Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-03 / 28. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUAR 3.. CSÜTÖRTÖK Ma este indulunk a frontra... A világháború A 2. magyar hadsereg pusztulásáról szóló, a Requiem egy hadseregért című könyvének bevezetőjében írta Nemes- kürty István: „Ezeket az embereket, ezt a százezernyi férfit egyszer el kell siratni. ” Ő volt az első, aki (1972-ben) megtörte a hallgatás csendjét. Később Sára Sándor megdöbbentő dokumentumfilmje — Krónika — idézte a történteket, s kevesen hozzájutottak a zúzdára ítélt Pergőtűzhöz is. A Kádár—Aczél-rendszer csak fogcsikorgatva tűrte el a második magyar hadsereg emlékének élesztését... A kommunizmus összeomlásának kellett bekövetkeznie, hogy a második világháború magyar áldozatainak emlékét a nemzet ápolhassa. Emlékművek egész sorát emelte fal- vaink lakossága, zarándokmenet indult a Donhoz. Most Debrecenben a Hangfogó együttes a „Nyújts feléje védő kart” Alapítvány támogatásával elkészített Ma este indulunk a frontra címmel egy hangkazettát azzal a szándékkal, hogy emléket állítson a 2. magyar hadsereg katonáinak. A kazettán háborús slágerek — Ma este indulunk a frontra; Jó éjt, drága kis hadnagyom, jó éjt; Tábori leveleSírt őrző katona. A garamszentbenedeki Úrkoporsó alsó részének egyik domborművé. (Esztergomi Keresztény Múzeum) dalai kazettán zőlap; Valahol Oroszországban stb., Karády-dalok mellett a doni hadsereg történetének dokumentumai — beszédek, hadparancsok, hadijelentések — hallhatók. Ennek a sajátos hangulatú és szerkesztésű kazettának az élő koncertbemutatóját tartották meg nemrég Debrecenben a Kölcsey Művelődési Központ színháztermében. A színpadkép —- bárpult, stilizált harctér gúlába rakott fegyverekkel, sírkereszttel, dolgozószoba — stílusos keretet adott a kazetta megszólaltatásához. Az elhangzó dokumentumokat ellenpontozták a háborús dalok. S a próza és a slágerek ötvözete idézte az 1940-es évek békés polgári hangulatát, és a hadsereg tragikus sorsát. Örkény István a Holtak hallgatása című drámájában azt írja: érdekes, de a második világháborúnak nem volt katonanótája. A front felé haladó szerelvények vagonjaiban egy első világháborúból való Zerkovitz-dalt énekeltek a katonák: „Nem lesz egy tenyérnyi föld sem Puszta síromon Elesett katonák teste Lesz a vánkosom. Ahová le fognak tenni Síromra nem borul senki. Senki, aki él... Tavasz se fakaszt rám zöldet Messzire fújja a földet Síromra a szél.” Örkénynek minden bizonynyal igaza volt. De mégis, az elhangzó slágerek a köztudatban katonadalokként maradtak fenn. És ezekben a sejtelmes édeskés-bús, szomorkásvíg nótákban ott bujkál annak a háborúnak minden retteneté, a háború elvesztése után bekövetkező katasztrófa sejtése. Ezért válhat a második magyar hadsereg sorsának emlékévé ez a kazetta. Az élő bemutatón elhangzó anyag gazdagabb volt, mint a kazettáé. Dörner György, Horváth Gyula, valamint Tolcsvay Béla előadói teljesítményei még értékesebbé tették a produkciót. Dicsérnünk kell a dalok megszólal- tatóit, Takács Krisztinát, Dudás Jánost és Fazekas Tibort. A dokumentumszövegeket Kóti Árpád debreceni színművész mondta el, akinek minden szavában éreztük a veszteség, a tragédia megrázó élményét. Emlékest volt. A Hangfogó együttes kísérlete — dokumentumok és a zenei anyag összevágása — mindenképpen figyelemreméltó kezdeményezés. A produkció; debreceni művészeti termék. De hogy túlmutat a városon, azt jelzi Dörner György, Horváth Gyula és Tolcsvay Béla fellépése. Bántó volt, hogy bizony nagyon kevesen ültek a nézőtéren. A cívis város, mint a múltban annyiszor, ezúttal is közönyös arcát mutatta. (A kazetta már megvásárolható, s szó van arról, hogy a bemutatót Budapesten is megismétlik. Annyit sikerült megtudnunk, hogy a 2000 példányban készült hangkazetta nagy sikert aratott az amerikai magyarok körében.) Filep Tibor Álomszerű látomás Báli Péter kiállítása A népi kultúra nyomában Mióta farsangolunk? Mohács legidősebb busómaszkfaragója, Saiga István, már 60 évvel ezelőtt is maszkokat készített. Munkái a világ minden részébe eljutottak. (MTl-fotó) m Vác még mindig \ ,&s; vonzza hangulatá- (ÍMM-) val a művészeket. WyP Az itt élő, idetelepült alkotó — rendszeresen bemutatkozó — festők, grafikusok sorában a fiatal Báli Péter a legújabb jelentkező. A technika Házában megnyílt tárlatát pár perc alatt áttekintheti a felületes látogató, ám a munkák ennél több figyelmet követelnek. Egyik színes ceruzarajza, az Ugratás, álomszerű látomás: mintha üres térben ügetne lovával a lovas. (Talán a művészet „befoghatat- lanságát” jelentené?) Sokáig kell elidőznünk a fákat, virágokat ábrázoló linómetszetek előtt is — gyökereik markánsan rajzoltak, s talajukba makacsul kapaszkodók. (Kell-e ennél jobban ragaszkodni mindabba, ami a miénk — és megtart?) A festő Báli Péter csendéletei is figyelemreméltók. A szeretetnek elkötelezett és ígéretes fiatal humanista művész kiállítása látható Vácott február végéig, a Március 15. tér 19. sz. épületében. (t-án) A keresztény erkölcsi felfogás az év bizonyos időszakaiban nem nézi jó szemmel, esetenként kifejezetten ellenzi a zajos mulatságokat, dáridókat. Van azonban az esztendőnek egy olyan szakasza, amelyben a dalos, táncos szórakozás, vi- gadás a keresztény egyházak hivatalos felfogása szerint is helyénvaló. Ez a vízkereszttől — idén január 2-ától —- hamvazószerdáig terjedő ciklus, amely most február 16-ára esik, a farsang. Pontosabban a hamvazószerda előtti, úgynevezett „húshagyókeddi” napig tart, hiszen hamvazószerdával már megkezdődik a nagyböjt. A farsang szó német eredetű, a „fasching”-ból magyarosodon. Első írásbeli megjelenését 1283-ból ismerjük. A farsangolás szokása már a középkorban is dívott. Elsősorban a királyi udvarban, másodsorban a városi polgárság körében, amely tudvalévőleg helyenként szászokból állt, harmadsorban pedig a jobbágyságnál. A birtokos nemesség csak később hódolt e hóbortos mulatozásnak. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két társadalmi osztálynál a német befolyás érvényesülhetett. Ezt az is bizonyítja, hogy a „karnevál” szó, a farsangolás megfelelője, mint olasz jövevényszó, nálunk nem vert gyökeret. Pest megyében a farsang legjellemzőbb eseménye az. álarcos- vagy jelmezes bál. Ezeket valamikor a farsang három utolsó napján rendezték. Számos helyén már a húshagyókedd előtti héten elkezdődött a vigalom, tánc, de általában a farsang három utolsó napján rendezték az igazán nagy mulatságokat. Ezek közül. is a legzajosabb dáridó a húshagyókeddi volt, amely — horribile dictu — éjfélig tartott. A farsang valamelyik napján rendezték meg a páros és nős bálokat is. Fejér megyében a zártkörű — csak meghívottak által látogatható — mulatságokat „bátyus báloknak" nevezték, ahol mindenki magával hozta az enni-inni- valót. Palócföldön háromnapos „farsangi ivót” tartottak. A Mohács környéki sokácok — délszlávok — farsangi „busójárásának”, vagyis álarcos felvonulásának eredete újabb kori, amennyiben a török hódoltság idejét nem soroljuk a régmúlt történései közé. Dr. Csonkaréti Károly Könyves gondok Lila pecsét, és ami mögötte van Ma délelőtt egy szatyorral a kezemben magamba szálltam, nem a haldaraboktól, nem is a krumplitól meg a savanyú káposztától, hanem a piaci választéktól. Az árusok között ugyanis ráleltem a nemzeti kultúra egyik önzetlen terjesztőjére: könyveket árult a halbűzben, közvetlenül a sütőtök meg a méregdrága méz kínálói mellett. Gyakorló könyves lévén, kutakodni kezdtem a kis piaci kínálatban. Mindig találni valamit, ami régi, ami nincs meg, amit mióta keresek! És ráteszem rögvest a tenyerem — mondhatni rátenyerelek egy 1976-ban kiadott nagyszerű novelláskötetre! (Szerzőjét nem említem, elkötelezett politikus, és ebben az időszakban nem ildomos a reklámozás gyanújába keveredni.) Hát ez az enyém! Ez nekem nincs meg, ez mindössze 50 forint, kemény kötésben, szép bronzos borítóval. A másik könyv szerzőjének a nevét örömmel írhatom le: a könyv egyszerűen elragad, és követeli, hogy megvegyem... szintén potom 50 forintért. Bíró Lajos könyve, Hat év Új-Guineában (Gondolat Kiadó, 1987), fényképes borító a kemény kötésen, Bíró Lajos, a fehér nagyúr a pápuák között. Illegek haza a zsákmánnyal, otthon nézem a tartalom- jegyzéket, és fölfedezem azt is a belső lapokon, amiért közzéteszem a könyves örömömet. Mindkét könyvben ott a Pé- terfi S. utcai kórház lila pecsétje. Nem sok nosztalgiát, inkább rettenetes haragot táplálok magamban az encieme regime iránt, ám azért mégis elöm- lik bennem az emlékezés öröme: lám, a kórházaknak gondjuk volt beszerezni egy biztos könyvállományt, támogatták a hazai szerzőket a vásárlással is. mégis, a sulykot nem akarom elvetni, megtartom, hiszen ki tudja, Orosházán például Varga doktor épp mennyit költ — vásároltat — a kórház részére. Egy dolgot azért mégis megfontolok, komoran is. Mostanság úgy jelennek meg, nem is kirívó, de szinte általános gyakorlatként a könyvek, hogy a csekély példányszámból még a szerző baráti körének sem jut. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb esetben a honorárium is elmarad, a szerző kap pár tucatot a könyvéből, aztán lássa, mihez kezd a továbbiakban azzal — no meg a konyhája igényeivel... És még egy dolog: vajon ez az ember, akit nem nagyon bírok könyvkereskedőnek nézni a halastartály mellett, honnan szerezte be a könyveket? Kidobták a kórházból a bibliotékát, vagy — onnan csente el? Vajon hiányzik-e a beutalt betegeknek a könyv(tár)? És a következő leltárnál vajon hogyan számolnak el mindazzal, ami immár az én tulajdonom? Czegű Zoltán Történelmi lecke 100 részben Magyarország krónikája Magyamrszág krónikája címmel száz részből álló történelmi sorozatot ad közre szombaton esténként a Kossuth Rádió Miska bácsi levelesládája című műsora. A szerkesztő kifejtette: a Miska bácsi levelesládája az utóbbi években egyre inkább a határainkon túli magyar gyermekek és ifjak fóruma lett. Számos levélírónk igényelte, hogy a műsor nyújtson történelmi ismereteket is. Ezek a kérések adták az ötletet a Magyarország krónikája című, két és fél tanéven át sugárzandó program elindítására. Az egyes részek mindöszsze 3-4 percesek. Az első félév anyaga a magyarok eredetével kezdődik és 1301-ig, az Árpád-ház kihalásáig veszi sorra az eseményeket. Az ösz- szeállítást Ágoston Gábor, az ELTE tanársegéde és Her- mann Róbert, a Hadtörténeti Intézet munkatársa készítette. Az első félév anyagát június 4-ig adják le. A félév végéhez közeledve a hallgatók tesztlapot kérhetnek a szerkesztőségtől, amelyen számot adhatnak a műsorban szerzett ismeretekről. A legjobbak jutalomként anyanyelvi táborozáson vehetnek részt Magyarországon. Hagyományőrző versenyek A nemzetiségiek fóruma Valamennyi hazai nemzetiség és etnikai kisebbség számára országos versenyeket hirdet a Magyar Művelődési Intézet nemzeti és etnikai kisebbségi osztálya — jelentette bé Halász Péter igazgató a tegnapi sajtótájékoztatón. Az anyanyelv művelése és megőrzése céljából vers- és prózamondó kategóriában vetélkednek a kisiskolás, a felsős, a serdülő és a felnőtt résztvevők. A helyi — így a Pest megyei központokban is sorra kerülő megmérettetéseket a május 6—7-ei országos döntő követi. A Nemzeti Színházban május 7-én megrendezendő gálaműsorban az ösz- szes nemzetiség legjobbjai lépnek fel. Jelentkezni lehet a néptánc-, népdal- és népszokásokat gyűjtő, valamint a helyi hagyományokat felújító, színpadra állító rendezői és koreográfiái versenyre is.
