Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-31 / 25. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. JANUÁR 31., HÉTFŐ Trabanttal kezdte, Suzukival folytatta a rali I. osztályban A karriertörténet első látásra szokványosnak mondható. A mozgó-guruló dolgok iránt mindig is az átlagosnál jóval élénkebb érdeklődést mutató gyermek, tizenéves korában már motorozik, autózik. Szabad idejének valamennyi per­cét az autóba „bújva” tölti, míg a többiek moziban, diszkó­ban... Hogy megismerjék az autóversenyzők meglehető­sen zárt körének tagjai, futamokra jár, autókat szerel, szervizel. Azután végre összejön annyi tapasztalata és anyagi háttere, hogy saját kezűleg építhet egy versenyzés­re is alkalmas Trabantot. Két túraviadalon és egy rali má­sodosztályú bajnoki futamon próbálja ki felkészültségét 1990-ben, majd a rali II. osztályában eltöltött teljes idény után, az 1992-es esztendő meghozza a „nagy ugrást”: elin­dulhat a rali I. osztályban. Az I. osztály közel száz páro­sa közül egyedüliként, kis pi­ros Trabanttal... Feltűnést kelt, s nem csak járgányával, vezetésével is. Igaz, hősünk bármilyen jól is ment az egyes futamokon, 1300-as Su- zukikkal sorolták egy kategó­riába, s ezekhez képest az ő kis 650 köbcentis piroskája elég „húzós” volt. A 7. Nem­zetközi Autóker Ralin mégis az abszolút verseny 38. he­lyén végzett, s a Seiko cég „értékelte” is az erőfeszítést, különdíjjal jutalmazta. Történetünk főszereplője így érkezett el az 1993-as év­hez, amelyről tudta: Trabant­tal már nem folytathatja, ha tényleg figyelemfelkeltő ered­ményt akar elérni, akkor erő­sebb autóra kell váltania. Igen, de miből? Eladta hát a kis pirosat, az őt Trabant-kor- szakban is támogató budaörsi Fuszekli Kft. segítségével, va­lamint megtakarított pénzén vett rendkívül jutányos áron egy 1300-as GTI széria Suzu­kit. Annak a Rimely András­nak esett meg — szó szerint — a szíve rajta, aki kiváló hosszútávfutó feleségével, Szabó Karolinával, a Váci Autó SE színeiben szokott ra­lifutamokon indulni, már ami­kor két maratoni verseny és edzőtábor között itthon van. Végre megvolt tehát az új, versenyképes autó, s nyugod­tan megállapítható: az ered­mények sem maradtak el. Az I. osztály A7 kategóriájában Amikor a legkétségbeejtőbb helyzetben voltam, akkor sie­tett segítségemre a Láng Kft., Láng Róbert vezetésével. A Topglass kerepestarcsai nagy- kereskedés biztosította üvege­imet, kisbusza néha szervizel­ni állt a rendelkezésemre, mi­ként Benkő Pál kerepestar­csai Suzuki-kereskedő, aki műhelyét és szerszámait „köl­csönözte”. De meg kell emlí­tenem a Buják Tüzép és a Fe- nomén nagykereskedés támo­gatását is. A soron következő verseny- idény előtt azonban kissé ta­nácstalanul állok, nincsenek túl szívderítő kilátásaim — folytatta Enikő. — Mivel új autóra gondolnom sem lehet, Suzukimmal próbálok I. osztá­lyú ralibajnoki futamokon elff- futóként indulni, vagy éppen a ralikrosszba „átrándulni”. De ehhez is versenyképes állapot­ba kellene hozni a Suzukit, amihez közel 150 ezer forint­ra lenne szükségem. A kapos­vári Kiss László, az országos ralibajnok Ranga László egy­kori tuningmestere, egyéb­ként már biztosított segítségé­ről, ami a motor kellő szakér­telmű szerelését illeti. Enikő tehát, bármennyire is fojtogató, kilátástalan a helyzet, nem adja fel. Életé­ben pillanatnyilag az autóver­senyzés az egyetlen olyan té­nyező, amely hajtja, motivál­ja. Csak édesanyja áll töretle­nül mellette, aki, még ha szív­szorongva félti is fiatal le­ányát, minden törekvésében támogatja. Most azonban más támogatókra is szükség lenne, hogy a szép ívben fel­felé törő pályafutás egyálta­lán folytatódhassák. S nem csak azért, mert eddig egyet­len nó' volt képes megállni a helyét a rali I. osztályban, aki nem is akar különösebb fel­hajtást maga körül, csak azt hogy versenyezhessen, s elis­merjék, amit csinál. Németh Andrea áprilisban a Mogiirt-Salgó ra­lin 2., a júniusi kisbéri futa­mon 3., az augusztusi Buda­pest ralin 3., az esztergomi fu­tamon 6., az októberi pécsi Mecsek ralin 5. lett. Az esz­tergomi futam bizonyult egyébként kulcsfontosságú­nak: kipufogója összerop­pant, s ezen úszott el a kate­gória összesített harmadik he­lye. így az évet negyedikként zárta, de nincs oka csalódott­ságra, hiszen három olyan el­ismert és tapasztalt pilóta vég­zett előtte, aki felkészített, tu- ningolt járművel ment, s nem szériaautóval, mint hősünk. Most mégis ott áll, ahol a part szakad. Hiába lépegetett az autó- versenyzés lépcsőfokain meg­lehetősen biztató ütemben fel­felé, hiába érzi, tudja, hogy igenis tehetséges, két makacs ténnyel nem volt képes meg­birkózni. A pénztelenséggel, és azzal a megváltoztathatat­lan „adottsággal”, hogy nő. Az isaszegi Kovács Enikő eddig ugyanis minden pénzét az autóversenyzésbe ölte, le­hetőségeinek azonban végére ért. Mint női ralipilóta — kis hazánkban egyedüli az első­osztályban — sem azt az elis­merést, sem azt a publicitást, sem azt a tiszteletet nem kap­ta meg, amit eredményei okán megérdemelt volna. Rá­adásul a nehezen „összeku- porgatott” Suzuki is 1987-es évjáratú, 6 évre volt homolo- gizálva, s a MAMSZ egysze­Eddie, a „Sas”— csak turistaként Kirvesniemi, De Zolt, Torvill, Dean, akiken nem fog az idő' Egyre több országban alakul ki a téli olimpiára utazók név szerinti listája. A váloga­tás több érdekességet tartal­maz. A finnek és az olaszok névsorának élén lassan már legendának számító sífutóve­teránok állnak. A skandináv ország küldöttségében he­lyet kap a 38 éves Marja-Lii- sa Kirvesniemi, aki Szaraje­vóban három aranyérmet nyert még Hamalainen né­ven. Kirvesniemi élete hato­dik ötkarikás versenyére ké­szül. Az olaszoknál a 44 éves Maurizio de Zolt még két éve, Albertville-ben is ezüst­érmet tudott nyerni a norvég Dahlie mögött a maratoni tá­von, 50 km-en. De Zolt ter­mészetesen most is az azzur- riakkal tart, méghozzá a női 30 km címvédőjének, Stefá­nia Belmondónak és a szin­tén albertville-i ezüstérmes Marco Alberellónak a társa­ságában. De nem csak ők ketten képviselik az idősebb generációt: az Egyesült Álla­mok északi sícsapatában négy versenyző készül élete harmadik olimpiájára. Nem csak a magyaroké lesz kis küldöttség, relatív értelemben a briteké is, hi­szen a szigetország az 1960-as, tengerentúlon meg­rendezett (Squaw Valley) olimpia óta nem képviseltet­te magát ilyen minicsapat­tal. A 36 fős gárda legna­gyobb egyéniségei természe­tesen, az „újdonsült” jégtánc Európa-bajnokok, Jayne Tor- vili és Christopher Dean lesznek, akik tíz év után kí­sérelnek meg újra olimpiai bajnokságot nyerni. A britek egyharmadát a bobosok alkotják, a 12 bob­versenyző között van a Mark Tout kormányozta egy­ség, amely komoly éremesé­lyes, noha Nagy-Britanniá­ban nincsen bobpálya. A brittek ebben a száguldó sportágban 1964 óta nem áll­tak dobogón, akkor Innsb­ruckban viszont Tony Nash és Robin Dixon a kettes bob­ban aranyérmet nyert. A brit sportvezetők nevezték Lille- hammerre a rövid pályás gyorskorcsolyázó világbaj­nokot, Wilf O ’Reillyt, aki­nek részvétele azonban bi­zonytalan, miután barátnője, a holland Monique Velzebo- er egy edzésen életreszóló sérülést szenvedett, megbé­nult. Arról nem „szól a fáma”, hogy mi van Eddie Ewards síugróval, aki „Sas" becené­ven vált világhírűvé csetlő- botló, életveszélyesnek tűnő ugrásaival, de a kvalifikáci­ós rendszer bevezetésének éppen az volt a célja, hogy „turisták" ne indulhassanak a kimagaslóan legfontosabb téli világversenyeken. Pofonok a fotókért Gascoigne, az angol fut­ballválogatott és az olasz Lazio móka- és játékmes­tere, Róma belvárosában kapcsolódott ki barátnő­jével, Sheryll-lel, amikor azt látta, egy fotós felvé­telt próbái készíteni ró­luk. A meglehetősen ve­hemens, vérmes termé­szetű angol labdarúgó ezt nem hagyta szó nél­kül. Előbb szóban vitat­ták meg az eseményeket a fotóssal, majd pofonok csattantak. A lényeg: „Gazzát” az intézkedő rendőrök előál­lították. A Piazza di Spagnán megesett tettle- gesség szenvedő alanya, Lino Nanni fotográfus, könnyebb fejsérülések­kel került kórházba. — Munkám során gyakran kapok megbí­zást olyasmire, hogy híre­sebb embereket fotózzak „életközeli” helyzetek­ben — mondta Nanni. — Gascoigne kicsit „túlrea­gálta” az eseményeket. Toshack a walesi kapitány Venables és a kétségek Az Angol Labdarúgó Szövet­ség (FA) az 51 éves Terry Ve- nablest, számos angol klubcsa­pat és a Barcelona korábbi nagy sikerű menedzserét vá­lasztotta meg az angol váloga­tott szövetségi kapitányává. Elődje, Graham Taylor novem­berben lemondott, miután a csapat kudarcot vallott a vb-se- lejtezőkön. Sir Alf Ramsey, az 1966-ban világbajnok angol válogatott akkori szövetségi kapitánya úgy nyilatkozott, Venables ké­pes lesz megismételni az ő sike­rét, és egészen biztosan Euró- pa-bajnokot farag a válogatott­ból 1996-ban. Sir Bert Milli­chip, az FA elnöke azonban nem rejtette véka alá kétségeit. — Amikor elkezdtük Taylor utódját keresni, nem számítot­tunk Venablesre. Meg kell mondjam, azóta 180 fokos for­dulatot tettünk. A kétségek az­zal kapcsolatosak, hogy Venab- lesnek a brit sajtó által széles körben kétesnek tartott üzleti ügyei voltak, és még nem ért véget az a vizsgálat sem, hogy milyen szerepe volt a Totten­ham Hotspur föltehetőleg sza­bályellenes kifizetésekkel kí­sért játékosvásárlásaiban. Ve- nablest tavaly májusában min­denesetre eltávolították a Tot­tenham Hotspur menedzseri ál­lásából. Az FA úgy véli, úrrá tud len­ni az esetleges bonyodalma­kon. Bizonyosak abban, hogy az ország egyik legjobb futball- szakértője éppen Venables. Az új kapitány a szövetség (FA) üzleti- és pénzügyeibe egyelő­re nem jut beleszólási joghoz. * John Toshackot nevezték ki pénteken a walesi labdarúgó­válogatott új szövetségi kapitá­nyává. Terry Yorath, a volt szakvezető kinevezése 1993. december 31-ével járt le. Toshack ugyan nevében nem kapitány, mert technikai igazgatói kinevezéséről szól a szerződés, de érdemben ő fele­lős mindenért, ami a walesi vá­logatottal kapcsolatos. II. osztály: Északi csoport Megyei focisorsolás 14. forduló, március 12—13.: Törökbálint—Rád, Halászte­lek—Kistarcsa, Sóskút—Nagy­maros. Göd—Dunaharaszti, Délegyháza—Tököl, Szoko- lya—Perbál, Fót—Hévízgyörk, Budakalász—Budaörs. 15. forduló, március 19—20.: Kistarcsa—Törökbá­lint, Budaörs—Fót, Hévíz­györk—Szokolya, Perbál—Dél­egyháza, Tököl—Göd, Dunaha­raszti—Sóskút, Nagymaros— Halásztelek, Rád—Budakalász. 16. forduló, március 26—27.: Rád—Kistarcsa, Nagymaros—Törökbálint, Du­naharaszti—Halásztelek, Tö­köl—Sóskút, Perbál—Göd, Hé­vízgyörk—Délegyháza, Buda­örs—Szokolya, Budakalász— Fót. 17. forduló, április 2—3.: Szokolya—Budakalász, Délegy­háza—Budaörs, Göd—Hévíz­györk, Sóskút—Perbál, Halász­telek—Tököl, Törökbálint— Dunaharaszti, Kistarcsa—Nagy­maros, Fót—Rád. 18. forduló, április 9—10.: Dunaharaszti—Kistarcsa, Tö­köl—Törökbálint, Perbál—Ha­lásztelek, Hévízgyörk—Sóskút, Budaörs—Göd, Budakalász— Délegyháza, Fót—Szokolya, Nagymaros—Rád. 19. forduló, április 16—17.: Rád—Szokolya, Délegyháza— Fót, Göd—Budakalász, Sós­kút—Budaörs, Halásztelek— Hévízgyörk, Törökbálint—Per­bál, Kistarcsa—Tököl, Nagyma­ros—Dunaharaszti. 20. forduló, április 20. (szer­da): Perbál—Kistarcsa, Hévíz­györk—Törökbálint, Buda­örs—Halásztelek, Budaka­lász—Sóskút, Fót—Göd, Szo­kolya—Délegyháza, Tököl— Nagymaros, Dunaharaszti— Rád. 21. forduló, április 23—24.: Rád—Délegyháza, Göd—Szo­kolya, Sóskút—Fót, Halászte­lek—Budakalász, Törökbá­lint—Budaörs, Kistarcsa—Hé­vízgyörk, Nagymaros—Perbál, Dunaharaszti—Tököl. 22. forduló, április 30. és május 1.: Budaörs—Kistarcsa, Budakalász—Törökbálint, Fót—Halásztelek, Szokolya— Sóskút, Délegyháza—Göd, Per­bál—Dunaharaszti, Hévíz­györk—Nagymaros, Tököl— Rád. 23. forduló, május 4. (szer­da): Rád—Göd, Sóskút—Dél­egyháza, Halásztelek—Szoko­lya, Törökbálint—Fót, Kistar­csa—Budakalász, Nagyma­ros—Budaörs, Dunaharaszti— Hévízgyörk, Tököl—Perbál. 24. forduló, május 7—8.: Fót—Kistarcsa, Szokolya—Tö­rökbálint, Délegyháza—Halász­telek, Göd—Sóskút, Hévíz­györk—Tököl, Budaörs—Du­naharaszti, Budakalász—Nagy­maros, Perbál—Rád. 25. forduló, május 14—15.: Rád—Sóskút, Halásztelek— Göd, Törökbálint—Délegyhá­za, Kistarcsa—Szokolya, Nagy­maros—Fót, Dunaharaszti—Bu­dakalász, Tököl—Budaörs, Per­bál—Hévízgyörk. 26. forduló, május 21—22.: Délegyháza—Kistarcsa, Göd— Törökbálint, Sóskút—Halászte­lek, Budaörs—Perbál, Budaka­lász—Tököl, Fót—Dunaharasz­ti, Szokolya—Nagymaros, Hé­vízgyörk—Rád. 27. forduló, május 28—29.: Rád—Halásztelek, Törökbá­lint—Sóskút, Kistarcsa—Göd, Nagymaros—Délegyháza, Du­naharaszti—Szokolya, Tököl— Fót, Perbál—Budakalász, Hé­vízgyörk—Budaörs. 28. forduló, június 4—5.: Sóskút—Kistarcsa, Halászte­lek—Törökbálint, Budaka­lász—Hévízgyörk, Fót—Per­bál, Szokolya—Tököl, Délegy­háza—Dunaharaszti, Göd— Nagymaros, Budaörs—Rád. 29. forduló, június 11—12.: Rád—Törökbálint, Kistarcsa— Halásztelek, Nagymaros—Sós­kút, Dunaharaszti—Göd, Tö­köl—Délegyháza, Perbál—Szo­kolya, Hévízgyörk—Fót, Buda­örs—Budakalász. 30. forduló, június 18—19.: Törökbálint—Kistarcsa, Fót— Budaörs, Szokolya—Hévíz­györk, Délegyháza—Perbál, Göd—Tököl, Sóskút—Dunaha­raszti, Halásztelek—Nagyma­ros, Budakalász—Rád. Az isaszegi Kovács Enikő a Suzuki volánja mögött rűen nem adja meg rá a továb­biakban az I. osztályban való indulási engedélyt. Hiába kér­vényezték a rendelkezéssel sújtott vezetők, a MAMSZ hajthatatlan, gyakorlatilag ki­vonja a „forgalomból" a „le­járt szavatosságú” autókat. — A II. osztályban még in­dulhatnék Suzukival, de ha már eljutottam idáig, visszafe­lé lépegetni nem akarok — vette számba lehetőségeit Enikő. — Új autóra egyálta­lán nincs pénzem, mivel ná­lam csak az elsókerék-meg- hajtású kocsik jöhetnek szó-. ba, példaképpen a Mazdát vagy a Cliót említeném, ami kétmillió forintnál kezdődik. Eddig is rendkívül sok segít­séget kaptam szponzoraim­tól, a versenyekre lelkesen kí- ‘sérő szervizcsapattól (a négy fiú Zsolti, Zoli, Laci és Ma­ci), az Atik autójavítótól és a Guvill Kft.-tói, előbbi az autó motorrészét szerelte, utóbbi szervizeit, gumizott és futó­művet állított. Azt, hogy egyáltalán volt min gurul­nom, a Royal Albatros gumi­nagykereskedésnek köszön­hettem, az egész évi gumi­szükségletemet biztosították. Ha kell épít, szerel, vezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom