Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-14 / 37. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. FEBRUÁR 14.. HÉTFŐ A szövetkezet szerint jogszerűen jártak el Kilencvenöt sertés, aminek nyoma veszett Szabó Ferenc vállalkozó 95 sertést tartott a pusztavacsi határban. Egy „szép” napon (1992. szeptember 3-a) a hernádi Március 15. téesz megbízásából az állatokat teherautókra pakolták, majd letették két faluval arrébb, Tatárszentgyörgy határában. Szabó Ferenc persze tiltakozott az eljárás ellen, azonban mindhiába: ő és fogadott kondása nem tudta megakadályozni a kilenc férfi akcióját, akik között két fegyveres mezőőr és egy szolgálaton kívüli rendőr is volt. A gazda az eset után több helyre is fordult jogorvoslatért — eddig eredménytelenül. A 95 sertéssel pedig ki tudja, mi történt azóta. tűk a közelben. Ha vár még egy kicsit a téesz a sertéseim elszállításával, mindent békésen meg tudtunk volna oldani. A gazda egy újabb levelet tett elém. Ez 1992. szeptember 2-án kelt, s a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet küldte. E szerint „A kért terület és épület bérbeadásának nincs akadálya. Kérjük, szíveskedjék közölni velünk a terület nagyságát, amit bérelni óhajt, s az épület azonosítószámát, amit raktározás céljára akar igénybe venni. Fentiek ismeretében elkészítjük és postázzuk Önnek a bérleti szerződést. ” — Ezt a levelet éppen aznap kaptam, amikor elszállították a sertéseimet... — magyarázta Szabó Ferenc. — Szóval, az egyik reggel csak úgy beállítottak a telepre, s elvitték az állatait? — Azt azért mégsem merték megtenni, néhány nappal előtte táviratoztak. — S adtak valamilyen elismervényt arról, hogy elvitték a sertéseket? — Felvettek egy jegyzőkönyvet, de azt én nem voltam hajlandó aláírni — mondta határozott hangon. — Ettől függetlenül a kezembe Ezzel a történettel kereste föl szerkesztőségünket Szabó Ferenc, s megkérdezte, hogy érdekel-e a téma, mert ha igen, akkor szívesen lát az inárcsi otthonában. A következő héten inár- cson voltam. — Látja — mutatott Szabó Ferenc a nem éppen barátságosan ugató kutyájára, miközben bekísért a lakásba —, eny- nyi maradt a juhászatból. — A juhászatból? Hát nem sertésekről van szó? — kérdeztem. — Azokról, de az egész a juhokkal kezdődött — mondta Szabó, majd, miután leültünk a konyhában, részletezni kezdte a történetet. — 1990-ben határoztam el, hogy juhtartásra adom a fejem. Pénzem azonban nem volt elegendő, ezért a 400 ezer forint újrakezdési kölcsönből anyajuhokat vásároltam, s vállaltam azt is, hogy az Örkényi Béke téesz állományából gondozok több mint háromszázat. — S volt hol tartania őket? — Dehogy volt. Éppen itt kezdődött a baj. Tudtam, hogy a hernádi téesznek Pusz,- tavacs határában van állattartásra alkalmas területe. Ezért ajánlatot tettem nekik, hogy kibérelném a sertéstelep mellett lévő legelőt. Megkötöttük a szerződést, s elkezdtem a munkát. A juhtartással azonban Szabó Ferenc másfél év után „be- fürdött”. Állítása szerint az Örkényi téesztől bérbevett állatokat nem féregtelenítették, ezért nagy volt az elhullás. Hosszan ecsetelte Szabó az Örkényi téesszel való küzdelmét — ez akár egy külön riport témája is lehetne —, amelynek a vége az lett, hogy fölszámolta az állományt. Helyükre pedig sertéseket telepített. Ez azonban már nem tetszett a hernádi téesznek. — Többször fölszólítottak — mondta Szabó —, hogy vigyem onnan a disznókat. — Szóban, vagy írásban? — kérdeztem. — Először szóban, aztán írásban — tette elém Szabó a hernádi téesz elnökhelyettese, Kálmán Ferenc, majd elnöke, Cserháti Pál által aláírt felszólításokat. — S miért volt az baj nekik, hogy ott volt az ön sertéstelepe? — Azt mondták -— magyarázta Szabó —, hogy megfertőzöm az ő állataikat. Pedig nem volt az enyéimnek semmi baja. Ettől függetlenül el- vitteip. volna,, ha van hová — legyintett indulatosan. — írj tam -a-Kincstári Vagyohkeze-, lő • Szervezetnek, mert / P.id- lam. ho<jv nékik"'(< van terüli?-' — Én ugyan már nem. Azokat az állatokat minden nap etetni, itatni kell. Mire a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettel elkészült volna a szerződés, bizonyára megdög- löttek volna. Ekkor már föladtam, mert láttam, hogy reménytelen a küzdelmem a hatalmasságokkal. írtam a Pest Megyei Főügyésznek, mindhiába. Jártam a Legfőbb Ügyészségen is, valamint Jó- zsa Fábián belügyminisztériumi államtitkárnál, azonban jogorvoslatot sehol sem kaptam. Ehelyett engem jelentett fel szabálysértésért a Béke téesz rendészeti vezetője, mert a disznóim a termelőszövetkezet tatárszentgyörgyi területén, a Göböly-járási kukorica- táblában 5 ezer forintos kárt okoztak. Hát nem röhelyes? Az én sertéseimet viszik el. s még engem jelentenek fel! Hallgattassák meg a másik fél is, mondták már a rómaiak, s tartja az újságírói etika. Találkozót beszéltem meg Cserháti Pállal, a hernádi téesz vezetőjével, hogy megkérdezzem, miért is vitették el Szabó Ferenc sertéseit. A megbeszélt találkozóra Cserháti csak késve érkezett meg, s akkor is csak éppen bekukkantott a szobába, ahol akkor már régóta beszélgettem a szövetkezet állatorvosával, Leányfalvi Antallal. — Leányfalvi úr pontosán ismeri a történetet, vegye úgy, mintha én mondanám — mondta elnézést kérő mosoly- lyal az elnök, s betette maga mögött az ajtót. és körömfájás, de ha ezt megkapják, akkor úgyis mindegy. Ezért aztán nem elleneztem — hangsúlyozom — a juhtar- tást. Ezt igazolni tudom az akkori ülésen felvett jegyzőkönyvből is — tette elém az első dokumentumát. — A vezetőség utasította a növénytermesztési és erdészeti igazgatót, hogy a bérleti szerződést kösse meg Szabóval. Olvassa csak el — adta kezembe az újabb irományt. „A termelőszövetkezet vezetősége hozzájárul ahhoz, hogy a bérbevevő a Pusztavacs község külterületén lévő sertéstelep területén 4,5 kh területet bérbe vegyen. ” — áll a szerződésben. Á következőkben pedig arról van benne szó, hogy Szabónak mekkora díjat kell fizetnie, hogy beruházást a területen nem végezhet, valamint az, hogy a következő évben új szerződést kell kötnie. — Hol van ebben — kérdeztem az iratot letéve —, hogy Szabó nem tarthat a területén sertést? Az állatorvos ideges mozdulatod tett. — Ebben sehol, de szóban megmondtuk neki, hogy itt csak juhokat tarthat. Meg hát, láthatta, ott van a vezetőségi jegyzőkönyben is. — Igen— válaszoltam —-, de a vezetőségi ülésen Szabó nem volt ott. Nem lett volna okosabb bevenni a jegyzőkönyvbe azt is, hogy milyen állatot tarthat a bérbevett területen? — Kérem — mondta még idegesebben az állatorvos —, A határban, ahol Szabó Ferenc juhokat, majd sertéseket tartott, ma már csak fű terem... Hancsovszki János felvétele Az állatorvos szintén dokumentumokkal felszerelkezve vezetett végig az eseményeken. — Sokáig járt Szabó a vezetőség nyakára, hogy megkaphassa a sertéskaranténozó telepünk melletti legelőt. A vezetőség először nem is akarta odaadni neki, hiszen nem tagunk. Végül engem kérdeztek, hogy állategészségügyi szempontból 'mit szólok hozzá. Mondtam, hogy a juhoknak és a sertéseknek csak égy közös -bétégségök Vartj á :száp it szerződést nem én kötöttem. Én csak azt tudom, hogy ’92 kora nyarán kimentem a telepre az újabb karanténozást előkészíteni, s megdöbbenve láttam, hogy már nem juhok, hanem sertések vannak a bérbe adott területen. — Milyen karanténozást végeztek ott? — Amikor idegen sertéseket hozunk a szövetkezetbe — magyarázta —, az előírásoknak megfelelően először kat, s csak utána engedjük a többi közé. — S ez vált volna lehetetlenné, ha ott vannak mellette Szabó Ferenc sertései? — Hát persze! — nézett rám megkönnyebbülten az állatorvos. — Azonnal írtam a kerületi főállatorvosnak, amelyben jelentettem az esetet. Áz kivizsgálta a bejelentésemet, kiszállt a helyszínre, majd levélben fölszólított a tűrhetetlen állapot rendezésére. Ezután azonnal szóltunk Szabónak, hogy vigye onnan az állatait, majd mikor ez hatástalannak bizonyult, újabb és újabb leveleket írt az elnökhelyettes, majd az elnök, újabb és újabb határidőket megjelölve az állatok eltávolítására. Szabó azonban ennek nem tett eleget, s ezután következed a sertések elvitele. Az állatorvos is elém tette azokat a felszólító leveleket, amelyeket Szabónál már láttam. Az egyikben egyebek közön az is áll, hogy ha nem hajtja végre a sertésállomány elszállítását, felmondják a bérleti jogviszonyt. Egy másik levél szerint viszont nem is volt szerződése. — Akkor hát volt Szabóval szerződés '91-re és ’92-re, vagy sem? — kérdeztem rá. — Említettem már — mondta ismét indulatosabban az állatorvos —, hogy a bérleti szerződéseket nem én kötöttem meg. De majd kikerestetem az irattárból és elküldőn önnek postán. (Egy hét múlva néhány fénymásolat érkezed a szerkesztőségünkbe Leányfalvi Antaltól, ám a szerződések nem voltak benne. Szabó Fe- renctől később megtudtam, hogy a szerződéseket nem kötötték meg.) —- S miért éppen Tatárszentgyörgy re vitték az állatokat? — folytattam a kérdezősködést. — Mi is sok szívességet tettünk az Örkényi téesznek, eny- nyit ők is megtehettek nekünk... — S mi történt később a sertésekkel? — Hát, én azt nem tudom, csak hallottam, hogy Szabó még egy darabig kijárt etetni, itatni őket, aztán elhengergette azokat a szalmabálákat, amiket a bejárathoz raktunk. Hadd legeljék le a sertések a tatár- szentgyörgyiek kukoricáját. Mert ilyen ám ez az ember! — S végül is, ön szerint — szegeztem az állatorvosnak a kérdést — jogszerűen járt el a téesz Szabó Ferenccel szemben? — Hát persze — válaszolta határozottságot erőletetve magára —, hiszen mondtam, hogy ott van a karanténozótelepünk, nem engedhedük meg magunknak, hogy Szabó miatt késsen a következő szállítmányunk. Szabó Ferenc viszont önkényesnek ítélte a szövetkezet eljárását, s ezéd meghallgatást kéri a Pest Megyei Főügyészségtől. A föl ven jegyzőkönyvet a hivatal továbbította az ügyben hatáskörrel és illetékességgel renelke- ző Dabasi Városi ÜgyészségnekHardi Péter Forintos hírek Jelentősen növelte árbevételét és nyereségét 1993-ban a Fotex-csoport. A csoport árbevétele az összesítés szerint az 1992-es 8,6 milliárd forint után a múlt évben elérte a 15,5 milliárd forintot. A Fotex 1993-ban vette meg az Ofotértet, és többségi részesedést szerzett a Do- musban is. Idén újabb jelentős árbevétel-növekedés várható, a Fotex ugyanis valószínűleg a 6 milliárd forint körüli éves árbevételű Kera- villt is beolvasztja a csoportba. Megszakítás nélkül ötödik napja tart a vorkutai Pecsor- sahsztosztroj, a Komszo- molszkaja, és a 33-Vorku- tyinszkaja aknákban dolgozó bányászok sztrájkja. Munkabeszüntésükkel azt akarják elérni, hogy a kormány fizesse ki bérhátralékukat. Bili Clinton amerikai elnök szombaton jóváhagyta 8,6 milliárd dollár kiutalását a januári földrengés sújtotta Los Angeles és környékének megsegítésére szövetségi tartalékokból. Hétfőtől új szolgáltatást vezet be a német vasút: 49 márkáért az ember addig utazhat, ameddig akar, igaz, csak este hét óra és hajnali kedő közöd. A ,jó estét”-jegyekkel a nyugatnémet Bundesbahnt és a keletnémet Reichsbahnt január elsejével egyesítő Deutsche Bahn (német vasút) a vonatok lanyha esti kihasználtságán kíván lendíteni, a délutáni zsúfoltságon pedig enyhíteni. Az elmúlt négy év alatt 2,22 milliárd dollárnyi hitel folyósítását helyezték kilátásba külföldről a bolgár kormányoknak. Szófiai pénzügyminisztérium. A kormányhivatal nem közölte, hogy a 2,22 milliárd dollárból valójában mennyit folyósítottak Szófiának a nemzetközi pénzintézetek. Izraeli, spanyol és marokkói tőkével rövidesen palesztin bank kezdi meg működését és Izrael által megszállt palesztin körzetekben. TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! nyomták — tett elém egy újabb iratot Szabó Ferenc, egy kézzel írt papirost. — S mi történt később az állatokkal? — Csak annyit tudok róluk, amennyi itt a jegyzőkönyvben áll — mutatott a papiros aljára. — Vagyis: „a kitelepített állománynak kijelölt hely a ta- társzentgyörgyi lőtér, a falu Jelöli, lőtérkaputól jobbra eső hodáty, mely az Örkény Béke MgtszJulajdoha ”.- S nemJbozta vissza on- őflnltmat ?
