Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-24 / 46. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. FEBRUÁR 24., CSÜTÖRTÖK 7 Fegyvertelen Nimródok így február vége felé még meglehetősen bizonytalan az időjárás. Lehet eső, lehet sár, vagy visszatérhet a ko­pogós téli idő. Kanálfülő ba­rátaink azonban figyelmen kívül hagyják ezt az aprósá­got, ha az első tavaszi fuval­lat feléleszti bennük a szere­lem tüzét. A mezei nyúl ugyanis az év jelentős részében hajlan­dó a házaséletre, nem lehet tehát elég korán kezdeni a „fészekrakást”. S ha már lagzi van, nem maradhat el a tánc sem. Ennek voltunk tanúi egy ilyen februári na­pon. Az erdőből kiérve egy ko­pár szántóföld mentén sétá­lunk végig, amikor az egyik barázdából előbukkant a tapsifüles. „Antennáját” magasra emelve feszülten fi­gyelt. Várt „valakit”, aki csakhamar megérkezett nyúlné képében. Rövid szag- lálódás után megkezdődött a hajsza. Nvulaink néhány méteres körben űzték, haj­tották egymást hosszú per­ceken keresztül. Azt mond­ják, a szerelem vak és elbu­tít. Hosszú lábú barátaink amúgy sem dicsekedhetnek egetverő talentummal, de a násztánc kevéske eszüket is elvette. Minden rejtőzködés nélkül nézhettük végig ker­ge játékukat. Kép és szöveg: Tóth Sándor Háziasított farkas Nyíregyházán Szántó János, a.Sóstó-erdei Szabadidő Park vadasparki egységének vezetője 7 napos ko­rától neveli Axel nevű farkasát. A szelíd és igen barátságos állat egy kanadai fehér és egy szibériai szürke farkas kölyke Atomerőmű gyermekeinknek Képzeljünk el egy atomerőművet. Nem olyat, mint a pak­si, hanem amilyen elfér egy focipályán, egy lakótelep tövé­ben, rendkívül olcsó, biztonságos, és egyáltalán nem szeny- nyező. Gyermekeink már ilyen erőműveket használhatnak — derült ki abból a sajtótájékoztatóból, amelyet Carlo Rubbia professzor, Nobel-díjas fizikus tartott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság épületében, magyarországi látogatása és az MTA tagjává választása alkalmából. Is­mertette legújabb kutatási témáját a biztonságos nukleá­ris energiaellátás köréből. Carlo Rubbia 1989—93. kö­zött volt az Európai Részecs­kefizikai Laboratórium, a CERN főigazgatója. Emellett végezte kutatásait, és az el­múlt év tudományos szenzáci­ójaként dolgozta ki megoldá­si javaslatát az emberiség energiakrízisére, egy olyan atomreaktor tervét, amelyben a maghasadásos uránium he­lyett tóriumot alkalmaznának. A reaktor alapja egy 4—5 méter átmérőjű részecske- gyorsító, ahol a neutronokat állítják elő, amivel a tóriu­mot bombázzák. A neutro­nok termelése és ezáltal az egész folyamat szabályozha­tó. Nem lehetséges a túlsza­ladt láncreakció, nincs többé katasztrófa, újabb Csernobil. A reaktor 40—50-szer na­gyobb energiát ad a betáplált- nál, amely tiszta, mert nem tartalmaz hosszú élettartamú mérgező izotópokat, amelyek­ről közismert, hogy bomlási idejük két és fél millió év is lehet. Ez a működési elv az atom­fegyver terjedésének is gátat vethet, hiszen ezek alapja a hagyományos nukleáris atom­erőművek maradék hasadó­anyagai. Ilyenek itt nem ke­letkeznek, így melléktermék nélkülinek tekinthető a talál­mány. Kérdésekre válaszolva a professzor elmondta, hogy je­lentős a magyar tudósok se­gítsége ebben a kutatásban is, és Magyarország CERN-beli tagsága elősegítheti, hogy a találmány előnyeit hazánk is élvezhesse. Kérdésre, hogy milyen földrajzi kritériumokkal tele­píthetők majd ezek az erőmű­vek, a professzor kifejtette, hogy itt is fontos problémát sikerült megoldani, mert a biztonsági gondok miatt vé­dősávokkal látták el a hagyo­mányos nukleáris erőműve­ket, míg a gyorsító által meg­hajtott energiasokszorozó ki­csinysége, biztonságossága, rugalmassága alapján váro­sok közvetlen szélére is tele­píthető. Carlo Rubbia az első erő­mű működésének és az ipa­ri gyártás elindulásának 5 évet jósolt. Lehet, hogy az ezredforduló Pest Megyei Hírlapjában új helyi kiserő- művek nyitásáról olvasha­tunk majd? Nánási Tamás Hatezer faj veszélyben Pusztuló madárvilág Gólyavédelem világszínvonalon Jelentős mértékben — csak­nem háromszázra — nőtt a gólyafészkek, s velük együtt „lakóik" száma az utóbbi évek során Zalában. A növe­kedés örvendetes, oka már ke­vésbé: ugyanis zömmel gyű­rűzött „menekült” gólyák ér­keztek Németországból és Ausztriából az ottani élőhe­lyeik romlása, a területek sa- vasodása miatt. Többek kö­zött ez a jelenség ösztönözte a madár latin nevét viselő za­laegerszegi Ciconia Klub lét­rejöttét és — általuk — egy védnökhálózat szervezésének elindítását. A főként madártani egyesü­leti tagokra épülő hálózatban minden védnök egy-egy fé­szek, illetve gólyacsalád sor- | sát kíséri figyelemmel. A világon számon tartott mintegy 9600 madárfaj kö­zül az elmúlt években több mint 6000 fogyásnak in­dult. Ezt a riasztó hírt jelen­tette a World Watch című amerikai környezetvédelmi folyóirat legfrissebb számá­ban. Csaknem 1000 fajt köz­vetlenül a kihalás veszélye fenyeget. Sok madárfaj számára a fő veszélyt a természetes élettér elvesztése jelenti, például az erdők kiirtása miatt. Nem ke­vésbé drámai következmé­nyekkel jár a madárvadászat is. Csak Olaszországban évente 50 millió énekes ma­dár végzi a háziasszonyok lá­basaiban. Egyedül Ciprus fö­lött évente 3 millió költöző madarat puffantának le délre vándorolásuk közben — pa­naszolja a folyóirat. Nem ke­vés kárt okoznak a mezőgaz­daságban használt vegysze­rek, valamint a gyakori tank­hajó-katasztrófák. A madarak eltűnése annál is nyugtalanítóbb, minthogy ezek a kis állatok nagyon ér­zékeny jelzéseket küldenek az embernek a Föld környeze­ti állapotáról. „Ahogyan vala­ha egy kanári hirtelen kimúlá­sa egy szénbányában azt je­lezte a bányászoknak, hogy életveszélyes mennyiségű szénmonoxid halmozódott fel, úgy a világszerte elter­jedt madárfajok — mint pél­dául az európai gólya vagy az észak-amerikai kakukk — eltűnése a Föld környezeti egyensúlyának vészes meg­bomlását jelzi — figyelmez­tet a World Watch.

Next

/
Oldalképek
Tartalom