Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-11 / 35. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. FEBRUÁR 11., PÉNTEK J3 Független hatalom? a Az igazságügy-mi- t#jjl nisztert megkérdezel^ ték egy gyűlésen — ....... erről a televízió is h írt adott —, hogy miért halad vontatottan az igazságté- teli törvény végrehajtása. A miniszter azt felelte, hogy ezt az ügyészségtől kell megkérdezni. Bizonyára sokakban felmerült a kérdés: a végrehajtó hatalom legilletékesebb- jének ennyire nincsen hatalma egy, az igazságszolgáltatásban fontos szerepet betöltő szervezet felett? Sajnos, nincs. A kommunista gyakorlat ugyanis kitalálta a független ügyészséget. Ez a szervezet a pártközponttól éppannyira nem volt független, mint bármely más szerv, az igazságügy-miniszter felügyelete helyett azonban a törvény- hozás felügyelete alá utalták. Ezért szokott elhangzani a parlamentben a legfőbb ügyész beszámolója. A jogállamokban az ügyészség az igazságügyi tárca irányítása és felügyelete alatt áll. A hatalommegosztásból következik, hogy a törvényhozói, a bírói és a végrehajtó hatalom elválasztásán túl nincsen szükség negyedik, független hatalmi ágra. Ez az igazságszolgáltatási összhang megtörését jelenti, amit a jelenlegi gyakorlat is mutat. A törvényt meghozták, az Alkotmánybíróság megerősítette, kihirdették, a végrehajtó hatalomnak pedig nincs eszköze érvényt szerezni a törvényben foglaltaknak. Láttunk azonban egy interjút — ugyancsak a ívben — egy megyei, katonai főügyésszel. Körülijeiül ugyanazt tudtuk meg tőle most, mint négy éve a Nagy Imrét és társait halálra ítélő bírótól: ez a jogrend Magyarországon. Az interjú a mai igazság- tételi törvény hatálybalépése előtt született. Kár, hogy most nem tették fel a kérdést ugyanannak a személynek. Az is kár, hogy a legfőbb ügyész eléggé szűkszavú e témában. A legnagyobb kár azonban — bármilyen szűkös a parlamenti ciklusból hátralévő idő, hogy a koalíciós pártok nem nyújtják be azt a törvényjavaslatot, amelyik megfelelően rendezné az ügyészség jogállását. Nyomban kiderülne, hogy kik kívánják — nemcsak szavakban — a jogállamiságot, és kik tesznek keresztbe azoknak, akik e jogállás kérdésében is tiszta vizet szeretnének látni a pohárban. Harsányi László Budapest Keserű pohár Érdeklődéssel — és \ JL,- f vegyes érzelmekkel — olvastam néhány Agíjf/ f,ete a váci Demokrata című belterjes váci folyóirat egy betűhűen közölt cikkét a Pest Megyei Hírlap hasábjain. A közéleti havilap különböző találgatásairól volt szó, a Pest Megyei Hírlap várható jövőjét illetően. Vödrös Attila főszerkesztő úr megválaszolta ezt az irományt — és mint most kitűnik —, jelzőit nagyon zokon vették a váci „demokraták”. Nem csodálható, hiszen liberálkozmopolita urai- mék, amilyen adakozóak a jelzők, címkék osztogatásában, olyannyira meg is tudnak neheztelni, ha ezek „retúr” visszaérkeznek hozzájuk. Számomra az egész vita azért esik különös hangsúllyal latba, mert váci demokrata barátaim megvádoltak azzal, hogy én ajánlottam ominózus cikküket Vödrös Attila figyelmébe. Nos, hogy sanda gyanújuk ne legyen teljesen alaptalan, ezúttal csakugyan reflektor- fénybe állítom újabb, ezúttal február 4-én megjelent írásukat. Ennek címe (ismét) címkéző: „Átvedlett a P. M. H.”, avagy „Lehet, hogy Vödrös tájékozatlan volt”. A lapban „— ó” (a korábbiakban — ó — a —) jegyzi a legújabb dolgoza- tocskát, melyben sérelmezi korábbi cikkének aposztro- fálását. (T. i.: „nyáladzás”!) Címleosztó kedve ezúttal sem hagyja cserben: V. A.- ról konzekvensen, mint „csurkista hírében álló fő- szerkesztő”-ről regél... Engem meglep az ilyenfajta cinizmus: „Még a Vödrös vezette szerkesztőségből is ki tudnak szivárogni hírek.” Már hogy a fenébe ne tudnának kiszivárogni egy olyan épületből, ahol még talán az ajtófélfák is „bolsevisták”?! (Hiszen kiszolgálták Suha Andor, Lö- kös Zoltán, Sági Ágnes és Bárd András keményvonalas diktatúráját!) Fáj, persze nagyon fáj, „váci demokrata” barátainknak az úgynevezett „átved- lés”, hiszen a jelenlegi szerkesztőséget szerették volna mihamarabb állás nélkül látHISTÓRIA A sárosi magyarság pusztulása A kollégiumba járó . nemes úrfiaknak rendszerint van prefektusuk, így tudjuk, hogy Pulszky Ferencnek Nemessányi Károly, Péchy Tamásnak (A Tisza- korszakban a magyar képviselőház elnöke) Tompa Mihály a költő, Nikolics bárónak Székács József a költő és a későbbi országos hírű püspök volt a prefektusa. Greguss Mihály e prefektusokban hatalmas segítséget talált nevelő-tanítói munkásságában, akik persze mindannyian a zseniális tanárnak hatása alatt állottak. így érthető csak, hogy aránylag rövid idő alatt nyugat-európai szellem hatotta át az eperjesi magyar ifjúságot, párosulva lobogó nemzeti érzéssel. Greguss Mihály hathatós támogatásával Nemessányi Károly először irodalmi felolvasásokat, összejöveteleket rendezett, majd 1827-ben megszervezte az ifjúsági magyar könyvtárt és olvasó társaságot. Ebből alakult meg 1828-ban a Magyar Társaság, amely, volt idő, amikor szereplésével országos jelentőségűvé vált. Vörösmarthy, Bajza, Czuczor, Döbrentey, Toldi a fiatal egyesületet működéséért írásban ödvözlik. Petőfi Sándor meglátogatja. Eperjesi tartózkodása alatt Tompa Mihállyal és Kerényi Frigyessel írói versenyt rendeznek (Erdei lak), amelyet az irodalom történetéből jól ismerünk. 1845. április 26-án Petőfi Sándor, mint a Magyar Társaság vendége elszavalta Vörösmarty Szép Ilonkáját, május 4-én Tompa Mihály: Garai Kontját. Ehhez hasonló pezsgő, eleven ifjúsági élet nincs ebben a korban sehol másutt az országban. Itt él Báró Eötvös József is, akinek atyja Sáros vármegye főispánja. Pulszky Ferenc ösmertette meg őt a Maar Társaság írói gárdájával, maga is belevegyült az ifjúság társas életébe. így amikor a főiskolai ifjak Kisfaludy Károly Csalódásait adják elő, Eötvös Pepi — mint becézve nevezték — vállalkozott a nyitányba beleszőtt flótaszóló előadására. De itt él Trefort Ágoston is, a későbbi m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki ebben az időben joggyakornok az eperjesi Kerületi táblán báró Eötvös Józseffel együtt. A fiatal jurátusok eljártak a joghallgatók Jögmívelő Társaságába is, ahol sorra vették az aktuális politikai kérdéseket és a parázs vitákban a konzervatív és liberális irány összemérte erejét. Lehetetlen, hogy ez a szabad szellemi légkör ne lett volna hatással Eötvös későbbi fejlődésére. Aminthogy az eperjesi kollégiumból kikerült ifjúság a 19. század elején sorsdöntő szerephez jutott az ország politikai életében is. Greguss tanítványai közül Kossuth Lajos és Pulszky Ferenc az ország- gyűlésen viszik diadalra a kor uralkodó eszméit, a Magyar Társaság vezető ifjai közül Kerényi Frigyes, Lisznyay Kálmán, Sárossy Gyula, az Aranytrombita szerzője és a körükben megfordult Petőfi Sándor, Tompa Mihály tagjai 1847-ben a történelmi emlékű „Tizek” társaságának. Úgy ezeknek, mint Irányi Dánielnek, Vachot Imrének és Sándornak, Székács Józsefnek és sok más eperjesi volt diáknak oroszlánrésze volt 1848. március 15. előkészítésében és proklamálásában. Az eperjesi kollégium szabad szelleme lehetővé tette a diákság legjobbjainak körében a meggyőződés, a nemzetiségi gondolat szabad megnyilvánulását. így érthető, hogy míg egyrészt a magyar nemzeti eszme a kollégium falain belül diadalt ül és a nagy eszmének országos viszonylatban is nagy hősöket nevel, addig érvényesülhet ugyanilyen módon a német és a szlovák nemzeti eszme is, amennyiben a Magyar Társaság mintájára alakul szlovák és német nyelvmívelő egyesület. Mily kár, hogy e természetes folyamat később nem talált megértésre. Hiszen, ha eleinte ugyan zökkenésekkel, de ebből később mégis csak kifejlődhetett volna a nemzetiségi kérdés helyes megoldása és Magyarország mint Keleti Svájc, mint a századok óta együtt élő népek közös hazája ma például állhatna e tekintetben más államok és nemzetek előtt. íme egy iskola belső életében egy ország sorsa tükröződik vissza. * Az eddig elmondottakból ne gondolja azonban senki, mintha Eperjes társadalma a maga egészében máról holnapra az új eszmék szellemében átalakult volna. Egy művelt felső réteg, amely mindig a nyugati műveltség hordozója, most is e koreszmék hatása alá került Eperjesen. A nagy tömeg azonban változatlanul és megmozdíthatatla- nul az, amilyennek megismertük Eperjest a 18. század végén. A biedermeier és Met- ternich-korszaka ez. A jámbor nyárspolgár nem szereti a változásokat. Anyagi gondjaiba merülve, félelemmel beszél a fiatalság okvetetlenke- déseiről. A társadalom alsó rétege pedig tompa közönynyel, vagy teljes tudatlanságban értetlenül nézi az új világ kibontakozását. Mint a viílámfény a sötétségben, úgy világít aztán a társadalmi problémák megoldatlanságára az 1831-i kolerajárvány. Zemplénben, Abaúj- ban a nép lelketlen uszítók- tól félrevezetve, azt hiszi, hogy az urak megmérgezték a kutakat, hogy a gyűlölt jobbágyságot kipusztítsák: ezért van ez a betegség, amelyben rakásra hal meg öreg és fiatal. Föllázad és kegyetlen módon végzi ki a kezébe került urakat. A lázadás átcsap Sárosba is. Sóvárról egy ilyen felbőszült tömeg éjnek idején Eperjesre is be akar törni, de ezt a polgárőrség szervezésével megakadályozzák. Az egész lázadást vérbe- fojtják. Képzelhetjük azonban, hogy milyen lesz a szakadék e borzalmak miatt az úr és paraszt között. Az orni/tudni, de a fentebb felsorolt illusztris főszerkesztői bagázs állandósult vörös bőrére nem voltak egyáltalán allergiásak... Hát igen — van ilyen! A „Váci Demokrata” és elvbaráti köre tervez — Isten végez! Nagyon remélem, e liberális érdekcsoportnak nem ez a legnagyobb idei csalódása, május végén teljesen kiürítik a „keserű poharat”! Brezovich Károly Vác Kórházi busz Gödöllőn, a buszpá- SJjli lyaudvaron várako- IH-4 zom a pesti buszra. A kocsiállás feletti táblán olvasom: Kerepestar- csa, kórház. Megörültem neki, mert — sajnos — elég gyakran utazom kedvenc kórházamba, ahol törzsvendég vagyok és a kórház megközelítése HÉV-vei nem a legideálisabb! Aluljárón kell feljárni, maga a kórház is egy elég tekintélyes séta egy betegnek, idősnek, mozgássérültnek (mint jómagam: botos embernek), bizony jó lenne olyan busz, amely a kórház kapuja előtt áll meg. Valahogy úgy, mint a félóránként Budapest felé induló kék (BKV) busz. Bizony a kocsiállás menetrendi tábláján nem' látni kórházi járatot, tehát ez csak terv. De miért, kérdi az érdekelt? Én azt hiszem, a járat megindításában érdekelt lenne a Volán is. Ha nem is olyan sűrűséggel, félóránként, mint a HÉV, de óránkénti ingajárattal nyilvánvalóan kihasznált lenne ez a járat, aminek egyik végállomása a kórházi bejárat lenne, a másik a gödöllői buszpályaudvar, s esetleg még távolabbi pályaudvar is. Ez a busz megállna persze minden megállóban, hogy a kórházi betegeket, az ambulanciákra járókat, beteglátogatókat, kórházi dolgozókat „háztól kórházig” vigye. Előre tudom, ismerem a Volán válaszát: kocsihiány! De —- laikusként ugyan — mégis szeretném megkérni az illetékeseket, fontolják meg, nem lehetne-e a kérdést valami átcsoportosítással, vagy az új beszerzések során ezt a járatot, kísérletképpen akár minibusszal, beindítani. Sokunk nevében kérem: próbálják meg! Fazekas Mátyás Veresegyház szággyűlés ugyan a jobbágyot mihamar felszabadítja és az „emberi jogokat” törvénybe iktatja; de már nincs idő, hogy ezek a törvények jótékonyan éreztessék hatásukat. A bécsi reakció szembekerülése az 1848—49-i magyar forradalommal Eperjes lakosságát megosztja. Hol a császári, hol a magyar hadak, majd Hurbán szabadcsapatai s végül az orosz hadak vonulnak át a városon és időztek falai között. A kollégiumi főiskolai hallgatók Wandrák András tanárukkal élükön az eperjesi magyar honleányoktól hímzett zászlójuk alatt részt vesznek a magyar szabadságharcban. A lakosság zöme ide-oda pártol, teljes bizonytalanságban és rettegésben él. Amikor Guyon Richárd a branyisz- kói ütközet után győztes seregével megjelenik Eperjesen, dermedt csend fogadja, hiszen pár órával előbb Schlick császári generális fenyegette meg a jámbor lakosokat rebellis viselkedésük miatt. Most Guyon állítja fel seregét a Fő utcán és ő maga a plébánia elé lovagol s felkiált: Läuten oder hängen. ( Folytatjuk) Gömöry János A vármegye felirata Az Októberi Diploma kiadását követően Pest megye közgyűlése 1860. decemberében ismét megkezdte munkáját. A változott politikai helyzetet jellemezte, hogy a megyében kisebb-nagyohb megmozdulások voltak, letépték a császári címereket, egyes helyeken a hivatali épületeket is megrongálták. A vármegyében a hangulat 1848-ra emlékeztetett. Becsben is felismerték, hogy a rend és a nyugalom felbomlása az összhirodalom érdekeit veszélyezteti. Az adó sem érkezett be, ezért az uralkodó 1861. január 16-án erélyes hangú leiratban intette a megyét Ä vármegye február 11-én tartott közgyűlésén hagyta jóvá a Ferenc Józsefnek küldendő felirat szövegét. Ismét kinyilvánította a megye, hogy a törvényesség alapján áll: „... a megyék szigorúan a törvényekhez ragaszkodva nem fogadnak el és nem teljesítenek felső rendeleteket, melyek a törvénybe ütköznek." Ezért Pest vármegye nem szedi be a törvénytelen adót és nem működik közre az újoncok állításában sem. Túl közel vannak még az önkényuralom évei, még nem lehetett elfelejteni az elmúlt „tizenkét év, az erőhatalom éveinek, még égetően sújtoh) nyomását ”A vármegye tartotta magát a Nyáry Pál alispán által kidolgozott elvhez, miszerint a megye a kancelláriától és a helytartótanácstól — mint nem törvényes alapon álló hivataloktól — érkezett megkereséseket csupán „közigazgatási sürgős intézkedések" esetén intézi el. Pogány György
