Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-23 / 45. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. FEBRUAR 23., SZERDA Tóalmási bajor sörnapok után feldafingi magyar bornapok Már kinézték az öreg parasztházat Tóalmás, ez a Pest megye északkeleti határán fekvő, háromezer lakosú település a rendszerváltás óta többet fejlődött, mint a korábbi évtizedek alatt együttvéve. A Tápió vidéki községekhez képest — a szomszédos kókaikkal nagyjából lépést tartva — elsőként végeztek a földgázhálózat kiépítésével, több mint félszáz millió forintért új, nagyméretű tornacsarnokot húztak fel, bővítették az általános iskolát. Az önkormányzat nevéhez fűződik az új ravatalozó, a piac elkészítése, s mindezt manapság „természetesen” aszfaltozott utak, járdák egészítik ki. Eközben hozzáláttak a környezet rendbetételéhez, fásítanak, növelik a zöldterületeket s máris tervezik a szennyvízcsatorna és -tisztító megépítését. A tornacsarnok avatóünnepségén a német testvértelepülés polgármestere, Günter Gerhardt zászlót adományozott Tóalmásnak, amit Kovács Magdolna vett át Még mielőtt bárki elkoptatott, hangzatos kinyilatkoztatásnak, továbbá egyoldalú, idillikus faluképnek minősítené a fentieket, e sorok papírra vetője sietve hozzáteszi, hogy az elmúlt években ebben a faluban is nőtt a lemaradók, szegényedők, munkanélküliek száma. Tóalmáson is — ugyanúgy, mint másfelé — többet, másként kell dolgozni a betevő falatért, a jobb megélhetésért. S persze itt sem vita nélkül zajlanak a hétköznapok, hisz tart a földek kárpótlás utáni birtokbavétele, a mezőgazdaság átalakulása. Az ünnepnapokon Tóalmáson is ki-ki a maga módján emlékezik, ünnepel, tesz fogadalmat, ám akad mindig jó néhány érték, célkitűzés, amiben megteremtik a közös hangot, akaratot. A tóalmási faluépítés eredményei legalábbis ezt igazolják. Címer és kastélyok Néhány évvel ezelőtt fel sem merülhetett, hogy egy-egy falunak saját címere, zászlója lehetne, miként mindegyiknek saját múltja, történelme is van. Mára kint leng a sárga-kék zászló a községházán: közepében a pajzs alakú címer, fehér alapon fekete kerettel, benne aranyszínű hármas csúcson zöld almafa, piros színű almákkal. A pajzs felső részén aranyozott TÓALMÁS felirat, a középső dombon „1406” dátummal. A község első okleveles előfordulása ugyanis „Almas” néven 1406-ból való: ekkor a jánoshidai premontrei apátság birtokai közé tartozott. „A XV. század elejéig a Kó- kai családé, ennek kihalta után a Nógrád megyei Szan- da várhoz tartozó királyi birtok. Zsigmond király feleségének, Borbálának ajándékozta, később gyakran cserélt gazdát, a Rozgonyi, Báthori és Tárnok családoké volt. Az 1730-as évek elejétől a falu földesurai a Prónayak: Pró- nay Gábor Károly királytól az egész helységet Puszta- Boldogkáta és Szent-Márton- káta egy részével adományba kapta, és ettől kezdve a Pró- nay család bárói ágának birtoka” — olvasható az önkormányzat által készíttetett helytörténeti tájékoztatóban. A képekkel illusztrált kiadvány olyan értékeket mutat be, amelyek nemcsak a falu múltját, hanem jelenét, jövőjét is meghatározhatják, vagy befolyásolhatják. Ilyen az öreg kastély a Beretvás család idejéből: a II. világháború idején súlyosan megsérült. tetőszerkezetét kijavították, ablakai egy részét befalazták, a faliképeket lemeszelték, a tsz gabonatárolónak használta. A legutóbbi időkig a helyi gazdaszövetkezet tulajdonában volt az igencsak elhasznált épület. A szövetkezet nemrégen adott túl rajta: egy magánvállalkozó vásárolta meg, hogy — az önkormányzat kikötése szerint — felújítsa és vendéglátásra hasznosítsa. Az értékesítés a huszonnegyedik órában történt: az eladás másnapján ismét beszakadt a tetőszerkezet egy része. Ettől az öreg kastélytól délnyugatra a XIX. század elején báró Prónay Sándor a maga idejében Pest vármegye egyik legszebb parkját, a Bócz-kertet alapította meg, amelyet tavak, fürdőház és emlékkövek díszítettek. Itt építtette Vahrmann Renáta a fényűző barokk kastélyt 1894—95-ben, mintegy félszáz szobával, a Bócz-kertet pedig angol parkká alakíttatta át. A kastély a II. világháború végéig az Andrássy grófok tulajdonában maradt, majd 1945-ben államosították s helyreállítása után a SZOT kezelésébe került, s gyermeküdülőként működtették. A rendszerváltás előtt, 1989-ben a SZOT bérbe adta az épületeket s a hozzá tartozó területet egy Magyarországon tevékenykedő amerikai alapítványnak. Az „Elet Szava” tíz évig bérli a komoly értékű ingatlant: a falu sem azelőtt, sem most nem lát belőle közvetlen hasznot. Tóalmás kiemelkedő értékei között tartják számon a falu északnyugati dombján fekvő Szent Andrásról elnevezett katolikus templomot, amely talán a legszebben tatarozott a környező falvak templomai között. A községben melegvizes strand és hozzá kapcsolódóan kemping üzemel: mára mindkettő — a helyi vízművel együtt — ön- kormányzati tulajdon, amelyeket ugyanaz a vállalkozó kezel a képviselő-testület megelégedésére. Temetőkbe ingáztak Ha az előbb leírtakat mintegy alapadottságként fogjuk fel, akkor ez két sajátossággal egészül ki a tóalmásiak életviszonyai szempontjából. Az egyik az, hogy a háromezer lelkes falulétszám hétvégeken legalább megduplázódik, hisz a strand melletti üdülőövezet s az attól távolabbi zárt kert ma is tovább növekedik, szaporodnak a hétvégi házak. Tavasztól nagy lesz itt a nyüzsgés, május-júniustól pedig a környékről és távolabbról is sokan látogatják a fürdőt. A másik jellegzetesség — mi is lehetne a fővárostól 45 kilométerre? — az ingázás. Mellesleg „furcsa” mesterséget űz a bejáró tóalmásiak jelentős része: a budapesti köztemetőkben mint sírásó, sírgondozó, ravatalozó, halottkísérő tevékenykednek. Tény azonban, hogy közülük is egyre többen kényszerülnek váltani, mert fogy a pesti munkahely. Kovács Magdolna polgármestertől megtudtam, hogy a faluban 300 körül mozog a regisztrált munkanélküliek száma, mintegy 120-an már nincsenek benne az ellátási rendszerben. Közel ezren még ingáznak, 200 embernél többet helyben jelenleg nem foglalkoztatnak. Sajnálatos módon leállt a vasalóüzem, hasonló sors elé néz a környéken nagy hagyományokkal rendelkező Gobelin Háziipari Szövetkezet tóalmási üzeme is. Pedig 1935 óta, amióta az angol kisasszonyok megtanították ezt a kézimunkát, azóta sok helybéli asszonynak nyújtott megélhetést a házimunka mellett. Ráadásul szűkül Tóalmáson a mezőgazdaságból élők élettere is — magyarázta ott- járiamkor Dávid István, a gazdaszövetkezet elnöke, alpolgármester. Túljutottak a három licitáláson, nem volt különösebb vita, hetvenen kaptak termőföldet, három- százhetvenen részaránytulajdont. Egyelőre kimaradt földterület, ám a szűkülés ennek ellenére is fennáll. Tóalmáson licitált ugyanis két korábbi földbirtokos, akiknek a- szomszédos Monori Állami Gazdaság területén volt egykor a földjük. Az örökösöknek Tóalmáson kimért körülbelül másfél száz hektárnyi jó föld hiányát előbb-utóbb megérzik az almásiak... A jelenleg harmincöt embert alkalmazó gazdaszövetkezet mindenesetre holdingként akar működni, integrálni, kiszolgálni az új földtulajdonosokat, hogy minél többen tudjanak ezáltal megélni a mezőgazdaságból. Német kapcsolat Megélhetés — végső soron ehhez a kulcsgondolathoz vezethető vissza minden törekvésünk, szándékunk, legyen az közös cél, feladat, vagy irányuljon arra. hogy ki-ki saját maga, saját igényei, tehetsége szerint érvényesülhessen — vázolta az önkormányzat „filozófiáját” a falu fiatal polgármester asszonya, Kovács Magdolna. Megalakulásunk után azonnal munkához láttunk, összeállítottuk, hogy miben van Tóalmáson közakarat, s az élére álltunk, nem töltöttük az időnket pártoskodással — mondta felidézve a kezdeteket. Jellemző módon — vagy csak a kívülálló látja így? — legelőször a temetőt tették rendbe társadalmi összefogással. A munkát a „ Tóalmásért, Környezetünkért" egyesület szervezte: a civilek társasága több mint száz polgárból áll, ma is motorja a helyi falusi társadalomnak, amihez az önkormányzat adja a hátteret. Létrehozták a „ Tóalmásért" Alapítványt a közadakozások beindítására. Fásítási akciót kezdeményeztek, kitakarították a közterületeket. A nekibuzdulás első látványos eredménye azonban kétségtelenül a környéken először felavatott második világháborús emlékmű volt, ami a közmegegyezést tovább szélesítette. Szinte egy időben láttak neki a tornacsarnok és a gázhálózat építésének: az egészséges ifjúság nevelése konkrétan körbeírt közakarat Tóalmáson. Mindent megpályáztak, amit lehetett, lobbyztak, kihasználták meglévő és a munka hevében született új kapcsolataikat. A Münchenhez közeli Feldafing bajor kisvároska, Tóalmás testvértelepülése hasonló adottságokkal rendelkezik, mint magyar partnere. A kapcsolatfelvétel óta sok tóalmási gyerek járt Németországban, onnan is viszont. A múlt nyáron rendezték meg az almásiak a „bajor sörnapokat”. A háromnapos tömeges vigasságot Katona Tamás államtitkár és a német nagykövet nyitotta meg. A tóalmásiak közel egy hétig száz németet láttak vendégül otthonaikban, mert egyelőre nincs szálloda a faluban. Az elmúlt hétvégén a feldafingiek küldöttsége Tóalmáson az idei, magyarok által odakint megrendezendő „magyar honlapokról” tárgyalt. A községben megalakult a „Feldafing Baráti Kör" hatvan taggal, hogy civil egyesületként előkészítsék, szervezzék a nyári találkozót. A feldafingi polgár- mester négyezer márkát nyújtott át Kovács Magdolnának azért, hogy azok a gyerekek is kiutazhassanak júliusban Németországba akiknek erre egyébként nem lenne lehetőségük... A gyerekek kapcsán szót kell ejteni az iskoláról is. Grónás Tiborné iskolaigazgató többek között ezeket mondta: „Elhatároztuk, hogy feldolgozzuk a múltat, s áprilisban iskolánk névadójának, Kó'rösi Csorna Sándornak a születési hónapjában kiállítást rendezünk az összegyűjtött anyagokból. A tornacsarnok mellett kinéztünk egy öreg parasztházat, s bízunk benne, hogy az önkormányzat megveszi, s ott falumúzeumot rendezhetünk be...” Tóalmás utóbbi éveit s a közakaratot látva ennek egészen biztos, hogy nem lesz akadálya. Tóth Ferenc Szukebb hazánk kincse A Pést Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Tóalmás helység a XV. század legelején bukkan fel először okleveleinkben Almás néven. A török időkben is lakott hely volt, sőt már 1708-ban önálló pecséttel is rendelkezett, amelyen „Tót-Almás” olvasható. Ez idő tájt (körülbelül 1730-tól) a Prónayak a földesurai. Ekkor a Prónay család még nem tartozott a főnemesek közé, szorgalmas és vagyonukat ügyesen gyarapító köznemesek voltak, akiknek első ismert őse 1279-ben kapta meg a királytól adományul Tót-Pró- nát. A XVIII. század harmincas évei elején építették fel első kastélyszerű kúriájukat Tótalmáson (a mai Tóalmáson), majd még 1740 előtt Ácsán és nemsokára Nógrádban is építettek két kastélyt. így a család földi javakban gyarapodva és négy kastély birtokában 1782-ben bárói rangot kapott. Mindezt azért említjük, mert ebben az esetben is a kastélyépítők, illetve építtetők egy magyar jellegzetességéről van szó, nevezetesen arról, hogy a kastélyépítés a XVIII. században nálunk a köznemességből a főnemességbe jutás egyik eszköze volt (Badál E. kutatásai szerint). Ennek pedig a Prónayak esetében Tóalmás volt a kiindulópontja. A tóalmási kastély eredeileg barokk épület volt, amelyet 1830 körül alakítottak át klasszicista stílusban. Az egyemeletes épület kerti homlokzatát egy oszlopos tornáccal lazították fel, amely elé még egy oszlopos- oromzatos nyitott előcsarnokot (középrizali- titot) építettek. Az övpárkányon álló, finoman keretezett ablakok felett dekoratív fű- zérdíszes képtáblák díszítették a falakat. A klasszicizmus szakavatott ismerői, Zádor Anna és Rados Jenő ebben Pollack Mihály művészetével látnak rokonságot, amely „előkelő egyszerűségében kétségtelenül elsőrangú mesterre utal”. Belsejében a barokk boltozatok még e század közepén is sokat őriztek az eredeti barokk elrendezésből. A kúria később a Wahrmann, majd Beretvás, utóbb az Andrássy család birtokába került. Az épület a második világháború alatt erősen megsérül. Helyreállítása alkalmából annyira átalakították, hogy a legutóbbi Műemléki Jegyzék már nem is tartja nyilván. Képünk 1944 előtti archív felvétel. Pamer Nóra Közakarat az ifjúság egészséges nevelése Erdó'si Agnes felvételei
