Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-21 / 43. szám
PEST MEGYEI HIRIAP SZUKEBB HAZANK 1994. FEBRUÁR 21., HÉTFŐ Félbehagyott nagykátai strandfürdő Nem hagyom abba, megvalósítom terveimet Megszakadt a testvériskolai kapcsolat A gyerekekről mind kevesebb szó esett A nagykátai strandfüdő félbe - hagyottan árválkodik a városka szélén. Csak az állagát óvják a mintegy 30 millió forintot felemésztő, félig, egyhar- madáig kész létesítménynek. Az időjárástól a megfúrt kutat, a két medencét s a messziről látványos bejárati épületet védik, de a tolvajoktól meg a kerítést. Nehogy úgy járjon az önkormányzat azzal is, mint az új temetővel: elkezdték építeni, ám a folytatás elmaradt. A gazdátlan vaskerítést vitte, aki látta... A nagykátai standról a széles nyilvánosság előtt kevés szó esik mostanában. Egymás között természetesen beszélnek róla az itt lakók, hisz a tanácsrendszerben mindenkit megszavaztattak ez ügyben; akkor a városlakók döntöttek a megépítés mellett. Sőt, több éven át erre fizették a rossz emlékű TEHÓT, a településfejlesztési hozzájárulást. Aztán másképp alakultak a dolgok: a támogatásra szóló központi ígéret érvényét veszítette a rendszerváltással, s más lett az önkormányzatok finanszírozása is. Ami a strandot illeti: tény, hogy eddig szinte minden maradt úgy, ahogy volt, s egyelőre nem kecsegtet gyors eredménnyel Lukács József helybéli vállalkozó erőfeszítése sem. Befektetőt keres, s végső soron a strand építésének befejezésére, majd működtetésére tett ígéretet. — Azt vettem észre, hogy a kezdeti sikerek után egyre inkább esik a forgalmam — magyarázta a helyi „Ravenna” tulajdonosa. — Lépésre szántam el magam. Előbb ezt a vállalkozásomat akartam bővíteni, nagyobb kínálatot kialakítani: külföldi befektetőt kerestem partnernek, közben kiderült, hogy vállalkozási méreteim nem vonzóak az effajta betársuláshoz. A kényszerhelyzetbe jutott eszembe a félbehagyott nagykátai strand: azzal talán kezdhetnénk valamit. Megmozdult bennem a lokálpatriotizmus is. Természetesen rögtön egy gyógykomplexumra gondoltam: a víz 56 fokos, jódos. Erre már lehet gyógyszállót építeni, olyant, amelyben foglalkoznánk például alsóvégtagi érszűkület kezelésével s masszázzsal is. Mindenen túl munkát adnánk a nagykátai- aknak. Sőt, a közeljövőben például települhetne a meglévőn kívül ipari üzem is. Ilyen háttérrel kötöttem egy elővásárlási szerződést az önkormányzattal a strandra és a hozzá tartozó területre. A megállapodás 90 napra szólt, addig kellett volna befektetőt szereznem, miközben a város vezetése nem tárgyal mással ebben a kérdésben. Sajnos, eddig nem sikerült a dolog; meghosszabbítottuk ugyan a határidőt, de most február végén az is lejár... — Megjártam egy külföldivel. Eljött hozzám egy német befektető, azt kérdezte: hova tudunk majd elvinni egy amerikai gyógyszállóvendéget? Magyarázkodtam volna. Nem vagyunk tisztában a külföldi üzletmenettel. Ebben a kérdésben az önkormányzatnak sokkal nyitottabbnak, kezdeményezőbbnek kellene lennie. A strandhoz kapcsolódó területet például 27 hektárral hirdették meg, s amikor a kezembe nyomták a szerződést látom: azon csak 10 hektár szerepel. Nem kérdeztek meg, magyarázatot sem fűztek hozzá. Attól tartok, hogy az általam tapasztalt mentalitás ugyanaz, mint ami miatt annak idején Nagykáta helyett Jászberényben építették fel a Hűtőgépgyárat. Nemsokára vége a februárnak, lejár a határidő. Lukács József már nem hagyja abba, hisz túl sokat költött. Újabb határidőt kér s egyúttal jelzi: mindenképpen megvalósítja az elképzelését. Ha kell. Nagykátán kívül is. (tóth) RADIOTELEFONOK SZAKMAI BEMUTATÓJA- speciális és rendkívüli kedvezmények február 22-én sülysápon; a Művelődési Házban, tel: (06-60)-327-973, február 23-án CEGLÉDEN, a Royal Bútoráruházban, tel: (06-60)-386-220, február 24-én NAGYKÁTÁN, az IBITUBA gázkészülékek bem u ta tótermében, tel: (Q6-60)-327-973. ((«)))) II \NESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. Szolnok, Baross u. 1. fszt., 5000 Telefon: (06-56) 371 511 Rádiótelefon: (06-60)-386-000, -001 Fax: (06-60)-386-005 LEGYŐZZÜK A TÁVOLSÁGOT TH Tanulságos körülmé- X nyék vetettek véget ® sf egy testvériskolai Úú-iX? kapcsolatnak a csömöri és az erdélyi alsócserná- toni általános iskola között. 1990. májusában Alsócser- nátra utazott a csömöri iskola kilenc tanára — emlékezik vissza dr. Fog Mihályné igazgatónő. — Az alsócsemátoni lakosok nehéz életkörülményeit látva úgy döntöttünk, hogy először mi hívjuk meg nyári táborozásra az erdélyi gyerekeket. A harminc gyerek és három felnőtt kísérőjük színes programban vehetett részt hazánkban; — skanzent látogattak, balatoni kirándulást tettek, Budapest főbb nevezetességeinek (Budai Vár, Parlament) tekintették meg. Ruhákkal, élelmiszercsomagokkal megajándékozva utaztak haza Alsócsemátonra. A Magyarországon töltött idő alatt a helyi egyház gyűjtést is szervezett annak érdekében, hogy javíthassanak az erdélyi iskola, illetve a kinti gyerekek nehéz helyzetén. A kísérők között ekkor robbant ki a vita, hogyan használják fel az adományokat. Sajnos feltételezhető, hogy a pénz nem a megfelelő helyre került. Az alsócsemátoni iskola igazgatónője később személyesen köszönte meg mindazt amit az erdélyi gyerekekért a csömöriek tettek. A szépen induló kapcsolat á következő év nyarán kezdett megszakadni. Egy alsócsemátoni származású csömöri lakos kezébe véve az irányítást megszervezte a csömöriek erdélyi utazását. A programban jobbára felnőttek vettek részt, s csupán néhány család jutott ki azok közül, akik előző évben az alsócsemátoni gyerekeket vendégül látták. Ezt követően még meg-megjelentek Csömörön az alsócsemátoni felnőtt kísérők, már leginkább személyes érdekeik érvényesítésének szándékával. A gyerekekről mind kevesebb szó esett. A csömöri iskolások és tanáraik, bár azóta szlovákiai, bécsi iskolákkal létesítettek kapcsolatot, a mai napig sajnálkozva beszélnek az alsó- csemátoniakkal oly szépen kezdődő, ám néhány felnőtt inkorrekt magatartása miatt megszakadt kapcsolatról. K. T. Ipolydamasd önálló úton jár Művészek vernek tanyát e szép tájon Az ipolydamásdi polgármester, dr. Gosztonyi Jenő szív- fájdalma, hogy az egykori nyolcszáz lakosból csupán a fele maradt. Intézményesen sorvasztották a községet — mondja a polgármester. — Az indoklása az volt, hogy úgyis néhány kilométerre fekszik innét Szob. Eképpen a központosítás korában társközséggé degradálták a falut. Ezután következett a rosz- szabb: elvitték az iskolát és a gyerekek még mindig autóbusszal kénytelenek naponta utazgatni. A helyi főorvos, aki a szobi rendelőintézet igazgatója, s „csak” szabadidejében polgármester, jobb megoldáson töri a fejét. Kezdetben legalább az alsótagozatosoknak kellene itthon osztályt nyitni — fontolgatja. — Aztán évről évre maradhatnának helyben a felsőbb osztályba lépő évfolyamok is. Egyelőre nehéz erről beszélni a csupán negyedik éve ismét önálló falu nem tudja előteremteni a szükséges pénzt. Dolgozni is máshova jártak eddig az emberek, kevés az itthoni közös pénzforrás. Az idén, még az a 15 millió körüli költségvetés is forráshiányos. — Szerencsénkre, az iskola központosítása miatt elvékonyodott értelmiségi réteget pótolják a falu és a környező táj „szerelmesei”. Művészek vettek itt tanyát, újítottak fel öreg házakat. Például dr. Szabó Sándor gyógyszerész, a megyei gyógyszerészkamara elnöke matuzsálemkorú mezőgazdasági gépek, néprajzi értékű használati eszközök társaságában tölti itt a nyarakat. Személye és a hasonló kezdeményezések táplálják bennem a reményt, hogy Ipolydamásd mihamarabb túljut az önállósodással járó kezdeti nehézségein. (K.T.I.) További hadjárat Dabas-Sáriban Otromba röplap a plébánosról Cipőbörze, csizmaakció! Téli és tavaszi lábbelik, majdnem féláron, öblítők, habfürdők diszkontáron Február 21-én 10-től 18 óráig Bugyiban, a Művelődési Házban, 14-től 19 óráig az Alsónémedi Általános Iskolában. Február 22-én 9-től 18 óráig Ócsán, a Szabadidőközpontban és Inárcson, a Művelődési Házban. Február 23-án 9-től 17 óráig Gyálon, a Közösségi Házban, 14- től 19 óráig a Kakucsi Ifjúsági Házban. Február 24-én 9-től 17 óráig Hernádon, a Művelődési Házban, 15- től 19 óráig a Pusztavacsi Általános Iskolában. Február 25-én 9-től 18 óráig Örkényben, a Szabadidőközpontban és Táborfalván, a Művelődési Házban. Közeledik az 1994/95-ös tanév első osztályos általános iskolásainak a beiratása, az érintett iskolák többségében — köztük a Dabas-Sári Szent János Katolikus Általános Iskolában — már meg is kezdődött a felkészülés. A Szent János Katolikus Általános Iskola az önkormányzatival közös épületben, annak egy viszonylag új oldalszárnyában működik; bejárata az iskolaudvarról nyílik, az utcáról nem látható. Épp ezért az iskolavezetés elhatározta egy útbaigazító tábla elkészíttetését és felállíttatását. A tábla elkészült, s néhány nappal ezelőtt fel is állították a kizárólag az önkormányzati iskolarész bejáratául szolgáló főbejárat előtti kertben. Nem sokáig maradt ott, másnap reggelre szőrén- szálán eltűnt. — Amint a táblát meglátta az önkormányzati iskolarész igazgató-helyettese, előbb tiltakozott nálam, majd elment Pásztor Győző plébánoshoz is. A plébános úrral — mint később megtudtam — minősíthetetlenül goromba hangnemben beszélt — mondta a katolikus iskola igazgatója Kilicsányi Tamás, majd hozzátette: a tábla eltűnése egyértelműen azt bizonyítja, hogy nincs vége az iskola működését megnehezítő, szeptember óta szakadatlanul folyó „hadjáratnak”. — Tegnap egy életút feliratú rajzos röplapot találtam a postaládámban: a plébános úr karikatúrája van rajta, s azt sugallja, hogy Pásztor Győző a pokolba fog jutni. Bevittem az iskolába, hogy megmutassam a kollégáimnak, de mint kiderült, ők is egytől egyig kaptak az otromba „ajándékból” — zárta tájékoztatását az igazgató. (ribáry)
