Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-16 / 39. szám
PEST MEGYEI HIRIAP INTERJÚ 1994. FEBRUAR 16.. SZERDA Támogatás több ezer gazdának Beszélgetés Szabó János földművelésügyi miniszterrel Meghívásunkra szerkesztőségünkbe látogatott nemrég Szabó János földművelésügyi miniszter, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, illetve Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. — A mezőgazdasággal — amely gazdaságunk legfontosabb ága — kapcsolatban a sajtóban nemegyszer félreverték a vészharangot, s olyan látszatot igyekeztek kelteni, mintha ezen a területen is súlyos válság fenyegetne. Mi lehet az oka ennek az alig leplezett ellenzéki hangulatkeltésnek? — Az, amire önök is céloztak, nevezetesen, hogy a mezőgazdaság nem a nemzet- gazdaság egyik ága, hanem a legfontosabb ága. Ha a bírálók ezt nem is mondják ki, azért eléggé nyilvánvaló, hogy erről van szó. A mező- gazdaság a munkaképes emberek 17-18 százalékát foglalkoztatja, és az állampolgároknak csaknem a fele valamilyen formában érintve van a mezőgazdaság által jövedelmét illetően. Vallom, hogy amíg a mezőgazdaságban — gazdasági értelemben — nem lesz rend és nyugalom, addig a nemzetgazdaság egészében sem lesz. Ez kulcskérdés, ezért törekszünk arra, hogy minél kevésbé hasson az izgatás, a zavarkeltés. Hitel és termelési bizottság — A műveletlen földterület például csakugyan olyan nagy, hogy ebből súlyos veszteségeink keletkeznek? — Tárgyilagosan megítélve az a körülbelül négyszáz- ezer hektár, ami ma nincs megművelve, és ami alig tíz százaléka a művelés alá eső területnek, nem okoz veszteséget. Ezek a legrosszabb minőségű földek. Kevés marad parlagon a tulajdonjogi bi- szonytalanság, rendezetlenség miatt. A jó földeket mindenütt megművelik. A Közös Piac országaiban — a túltermelésre tekintettel —, ha a földterületnek egy bizonyos részét erdősítik vagy parkosítják, akkor azt az állam támogatja. Nálunk is erre kellene törekedni a gyenge minőségű zöldekkel. A minisztériumnak most van 400 millió forintja arra, hogy az erdősítésre támogatást adjon azoknak, akik ezt jogosan igénylik. — Úgy véljük, hogy a szocializmus által nagyra tartott téeszrendszer egyesek gondolkodását ma is meghatározza, fogva tartja. — Ha valakinek 1959 óta azt magyarázták, hogy a közös gazdaság az egyedül üdvözítő, most még a magántulajdonon alapuló családi gazdaság dicséretét hallja, az bizonyára nincs könnyű helyzetben, amikor a jövőjét próbálja mérlegelni. De a nagyobbik gondot az jelenti, hogy az a menedzsment, amelyik a termelőszövetkezethez kötődik, és amelynek a megkülönböztetett jövedelme is onnan származik, nem akarja tudomásul venni a megváltozott helyzetet. Ez némileg érthető, de ugyanakkor szomorú. A termelőszövetkezeti vezetés egy része — a MOSZ támogatását is élvezve — nem ért egyet a jelenleg érvényre jutó elképzelésekkel, és igyekszik akadályokat gördíteni azok elé, amit a sok panasz tükröz. — A mezőgazdasági tulajdonváltás következtében 320 ezer új tulajdonos 27 millió aranykorona értékű földhöz jutott... — Ezek az év végi adatok... — Most, amikor a téeszek már átalakultak, vagy átalakulóban vannak, de még nem jöttek létre az új gazdák önkéntes társulásából születő szövetkezetek, mit tesz a minisztérium, illetve a kormányzat, amivel segítheti a földhöz jutottakat például abban, hogy a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket megvásárolhassák? — A magángazdaságoknak működniük kell. Ezért nagyon fontos, hogy a mai tőkeszegény időkben, ebben a korábbi rendszertől megörökölt helyzetben a tulajdonosnak legyen hitele és termelési biztonsága, ami összefügg az értékesítéssel is. A mezőgazdasági fejlesztési alapokra vonatkozó törvényt megváltoztattuk, éppen a kisemberek érdekében. Akinek nincs annyi pénze, hogy saját erőből hitelt tudjon felvenni, annak odaadjuk a szükséges hitel 30 százalékát, vissza nem térítendő állami támogatásként (ez az a bizonyos 500 ezer forintos juttatás). Ötven százalékot az eddigi rendelkezések szerint is adunk ebből az alapból. Ez négy évre szóló kamatmentes hitel. Csupán a különbözetet kell saját zsebből vagy hitelből fedezni. Talán mondanom sem kell, hogy ez milyen nagy érdeklődést kiváltó intézkedés. — Hány embert érint? — Az eddig meglévő négymilliárdos alaphoz még kétmilliárdot adott a költség- vetés. Az 500 ezer forintos támogatásokat alapul véve ez több ezer embert érint, s mivel nem biztos, hogy mindenki a legmagasabb összeget veszi igénybe, ezért feltehetően még több ember juthat ilyen lehetőséghez. Tízmilliárdot lehet elkölteni — Ez a néhány ezer ember nem túl kevés az egyéni gazdálkodók számához képest? — Lehet, hogy kevés, de hadd mondjam azt, hogy a költségvetési törvény szerint a körülbelül huszonötmilliárdos tartalékból tízmilliárdot lehet elkölteni korrekt módon a választások előtt. így az új kormányzat is megfelelő tartalékkal kezdheti a munkáját, és ez bizonyos mozgásteret nyújt majd a számára. Szeretnénk segíteni az embereknek, és el akarjuk érni, hogy a parlament szavazzon meg erre a célra további összegeket. Ha ez nem sikerülne, akkor is számítani lehet arra, hogy a kilencvenö- tös költségvetésből újabb pénzek szabadíthatok fel. Ha befejeződik a kárpótlás, akkor már nem csupán 320 ezer, hanem nagyjából egymilliójut földhöz, és egymillió-kétszázezren lesznek részarány-tulajdonosok. Ez össszesen kétmillió-kétszázezer tulajdonos. Persze közülük sokan lesznek olyanok. akik nem kívánnak gazdálkodni, s ezt másokra bízzák, de természetesen mindent meg kell tennünk azért, hogy a rászoruló gazdák közül minél többen kapjanak anyagi támogatást. — Miniszter úr már említette az értékesítés jelentőségét. Eléggé elterjedt az a nézet, hogy a keleti piac összeomlott, a nyugati fogadókészség pedig igencsak korlátozott. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyes nyugati, illetve közép-európai országokkal megállapodásokat kötöttünk. Vajon növekszik-e az agrárkivitel, aminek a tavalyi összértéke 2 milliárd dollár körül volt? Mire számíthatunk e téren? — Eszembe jut az a régi vicc, hogy a szocializmusnak öt ellensége volt: a kapitalizmus, meg a négy évszak. Nos, ma valóban komoly nehézségekkel kell megbirkóznunk. Ilyen a világgazdasági recesszió, a keleti piacok elveszítése, a belső piac beszűkülése, a krónikus tőkeszegénység, a már harmadik éve jelentkező aszály. Ezek kisebb-na- gyobb mértékben még most is éreztetik hatásukat. Az Európai Közösség országaival, illetve a szabadkereskedelmi társuláshoz tartozó országokkal. közöttük Ausztriával igen jó szerződéseket kötöttünk. A visegrádi csoport országaival is kapcsolatban állunk, és velük is kötöttünk megállapodásokat. Mindezt figyelembe véve kijelenthetem, hogy jó lehetőségeink vannak a termékeink külföldön történő értékesítésére. Az EK országaival egyébként úgynevezett aszimmetrikus szerződéseink vannak, ami azt jelenti, hogy az előnyök a mi javunkra tolódnak el. A gond az, hogy nincs kellő árualapunk, amivel kitölthetnénk azt. — Vagyis nem termelünk eleget? — Normális körülmények között másfélszer annyit termelünk, mint amekkóra a belső fogyasztásunk. Ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, akkor bízom abban, hogy a kilencvenkettőben elért, rekordnak számító 2,7 milliárd dolláros mezőgazda- sági exportárbevételt játszva el tudjuk érni már akkor is, ha csupán gabonából jó lesz a termés. Magyarán arról van szó, hogyha van megfelelő árualap, akkor nincs mitől tartanunk. — Mondhatjuk azt, hogy az elmúlt három és fél esztendőben sikerült új alapokra helyezni a mezőgazdaságot? — A magántulajdon, mint a mezőgazdaság alapvető kategóriája, döntő mértékben kialakult. Ha semmi mást nem tettünk volna, akkor sem volt hiábavaló az elmúlt három és fél esztendő. Idén a kárpótlás, a részarány-nevesítés befejeződik, csakúgy, mint a mezőgazdasági ágazat egyéb területeinek — élelmiszeripar, állami gazdaságok — a privatizációja. Ez azt jelenti, hogy ez az év már a tulajdon működtetésének az éve lehet. — Milyennek látja a nagyobb pártok választási esélyeit? — Ha a pártvezetők nyilatkozataiból, a saját pártjuknak jósolt százalékokból indulok ki, akkor nem tudom mit mondjak, mert összesítve a számokat, kétszáz százaléknál is több jön ki. Úgy gondolom, hogy az úgynevezett szabad sajtó tevékenysége, agymosása ellenére a magyar nép nem fog mellé a választásokon, és nem emeli pajzsra az úgynevezett baloldali és liberális erőket. Bízom abban, hogy az utolsó percekben a józan eszére hallgat, és nem követi el azt a történelmi ballépést a választásokon, amire e pillanatban nagy erőkkel biztatják. Rendszeresen járom a falvakat és a városokat, s beszélek az emberekkel. Nem az anyagi körülményeikre panaszkodnak. hanem a sok adminisztráció, a kárpótlás lassúsága, a termelőszövetkezeti vezetők önkénye miatt. Azt, hogy jó irányba megyünk-e általában nem kérdőjelezi meg senki. — A falusi ember többnyire nem dicsekszik azzal, ha jól megy a sora. — Valóban. Jól példázza ezt az a történet, amikor két szőlősgazda beszélget, és azt kérdezi az egyik: — No, mennyi borod lett? — Lett elég szépen — így a másik. — De mégis mennyi? — Kicsivel több, mint tavaly. Kavicsok és fogaskerekek — Gazdákkal beszélgetve az a benyomásunk, hogy a régi nómenklatúra tagjai ma erőteljesen akadályozzák a kibontakozást. Érzékeli a tárca ezt a jelenséget? — Nagyon nagy baj, elmondtam ezt a parlamentben is, hogy nem fordítunk kellő gondot az ellenőrzésre. Sok törvényt hoztunk, de szerepzavarban vagyunk, mert amikor kiderül, hogy valami rosz- szul működik, akkor hozunk egy másik rendeletet. Pedig nem erre van szükség, hanem arra, hogy számon kérjünk, és .ha kell felelősségre vonjunk a törvényesség alapján. Össze kell vetni az előírást az eredménnyel, és ha nem fedik egymást, akkor elő kell venni a felelőst. Nemrég Csongrádban jártam egy borünnepségen. Ott úgy fogalmazták meg ezt a kérdést, hogy működik a gépezet, de valaki mindig betesz egy-egy kavicsot a fogaskerekek közé. — Előfordul, hogy azt a kavicsot úgy helyezik él, hogy látszólag nem sértenek vele semmiféle rendeletet. Nemrég egy gazda panaszolta el, hogy a földje szomszédságában fekvő, évek óta parlagon hagyott téeszföldet meg akarta művelni tisztességes fizetséget felajánlva. A téesz vezetői az általa felajánlott összeg dupláját kérték, ami viszont a gazdának már nem volt kifizetődő, így nem is állapodtak meg. A föld azóta is parlagon hever, és úgy tűnik, a téeszt mindez cseppet sem zavarja. Erről mi a véleménye? — A szerződéskötési szabadság valóban lehetővé teszi azt, hogy ilyen helyzetek kialakuljanak, bár a földtörvénytervezet kezeli ezt a kérdést, és a tulajdonosnak művelési, illetve karbantartási kötelezettsége lesz a földdel kapcsolatban. Kétségtelen, hogy az ilyen ügyek kapcsán nem lehet kizárni a politikai szándékot sem. — Hol tart ma a parasztság önszerveződése? — Mostanában szerveződik a falugazdász-hálózat, amelynek éppen az a célja, hogy segítse a termelést, az értékesítést, a beszerzést, a hitelezést és minden mást, amit csak tud. Ha a gazdakörökre vagy a parasztszövetségre gondolok, akkor azt mondhatom, hogy valami elkezdődött. Most például a minősé- gisertés-felvásárlás területén alakítunk ki egy jelzőrendszert, amelynek segítségével felmérjük, hogy hol, mennyi, milyen állapotú sertés van. Sajnos hiányoznak a terméktanácsok, amelyek elősegíthetnék a résztvevők összefogását, kapcsolatteremtését. Ezért az érdekképviseletekhez fordultunk. Meglepő módon az ország háromezer-egy- néhányszáz közigazgatási egysége közül ezerötszáz helyen a parasztszövetség vállalta ezt a feladatot. Ezer helyer a MOSZ, míg a gazdakörök amelyekről azt hallani, hog) talán a legjobban szervezet tek, csupán alig több mint há romszáz helyen vállalkoztál erre. Úgy látom, hogy a tulajdon erősödésével, a pénzügy lehetőségek növekedéséve egyre jobban magukra és egy másra találnak a gazdák, é: végre önként alakítják ki a; egyéni és a közös gazdálko dás legésszerűbb formáit. Kormányrendelet Az Agrárrendtartási Hírlevél idei első száma arra a múlt év végén megjelent kormányrendeletre (182/1993) hívja fel a szakemberek figyelmét, amely egységes rendszerbe foglalja az agrárágazat különféle támogatásait. A rendelet szerint támogatás vehető igénybe: a növénytermesztés, a kertészet, valamint a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyésztés/ szolgáló — éven belüli — hitelek kamatköltségeihez; a gabonafélék termeléséhez; a növénytermesztésben felhasznált gázolaj után; az agrárágazat szervezeti-szerkezeti átalakulását segítő' reorganizációs program keretében a melioráció és az öntözés fejlesztési költségeihez; az erdőtelepítés és az erdőszerkezet-átalakítás, valamint a fásítás költségeihez. A támogatás lehet: bevételnövelő, illetve termelési költséget csökkentő közvetlen termelői támogatás; kamattámogatás és fejlesztési célú juttatás. Emellett meghatározott célú termelési hitelekhez az állam garanciát is vállal. A támogatások feltételrendszerével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat a szóban forgó kormányrendelet és mellékletei részletesen tartalmazzák. (Kivéve az erdészettel kapcsolatos támogatásokat, amelynek részszabályait a szaktárca vezetője miniszteri rendeletben szabályozza.) A jogszabály meghatározza a támogatás formáit, felvételeit, mértékét, igénylésük és elszámolásuk rendjét, sőt még a rendeltetéstől eltérő'felhasználás szankciona- lizálását is. A szóban forgó rendelet szabályai az adott tevékenységet folytató jogi személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra, valamint a természetes személyekre egyaránt vonatkoznak. Szabó János: Fontos, hogy minél kevésbé hasson a zavarkeltés Erdősi Agnes felvétele
