Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-19 / 42. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP---------^ M AGYARORSZÁG 1994. FEBRUÁR 19., SZOMBAT 3 Az iskolaszékekben a diákok is reménykednek Ülésezik az MDF országos gyűlése Szövetségben a valósággal Az Országgyűlésnek mielőbb meg kell teremtenie annak jogi feltételeit és kereteit, hogy a jövőben minden köz­oktatást érintő törvénymódo­sítási javaslat parlamenti vitá­ja előtt véleményt nyilvánít­hassanak a tervezett változta­tásról a diákság érdek-képvi­seleti szervezetei — fogalma­zódott meg a követelés teg­nap a budapesti Berzsenyi Dániel Gimáziumban, a Csak 18 éven felülieknek? című or­szágos diákjogi konferenci­án. A Szabad Demokraták Szövetsége oktatási műhelye szervezte rendezvény prog­ramjában előadásokból álló plenáris ülés, vitafórum, illet­ve szekcióbeszélgetések sze­repeltek, a plenáris ülés vita­indítója Horn Gábor, a mű­hely vezetője volt. — Hazánkban a diákság hátrányos helyzetben lévő ki­sebbség — adta meg a konfe­rencia alaphangját Horn Gá­bor. Kijelentette: noha a ha­marosan véget érő parlamen­ti ciklusban számos ifjúság­gal (is) foglalkozó törvény született, mélyreható válto­zás — bár szükség lenne rá — a gyermeki-iíjúsági diákjo­gok vonatkozásában nem tör­tént. Pál Tamás ifjúságszocioló­gus a közösségi diákérdekek érvényesítésének feltételeiről beszélt. Elmondta: mintát kell adni a diákoknak arra vonatko­zóan, hogy miként érvényesít­hetik jogaikat, érdekeiket, ha azokat véleményük szerint nem tartja tiszteletben iskolá­juk tantestülete, vezetése. A plenáris ülést követő fó­rum keretében elhangzott: az iskolaszékek, lévén, hogy azokba a diákönkormányza­tok is delegálhatnak tagokat, minden bizonnyal nagyban hozzájárulnak majd az esetle­gesen felmerülő diákjogi „ügyek” megnyugtató — há­zon belüli! — megoldásához. R. Z. (Folytatás az 1. oldalról) Lezsák Sándor ügyvezető elnök megnyitója után a man­dátumvizsgáló bizottság je­lentése hangzott el, amelyből kiderült, hogy az MDF helyi szervezetei 719 érvényes mandátummal rendelkező küldöttet delegáltak az orszá­gos gyűlésre, akik közül 710-en jelentek meg. Lezsák Sándor ezt követő­en üdvözlő táviratokat ismer­tetett. Köszöntötte a gyűlés résztvevőit Helmut Kohl né­met kancellár, aki táviratában hangsúlyozta: Magyarország nagyon fontos választások előtt áll, amelynek során az ország polgárai arról dönte­nek, hogy Magyarország kö­veti-e az Antall József által megkezdett utat. Üdvözlő táv­iratot küldött Jacques Chi­rac, az RPR elnöke, aki mél­tatta Franciaország és Ma­gyarország megbízható kap­csolatait, amelyet még a né­hai Antall József miniszterel­nök alapozott meg. Bernhard Vogel, a CDU elnökségi tag­ja, türingiai miniszterelnök szintén a májusi parlamenti választások jelentőségét mél­tatta és sok sikert kívánt az MDF-nek. Ezután Alois Mock osztrák külügyminiszter az Európai Demokratikus Unió elnöke üdvözlőbeszédében megkö­szönte a Magyar Demokrata Fórumnak az EDU-ban való részvételét, majd elmondotta: igen nagyra tartja azt az erő­feszítést, amelynek eredmé­nyeként Magyarországon megvalósult a demokrácia, s sikerült hazánkat megőrizni a béke szigetének. Hozzátette: ezért köszönet illet minden pártot, de az MDF tett meg mindent leginkább azért, hogy ez így legyen. Alois Mock annak a véle­ményének is hangot adott, a sikerben közrejátszott az a tény, hogy a pártok már 1990-től elhatárolódtak a szélsőségesektől. A párt vezető testületéinek tevékenységéről szóló beszá­molót Lezsák Sándor terjesz­tette elő. Az ügyvezető elnök — nyi­tóbeszédének gondolataihoz visszatérve — méltatta, hogy az MDF képes volt a megúju­lásra, rejtett tartalékait moz­gósítva úrrá tudott lenni kéte­lyein. Nem robbant ki ízléste­len hatalmi harc a pártban, és az elhunyt kormányfő öröké­be lépő miniszterelnök-jelölt állításával az MDF pontot tu­dott tenni egy drámai folya­mat végére. Ezzel a párt ener­giáit a választási program megalkotására koncentrálhat­ta. A párt belső ügyei kapcsán az ügyvezető elnök kiemelte, hogy az MDF gazdálkodása — az Állami Számvevőszék értékelése szerint is — men­tes volt a súlyos visszaélések­től, hibáktól. Az országos hi­vatal működését illetően az előadó méltatta egyebek mel­lett a jogsegélyszolgálatok munkáját, és különös hang­súllyal szólt arról, hogy Heré­nyi Károly szóvivő színre lé­pésével látványosan javult az MDF sajtókapcsolata. Lezsák Sándor méltatta az elnöki posztra pályázó Für Lajos személyét is. Hangoztatta: Für gondolkodása, politikai ítélőképessége nagyon nagy erő lehet az MDF számára. Erre annál is inkább szükség van, mivel a pártnak a lehető legnagyobb belső energiával kell május 8-ára, a választás napjára készülnie. Lezsák Sándor az országos gyűlés fi­gyelmébe ajánlotta az elnök­jelöltet, hozzátéve hogy a maga részéről a jelöltségtől való visszalépéssel is nyoma­tékosítani kívánta: Für Lajos elnökségével az MDF sokkal erősebb lesz. Az MDF parlamenti frakci­ójának beszámolóját Sala­mon László, a képviselőcso­port helyettes vezetője ter­jesztette elő. A honatya hábo­rús küzdelemhez hasonlította az elmúlt négy év sokszor kí­méletlen, durva parlamenti csatározásait. Hasonlata sze­rint a koalíciós képviselők évekig a parlamenti csatatér lövészárkaiban feküdtek, mi­közben a rendszerváltás ellen­ségeinek tüze zúdult rájuk. A Magyar Demokrata Fó­rum VII. országos gyűlése ma és holnap a választási program elfogadása mellett az elnök, és három elnökségi tag megválasztásával folytató­dik. Klug Miklós és MTI Megbízotti hivatalok értékelése Minden nehézség, a tevékeny­ségükre vonatkozó különbö­ző észrevételek és bírálatok ellenére is jó munkát végez­tek az elmúlt esztendőben a köztársasági megbízotti hiva­talok (KMBH). Átfogó érté­kelésük egyértelműen azt jel­zi, hogy mind az önkormány­zatok törvényességi ellenőrzé­sénél, mind pedig a hatpsági szakigazgatási kérdésekben szükség van rájuk. Mindez azon a Belügyminisztérium­ban tartott feladatértékelő megbeszélésen hangzott el, amelyen a tárca előzetesen véleményt nyilvánított a KMBH-k elmúlt évi munkájá­ról. Bejelentették a megbeszé­lésen azt is, hogy az elmúlt évek gyakorlatát követve az idén tovább folytatják a meg­bízotti hivatalok tevékenysé­gének komplex tárcaközi el­lenőrzését is. Ne hazudjon a „szabad sajtó”! Február 15-én cikk jelent meg a Nép­szavában Szabó Iréné tollából, mely­nek egyes részleteit nem hagyhatom válasz nélkül. Kedves Iréné! Utolsó telefonbeszélgeté­sünk alkalmával megkértem, hogy ne a mérgezett tollát használja, amikor cikket ír az ’56-os Világszövetség Nemzeti Alap programjáról. Cikkéből azonban úgy lá­tom, hogy magának csak egy tolla van. A mérgezett. Most azonban még valamit sze­retnék közölni magával, kedves Iréné. Nemcsak hazugságokkal lehet tájékoztatni az újságolvasó közönséget, hanem néha (ha véletlenül is) az igazságot is leírhatja. Ugyanis: az ’56-os Magyarok Világszövet­sége sohasem kötelezte el magát valame­lyik politikai párt mellé, és sohasem gon­doltunk arra, hogy párttá alakuljunk. Mi ma is valljuk azt, hogy ’56-ban a felkelők között meg lehetett találni a politikai szivár­vány minden árnyalatát, de volt egy közös nevezőnk: A HAZASZERETET! Ez ma is megvan minden becsületes, gerinces ma­gyar hazafiban. Kedves Iréné! Engedje meg, hogy idéz­zek abból a méregből, amit a maga tolla ve­tett papírra. „Á Világszövetségben... számos jobbol­dali és szélsőjobboldali külfödi csoportosu­lás is megtalálható. Több alapítvány tartja fenn. A hazai tagszervezetek az első idők­ben pártsemlegesnek és érdekvédelmi mun­kát végzőknek mondották magukat, de pél­dául a Recski Szövetség a választások ide­jén az MDF-et kívánja támogatni (elnöke Zimányi Tibor MDF-es országgyűlési kép­viselő), az ’56-os Szövetség vezetője, Rácz Sándor viszont a Torgyán-féle kisgazdák­hoz csatlakozott”. Ha meg tud nevezni egy „szélsőjobbolda­li” szervezetet, amelyik csatlakozott az ’56-os Magyarok Világszövetségéhez, ígé­rem, hogy az etikai bizottság elé viszem az ügyet és kizárjuk. Tudom, hogy ennek maga és sokan mások örülnének. Azonban cikkeiből ítélve arra következtetek, hogy kevés örömük lenne abban, ha ezt tennénk egy ugyancsak nem létező „szélsőbalolda­li” szervezettel is! Az ’56-os Magyarok Vilászövetsége ed­dig, két és fél éves fennállása óta, összesen egymillió forintot kapott a költségvetésből. Ebből, a tagdíjakból és az adományokból tartotta fenn magát a szövetség és végezte el azt az eredményes munkát ’56 szellemé­ben, ami esetleg sérti magukat. Nagyon ké­rem, nevezze meg azt a „több alapítványt” is, mert ha feltétel nélkül kaphatunk segítsé­get tőlük, ígérem, hogy elfogadjuk. Eddig mi még nem találtuk meg őket. Az, hogy a Recski Szövetség milyen pár­tot támogat, az egyáltalán nem érinti az ’56-os Világszövetséget, mert a Recski Szö­vetség nincs a tagszervezeteink között. Azonban megértem Zimányi Tibort. Meg kell fizetni az árát annak, hogy ő ország- gyűlési képviselő lehessen. Pedig nem árta­na, ha valaki utánanézne, hogy mint Ráko­si rendőr főhadnagyának, milyen szerepe volt becsületes magyar hazafiak internálásá­ban, mielőtt ő is Recskre került volna. Ami pedig Rácz Sándort és az ’56-os Országos Szövetséget illeti, ez a szervezet sem szere­pel tagszervezeteink között. Azonban ez a sokat emlegetett demokrácia alapja. A többi méregre, ami csepeg a tollából, most nem kívánok válaszolni. Hosszú lenne ez a cikk. Mégis, egy régi magyar közmon­dásra szeretném felhívni a figyelmét, amit jó lenne, ha megszívlelne: „Hamarabb utol­érik a hazug gmbert, mint a sánta kutyát” Tisztelettel: Pongrátz Gergely Rádiós egyeztetés Borenich Péter, a Magyar Rádió Közalkalmazotti Ta­nácsának elnöke tegnap dél­után arról tájékoztatta az MTI-t, hogy pénteken dél­előtt Csúcs László alelnök a KT-nak levélben jelezte: február 25-én, pénteken 10 órakor a munkáltatói oldal teljes jogkörrel felruházott képviselői készek a KT sze­rint vitásnak tartott kérdé­sekről tárgyalni. Borenich Péter kifejtet­te: bár a törvényben biztosí­tott határidő lejárt, a KT hajlandó az egyeztető meg­beszélésre, de nem 25-én, hanem 23-án, és szükséges­nek tartaná Csúcs László al­elnök részvételét is a tár­gyaláson. Bombariadó is volt Torgyán Pilis vörös váron Látszatdemokráciában élünk. Négy éve posztkommunista rablóhadjárat szerveződött az ország vagyonának megkapa- rintására. Magyaroszágon egyetlen hatalmon lévő párt lé­tezik — a Független Kisgazda- párt — amely kommunistáktól mentes, s így képes megmutat­ni a katasztrófahelyzetből kive­zető utat — mondotta Torgyán József, akit egy bombariadó sem tántorított el csütörtök este pilisvörösvári választási beszédének megtartásától. — A rendszerváltást a KGB irányította — fejtegette a továbbiakban —, így nem csoda, hogy a kommunisták átmentett vagyonuk révén a politikai és gazdasági életben jelentős pozíciókba kerülhet­tek. 1989-re az ipart és a me­zőgazdaságot szándékosan tönkretették, hogy a rendszer- váltás leple alatt olcsón jut­hassanak hozzá a gyárakhoz, a földekhez. Tőkebeáramlás helyett a nemzeti vagyon „ki­vándorol” az országból a kül­földi tulajdonosokhoz. Az ipar és a mezőgazdaság ter­melésképtelenné vált, s ez le­hetővé tette a külföldi áruk és mezőgazdasági termékek beözönlését a házi piacra. Gyarmati állapotok uralkod­nak a gazdaságban. A pártelnök szerint még megmenthető az ország, ha megszűnik a rablóprivatizá­ció, ha a választások után hozzáértő emberek kerülnek hatalomra, ha a választók visz- szahívhatják az érdekeiket nem képviselőket, ha meg­szervezik a kistulajdonosok érdekvédelmét és újraosztják az elrabolt földterületeket; ha véglegesen száműzik közéle­tünkből a kommunistákat. N. V. Lehet jogszerű, ám lelketlen Büntetőjogi Felelőssé­gem tudatában kijelen­tem, bogy mindazokat a kövületeket, akik, amelyek, a Kádár-rend­szerből ránk marad­tak, sőt napjainkra megerősödtek, tudomá­sul veszem, de módfe­lett becstelennek tar­tom praktikáikat, jogá­szi fondorlatosságokkal alátámasztott Uzelmei- ket. Erről a minap már említést tettem, amikor e hasábon arról szól­tam, hogy Tóth Róza kocséri téeszelnöknő a becsapott kocséri pa­rasztságot üzletrésze­itől bagóért megfosztot­ta, amire neki minden bizonnyal jogszabályok adta, engedte lehetősé­ge volt, de hangsúlyo­zom, emberileg az ilyen magatartást megvetem. Megvetem azokat a „nad rágós” embereket, akik felkészültségüket, tanultságukat rafinált módon arra használják fel, hogy egyszerű, ta­nulatlan, a törvények és paragrafusok közt ki­igazodni nem tudó pa­rasztembereket csap­nak be. Ezek a kövüle­tek természetesen nem­csak a Pest megyei Ko- cséron tatálhatók meg, hanem országszerte, s ilyennek tartom azt a volt téeszelnököt, Miha- lik Lászlót a Sasadbói, aki mára elnök-vezér­igazgatóvá vedlett át. Mihalik úr „Sóskúton irtják az erdőt” című cikkünk helyreigazítá­sát kéri, levelét termé­szetesen már csak a ta­nulság okán is közölni fogjuk. A levélnek ki­váltképp az a része a tetszetős, amelyben hangsúlyozottan állapít­ja meg, hogy a sóskúti erdő ügyében az MDF- es országgyűlési képvi­selő is ilyen vagy olyan módon benne van. Ter­mészetesen a Pest Me­gyei Hírlapot az a tény, hogy a Magyar Demok­rata Fórum ebben vagy abban benne van, nem riasztja vissza a tények föltárásától. Ez esetben pedig a tény mindössze annyit jelent, hogy az elnök-vezérigazgató és csapata minden bizony- nyál jogtalanul járt el akkor, amikor a sóskú­ti erdőt fölszámolta. De lehet, hogy nem járt el jogtalanul, mint valószí­nűleg Tóth Róza sem, de hogy lelkiismeretle­nül, abban mindnyájan biztosak lehetünk, s e bizonyosságunkat alátá­masztják azok a té­nyek, hogy a Tóth Ró­zák és Mihaiikok egész életéből hiányzott az a fajta együttérzés, ami a falu vezetőit hajdan lámpásokká, útmuta­tókká tette. (Vödrös)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom