásokra is! — nos, akkor kezdi jobban érezni magát, elfogja a bizakodás jó közérzete. És mert ki-ki szabadon választja meg a hasonlítgatás irányát fölfelé vagy lefelé, így mindenkinek kézre esik a jó közérzet kulcsa. Ámbár nem hallgathatom el aggályaimat e fölfedezés kapcsán. Mert mi is lenne akkor, ha mindenki a jó ke­délynek ezzel a receptjével élne, és csak lefelé hasonlít- gatna? Vajon az elégedettség amiatt, hogy hány és hány emberrel nem cserélne sorsot, jövedelmet, életkort, csalá­di helyzetet, becsületet, egészséget vagy akár betegséget sem — vajon ez az elégedettség nem vezetne toronyiránt az önelégültséghez, a tunyasághoz? S nem vetné vissza magát a társadalmat is? Hiszen ezzel szemben a fölfelé hasonlítgatásnak kétségkívül megvan az a jó oldala, hogy elégedetlenség önmagunkkal, helyzetünkkel, tettek­re sarkallja-ösztönzi az embereket, a társadalmakat. Nehéz ebben okosnak lenni. Veszem példának most nem az anyagiakat, hanem a szellemieket. Tessék körülnézni: hát nincs igazuk azoknak, akik — olykor az anyagiak rovására is — a szellemi értékek fon­tosságát hangsúlyozzák? Hiszen sehol annyi elégedett ember, annyi boldog ember, mint a szellem beláthatatlan téréin! Itt is hasonlítgatunk, persze, de itt a hasonlítgatások rendre annak a javára ütnek ki, aki hasonlítgat. Itt foly­ton lefelé kell néznie, mert minduntalan arra a következ­tetésre jut, hogy a mások műveltsége, tudása, szellemi képessége, ízlése, életfelfogása jóval szerényebb, elmara­dottabb az övénél. Nos, az önbizalomnak, a jó kedélynek szinte kimerít­hetetlen forrásait kínálja ez a fajta hasonlítgatás. A szó szoros értelmében korlátlanok a lehetőségei. Rendkívüli terep ez, rendkívüli domborzati viszonyokkal. Itt minden létező csúcs a — legmagasabb csúcs, külön-külön mind szembeszökően magasabb az összes többinél, és jut belő­lük legmagasabb a Fradi-drukkernek is, a Vasas-drukker­nek is, a beat rajongójának éppúgy, mint a magyar nóta szerelmesének, a Mercedes hívének éppúgy, mint a Suzu­ki pártolójának, és persze minden félreismert vagy fel sem ismert tehetségnek is. S az benne a nagyszerű, hogy mindegyiküknek a legmagasabb csúcs jut, és erről bármi­kor személyesen meggyőződhetnek, ha letekintve a mély­be a saját magaslati háromszögelési pontjukat a többieké­hez hasonlítják... Végezetül a legkedvezőbb helyzet után vessünk egy pillantást a legkedvezőtlenebbre is. Képzeljük el, hogy az öttusa futószámában a verseny- bíróság számba sem venné, kit, mikor indítottak, csupán azt: ki, mikor ér be a célba. Nem nehéz elképzelnünk, hiszen botcsinálta „verseny- bíráinknak” évek óta ez a módszere: sosem azokhoz ha- sonlítgatnak, akikkel egy bolyban indultunk, rendre azokhoz, akik már indulásunk pillanatában leköröztek, több évtizedes, netán egy-két évszázados előnyük birto­kában. Életszínvonal, bérszínvonal, politikai érettség, demok­ratizmus. Vajon a hasonlítgató „versenybíráink” eleve tudták, hogy a hasonlítások iránya a jó vagy a rossz kedély kul­csa? Előre megfontolt szándékaik szerint lettünk a térség legpesszimistább népe? J) (FeketeHiyula) A bonni kormány takarékos- sági intézkedéseinek követ­keztében az év végén 370 ezer helyett már csak 345 ezer főből áll majd a német hadsereg, a Bundeswehr. A 370 ezres „plafonban” még Helmut Kohl állapodott meg 1990-ben Mihail Gorbacsov- val, szovjet részről ez volt a német újraegyesülésbe való beleegyzés egyik feltétele. A védelmi minisztérium költ­ségvetését legutóbb 1,25 mil­liárd márkával csökkentették, jelenleg a tárca kevesebb, mint ötvenmilliárd márkával

Next

/
Oldalképek
Tartalom