Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-02 / 27. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. FEBRUÁR 2., SZERDA „Halat, vadat, s mi jó falat... ” Ahol csendesek a vaddisznók ’91. nyár végén Parajd és Korond közt a Súgó-patakon horgásztam. Déltájban leültem szalonnázni egy ház nagy- ságnyi szikla lábánál, a patak partján. Még ki sem pakol­tam, amikor egy hatalmas vadkan csörtetett elő, tőlem alig néhány méterre. Egyszerre pillantottuk meg egymást. Én kővé dermedtem, ő pedig vérben forgó szemekkel felhor­kant. Mielőtt kenyértörésre került volna-a sor, felmásztam a sziklára, s onnan néztem végig a vaddisznó szörcsölését és dagonyázását. Később a vadőrtől megtudtam, felségte­rület-sértést követtem el, az a csendes partszakasz a vad­disznók ivó- és fürdőhelye. — Okosan tette, hogy felhágott a kőre. Tavaly ugyanott, s talán ugyanaz a vén betyár kis híján megszabdalt egy német turistát. Környezetbarát technológia honosítása Amerikai szennyvíztisztító épülne Dunavarsányban Szokatlanul gyorsan zajlanak a dunavarsányi szennyvíz- tisztító tervezési, szervezési munkálatai. E tény két szempont miatt is figyelemre méltó: egyrészt azért, mert Kelet-Európábán elsőként hazánkban épülne meg amerikai technológiával és cégek közreműködésével egy olyan korszerű rendszer, amely nemcsak a szennyvíz el­helyezését oldja meg környezetbarát módon, hanem le­hetőséget is kínál a tisztított víz újrahasznosítására is. Másrészt, e beruházással megoldódna a térségben né­hány település égető gondja: az a kérdés, hová helyez­zék el a felgyülemlett szennyvizet. Három év múltával újra találkoztam egy vaddisznó­val, azaz nem is eggyel, ha­nem legalább százzal. Igaz, ezektől már nem kellett fél­jek, igen békések voltak. Ki­zsigerelve, kővé fagyva lóg­tak a vecsési Mavad-telep hűtőházában, mely átmene­ti stáció a feldolgozás folya­matában. Mi tagadás, szomorú ér­zés fogott el, noha tudom, a vadnak ez a sorsa. Egyrészt mert szelektálni kell. külön­ben túlszaporodik, másrészt a vadászat sport, sőt jelen­tős bevételi forrás is. Kivált ha külföldi vendégvadász kezében sül el a fegyver. Az ember mégis hajlamos a sajnálkozásra. Mennyi ener­gia, szilaj vágtatás szűnik meg egy kurta csattanásra. A fegyver eldörren, a hang még el sem vész, s oda egy élet. Mindezt a vadászat él­ményéért s egy trófeáért, hisz nagyvad esetén — vad­disznó, őz, szarvas muflon — a hús és a bőr nem a Nimródot illeti. Feldolgozá­sában és értékesítésében a Mavad az illetékes. Ennek — a nemzetgazdasági érde­keken túl — egészségügyi okai vannak. A vad eseten­ként kórokozókat hord ma­gában, melyek kimutatása csak vérképelemzés alapján lehetséges. Ilyen például a pestis vagy a trihinelafertő- zés, mely a vaddisznót tá­madja. A Magyarországon kilőtt nagyvadakat két exportte­lephelyre szállítják: a So­mogy megyei Öreglakra és Pest megyében Vecsésre. Ez utóbbi a nagyobb és kor­szerűbb. A csaknem száz dolgozót Bálint József irá­nyítja. A telepen a Pest Me­gyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állo­más kirendeltsége is jelen van, egy főállatorvos és egy laboráns végzi az ellenőr­zést. Részint szemrevétele­zéssel, másrészt laboranalí­zissel. Ez utóbbi a vérmin­ták alapján történik, amihez az anyagot a vadászok a zsi- gerelés után veszik le az elejtett vadból, s azt küldik el a labornak. A vad és a vérminta azonosítási szám­mal van ellátva, s így ponto­san nyomon követhető, ha a vizsgálat fertőzést mutat ki. Mindez szigorú előírások alapján történik, a tévedé­sek kizárásával. Ennek kö­szönhető, hogy jelenleg a kontinensen egyedül Ma­gyarország exportálhat vad­disznóhúst a közös piaci tagállamokba. Márpedig ez igen lényeges, ha tekintetbe vesszük, hogy az elejtett vadhús 93 százaléka külföl­dön kerül piacra. Bálint József szerint en­nek két fő oka van. Az első: a hazai fogyasztóknak nincs tapasztalata a vadhús­fogyasztás terén. Nem is le­het. Negyven évig a vad­húst belföldön nem forgal­mazták, s így a társadalom jelentős része csak hírből is­merte. Csupán egyes ki­emelkedő éttermek kínálták csemegeként, ott, ahol ma­gyarok aligha ültek az asz­talnál. A másik ok: a vad­hús ára. Pillanatnyilag töb­be kerül, mint a háziállatok húsa. A hazai fogyasztók nemcsak az ízét nem isme­rik. de az értékével sincse­nek tisztában. A vadhús ko­leszterinszegény, alacsony a zsírtartalma, több fehér­jét tartalmaz. A vecsési Mavad-telepen tavaly 900 tonna szőrében- bőrében beérkezett nagyva­dat dolgoztak fel, illetve küldtek a bel- és külföldi piacra feldolgozott formá­ban. A korszerű gépsorokkal ellátott, számítógéppel irá­nyított technológia ennek pont a kétszeresét tudná fel­dolgozni. Sajnos jelentős visz- szaesés mutatkozik a beszál­lításnál. 1991-ben 1300, 1992-ben 1100 tonna elejtett vadat küldtek be a vadásztár­saságok, bár korántsem csak azért, mert csökkent az állo­mány. Á visszaesés egyik okát a konkurenciában kell keresni, mely ez esetben nem kedvező jelenség. A Ma­vad és a vadhúsexportra rá­állt kft.-k közti rivalizálás nem azonos versenyfeltéte­lek közt folyik. Az utóbbiak keresik és meg is lelik azo­kat a kiskapukat, melyen ki­csúsznak a vadhúsexportra vonatkozó előírások szorítá­sából. Kis mennyiségben, azonnal szállítanak, nincse­nek rákényszerítve a hűtő- és feldolgozóháttérre. Ez Vecsést tekintve, évi 25 millió forintjába kerül a Mavadnak. A tiszavirág-éle­tű kft.-k megnyergelik a kon­junktúrát, de fejlesztésre, be­ruházásra nem kívánnak köl­teni. Vecsésen tavaly egy olyan amerikai gépsort állí­tottak üzembe, melynek ára dollárban hat számjegyű volt. — Enélkül nem megy — mondja Bálint József. — Csak úgy maradhatunk piac­képesek és nyereségesek, ha áldozunk gépre. Ha az alap­anyagokat minél magasabb feldolgozási fokon, konyha­készen visszük a piacra, az állat-egészségügyi előírások szigorú betartásával. Szeret­nénk pácolt, füstölt és töltelé- kes áruval bővíteni a kínála­tot, s minél több tömörített szeletet piacra dobni. Ez utóbbihoz vettük a gépsort is. Az önköltségcsökkentés a létszám karcsúsításával is járt. A szabad kapacitás kitölté­sére is kész a terv Vecsésen, sőt már az alapanyag import­járól is tárgyalnak. A Mavad olyan országokból szándéko­zik nagyvadat szőrben-bőr- ben behozni, ahol nincs fel- dolgozási háttér. Matula Gy. Oszkár Persze, a csatornázatlanság nemcsak Pest megye déli fe­lére jellemző; a térség 182 településből mindössze 44-ben van kiépült csator­nahálózat, és 29-ben talál­ható szennyvíztisztító. Az arányok nem túl kedvező­ek, ám azt azért jelzik, vala­mit lépni kellene e téren. Csakhogy, ez nem is olyan könnyű, mivel ez a beruhá­zás eléggé költséges. A dunavarsányiak egy vi­szonylag kedvezőnek tűnő megoldás találtak. Lassan ej»y éve, hogy az Egyesült Államokban a Capital Deve­lopment Initiative segély keretében meghirdettek egy pályázatot szennyvíztisztító létesítésére, amelyre Kelet- Európából is elfogadtak je­lentkezést. A dunavarsányi önkormányzat képviselői benyújtották pályázatukat, s az első fordulón nyertek. Ekkor kezdődtek meg tár­gyalásaik az amerikai Fu­ture Water International Inc. céggel. Az amerikaiak olyan technológiát kívánnak Du­navarsányban megvalósíta­ni, ami a tengerentúlon már bevált: az összegyűjtött szennyvizet mély meden­cék sorozatában kezelik, in­tenzíven levegőztetik, s a tisztított vizet termőföldek, parkok öntözésére használ­ják fel. Kezdetben voltak négyen Eleinte négy község — Du- navarsány, Délegyháza, Majosháza és Taksony — társult a beruházás megvaló­sítása érdekében. Később csatlakozott Áporka, Sziget- szentmárton és Szigethalom vízközműtársulata is. így jött létre a Dunavarsányi Ti­sza Víz Kft. — ötvenszázalé­Marton Aurél Monor pol­gármestere elmondta, hogy évek óta problémát okozott a mentőautók és a mentős személyzet elhelyezése. A gépjárművek a szabadban, a személyzet pedig egy om­ladozó épületben voltak el­helyezve. 1993 augusztusá­ban döntés született a beru­házás elkezdésére, és ezzel egyidőben megkezdődött a munka. A régi rendelőinté­kos amerikai tőkével — a beruházás szervezése, lebo­nyolítása, a telep működte­tése céljából. A kft. tagjai e hónapban nyújtják be hatósági engedé­lyezésre terveiket. Az ön- kormányzatok társulása már megrendelte a csatorna- hálózat kialakításának terve­it, ezzel együtt, a komplex rendszerre kérik az állami segítséget. A szerződéseket is megkötötték már, s a léte­sítés engedélyezéséhez be tudják nyújtani a szükséges anyagokat. Minden készen áll az igény benyújtásához, a céltámogatás reményében. Gazdasági számítások Az amerikai partner elkészí­tette az első gazdasági szá­mításokat, amely 2000-ig szóló előrejelzést tartalmaz. Szinte valamennyi adat már birtokukban van, a jelek arra mutatnak, hogyha meg­kapják a céltámogatást, ak­kor a települések tartani tud­ják a beruházás során a vál­lalt önrészt. A lakossági hozzájárulás csak néhány ezer forint lenne, a későbbi­ekben pedig az önkormány­zatok a szennyvíztisztító te­lep fenntartását is megolda­nák, vállalásukban ennek költségei is benne foglaltat­nak. A gazdasági számítá­sok a hét község összefogá­sa esetére vonatkoznak. Az öntözési rendszerek majdani működtetésével kapcsolatban két kérdés me­rült fel: az egyik a területek biztosítása, lekötése, amely­re előszerződést kötött a du­navarsányi önkormányzat a Kertészeti Egyetem Tangaz­daságával, szakvéleményt is kértek a témában. A má­sik a szennyvíztisztító he­lyének kijelölése. Az Álla­zet épületébe költözött a mentős személyezet és a sürgősségi diszpécserszol­gálat, míg a gépjárművek a szomszédban épített nyolc férőhelyes garázsban kerül­tek. A további fejlesztések­ről a polgármester elmond­ta: az orvosi ügyelet és a mentő-diszpécserszolgálat összehangolását, valamint egy külön ügyeleti szolgá­mi Népegészségügyi és Tisz­tiorvosi Szolgálat szerint szükség lenne védőtávolság­ra. A dunavarsányiak sze­rint nem kellene védőtávol­ság, tekintettel a szennyvíz- tisztító környezetbarát jelle­gére. és arra, hogy a meden­cék tavakhoz hasonlítanak, a táj részeivé válnak. Köze­lükben házak is állhatnak. Részletes megbeszélés Hamarosan tanácskozást tar­tanak a beruházáshoz csatla­kozó községek önkormány­zati testületéinek részvételé­vel, ahol megbeszélik a cé­lokat, részleteket. Ez azért fontos, hogy a részvevők ké­pet kaphassanak a települé­sek idei költségvetéséről, ar­ról, hogyan tudnak átcsopor­tosítani szükség esetén pén­zösszegeket a beruházás cél­jára. A hét önkormányzat már eddig is komoly kocká­zatokat vállalt, ezért más csatlakozókat — községe­ket —- csak egyedi elbírálás után fogadnak. Egyébként az amerikai féllel megkötött egyezség azt szorgalmazza, hogy ma­gyar termékekkel épüljön ki a szennyvíztisztító rend­szer. Ebben — nem is titkol­tan — az az üzletpolitikai szándék is megfogalmazó­dik, hogy ha Kelet-Európá- ban másutt is épülne hason­ló rendszer, ahhoz az alap­anyagokat célszerű lenne ha­zánkból szállítani. S itthon is ez az egyszerűbb megol­dás. Eddig elég kedvezően ala­kultak a tervezés munkála­tai, a szerződéskötések és így tovább. Sok segítséget kaptak a dunavarsányiak a hatóságoktól, elnyerték az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság ■ céltámogatását, így a honosítási eljárásból, a rendszer egyediségéből adódó terhek tovább csök­kentek. Persze, sok minden még hátravan, sok szálon futnak az események. Vala­hol megakadhat a gyors munka. Bár, az lenne jó, megépülhetne a szennyvíz- tisztító Dunavarsányban. lat kialakítását szeretnénk megvalósítani. Ez azért szükséges, mert ha rende­lési időben hívják az or­vost beteghez, akkor kény­telen betegeit a rendelőben várakoztatni mindaddig, amíg el nem látja másik fel­adatát. E módszernek is vannak ellenzői: vannak, akik ragaszkodnak házior­vosukhoz, még sürgős eset­ben is. Szerintük csak az utóbbi ismeri betegeinek kortörténetét. Az elképzelé­seket még megvitatják Mo- noron. Sz. L. B. J. Szabó Irén Uj mentőállomás Monoron Alig néhány nap múlva ünnepélyes keretek között adják át Monoron azt az újjávarázsolt mentőállomást, amely­nek teljes költségét (mintegy 8 millió forint) önkormány­zati költségvetéséből fedezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom