Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-09 / 33. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. FEBRUÁR 9., SZERDA Szűkebb hazánk kincse megbecsülik a munkámat. Ez az önkormányzattól ka­pott támogatásban is meg­nyilvánul, 1992-től évi 100 ezer forinttal járulnak hoz­zá a templom fenntartás­hoz. (Ugyanennyit kap a ka­tolikus egyház is.) A helyi általános iskola 1992 tavaszán vette fel Szé­chenyi István nevét, s ezzel egyidőben megkezdődött a rekonstrukció, melynek so­rán beépült a tetőtér, új tan­termeket, labort nyitottak. A fejlesztésre szánt pénzesz­közök egy jelentős hánya­dát az iskolára fordították, mert mint Balázs György mondja: az oktatás feltétele­inek javítása kiemelt helyen szerepel az önkormányzat feladatai között. Ezért, el­lenszolgáltatásként minde­nekelőtt azt várjuk, hogy a tantestület hatványozott fe­lelősségérzetet tanúsítson az alapfokú oktatás jobbítá­sa iránt. — Ez jogos elvárás — te­szi hozzá Zsin Géza, az is­kola igazgatója. — De emel­lett a hagyományok újra­élesztését is vállalni kell, s ez is a mi feladatunk. Mert van ami él, de a zöme fele­désbe merült a pártállam idején. Ebben jó partner az önkormányzat. A hagyomá­nyápolást szolgálja a tervbe­vett faluház, mely még az idén elkészül. Ide mentjük át a község tárgyi emlékeit, amiket mi is segítünk össze­gyűjteni. Az egészségügyi állapoto­kat Szabó Mária doktornő elemzi, mindenekelőtt arról szól, hogy miért nem men­tek át vállalkozási formába. — A bér és az eszközfej­lesztés egyaránt kielégítő, a Jellegzetes nemedi lakohaz az oszlopos ambitussal. Sajnos egyre kevesebb van belőlük, ják őket helyi önkormányzat elsők közt léptette életbe a közal­kalmazotti törvény által elő­írt fizetésemelést. Munkán­kat korszerű eszközökkel se­gítik, s cserébe mi is min­dent megteszünk a lakosság érdekében. * Beszélgetésünk során a köz- biztonság is szóba kerül. Az önkormányzat élt a „sa­ját rendőr” lehetőséggel, 1991 óta van egy rendőrük, ami évi B00 ezer forintjába kerül a községnek. Az ezzel kapcsolatos lakossági véle­mény megoszlik, s végsőso­ron a polgármester is elége­detlen. — Mi fizetjük, de nincs beleszólásunk az irányítás­ba. Rendszeresen elviszik, átvezénylik másfelé. Nem állítom, hogy javult a köz- biztonság, amióta itt van. György Balázsnak jelen­leg a vízprogram az első számú szívügye. Sajnos az ő jószándéka és a lakosság hozzáállása közel sem azo­nos. Igazoltnak látszik Ju­hász Sándor esperes mondá­sa: a magatartási formákat a divat határozza meg. Kút van az udvaron, a folyóvíz nem felújítják, hanem lebont­A szerző felvételei nem „divatcikk”. így a több­ség nem töri magát a beve­zetésért. Nincs pénz, sokba kerül a hozzájárulás — haj­togatják a nyakasak. — Bezzeg telefonra tíz nap alatt tízmilliót fizettek be — mondja György Ba­lázs. — Mert a telefon stá­tuszszimbólum (is), s csak másodsorban az infrastruk­túra mércéje. Mint utaltam rá, György Balázs 50 pontba gyűjtötte össze a rendszerváltozás utáni megvalósításokat. So­kat költöttek az úthálózatra, közvilágításra, temetőrende­zésre, a szeméttelepre, a hő­sök emlékművének felújítá­sára, az intézmények kor­szerűsítésére — hogy csak néhányat említsük. — Elégedett a munkájuk­kal, a megvalósításokkal? — kérdem a fiatal polgár- mestertől. — A testület munkájával feltétlen. A magam munká­ját illetőleg egy görög bölcs mondását idézem: ember soha ne legyen elégedett ön­magával, a megmérettetését bízza másokra. Ez az idő már nincs messze, majd a választásokon kiderül. Matüla Gy. Oszkár A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Alsónémediben évszázadokra tekint vissza a kopjafaállítás hagyománya, s ezt az óteme­tő még mindig tükrözi. Száz-százötven éves kopjafák korhadnak a megsüppedt sírokon, a legfiatalabbat — és legutolsót — 1948-ban faragták. Ekkortól kezd teret hódí­tani a műkő és a márvány, majd kihal egy ősi mesterség. Manapság már csak Erdély­ben vannak szakavatott kopjafafaragó nép­művészek, akik a motívumok és színek értel­mét is tudják. A némedi kopjafáknak is meg volt a maga „nyelvezete”, amit az elődök ismer­tek. A magasságból, díszítésből és színéből szöveg nélkül is kikövetkeztették, hogy ki nyugszik alatta. A férfinépé magasabb volt és egyszerűbb, a nőké alacsonyabb .és dí­szesebb. A gyerekhalottak vékonyabb és ala­csonyabb kopjafát kaptak, melyek gyertya­ként fehérlettek a hantokon. A házastársakét — ha már mindketten elhunytak — kék szí­nűre festették, az erőszakos halállal elköltö- zöttét vörösre. A kopjafa mindenkinek ki­járt, kivéve az öngyilkosokat. Ezeket jelte­len sírba, Némedi esetében a református és katolikus temetőt képletesen elválasztó árok­ba földelték el. Sajnos, ma már sok olyan síron nincs akácból faragott mementó, melynek halottja méltán kiérdemelte a kopjafát. Az idő múlá­sával dacoló, mintegy száz kopjafa sorsáról Egy múlt század közepén elhunyt család kopjafacsokra: férj, feleség és három kis­gyerek az utolsó huszonnégy órában döntött a néme­di önkormányzat. A tervek szerint átszállít­ják valamennyit a templomkertbe, hogy megőrizzék őket az utókornak. (gyé) egy szakszövetkezetet sike­rült tető alá hozni, ez vi­szont nem zavarta a magán- gazdálkodást, s az emberek gyarapodását. Szarka Balázs szerint ez nemcsak a nyakasságon múlt. ni másfelé, kitanultak egy szakmát, de emellett a föld­del való kontaktusuk is megmaradt. Ez utóbbi jelen­tősége most mutatkozik meg igazán, nincs az a kirí­vó differenciálódás, mint ami máshol jellemzi a régi és új gazdák eredményeit. Szarka Balázs az Orszá­gos Parasztszövetség néme­di filiáléjának az elnöke. A szervezet 1993-ban 55 tag­gal alakult. — Sajnos, hogy csak eny- nyivel. A gazdák zöme még most sem érti meg, hogy ér­dekszövetségbe tömörülve többre mennénk, s a többől több jutna a községnek is Alsónémedi azon kevés települések egyike, ahol a konti­nuitás a kora Árpád-kortól igazolható; neve Pest me­gye második legrégebbi oklevelében szerepel először Nywyg formában. Ha az oklevél dátumát tekintjük az alapítás évének, úgy Némedi 927 éves. Ekkor adomá­nyozta az Álba nembeli Péter ispán az „öt ekényi prae- dimot a hozzá tartozó szántóvetőkkel együtt” a százdi monostornak. 1268-tól a szigeti apácák is osztoznak a birtokon, majd 1398-ban, egy csere folytán a falu, vala­mint a hozzá tartozó földek a váci püspökség tulajdoná­ba kerülnek. A birtokjog folyamatosan 1945-ig tartott. Az ember nem tud kibújni a bőréből, a mérnök polgár- mesterként is megmarad mérnöknek. Precíz, nem véti el a tizedesvesszőket, a község dolgaiban hozott döntésekben épp olyan kö­rültekintő, mintha egy gé­pet tervezne. Ez a lényegre- törő egzaktság jellemzi György Balázst, aki a mér­nöki hivatást cserélte fel a polgármesteri székkel. Negyven év után ő az első, akit nem rákényszerítettek a községre, hanem önakara­tából választott e tisztségbe Alsónémedi. A 4600 lélekszámú nagy­község arról nevezetes a megye középállapotait isme­rők körében, hogy kimagas­lóan módos település, s itt a legalacsonyabb a munkanél­küliek száma. Az ok egyér­telmű: a lakosság nyolcvan százaléka intenzív szabad­földi termelő, innen jut el a legtöbb zöldségféle a fővá­ros piacaira. Ennek ismere­tében aligha lehet azon cso­dálkozni, hogy az elmúlt há­rom év mérlege ötven terv megvalósítását rögzíti, s egyben tükrözi a képvise­lők munkáját is. A lakosság zöme generá­ciókra visszamenőleg zöld­ségtermelő, s tették ezt ak­kor is magángazdaként, amikor máshol pofonokkal terelgették a parasztokat a tsz-be. Némediben csak A vállalkozói kedv bizonyítéka: négy új bolt egy téren — A felső pártvezetés­ben volt annyi józan ész, hogy nem kényszerítették ránk a kolhozt. Felmérték, hogy Némedi csak ebben a felemás formában tudja be­tölteni a főváros éléstára funkcióját. Ezt csupán Ihász József a járási párttit­kár nem akarta tudomásul venni. Be akart hajtani ben­nünket is a tsz-be, aztán be­letörött a bicskája, repült a posztjáról. Ennek köszönhe­tő, hogy még azok is gazdál­kodtak, akik eljártak dolgoz­— véli a megye egyik leg­nagyobb zöldségtermelője. A némedi jóléthez a vál­lalkozói kedv, még ponto­sabban a vállalkozói kurá­zsi is hozzájárul. Erről Ju­hász Sándor református es­peres, az Alsónémeti Taka­rék Szövetkezet elnöke tud a legtöbbet mondani. — Túlzás nélkül állítom, a mi bankunk az ország leg­jobbjai közé tartozik, milli­árdos nagyságú a betétállo­mány, s így van miből hi­telt folyósítani. Ettől függet­lenül nagyon megnézzük, hogy kinek mire adunk köl­csönt, a tagok pénzét nem kockáztatjuk. Fedezet nél­kül nincs hitel, ám az iga­zán vállalkozni akarókat ez sem riasztja el. Sok esetben magam is csodálom, hogy egyesek az egész életük munkáját teszik kockára egy vállalkozás érdekében. Házat, nyaralót, autót. A vállalkozások két sí­kon zajlanak. A mezőgazda- sági szférában főleg gépvá­sárlásra vesznek fel hitelt, —- másrészt népszerű a ke­reskedelmi és szolgáltatási ágazat. Egymás után nyíl­nak az ABC-k, cukrászdák, éttermek, s a kézműves szakmákban is alig egy-ket­tő van ami hiánycikk. Juhász Sándort lelkipászto­ri minőségében is „megval­lattam”. — Milyen a kapcsolata az önkormányzattal? — Én a múltban is igye­keztem jó kapcsolatot tarta­ni a vezetőkkel. A hívek ér­dekében. Akkor is, most is naponta eljárok az iskolába hittanórát tartani. Régen megtűrték, most viszont Az első világháborús emlékművet Varga Árpád helyi kőfa­ragó mester újította fel, a költségekhez az önkormányzat is hozzájárult 120 ezer forinttal Alsónémedi lakosságának többsége magántermelő' • • Otven pontba szedett három év

Next

/
Oldalképek
Tartalom