Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-03 / 28. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK 5 Kötelességünk képviselni a határon túli magyarok érdekeit Televízióinterjú Boross Péter miniszterelnökkel Boross Péter miniszterelnök tegnap este interjút adott a Magyar Televízió Új Világ című műsorában, Járai Judit kérdéseire válaszolt. A beszélgetés szerkesztett szövegét adjuk közre. Miniszterelnök Úr, most társult tagja lettünk az Európai Uniónak. Tagja vagyunk az Európa Tanácsnak, és máris javaslat érkezett arra, hogy Magyarországot felvegyék a Nyugateurópai Unióba, Európa biztonsági szervezetébe. Vajon mit jelent a különféle európai szervezetekhez való tartozásunk? Mit jelent ez Magyarországnak, a magyar külpolitikának és egyáltalán, hol helyezkedik el a magyar külpolitika Európában, miként illeszkedik az Európa-politika a mi külpolitikánkba? — A magyar közvélemény valószínűleg nem kap elegendő tájékoztatást e szervezetek működéséről. Arról, hogy valójában mi is az Európai Unió, a Nyugat-európai Unió és az Európa Tanács. Ezek különböző integrációs szervezetek Európában; tulajdonképpen az Európa Tanácsnak már tagja vagyunk. A Nyugat-európai Unió, mely elsősorban biztonságpolitikai célokat szolgál, szintén nagyon fontos. Az Európai Unió, amelynek most társult tagja lettünk, gazdasági közösség, és ez a társult tagság számunkra sokféle kedvező lehetőséget nyújt. Vannak, akik megkérdezik, hogy egyáltalán érdemes-e belépni. Úgy hiszem, hogy a nagy gazdasági övezetek kiépülésének korszakát éljük. Nagy gazdasági tömörülések jönnek létre, igen erős belső piacokkal. Amelyik ország ezekből kimarad, tartósan kevés esélye lesz a kilábalásra. Hisz ezek a tömörülések alapjában véve kifelé védekező jellegűek, ugyanakkor óriási belső piaci lehetőséget jelentenek. Tehát Magyarország — amely az előbb említett szervezetekhez való kapcsolódással is kifejezi, hogy miként évszázadok óta, most is Európa nyugati feléhez tartozik — a társult tagsággal egy esélyt kap, mégpedig előnyös, egyben átmenetileg hátrányokkal járó esélyt. Hátrányok a kívülállóknak Ez a társult tagság milyen előnyökkel jár, magyarán: mit hoz a konyhára, a magyar gazdaságnak és a magyar lakosságnak milyen előnyöket fog jelenteni? '— Ha nagyon leegyszerűsítem, ez azt jelenti: a magyar gazdaság is vámkontingens és sok egyéb megkötöttség nélkül működhet, egy több száz milliós piacon. Azt hiszem, nem kell hangsúlyozni, hogy ennek milyen óriási jelentősége van manapság, amikor még vannak vám- és más korlátozó intézkedések is. Némelykor például az állategészségügyre hivatkozó, furcsának tetsző korlátozások is. Olyan hátrányok ezek, melyek leginkább a kívülállókat sújtják és nem a belül lévőket. Úgy hiszem, ha a magyar gazdaság felfejlődik arra a színvonalra, amely kívánatos és európai nívójúnak tekinthető, akkor egy ilye.n hatalmas piacon már csakis a magyar vállalkozók talpraesettségén és ügyességén múlik minden. Természetesen más tényezők is szerepet játszanak ebben a gazdasági közösségben. Világméretű ütközet Jelent-e már ez a társult tagság is lehetőséget arra, hogy teszem azt, a magyar munkanélküliek munkalehetőséget találjanak maguknak Nyugat-Európá- ban? Vagy például: a magyar mezőgazdák részesülhetnek-e majd azokból a támogatásokból, amelyeket az Európai Unió a különféle tagországok mező- gazdaságának juttat? — A társult tagság idején az, hogy magyar munkaerőt külföldön foglalkoztassanak, különmegállapodásokat igényel. Tehát csak a teljes jogú tagság jár azzal a bizonyos, spontán munkavállalási lehetőséggel, amely tulajdonképpen az ideális cél. Ami a támogatást illeti: tudnunk kell, hogy most 10-11 milliárd forintos PHARE- programban részesülünk, sőt, ezt megkaptuk már a hivatalos társult tagság előtti időben is-. Ez a szerkezetátalakítás, a modernizálás, a környezetvédelem és a kisvállalkozók támogatását szolgálja. A mezőgazdaság kemény dió az Európai Unión belül is! A mezőgazdaság rendkívül nagy támogatást kap, ám ennek nem minden ország egyforma haszonélvezője. Általános a túltermelés, ezért napjainkban — és még jó darabig — bizonyos korlátokat állítanak a magyar mezőgazdasági export elé. De ezek tulajdonképpen nem nagyon veszélyesek, mert például az aszály miatt ’93-ban nem is tudtuk kihasználni a kontingenst. Világméretű ütközet zajlik ezen a területen. A magyar mezőgazdaság azon részének, amelyik a korábbi évtizedekben a keleti piacokat tömegáruval látta el, nem sok esélye van, ugyanis nem felel meg a mezőgazdaság terén kibontakozott nagyon erős versenynek. Meghatározott termék- csoportok, például a biotermékek magas színvonalú termesztését és feldolgozását az elkövetkezendő években nagyon komolyan kell venni ahhoz, hogy azokat az előnyöket a mezőgazdaság terén is ki tudjuk használni, amelyeket most egy ideig még csak korlátozottan élvezhetünk. Vagyis ez azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdaságnak, vagy egyáltalán, a magyar iparnak is át kell struktúrálódnia ahhoz, hogy teljes jogú tagként élvezhesse az előnyöket az Európai Unión belül? Milyen kötelezettségeket ró ez majd Magyarországra? — Sok mindennek meg kell változnia. Az iparnak versenyképesnek kell lennie bármelyik nyugati ország iparával, termékminőségben, árban egyaránt. A szerkezetátalakítás, immár több mint három éve, rohamos tempójú a magyar gazdaságban. Jóslások szerint hat év múlva teremtődhetnek meg a teljes jogú tagság feltételei. Nem mondom, hogy a tagságot sürgetni vagy késleltetni kell, a magyar gazdaság akkori állapota fogja eldönteni, hogy elég érettek vagyunk-e hozzá. A mezőgazdaságban — ismét hangsúlyozom — a gabona tömeg- termelésének, vagy akár az állattenyésztésben a kevésbé feldolgozott és nem is mindig megfelelő minőségű termékeknek — amelyek a keleti piacon vevőre leltek -— Nyugat-Európában nincs sok esélyük. Van tapasztalatunk a korábbi múltból, amikor a magyar mezőgazdaság több mindentől megrettent. Az első világháború előtt az ukrajnai búzától, majd a kanadai búzától, és akkoriban röppent fel a kert-Magyaror- szág gondolata is, melyet sokan illúziónak és elvetendő- nek tartottak, s biszonyos politikai felhangok — Németh Lászlóra gondolok — is kísérték. Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, hogy a magyar földrajzi adottságok megfelelőek egy ilyen jellegű mezőgazdasági átalakításhoz. Nos, mindezek olyan kérdések, melyeket a szakértőknek és az érdekelt gazdáknak kell eldönteniük. Tagja lenni egy közösségnek Miniszterelnök Úr szerint ez a mostani társult tagság az együttműködésen és a politikai párbeszéden túl kiterjed-e majd biztonsági kérdésekre is? — A Nyugat-európai Unió — amelyik alapvetően más, mint az Európai Unió — biztonsági kérdésekkel foglalkozó európai szervezet. Itt kell említenem a Partnerség a békéért programot, amelyik esélyt ad a NATO--kebelébe való bejutásra. Az irántuk való érdeklődésünk, azt hiszem, kifejezi, hogy a biztonságot is akkor lehet garantálni, ha egy nagy védelmi rendszer kötelékébe tartozik az ország. Tehát azt hiszem, természetes, hogy a nyugat-európai országok egymás közt nem háborúznak, és nemcsak azért, mert túlléptek ezen a történelmi korszakon, hanem azért is, mert olyan tömörülés működik, amelyiknek közös védelmi rendszere van, és ez akkor is megmaradt, amikor a Szovjetunió — mely miatt kiépítették — már nem jelent olyan fenyegetést, mint akkoriban. Tehát itt is törvényszerű, hogy egy ilyen méretű ország, mint Magyarország, igyekezzék minél hamarabb tagja lenni biztonsági szervezeteknek — az európainak vagy a NATO-nak —, mert abban az esetben garanciákat kapunk, egyértelmű garanciákat. De ehhez kell egy kis idő még, azt hiszem. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy Kelet-Európa biztonsága a nemzetiségi, kisebbségi kérdések rendezésétől függ. És ezt Európa nyugati részén tökéletesen felismerték. A francia miniszterelnök tavaly elő is terjesztett egy konferenciatervet arra, hogy miként lehetne megoldani ezeket a kisebbségi, nemzetiségi konfliktusokat. Épp azért, hogy elkerülhetővé váljék a térség balkanizálódása, és aztán Európáé is netán. Vajon Ön szerint a Balla- dur-terv segíthet-e a mi térségünknek abban, hogy ezeken a konfliktusokon tárgyalásokkal és békés eszközökkel úrrá legyünk? — Minden olyan terv segíthet, amelyet kellő súlyú hatalom képvisel, és amelyik arra irányul, hogy konszolidálja ezeket a viszonyokat. Én Franciaországban feltétlenül tárgyalni fogok a miniszterelnökkel erről a kérdéskörről. Persze azért mindjárt hozzá szeretném tenni, hogy némelykor a kisebbség- ügy szinonimájává válik az ütközeteknek, a háborús veszélynek és így tovább. Azért ez nem így van. Jugoszláviában tulajdonképpen nemzetek közötti háború folyik. Nem hinném, hogy más szomszédos országok, ahol magyar kisebbség él, belső vagy akármilyen agresz- szivitásban odáig jutnának el, hogy ebből konfliktust akarjanak. Én ezt kizárt dolognak tartom. Európában annak az országnak nincs esélye, amelyik ilyesmire vetemedik. Saját szándékainkkal tisztában vagyunk: békés eszközökkel, a megértést keresve, ugyanakkor kitartóan képviselve azokat a magyarokat, akik határainkon kívül élnek, de mindig politikai eszközökkel próbáljuk megoldani ezeket a gondokat, vagy legalábbis javítani rajtuk. De veszélyes azt mondani —- s főleg Nyugat- Európában veszélyes kijelenteni, ahol nem ismerik talán kellőképpen a helyzetet —, hogy ami Jugoszláviában történt vagy történik, az azonos volna a kisebbségi problémákkal, főleg amelyek Magyarországot érintik. Mert a volt Jugoszlávia területén nemzetek közötti háború folyik. Tehát azért, mert létezik kisebbségi probléma, nem szabad mindjárt a balkáni modellel vagy példával előhozakodni, mert a Balkánon valami egészen más történik. Durva módszer, kilóg a lóláb A Balladur-féle tervezet keretterv, tulajdonképpen csak a kereteit teremti meg annak, hogy egy konferencián belül az érintett országok leüljenek és tárgyaljanak egymással. Természetesen ki kell dolgozni még a mechanizmusokat; hogy miről, hogyan, milyen garanciákkal kell tárgyalni?! Ön szerint milyen mechanizmusokkal lehetne kitölteni ezt a kerettervet, vagyis Magyarország hogyan szeretne megállapodni azokkal az erőkkel, melyekkel meg lehet a nemzetiségi kisebbségi jogok garantálásában? — A határon túli magyarságnak az az igénye — most nagyon leegyszerűsítve mondom —-, hogy magyarként élhessen; magyar nyelven akarnak tanulni, ahol többségben vannak, magyarul beszélni, akár a hivatalokban is; több száz éves helységneveiket magyarul szeretnék kiírni. Ezenkívül van sok más követelés is, és nem is azonos minden országban. az ottani feltételektől függ. A fő igény, hogy magyarok maradhassanak, mert azok akarnak maradni. És ez elsősorban a nyelv szabadságát jelenti, az elnevezések szabadságát, a nyelvhasználat szabadságát. Nos, ezek egyébként már az Európa Tanács feltételeiként is megfogalmazódtak, és ezeket mindenképpen el kell érni. Azonkívül el kell kerülni, hogy atrocitások, fölösleges provokációk érjék őket. Gondolok itt például a számaránytörvényre, amely- lyel a közigazgatási határok megváltoztatása során manipulálni lehet. Ez durva módszer, és kilóg a lóláb, ha valaki ilyen módon akar szabadulni vállalt kötelezettségei alól. Úgy hiszem, hogy ezeket a nagyon egyszerű igényeket kell először előterjeszteni. És ki kell mondani, hogy az országnak és egyáltalán a magyarságnak nincs olyan törekvése, hogy nekirohanjon azoknak a határoknak, amelyeket békeszerződések garantálnak. Mert sokaknak az a fóbiájuk szomszédságunkban, hogy ha valahol magyar nyelven írják ki a község nevét, magyarul tanít a tanítónő és a gyerekek magyarul beszélnek, akkor mindez biztos azért történik, hogy a határvonalat megváltoztassák. Tárgyilagos pillanataikban ők is nyilván tudják, de a politikusok feltehetően, hogy határvonalat Európában ma megváltoztatni igen bonyolult dolog, és irreális ambíció ezzel fellépni. Tán itt az emóciók és sok minden más is szerepet játszik. Nekünk az a kötelességünk, hogy képviseljük a határon túli magyarok érdekeit. Nagyon egyszerű igények, amelyeket az előbb fölsoroltam, és Nyugat-Európa sok régiójában ezek teljesítése olyan természetes, hogy még problémaként sem vetődnek fel. Ezt kell megértetnünk. Miniszterelnök Úr, Ön néhány héten belül Franciaországba utazik Edouard Balladur miniszterelnök vendégeként. Mi lesz az útipogy- gyászban? — Franciaország Európa meghatározó politikai tényezője. A francia—magyar kapcsolatok soha nem alakultak olyan kedvezően, mint az utóbbi három és fél évben. Antall József nagyon fontosnak tartotta e kapcsolatok ápolását. Hozzá kell tennem, hogy a francia kormány szellemisége közel áll a jelenlegi magyar kormányéhoz. Nos, ilyen körülmények között, úgy hiszem, Franciaországgal meg kell ismertetni gondjainkat, és mint meghatározó országgal, az Európai Unióval kapcsolatos szándékainkkal is, arról, hogy minél kedvezőbb feltételeket szeretnénk. Úgy vélem, mindezek indolkolják, hogy e meghívásnak eleget tegyek és Franciaországba látogassak. Örömmel megyek, és esélyt látok benne.
