Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-02 / 27. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUAR 2.. SZERDA Magyar gyermeklap Szlovéniában Kelepelő — Zrínyi A Mura-vidéken — Szlovéniában — mindössze egy községre való, tízezernyi magyar él. De élni akar. S hogy egy olyan kicsi közösség is mi mindenre vállalkozhat, ha van hite és élni akarása, bizonyítja, hogy hetilapjuk, a Néplap mellé most Kelepelő címmel gyermeklapot terveznek. Maga az a tény is, hogy éppen gyermeklapot., azt bizonyítja, hogy hisznek a jövőben. De van ennek a lapindításnak más oka is. Erről beszél a lap egyik megálmodója és szerkesztője Zagorec- Csuka Judit, a Mura-vidéki Magyar Ifjúsági Szövetség elnöke, polgári foglalkozását tekintve: újságíró. Bár Lendván született, de tehetős, gazdálkodó szülei jóvoltából (ott nem pusztították el az önálló paraszti gazdaságokat) a budapesti ELTE-n végezte tanulmányait, magyar—könyvtáros szakon. Szakdolgozata — hiszen szülővidéke Zrínyi-birodalom volt — a nagy költő munkásságát tagolta; a témát a kitűnő Zrínyi kutató, Kovács Sándor Iván professzor tűzte ki számára. Egyetemi évei alatt ismertem meg, itt Budapesten, baráti körben. Tanulmánya befejeztével — még a délszláv polgárháború előtt — hazament. Elvégezte — már otthon — az újságírói tanfolyamot, s a Mura-vidék magyar nyelvű lapjának, a Népújság-nak lett munkatársa. Magyarországon hosszú ideig nem hallottak róla közelebbi barátai, ismerősei sem. Nemrég váratlanul felbukkant, s hozta a hírt: karácsonyra megjelent a KELEPELŐ. — Trianon után nem volt a Mura-vidéknek külön gyermekújságja — mondja —, de külön igény nem is nagyon volt rá, hiszen Vajdaságban szerkesztettek ilyen lapokat: közülük a Jó Pajtás és a Mézeskalács Magyarországon is ismertek, de a háborús helyzet, Jugoszlávia szétesése óta az utóbbiak megszűnőben vannak. Pedig jó lapok. Az új politikai helyzetben a Mura-vidék is elszakadt államilag Jugoszláviától, a Vajdaságtól, de különben is „föltámadt az igény, hogy saját lapot indítsunk, saját hangon szólaljanak meg: a »Mura-vi- dékiséget« szólaltassuk meg — még egy gyermeklapban is”. — S hogy lehet egy új lap megindításába belevágni ott, manapság? — kérdeztem. Kiderült, hogy a Kelepelő- höz a szlovén kormány Művelődési Minisztériumától kap- jj tak pénzt egy pályázat révén. A munkatársak közt pedig olyan írók, költők vannak, akiknek már kötetük jelent meg, s vannak olyan Magyar- országon tanuló egyetemisták is, akik fölvállalták néhány kisebb-nagyobb közösség gondját. De különben is kiépül a kapcsolat Magyarországgal: Zalaegerszegen a Zala című hetilap munkatársai vállalták a gyermeklap kéziratainak a lektorálását, s ott is nyomtatják a lapot. Egy számot húsz oldalasra terveztek: lesz benne szépirodalom, vers, történelem, néprajz — a diákok gyűjtőmunkájához is —, két oldal riport, képregény, s Riigyfakadás címmel diákírók bemutatkozása. Ezeken kívül rejtvény, humor, hobbi, számítástechnika, nyelvművelés, könyv- és filmszemle, iskolai sarok, népdalismertető. Az új kisebbségi magyar gyermeklap szerkesztői elsősorban a felvidéki Tücsök s az erdélyi Napsugár című lapot tekintik példaképüknek. Egyelőre kétezer példányban kívánnak megjelenni s egy- egy szám ára kb. 100 tallér lesz, ami egy kiló kenyér árának felel meg... Remélhetőleg, mindennapi kenyere lesz ez az új gyermeklap a Muravidékieknek, de talán a vajdasági magyaroknak is, a megszűnő gyermeklapok helyett. Önbizalom, egészséges önérzet hangja szól a lap Magyarországon időző munkatársából: — A határon túli magyarság kezd felzárkózni az anyaországiakhoz — jegyzi meg. — Sőt... sok tekintetben talán előbb is jár. Mindenesetre nem kell kisebbségi komplexusokkal kínlódnunk. Ez az új vállalkozás is ezt igazolja. Érdeklődő figyelemmel várjuk az új magyar nyelvű gyermeklapot, a Kelepe- lő-1, amelynek hangját — a szlovén Művelődési Minisztériumon túl — talán meghallják távolabb is. Sz. F. Glatz Oszkár: Olvasó gyernu-k (ceruzarajz) Kettős tárlat a Kék Iskola Galériában A veszélyeztetett természet képei A képzőművészet és a természet azóta áll kapcsolatban egymással, mióta művészet létezik. Hogy szavakban is erre a kapcsolatra irányítjuk a figyelmet, az a természetet minden eddigi kornál fokozottabban veszélyeztető korunk sajátja. Dr. Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nyitotta meg hétfő este a csepeli Kék Iskola Galériában azt a kiállítást, ahol Bállá István fotóművész és Pálffy Katalin szobrászművész művei villantják fel a természet értékeit. A fotókon a Magas-Tátra ember által szinte érintetlen tájait látjuk, bizonyítékául annak, hogy a természet az ember nélkül is képes létezni, mondta dr. Gyurkó János. Ráébreszthetnek ezek a képek arra, hogy milyen kicsiny része az ember a teremtésnek, a megalkotott valóság egészének. Ebben az iskolában, ahol ezt a kiállítást megrendezték, ahol környezetvédelmi oktatóközpont működik, tudják, hogy a művészet és a természet értékeinek megbecsülésére való nevelés által alakíthatnak ki harmonikus, helyesen cselekvő egyéniségeket a gyerekekből. A megnyitó ünnepi műsorában Szabó Sándor színművész mondta el Ady Endre Új vizeken járok című versét, majd a csepeli zeneiskola tanulói közül játszott Vörös Edit furulyán. Szabó Benjámin tenorharsonán, Fonyó- di Orsolya oboán. Dr. Havas Péter, az amerikai—magyar együttműködésre épülő „körlánc” szakmai vezetője arról beszélt, hogy olyan iskolák tartoznak szervezetükhöz, melyek vállalják a környezetvédelemre nevelést, s mint egy ősi indián történetben szerepel, vallják a természet jelenségeiről: ez mind a te testvéred. Már nem elég. hogy csak ökológusok foglalkozzanak a természettel. Szükség van a gyerekekre, akik mindenki másnál közelebbről látják a földet. Fenyőerdők, köves medrű patakok, vízesések jelennek meg Bállá István fotóin. Ködbe vesző csúcsok, völgyek, szakadékok. Hegyoldalak fűvel, cserjével. Sziklák tövében kőtenger. Hó ül a mélyedésekben, a gyér növényzetet zúzmara lepi. Pálffy Katalin érmekre virágokat, gyökereket, sziklákat mintázott. Kisplasztikái legtöbbje madár, kőből, fából, fémből. Vízimadarak, behúzott nyakkal, szárnyuk alá dugott vagy szárnyukra fektetett fejjel. Egy aranyos fejű, kék begyű, szárnyú, farkú páva nem pihen, nem búvik csak. Nádudvari Anna „Akik mindenki másnál közelebbről látják a természetet.” Gyerekek figyelik az egyik madárszobrot Vimola Károly felvételei A gémeskúttól a Kheopsz-piramisig Losonci Lilla fővárosi tárlata Tegnap nyílt meg a budapesti Gellért Szálló teaszalonjában a Szentendrén élő Losonci Lilla festőművész kiállítása. A kiállított műalkotásokról, Losonci Lilla munkásságáról Dr. Fe- ledy Balázs, az expó művészeti igazgatója beszélt. E tárlat kapcsán ismételten megfogalmazódik bennünk az a (vitatható) vélemény, hogy modem korunkban hasonló hatással van a természetelvű festészet a nézőre, mint annak idején az avantgárd. Meghökkent... A különbség talán az lehet, hogy amíg az utóbbi politikai törekvések „művészeti mankójává” (is) vált, addig a modem természetelvűség az örök emberi — tehát megkö- zelíthetőbb — értékek hétköznapjainkba való visszahonosí- tásán munkálkodik; s nem hordoz politikai tartalmat. Pogány Ö. Gábor művészettörténész írja: „Losonci Lilla a természetelvű képző- művészetet emberelvűnek is véli. A pusztai gémeskúthoz hasonlóan számára elodázhatatlan kényszer Kheopsz piramisának az ábrázolása is. A látványt jelenéssé bűvöli, a valóság »mint annak égi mása« villan fel vásznain, farostlemezein.” Mint már említettük lapunkban, ez a tárlat Losonci Lilla 110. kiállítása — s egyben része annak a rendezvénysorozatnak, amellyel a főváros egyik építészeti remekének, a Gellért Szállónak 75 éves fennállására emlékeznek. (A tárlatot az érdeklődők február 21-ig tekinthetik meg naponta 14 és 19 óra között.) (b.) Négyarcú Éva Az ember tragédiájában Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének premierjét tartják pénteken a Nemzeti Színházban. Az előadás különlegessége, hogy Ádámot hárman, Évát pedig négyen személyesítik meg a produkcióban. A rendező, a díszlet- tervező, valamint a zeneszerző Spanyolországból érkezett vendégművészek. Ádám szerepét: őze Áron, Tóth Sándor és Sinkovits Imre formálja meg a tizenöt színből álló drámában: Éva alakítói: Divinyi Réka, Fullajtár Andrea, Varga Viktoria színiakadémiai növendékek, valamint Varga Mária. Lucifert Koncz Gábor (vendégművész) játssza. Az Úr Bessenyei Ferenc hangján szólal meg. Megmentheti-e a művészet a világot? A Guernica véres valósága Képes-e a művészet megmenteni a világot? mottóval Sza- rajevó-napot tartottak a hét végén Európa volt és jövendő kulturális fővárosaiban — így Berlinben és Weimarban is. Az Európa kulturális fővárosa címet minden évben más város viseli, a belgiumi Antwerpen éppen most adja át a címet Lisszabonnak a Szarajevó-nap keretében pénteken. Már napokkal korábban is, színházakban, koncerttermekben, múzeumokban, művészeti főiskolákon jótékonysági rendezvényeket és gyűjtéseket szerveztek, a bevételt egyebek között a szarajevói könyvtár megmentésére akarják fordítani és hangszereket is kívánnak venni rajta a helyi filharmonikus zenekarnak. Berlinben, Weimarban, Antwerpenben, Athénben, Stockholmban, Firenzében, Glasgow-ban, Krakkóban és másutt plakátokon, röplapokon és felhívásokban szólítottak fel arra, hogy ne hagyják bajban azokat a művészeket, „akik Szarajevó óvóhelyein és szétlőtt házaiban zenét, színházat, felolvasásokat, kiállításokat és filmbemutató- kat kínálnak a kétségbeesett embereknek". Berlinben több mint száz kulturális intézmény reagált a felhívásra, a dán televízió háromórás műsort sugárzott Szarajevóról, Stockholmban a színházak, a múzeumok előtt gyertyákat is gyújtottak Szarajevóért, Antwerpenben egyebek között „könyvkiárusítást” rendeztek a szarajevói könyvtár javára, a kulturális fővárosokban Picasso Guernicáját ábrázoló plakátokat ragasztottak ki.
