Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-15 / 38. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUAR 15.. KEDD Az Art’éria csoport tárlatáról Angyal szállt le Szentendrére Szentendrén az Art’éria Galériát megalapító, körülötte csoportosuló képzőművészek tárlata vasárnaptól a Fő téri Szentendrei Képtárban látható, az Art’éria egyetlen piciny helyiségénél tágabb teret, a tavaly decemberben két hétig nyitva tartó budapesti, Vigadó galériabeli tárlatuknál pedig hosszabb időt nyerve így az együttes bemutatkozására. A vasárnapi kiállításmegnyitón a megnyitóbeszédet dr. Harm Ferenc művészettörténész mondta. Az alkotóközösség lényegéről beszélt elsőként, arról, hogy romantikus érzülettől vezetve fogtak össze 1996 tavaszán, hiszen sem közös stíluseszmény, sem üzleti haszonra törekvés nem fűzte, s nem fűzi őket azóta sem egymáshoz, de annál inkább csalódásaik, a haKótai Tamás: Tűpajzs talommal hiábavaló szembenállás élménye. Az Art’éria megalakítása mintegy kivonulás volt a „hivatalos”, a jegyzett, a támogatott képzőművészetből — a szabadság választása. Most, nemrég a Vigadóban, s e pillanatban. e helyen visszatérésüknek lehetünk tanúi, mert' eljött az ideje, hogy ezt megalkuvás nélkül megtehessék. A Vigadó Galériában láthatók után jórészt az azóta eltelt időben létrehozott új alkotásaival ismerkedhetünk meg a művészközönség tagjainak, azon ritka pillanatoknak lehetünk részesei, mikor először a közönség elé bocsátják amivel eddig kettesben voltak műtermeikben. Deim Pál, Bak Imre, Bukta Imre, Hajdú László, Rákosy Anikó, Kótai Tamás, Vincze Ottó úgy tetszik, főműveikkel jelentkeznek, melyeket az Art’éria Galériában a hely szűkössége miatt nem mutathattak be, s teljes anyaguk bemutatásához a képtár is kicsinek bizonyult. FeLugossy László téregyüttese, Wahorn András kihívó táblaképei, eF. Zámbó István mókásan szomorkás Új magyar népművészet című etűdje jó színvonalon képviselik jellegzetes munkásságukat, szintúgy, mint Csorba Simon, Szirtes János művei, Asztai Csaba eddig még nem látott Négyzet I—V, Kereszt címet viselő sorozata. Most találkozik először a közönség Aknay János pasztell triptichonjával, mely a közelmúltban kapott díjat az esztergomi pasztellbiennálén. Rényi Krisztina akvarellje is egészen friss munka. Mészáros Dezső' plasztikái kis méretben is monumentálisak. Farkas Ádám füzérszobra a magyar tárgyi folklór Farkas Ádám: Végtelen visszatérés egy kevéssé ismert motívumára emlékeztet. Gy. Molnár István nagybányai iskolához visszavezethető tájfestészete, Bak Imre értelemcentrikus képépítése, Pirk László lassan egy évtizede faggatott „kráterszínház” témája mind külön elemzést érdemelnek, mint ahogy Pirk János — kinek három szép képe látható a kiállításon — immár lezárt életműve is. Ez azonban nem az az alkalom, amikor a kiállító művészekről részletes elemzést adhatnánk. Ez az öröm alkalma: 1987 óta most van ismét e Szentendréhez kötődő művészcsoportnak ilyen átfogó kiállítása. Zene követte dr. Hann Ferenc megnyitóbeszédét. A termekben hömpölygő közönség — melynek tagjai közé egy gombostűt nehéz lett volna leejteni — megállt zenét hallgatni. A meghívó szövege szerint: közreműködnek zenélő képzőművészek és képművész zenészek, akik intuitív és asszociatív hangképeket adnak elő eF. Zámbó István vezetésével. így volt. És még azonkívül FeLugossy László énekelt. Mindez olyan ösztönös, természetes és áradó volt, hogy a feketére festett, boltozatos mennyezeten márványnak tűnő keretbe foglalt, régies szerb feliratokkal körített palástos szent alakjának és szárnyas angyalalakjának sem lehetett volna kifogása ellene. S ha jobbra néztünk, a falon pedig Aknay János képeit láttuk e címekkel: Ablctkom előtt vár az angyal. Amikor a nap felkel, előjönnek az angyalok. Nádudvari Anna „Világbíró szerelem” Balassi-emlékév rendezvényei (Folytatás az 1. oldalról) A sajtótájékoztatón is fellépő Musica Historica Együttes márciusi előadásai jelzik a Szlovákiába is átnyúló ünnepségsorozatot: 4-én Szegeden. 11-én Ipoly- nyéken (Vinica), 12-én Nagykürtösön (Velky Krtis), Pozsonyban és Ipoly- nagyfaluban Balassi Bálint énekeiből adnak elő. Áprilisban Salgótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtár védnöksége alatt folytatódnak a rendezvények, majd a tokaji városi művelődési ház, a városi könyvtár és a Zi- lahy György Művészetbarátok Köre által meghirdetett Balassi versmondó versenynyel folytatódik. A Szép magyar komádiát — a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatói mutatják be április 15-én, majd a költőről elnevezett műveltségi verseny zárja a hónapot Salgótarjánban. A Garabonciás Alapítvány énekmondó versenyt rendez májusban és emlék- kiállítás nyílik Füleken a gimnáziumban. A Magyar Televízió pedig (áldozócsütörtöktől Pünkösdhétfő’g) három estén át Balassi-peregrináció címmel filmet készít a költő életének színhelyeiről. A magyar Amphi- on címmel Esztergomban május 24-e és 28-a között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete konferenciát szervez Balassiról és koráról. Május 26-ig koszorúzások, emlékműavatások lesznek Esztergomban, Balassagyarmaton, Budapesten, Zólyomban, Hibbén, Kékkőn és Krakkóban a költő életének állomáshelyein és sírjánál. A Balassi-év 1994. október 20-ig, Balassi születésnapjáig tart, amikor is Tokaj-Hegyalján szüreti mulatsággal emlékeznek arra, hogy a reneszánsz kor nagy költője (felesége, Dobó Krisztina révén) mezőzom- bori szőlősgazda és borkereskedő is volt. Külföldön is lesznek megemlékezések: Krakkóban, Firenzében és Párizsban készülnek emlékülésre. A zólyomi várban, Balassi születése helyén emléktáblát állítanak. Krakkóban is emléktábla-szentelésre kerül sor a város főterén, a Nemzeti Panteon Alapítvány támogat fásával felújítják a hibbei emléktáblát. Zólyom, a szülőváros szép megemlékezése Kő Pál szobrászművész Balassi-szobrának felavatása lesz a várban. Szlovák nyelven eddig mindössze három verse jelent meg az év nagy ünnepelnének, ezért most ezt a hiányt is pótolják. A Balassi Kiadó megjelenteti a költő portréját színes poszterben, a Balassa-(Rad- vánszky-jkódex hasonmás kiadását; verseit francia műfordításban (kétnyelvű kiadásban). V--Az ínyenceknek nagy örömére két hasonmás kiadás is napvilágot lát: újra megjelenik Balassi Bálintnak istenes énekei (Bécs, 1633) és Campianus Edmunt' tíz okai (Bécs, 1607.) című kötetek. Mindennek értelmi szerzői, ötletadó gazdái: Janko- vics József (Irodalomtudományi Intézet), Praznovszky Mihály (Petőfi Irodalmi Múzeum), Kőszegi Péter (Balassi Kiadó), az esztergomi és a salgótarjáni városi könyvtár, a Pozsonyi Magyar Intézet. A rendezők remélik, hogy az évforduló alkalmából Balassi Bálintról az egész magyar szellemi élet megemlékezik. (Ónody) Értelmetlen és céltalan... Visszavonta önletiltását a zeneszerző Visszavonta műveinek rádiós és televíziós felvételét és sugárzását tavaly novemberben letiltó döntését Rózsa Pál zeneszerző, „mivel az idű előrehaladtával értelmetlennek és céltalannak találta” — tudtuk meg az OS közleményéből. Az ismert komponistát eredeti döntésének, majd a döntés felülbírálásának okairól kérdeztük. — Őszintén bevallom, hogy véletlenül kerültem bele a tiltakozó akcióba — tudtam meg Rózsa Páltól az eredeti döntésről. — Éppen a Zene- akadémián jártam, amikor régi kedves barátom szervezte az aláírásgyűjtést, aki úgy informált, hogy tömegesen fognak csatlakozni hozzá. A helyzet olyan volt, hogy aláírtam, és ebbe talán az is belejátszott, hogy felingerelt a korábbi tiltakozók „huszadrangúnak” minősítése. Már a megjelenéskor elcsodálkoztam azonban, hogy a vártnál jóval kevesebben írták alá. — Mi sarkallta önt arra, hogy döntését megváltoztassa? — A tiltakozásomnak nem volt ideológiai alapja: sem akkor nem tudtam, sem most nem kívánom eldönteni, kinek van igaza. Mindig távol tartottam magam a napi politizálástól, mert úgy éreztem, nekem a műveimmel kell véleményt nyilvánítanom. Ezért írtam például tíz éve Baj csy-Zsilinszky- kantátámat a tudós-politikus idegen elnyomás ellen tiltakozó szövegeire. Vagy A Per című operámat Kafka novellája alapján, és egy trióval kísért dalt az „Adj, Uram, menedéket nekik” verssortól inspirálva, kifejezve együttérzésemet az erdélyi menekültekkel. Ugyanakkor megdöbbenve tapasztaltam a nyilatkozat megjelenése után, hogy az aláírók művei felhangza- nak a rádióban és a televízióban. Ez még lehet véletlen, de az már nem, ha valaki interjút ad — ami szintén többször előfordult —, vagy a rádióújságban nyilatkozik a közeljövőben felhangzó művéről. Persze lehet, hogy tudtom nélkül ők is visszavonták önletiltásukat. A fenti okok miatt tartottam „céltalannak és értelmetlennek” korábbi döntésemet —- mondta Rózsa Pál, majd kérdésemre hozzáfűzte: nagy különbséget lát a Zeneműkiadó privatizálása ellen küzdő zeneszerzők és a tömegkommunikációban kialakult helyzet ellen protestálók akciója között, Rózsa Pál sem Csúcs Lászlót, sem Nahlik alelnök urat, sem döntéseik indítékait nem ismeri, ellenben a magyar zenekultúra kiárusítása számára nagyon is kézzelfogható okot ad a tiltakozásra. (veszelszky) A Magyar Kultúra Adatbankja A Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtár és Tájékoztató Központjában az UNESCO és a Budapest Bank támogatásával létrejött a Magyar Kultúra^Adatbankja. Az érdeklődő személyek és cégek hétfőtől vehetik igénybe a szolgáltatásait. Az adatbázis létrehozását Vásárhelyi Pál, a BME Könyvtár és Tájékoztató Központjának főigazgatója, az UNESCO szakértője javasolta három évvel ezelőtt a nemzetközi szervezetnek. Osztatlan siker a templomban A boldog herceg Vecsésen Mind a gyerekek, mind a felnőttek bizonyára jól ismerik Oscar Wilde A boldog herceg című meséjét. A darab egy hercegről szól, akinek szobrot állítottak a város főterén. Látva az emberek nyomorúságát, a szobor a szeme világát áldozza fel, hogy segítsen a nyomorúságban élő embereken. Vecsésen az Andrássy-tele- pi római katolikus templomban mutatták be szombaton este O. Wilde mesejátékát. Bár az előadók — a Mátyásföldi Hittanosok — amatőrök a pályán, játékuk mégis magával ragadja a nézőt. Legfőbb ismérvük az az evangéliumi szeretet, mely összetartja a kis csapatot. Vezetőjük Thiry István atya. Mint mondták ez egy „permanens” társulat, s ezt az előadást is inkább csak a saját kedvteiésükre tervezték, de a premier óta több templomba is hívták már őket szerepelni. Nem csoda, hiszen A boldog herceget mintha őnekik találta volna ki a szerző. Arcukról sugárzik a szeretet és az egymás iránti tisztelet. A templom megfelelő környezet számukra. A főszereplők — Horváth Rita és Kleman Agnes —játéka is meghatározó volt, nagyban hozzájárult a sikerhez. Az előadás után gitárzenével és egyházi énekekkel búcsúztak a fiatalok, s hogy maradjon utánuk némi emlék: megtanítottak a közönségnek két gyönyörű dalt. Ebben Pongrácz Krisztináé és Lakát s Botondé volt a vezető szerep. A helybéliek nagy tapssal köszönték meg a színvonalas műsort, s minden szereplőnek egy-egy emlékplakettet ajándékoztak, amelyen Ve- csés 200 éves pecsétje és a községháza látható. Reméljük, a példa nem egyedülálló, hisz napjainkra az egyház valóban megnyílt a míves világi kultúra előtt. Simon Andrea
