Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-12 / 36. szám
Ü PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. FEBRUÁR 12., SZOMBAT 9 Fény-képek Istenről Töredékes útinapló IV. Egy külvárosi lakótelepi közösség alakulását, szerveződését követi nyomon a Fény-képek Istenről című egyórás dokumentumfilm, amelyet a nemrég bezárult filmszemlém mutattak be, s amelynek a szerkesztője Kővári Péter, rendezője pedig Paulus Alajos. A film azzal kezdődik, hogy Káposztásmegyeren egyházi méltóságok és a köz- társasági elnök jelenlétében a hívek meghatódottsága közepette átadják Isten házát a közösségnek. Aztán pergő kockák visszavetítenek az időben, amikor pártfunkcionáriusok kíséretében szolgálatos tapsolok gyűrűjében Lázár György és Németh Károly MSZMP-titkár átvágja a lakótelepi lakások ünnepélyes átadását jelképező szalagot, miközben zöldövezetet, metrójáratot és bőséget ígérnek a nyomorgó, de bizakodó lakosságnak. Hogy a vívmányként kezelt lakónegyed sivár falai között minő tragédiák zajlottak le, a film készítői a Lukács család történetén keresztül „dokumentálják”, de megszólalnak sokan mások is: a panellakások szorítását leginkább megsínylő gyerekektől el egészen az építőmunkásokig, pedagógusokig, szociológusokig... A rendszer vívmányaként díszelgő lakótelep tulajdonképpen üres színpad a hajló tragédiák számára: a Lukács család kereső tagja, az apa — az örömteli lakásvételt követő évek hajszájában, pénzkeresésében — megrokkan, lebénul fél oldala, majd meghal. A képkockák újra váltanak: egy fiatal szociológus arról beszél, milyen „kiuta- kat” próbált keresni a Kádár-rendszer, látva a céltalanul és gondviselés nélkül maradt embertömegeket magukba foglaló települések helyzetét: az erőszak felülkerekedését, a züllés jeleit. (Bezúzott ablakokat, széttört postaládákat, kiégett telefonfülkéket villantanak fel a képkockák; jóérzésű emberek panaszai (sokan lépnek a kamera elé panaszokkal, amelyekre nem találnak orvoslást...). A fiatalon végzett szociológust Sülysápra küldik ki főnökei, hogy az ottani egyházközösségek „titkait” kilesse (magyarán: mi köti össze oly tartósan a hitbéli közösségeket akkor, amikor a közösséget ajnározó szocializmus nem tud mit kezdeni az emberekkel?). A kutató egészen más értékrenddel szembesül a sülysápi kutatásai során: a pénzhajhászás helyett a sze- retetet látja sugározni az emberekből, a segítőkészséget, az elvszerűség helyett az Istenbe vetett hitet. Az evangéliumi értékrend nem csupán őt, a szakembert változtatja meg (a szociológus hithű vallásossá változik, megtér), ez bizonyul — és ezt érezni a film egészében —, a szeretet bizonyul majd a legnagyobb kohéziós erőnek, amely az emberi közösségeket összekovácsolja. Ennek ábrázolásával foglalkozik aztán a film nagy része: a hit talpra állítja az egyedeket is, elindulnak -— amiként ők megfogalmazták — „Jézus elé”, hisz évtizedek óta azt várják, hogy „hátha Dunakeszi felől, át a Farkaserdőn Jézus besétál a lakótelepre...” És az egykori óratorony helyén templomot építenek Káposztásmegyeren, a „me- gyer-magyarok” városában, „aranyvárost, aminek a fénye Isten” — vallotta Marosi Izidor püspök a sarokkő letételekor. A Fény-képek Istenről című dokumentumfilm kicsiben talán az egész, hitéhez visszatérő magyarság doku- mentumfilmje. (b. sz. i.) Húsz esztendeje történt Amikor Mindszentyt megfosztották tisztségétől Jóllehet Mindszenty József bíboros prímást 1956 októberén kiszabadították fogságából, ám rádiószózatát követően a szovjet invázió elől kénytelen az Egyesült Államok nagykövetségén menedéket kérni. Az ottani, mondhatni belső száműzetése kétszer annyi ideig tartott, mint a börtönévei! Hiszen másfél évtized után, 1971 szeptemberében hagyhatta csak el az országot... Ekkor Rómában VI. Pál pápa a vértanúknak kijáró tisztelettel fogadta a magyar egyházi méltóságot. A bíboros a bécsi Pázmáneum- ban telepedett le és a külhoni magyarságnak lett a lelki- pásztora. Az esztergomi főegyházmegyében betöltött tisztét viszont 25 éve nem tudta ellátni, ezért is szólította fel a Szentatya Mindszenty bíborost az önként való — lemondásra. A bíboros alapos megfontolás után írta levelét a pápa Őszentségéhez, melyben részletezte a hazai állapotokat, többek között a békepapok ártalmas szerepét — s nem mondott le. Ám a bíboros érvelése hiábavaló volt: letartóztatásának 25. évfordulóján megérkezett VI. Pál pápa levele, amelyben az esztergomi érseki széket 1973 decemberében — megüresedettnek nyilvánította! Mindszenty bíboros kérte a Szentatyát: helyezze hatályon kívül az intézkedést. Mindez nem történt meg a Szentszék részéről... Ellenben elítéltetésének negyed- százados évfordulóján, 1974. február 5-én nyilvánosságra hozták Mindszenty Józsefnek az érseki székből történő — eltávolítását! (bozó) Erdélyben japán vendégekkel Az útinapló eddigi részeiben Iwaki Hajimu japán matematikus, zenekutató hazánkban átélt viszontagságainak, 20 évvel ezelőtti kiutasításának, a Japánban történt meg- keresztelkedésének, erdélyi lelkészi tevékenységének, valamint az erdélyi gyülekezetek életével való ismerkedésének történetét vetette papírra a szerző. Gellért Gyula nagytiszteletú úr legszívesebben a Diószeg határában található földvárat, Mén-Marót egykori erősségét mutatta volna meg, de a telet hazudtoló mély sárban nem volt mód kimenni a japán vendégekkel. Márpedig ezen a földön a történelem bőségesen hagyta ránk emlékeit. Sokfelé bizony csak romokban, de a temetők, az ásatások, a múzeumok mind megőrizték — néhány helyen már „tematikus foghíjakkal” — amit másfél ezer esztendő hun—avar— magyar régészeti kincsekben ránk örökített. A hagyomány szerint a bihari nagy földvárban tartották az akkor világraszóló lakodalmat Árpád fejedelem fia, és Mén-Marót leánya. A nagytiszteletű úr édesapját, a második világháborút megjárt költőt is megihlette a nagy földvár és a mennyeg- ző, s idekívánkozik az idézet: Ki itta hát a kazár-bort Akkor a nagy fakupákból? Azt a bort egy ősünk itta... De most mégis inkább egy nagy község vagy mezőváros jelenével kell találkozzanak vendégeink. Első utunk a templom, amit kert kerít körbe hatalmas fákkal, bokrokkal. Bihar megye egyik legnagyobb istenháza a régi református rend szerint elhelyezett padokkal, karzattal; ahol a község népe úgy helyezkedik el, mint régen: külön a férfiak, külön az asszonyok, az ifjak és tanulók. A régi templomok levegője is megfogja a látogatót s néhány percig hangtalanul gondol mindenki az ősökre, akik építették- védték és nem utolsósorban használták, azaz látogatták. Házigazdánk a megújuló hitélet kiteljesedéséről beszél. — Mintha a nehéz nyűg, béklyó lehullása után fellélegezve jönnének a hívek, hiszen alig haladt át rajtunk az a kor, amelyben templomba nem volt ajánlatos eljárni. Nekünk itt, ezen a földön még a századunkban is üldöztetést kellett szenvedni hitünkért. A szavak és jelentésük már nem ismeretlen a vendégek előtt, hiszen nem véletlenül és nern keresetten találkozhattak azokkal a lelkipásztorokkal, akik börtönt — lágert — munkatábort jártak meg az elmúlt évtizedekben. A vendégek emlékezetéből idéződik föl — hiszen Hollandiában töltöttek jó pár hónapot —, hogy református hitükért a gályákról éppen a holland közbenjárás mentette meg a még életben maradt elhurcoltakat. De ez itt most a huszadik század! És lehetett ilyet tenni? Mégsem ezen szomorko- dunk, inkább az indítja csodálkozásra a vendégeket, hogy házigazdánk mennyit tud Japánról, az ország történelméről, az emberek szokásairól és meggyőződéssel mondja, hogy a szigetország őslakói közül az Ázsiából származók és a mi ős őseink egykor együtt élhettek. Sajnos nem fordítunk elég gondot a közös jegyek kutatására, dé az, hogy onnan eljutott hozzájuk egy lelkipásztor azt erősíti meg, hogy ami az ember előtt lehetetlen, az kegyelemből a Teremtő segítségével lehetséges lesz. Iwaki Hajimu mindenütt beszámolt arról, hogy milyen nehezen jutnak el odahaza az emberekhez a ke- resztyénség leglényegesebb tanításai. Könyveket kell fordítani, mert országukban semmi hagyománya nincs a lutheri, kálvini tanításoknak. Az erdélyi látogatás, a találkozások azt erősítették meg számukra, hogy amiképpen Bartók Béla zenéje a tiszta forrásból fakadtan meghatotta, átjárta lelkűk lényegét annak idején, amikor először találkoztak vele, úgy az erdélyi látogatás az itt élő emberek hitéből és helytállásából merítetten nyertek, továbbadják otthoni gyülekezetükben, hiszen ezekről mind meggyőződtek. Azután még tűnődtünk az idő gyors múlásán, mert nekik nemsokára haza kell térni, de Magyarország után az erdélyi gyülekezetek gondját magukkal viszik, erőforrás az, hiszen megpróbáltatások nyomán gyarapszik az erő, amit mindig lehet kérni és kapni az egyetlen forrásból. Nekünk és erdélyi testvéreinknek is gondjaikban maradtak a népesedő japán gyülekezetek, akik az ország teljes lakosságához mérten mindösz- sze egy százalékot jelentenek, de a só és kovász Jézus Krisztus-i példázata tölthet el bennünket is bizodalommal. Fábián Gyula A Hargita megyei Szentegy házas falu temetőjében különleges formájú fakeresztek állnak T. Asztalos Zoltán felvétele A római katolikus templommal kezdte a ceglédi önkormányzat a város templomainak felújítását. Amint képünkön is látható, a mesterek gyönyörű munkát végeztek Erdősi Agnes felvétele Az önkormányzat segítségével Felújítják a törteti templomot A tanácsrendszer idején valószínűleg Törtei költségvetésében is sokadrangú tételként szerepeltek, ha egyáltalán helyet kaptak benne, az egyházi intézmények. Sejthető ez abból is, hogy a falu szabadon választott önkormányzata, kezdettől fogva minden évben jelentős összeget szavazott meg a katolikus templom felújítására. Az első alkalommal, 1991-ben, még csak 100 ezer forintra futotta a község hozzájárulása a tető- szerkezet javításához, a rá következő évben viszont már 850 ezer forintot áldozott templomára a település. Ebből egy korszerű toronyórát vásárolt az egyház. Az elmúlt esztendőben az új orgona hangja is felcsendülhetett, a falu összefogásának, az önkormányzat segítségének köszönhetően, amely 300 ezer forintot adott a hangszer vásárlásához. Tóth Ferenc polgármester szavait idézve; „Az egyháznak és az önkormányzatnak nagyon jó a kapcsolata. ” Szerintünk példás... M. J.
