Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-09 / 33. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. FEBRUÁR 9., SZERDA J5 Totótippek Czakó Krisztina a legreményteljesebb induló A Rozmaring négy olimpikonja A szombaton kezdődő lillehammeri téli olimpiai játékok­ra már elutaztak a magyar csapat „első fecskéi”, köztük a hazai gyorskorcsolyázók közül az indulás jogát egyedül kivívó Egyed Krisztina. A fiatal hosszúkorcsolyás-remény- ség a téli sportágak egyik hazai „fellegvárának”, a Pest megyei Rozmaring SE-nek sportolója. A Rozmaring SE Egyed mellett alpesi sízőket is adott a magyar olimpiai csapatnak. Az alábbiakban a megyei sportolók rövid port­réját közöljük: 1. Atalanta—Roma x 2. Genoa—Torino x 3. Juventus—Lecce 1 4. Lazio—Cagliari 1 x 5. Milan—Cremonese 1 6. Parma—Sampdoria 1 x 7. Piacenza—Inter x 2 8. Udinese—Napoli 1 x 9. Ancona—Bari x 10. Palermo—Pisa 1 11. Pescara—Padova 1 x 12. Verona—Ascoli x 13. Vicenza—Fiorentina 2 14. Lucchese—Brescia 2 Zöld rendezés Miután a figyelem még nem a versenyekre irányul, sajtótá­jékoztatón ismertették: mitől is lesz „zöld” a lillehammeri olimpia? Újból elhangzott, a tányérok és evőeszközök bur­gonyakeményítőből készül­tek; hogy a fedett pályás léte­sítményeket 30 százalékkal kevesebb energiával fűtik; hogy a bobpálya építésénél minden egyes feleslegesen ki­vágott fa 50 ezer koronájába került az elkövetőknek; hogy a Viking-csarnok alapjának lefektetésénél figyelembe vet­ték egy tóparton élő ritka ma­dárfaj fészkeinek helyét. Az egyetlen, ami magyarázatra szorult, az Norvégia bálnava­dászati politikája. Nevezete­sen, hogy a kormány az 1985-ös moratórium ellenére tavaly feloldotta a ritka állat­faj vadászati tilalmát. Egyed Krisztina: A 17 és fél éves középisko­lás (érettségi előtt áll a Köl­csey gimnáziumban) fiatal kora ellenére második olimpi­ájára készül. Lillehammerbe edzője, Ivánkái György kísé­ri el. A korcsolyázás családi örökség, hiszen édesanyja, Mató Edit ismert jégtáncos volt. Egyed hazai jégen 1991 óta nem talált legyőzőre, amit számos összetett, távon­kénti és sprintbajnoki arany­érem jelez. A kvalifikációs szintet az olimpiai gyorskor­csolyaversenyeknek decem­ber elejei Világ Kupán futot­ta meg a két sprinttávon. Az 500 méteren elért 42.42 mp- es egyéni csúcsa csak négy századmásodperccel gyen­gébb Hunyady Emese tízéves országos rekordjánál, míg a 1000 méteres távon 1:25.64 perccel át is adta a múltnak az osztrák színekben verseny­ző Hunyady szintén egy évti­zedes nemzeti rekordját. Bónis Attila: A 23 éves alpesi síelő edző-édesapjával és testvéré­vel négy éve települt át Er­délyből. Két éve Albertville- ben műlesiklásban a 37., szu- per-óriásműlesiklásban az 56. helyen végzett. Az 1991-es világbajnokságon szlalomban az értékes 31. he­lyet szerezte meg. Lilleham- merben a tervek szerint csak óriás-műlesiklásban nem in­dul, műlesiklásban és kombi­nációban a szakvezetés a kö­zépmezőnybe várja. Kérdés, hogy hátsérülése mennyiben zavarja majd a versenyzés­ben, bár az utolsó felmérő­kön a segítségül kapott fűzei­ben legjobbját tudta nyújta­ni. Keszthelyi Szvetlána: A 23 éves versenyzőnő egyértelműen a legjobb és egyben a legsokoldalúbb a magyarok között. Ő lesz az egyetlen alpesi síelő, aki va­lószínűleg minden számban rajthoz áll. Magyar színek­ben abszolút újonc (orosz nemzetiségű, de magyar fér­jet választott), miután csak néhány hete kapta meg az ál­lampolgárságot. Akárcsak Bónistól, tőle is középmező- nyös helyezéseket várnak. Litter Ágnes: Ő is az új hullám tagja, 19 évesen kap lehetőséget Lille- hammerben, műlesiklásban és esetleg a kombinációs ver­senyben. A Rozmaring SE verseny­zőin kívül még két hölgy tag­ja az alpesi sízők magyar vá­logatottjának: a Kékesi Sas síelője, Rácz Ofélia, aki 18 évével a legfiatalabb a csa­patban, s műlesiklásban és kombinációban szerepel, va­lamint a Soproni MAFC szí­neiben versenyző Koch Éva, aki 19 évesen óriás-műlesik­lásban és szuper-óriásműle- siklásban indul. Biatlonban — a sífutás és a lövészet összetett számá­ban — Bereczki Brigitta (Sal­gótarjáni Petőfi), Bozsik Anna (BKV Előre), Szem­esük Éva (Miskolci Hon­véd), Holéczy Beatrix (Mic­ro SC), valamint Panyik Já­nos (Gyöngyösi H. Zalka) képviseli a magyar színeket Lillehammerben. A műkor­csolyázók közül csak Czakó Krisztina indulhat a téli olim­pián, a 15 éves hölgy az egész magyar olimpiai kül­döttség legreményteljesebb tagja, pontszerző helyen vé­gezhet. Jégtáncban a Berkes Enikő', Tóth Szilárd pár indul az olimpián, míg a téli játé­kok történetében először, ma­gyar kettesbobegységként Ni­colas Franki és Gyulai Mik­lós. Pályán a kis Pelé Az már biztosan megjósolható, hogy nem fogja apja csúcsa­it döntögetni a 22 éves Edinho. a világ egykori legjobb lab­darúgójának tartott Pelé fia. Míg Pelé több mint 1000 gólt szerzett pályafutása során, Edinho legfeljebb ennyit kap­hat. A fiatalember ugyanis kapusként debütál a Santos szí­neiben, ahol Pelé jelenleg menedzserként tevékenykedik. Az ellenfél a Santo Andre lesz. Ugyanaz a gárda, amelyik ellen Pelé 15 évesen szintén az első bajnoki találkozóját vív­ta. — Az apámtól rettegtek a kapusok; én a csatárok réme szeretnék lenni — nyilatkozta Edinho első fellépése előtt. Motorosok sikeres év után Gyáltól Kiskunlacházáig Évzáró-évindító s ünnepé­lyes díjkiosztó ünnepséget rendezett a Magyar Motorke­rékpáros Szövetség. Az ér­dekvédelmet is ellátó MMSZ-hez több ezer amatőr motoros tartozik, akik a túra­motoros, motocross, minimo- tor, gyorsasági, veterán és — az idei évtől — a salakmo­toros szakágakban próbálhat­ják ki ügyességüket. A rendezvényen Gyapay Dénes elnök és Martinecz György főtitkár 160 amatőr sportolót jutalmazott tavalyi teljesítményéért oklevéllel és díszes serleggel. Közülük is kiemelkednek a motocrosso- sok: 36-an vehettek át jutal­mat. A díjazottak fele Pest megyei. Az MMSZ 1993. évi amatőr motocross kupasoro­zatában tíz versenyt bonyolí­tottak le, ebből öt megyénk­ben — Monoron, Gyálon, Tá- pióbicskén, Kiskunlacházán és Cegléden — volt. Az összesített pontszámok alapján az „A" kategória 250—500 köbcentiméteres motorosai között Zsíros Zol­tán (Tápiószentmárton) első, Türgyei Imre (Veresegyház) második lett. Ugyanebben a kategóriában a 125 köbcentis motorosok versenyeredmé­nye így fest: 1. Zsíros Zol­tán, 2. Jakob Béla (Veresegy­ház), 3. Kocsi Sándor (Nagy- káta), 5. Vladár Zoltán (Mo- nor). „D" kategória (125—500): 2. Halász Csa­ba (Kiskunlacháza). „F” ka­tegória (125—500): 2. Tole- rián János (Vác), 3. Biró László (Ocsa), 4. Tóth János (Albertirsa. „B" kategória (80): 1. Éliás Tamás (Rácke­ve), 2. Véger János (Monor), 3. Fekete Róbert (Cegléd), 4. Kővári Roland (Cegléd). Illés Eerenctől, a moto­cross szakág vezetőjétől meg­tudtuk, hogy az idén 9 ver­senyt rendeznek, s ebből öt­nek ismét Pest megyei pálya ad otthont. Vácott a mini kosarasok A kosárlabda-megyebajnok- ság minifiú-küzdelmeiben két mérkőzést rendeztek Vá­cott, a Földváry általános is­kolában. Az első találkozón a Budaörsi DSE 35-27 arány­ban nyert a Váci Földváry el­len, akik viszont a visszavá­gón diadalmaskodtak 40-31- re. További bajnoki eredmé­nyek: Felnőtt férfi: Százha­lombattai Pedagógus II.—Szi­gethalmi DSK 52-40, Kisma- rosi Fortuna—Budapest II. KLÉBI 74-51. Ifjúsági férfi: Gödöllői TIG—Ceglédi Kossuth 87-74, Budaörsi Illyés Gim­názium—Ceglédi Mezőgaz­dasági 88-61, Váci Boron­kay—Dunakeszi Radnóti 51-48. Kadett fiú: Gödöllői TIG—Battai KE 66-36, Nagykőrösi AJRG—Buda­pest II. KLÉBI (a mérkőzés jegyzőkönyve nem érkezett meg), Dunakeszi Radnóti— Pomázi Lavina DSE 75-68. Ifjúsági női: Nagykőrösi AJRG—Ceglédi KG 76-25, Gödöllői TIG—Ceglédi KG 74-34. A Váci Mezőgazdasá­gi—Érdi Vörösmarty Gimná­zium mérkőzésen játék nélkül győztes a hazai gárda, miután az érdiek nem jelentek meg. Kadett leány: Albertirsai SE—Monori SE 81-55, Gö­döllői TIG—Albertirsai SE 99-65. Belgiumban 8-3-ra végeztek Ötöt lőtt a Monor Február 25.: Magyarország—Hollandia A magyar labdarúgó-terem- válogatottban több Pest me­gyei is szerepel. A csapat legutóbb belgiumi túrán vett részt, s a 13 játékos so­rában szűkebb pátriánkból Pribeli László és Tóth Ká­roly játszott. Sári Géza szö­vetségi edző elmondta, hogy Asselben 1-1-es dön­tetlen született, Namurben a helyiek 2-0-ás vezetése után 5-2-re nyertek. Az irá­ni túrájuk elmarad, február 25-én Magyarország—Hol­landia találkozó követke­zik. Szabadban javában foly­nak az előkészületi labdarú­gó-mérkőzések. Újhar- tyán—Monor 0-5. Jó idő­ben, 200 néző előtt Mathe- isz (2), Bokros, Rottenbil- ler és Ochát 11-es góljával nyert az NB III-as vendég­csapat. A megyei II. osztá­lyú hazaiaknak ez volt az első idei mérkőzésük. Pomáziak Nyíregyházán Túl nagy volt a „Buszacsa” A férfi röplabdázók Magyar Kupa-küzdelmei során tavaly kitűnően szereplő Pomáz NB I-es gárdája idén nem tudta megismételni elmúlt évi sikere­it. Az A-kategóriás nyírségiek elleni hazai bravúros győzel­mük után idegenben, a vissza­vágón már nem találtak rá két hete mutatott formájukra. Nyíregyházi VSC—Pomázi Komplex Building SE 3:0 (9, 8, 10). Nyíregyháza, 200 néző. V.: Csemák, Fodor. Pomáz: MARKOVICH, AP­RÓ, Tomkó, Győri A., Herceg, Andó Gy. Cs.: Kiss Z., Kubi- nyi J. Edző: Prouza Ottó. A Budapest Sportcsarnok utáni második legnagyobb befo­gadóképességű, nyolcezer fős termében, a „Buszacsá”-nak be­cézett impozáns „Bujtosi Sza­badidő Csarnok’’-ban az első és harmadik szett szoros küz­delmet hozott. A befejező játsz­mában 10:10-es állásnál Cse­mák játékvezető néhány Marko­vié hot és He reze get sújtó, túl szigorú ítélete, majd Győri Atti­la egy hibája után a hazaiak felé billent a mérleg nyelve. A Komplexből szinte csak Apró dicsérhető, ütőteljesítménye most is kiemelkedő volt, ám tár­sai ellen irányuló néhány vitat­ható bírói döntés annyira kihoz­ta sodrából, hogy Kis titán­nak kellett őt felváltania a pá­lyán. Később visszacseréltek a vendégek, ám az NYVSC ki­egyensúlyozottabb teljesítmé­nyével a harmadik játékrész ha­todik (!) mérkőzéslabdáját már értékesíteni tudta. Kubinyi József, a pomáziak játékosa már így vélekedett: — E monumentális terem köze­pén szinte elveszett a röplabda- pálya. Megszokott támadójáté­kunk sem tudott kibontakozni, pedig nekünk az a legfonto­sabb fegyverünk. Végül nem tudtuk túlteani magunkat a vé­gig érezhető módon egyoldalú­an, részrehajló módon fújó Cse­mák bíró mérkőzésvezetési „módszerén”, s a Herczegnek nevetséges módon kiosztott sár­ga lapon. Podani István Koreaiak az Üllői úton Mészöly megígérte Szerencsére ültem, amikor hallgattam a Kossuth rádió szoká­sos esti sportműsorát. Ebben a programban (kedden este) me­gint a labdarúgók fogadkozásait élvezhettük. A nagy ígérge­tők között is kiemelkedő képességekkel megáldott Mészöly Kálmán is szót kapott, s ha már ő mikrofonközeibe került, nem is vallott szégyent. Legalábbis azok előtt nem, akik nem ismerik Mészölyt, az edzőt. Azt ugyanis senki nem vitathatja, hogy amennyire ki­emelkedően jó játékos volt Mészöly Kálmán, a „ Szőke Szik­la ” annak idején, a hatvanas években, annyira hullámzó az a görbe, amely edzői pályafutása eseményeit követi. Kétségte­len, Mészölynek voltak komoly sikerei, de legalább annyiszor ő is megbotlott, mint az a magyar élvonalban törvényszerű­nek nevezhető. Most mindenesetre Mészöly sokadszor elővette a régi le­mezt, amiről már annyiszor kiderült, hogy semmi másra nem való, mint időnyerésre. Mit is mondott hát a Vasas mestere? Természetesen olyasmiket, hogy ő megalkudott egy kicsit, de most tabula rázát csinált és ezután semmiféle kompromisz- szum nincs, az eredményt pedig majd megláthatják a nézők tavasszal. Akkor, amikor egyébként is mindig jobban szokott menni a Fáy utcai piros-kékeknek... Szóval tavasszal. Az egészben az a legédesebb, hogy ez a lemez már legalább harminc éve megy, kisebb változtatások­kal, a helyi aktualitásokhoz adaptálva a paneleket. Ha vissza­lapoznánk, mondjuk a sportnapilapban 10—20 vagy éppen 30 évvel korábban megjelent január-februári példányokban, hát szinte szóról szóra olvashatnánk az ilyen és hasonló neki­buzdulásokról, s nem csak Mészöly szájából. Olyasmiket, hogy „tavalyhoz képest 20 százalékkal többet végeztünk el”, amit ha az évek múlásával összeadnánk, hát ma már minden magyar élvonalbeli labdarúgónak legalábbis olyan deltásnak kéne lennie, mint mondjuk a német labdarúgásban korábban volt Briegel, vagy a maiak közül Buchwald és Brehme, hogy csak mutatóba említsünk közülük. Ezzel szemben mi is a hely­zet? Az idő múlásával a fizikai állapotbeli különbség csak nem csökken az európai élcsapatok és a magyar legjobbak já­tékosai között, miközben a hajdanvolt technikai fölényünk is régen hátránnyá változott. Mindez persze nem teszi olyan szegénnyé Mészölyt (és kol­légáit), hogy ne ígérhessen(ek) egy újabb szezonkezdet előtt. Azután vagy jobb lesz a Vasas tavasszal, vagy nem. Ha pedig valamennyit javulnak, hát biztosan következik a legújabb visz- szaesés, majd a magyarázat, a könnyekig fokozódó önkritika. Az évek csak telnek. A szurkolói hiszékenységnek pedig nincs határa. Más kérdés, ettől még cseppet sem lesz jobb a magyar foci. Jocha Károly Visszavágtak a budaörsiek eddig még nem. Csütörtökön az Üllői úti stadionban (13.30 ó) a zöld-fehérek ellen­fele a szöuli GoldStar gárdá­ja lesz. Csaknem egyévszázados tör­ténetében a Ferencváros lab­darúgó-csapata több, mint 50 arszág képviselőivel találko­zott, dél-koreaiakkal azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom