Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-24 / 19. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JANUÁR 24.. HÉTFŐ A magyar kultúra napja Ünnepségek a megyében (Folytatás az I. oldalról.) A történelmi személyiségeket, mindennapi embereket, életképeket és állatokat ábrázoló művész mívesen kidolgozott szobrai, kisplasztikái és érmei a klasszikus hagyományok folytatását, értékeinek értő alkalmazását mutatják —, mondta Pogány Ö. Gábor művészettörténész megnyitójában. Alkotásait a tömörítés, a művészi szerkesztés, az egyértelmű megfogalmazás, az ellenpontok biztonságos alkalmazása — vagyis a magas művészi felkészültség és technikai tudás jellemzi. Ezért tartjuk Domonkos Bélát legnagyobbja- ink között számon — összegezte véleményét. Domonkos Béla szobrai tiszták. A magyar élet, a magyar emberek nagysága által vezéreltek, abból erőt merí- tők. E tiszta stílusnak kell példaként előttünk állnia az elkövetkező viharos hónapokban — intette a nagyszámú érdeklődőt Rubovszky András, az MDF pártigazgatója. A reformkor nagyjait is megformázó művész szobrainak nyugalmával szemben Kölcsey írásait az ország sorsáért aggódó, a jövőért felelősséget érző költő zaklatot gondolatait fejezik ki, máig érvényes üzeneteket hordozva — hangzott el Horváth Béla köszöntőjében. Szellemiségének sarokpillérei a hagyomány és a különbözőség újragondolása voltak. A hagyományokból a vállalható értékeket, az etnikai és vallási különbözőségekből a megtermékenyítő másságot vallotta követendő példáknak. Mert közös sorsunk olyan, amilyenné együtt formáljuk — üzente Kölcsey, akiről mint szónoktól is példát vehetünk mai „stílustalanságtól” megrontott közéletünkben. Szavait szépen példázták a Székely versmondókör tagjainak szavalatai, Donkóné Simon Judit betanításában. A jövőért érzett aggódás sugárzik e gyönyörű versekből, amikor a dicső múlt példáját idézve szól a megromlott jelenhez. Közös vágyunkat hallhattuk vissza Juhász Gyula Himnusz című versében: „Szent táltosunk, / Teljék be látomásod!” — hangzott a veretes sor. Rímelve Reményik Sándor Kegyelem című, a műsor megnyitásaként felhangzó költeményére. E versek keltette hangulatban még hátborzongatóbb volt két mai „utód”: Konrád György és Eörsi István ZDF- beli szereplésének felidézését hallani Balaskó Jenő költőtől. Gúnytól és iróniától átfűtött, szellemes esszéiben elemezte az országot pártérdekekből lejárató megnyilvánulásaik mélységesen hazug és kártékony voltát, alkotói tevé- kenységükat az általa bevezetett „negatív irodalom” kategóriájába sodorva. Király Edit, a Vasárnapi Újság főszerkesztője műsoruk „igazi” korszakára, az 1987-től a másfél év előtti szétzilálásig tartó időszakra emlékezve kiemelte: a „civil történelem” kapott náluk először nyilvánosságot. A magyar kultúra napjához illően egy korábbi műsorukból idézte Németh G. Béla irodalom- történész gondolatait Klébes- berg Kúnóról, a húszas-harmincas évek kultuszminiszteréről. E nagy kultúraszervező nevéhez fűződik többek között a hazai népiskolai hálózat, a tudományosság feltételeinek megteremtése, az egyetemi reformok keresztülvitele — halottuk. A Klébesberg munkásságáról elhangzottak szépen példázták, hogy törekvései a nemzeti hagyományokhoz kapcsolódóan menynyire nem öncélúan a kultúrára vonatkoztak egyedül, amit maga is megfogalmazott hitvallásában: „Engem nem a művelődés, hanem a haza sorsa érdekel. ” (veszelszky) Országzászló Szatmárcsekén Országzászlót avatott szombaton a magyar kultúra napján Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter Szatmárcsekén. Az országzászló a helyi református temető főbejáratánál kialakított dísztéren Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének síremlékével szemben áll. Az avatóünnepségen Mádl Ferenc hangsúlyozta: az országzászló ezentúl jelzi: Szatmárcsekén van egyike szent helyeinknek. A Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei község szent hely, mert Kölcsey Ferenc ott írta a magyar Himnusz, a magyar kultúra, a magyar történelmi nemzettudat kimagasló alkotását. A miniszter a reformkor nagy költőjének és politikusának munkásságát méltatva kiemelte: Kölcsey a szabadság és a tulajdon eszméjének, a nemzeti liberalizmusnak volt elkötelezett híve. Különösen hazaszeretetével, jellemének magasztosságával hatott az akkoriakra. Mádl Ferenc a magyar kultúra napján a kormány nevében is megköszönte a kultúra minden szereplőjének tevékenységét, elkötelezettségét, tehetségét és áldozatvállalását. A szatmárcsekei ország- zászló-avató ünnepség a Dísz tér kapuján elhelyezett emlékharang megszentelésével és a Himnusz eléneklésével fejeződött be. A Himnusz születésnapja „A haza minden előtt” — fogadott Kölcsey Ferenc mondata a bejárattal szembeni falon a szigetszentmiklósi Városi Könyvtár előadótermében, ahol ünnepséget a város képviselőtestülete rendezte. Szereplők a Battyány Káz- mér Gimnázium és Közgazda- sági Szakközépiskola tanulói voltak. Az 1849-es kormány- biztosunkról, majd külügyminiszterünkről elnevezett iskola kórusa ez alkalommal, mint a külföldet járó sok szép kórusmű megszólaltató- ja, mindvégig a színpadon foglalt helyet, mintegy erősítve, mintegy támogatásáról biztosítva azt, aki éppen egyedül adott elő. Varga Lívia — aki Pest megye és a lévai járás közötti kapcsolat következtében a Felvidékről került az iskola diákjai sorába — Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa című versét mondta el. Bennünk, akik talán nem is tudtuk, de mindenesetre nem sokat gondoltunk rá, hogy Veres Péter verseket is írt, különös visszhangot keltettek a most először hallott sorok: „Ne engedd el ezt a földet, magyarom, Ha nem lehetsz már benne szálfa, Legyél hát cseréje, Vagy legyél csak gyom...” Hitünket érezhettük igazolva: nem lehet, hogy a magyar kultúra iránti érdeklődés csökkenjen. Nem lehet, hogy ápolását ne tartsuk fontosnak. Hiszen meg akarunk maradni, és a megtartónk: kultúránk. Ünnepi köszöntőt dr. Koós Ferenc helyi képviselő, a Batthyány Kázmér GimnáziDr. Koós Ferenc a szigetszentmiklósi ünnepségen beszélt a kultúra napja jelentőségéről Hancsovszki János felvétele um és Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója mondott. Felhívta rá a figyelmet: a magyar kultúra napja politikamentes ünnep. Pártoktól nem kisajátítható — minden magyaré. Azon a napon ünnepeljük, amikor Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt, egy nép történelmének, sikereinek és kudarcainak összegzését, melyben minden magyarra kéri Isten áldását. A reformkorban született ez a költemény, mikor sokan megmozdultak, hogy tegyenek a nemzet érdekében, tegyenek azért, hogy felzárkózhasson a szerencsésebb nemzetekhez. A kiindulás a magyar nyelv ügye, őrzése, fejlesztése volt. Nemzeti divattá vált magyarnak lenni. Soha annyi emberneveléssel foglalkozó mű nem született, mint abban az időben. Lett Vörös- martynk, lett Petőfink. A forrongás, a fejlődés azonban nem csupán a lángelméknek köszönhető. Maga Petőfi írta: „ Tiszteljétek a közkatonákat... ” Nem véletlenül idézte a reformkort, mondta dr. Koós Ferenc. A múltba kell tekintenünk, hogy a már lerakott alapokra helyezzük a jövő kultúráját. Mint a reformkorban, most is mindnyájunknak tenni kell a nemzetért — kinek- kinek a maga helyén. Csak így várhatjuk, hogy Kölcsey, Vörösmarty ránk áldást kérő, váró fohásza meghallgatásra leljen. (nádudvari) Megmaradtak magyarnak Igaza van Murai Sándornak, a magyar haza mi vagyunk, s így a magyar kultúra is — mondta szombaton a ceglédi Kossuth Művelődési Központ színháztermében Mácz István polgármester. Majd így folytatta: A magyar műveltség bennünk él, működik, gazdagszik, álmodja szebb és jobb jövőjét. Isten ments, hogy miattunk elsorvadjon, megsemmisüljön. Testben élni nem elég. Lélekben is élni kell idézte Csoóri Sándort. Márpedig lélekben csak az tud élni, akinek kultúrája van. Ünneplem e napon a kicsinyeket, akik szeretik, tisztelik hazájukat; a szülőket, akik magyarrá nevelik gyermeküket; a pedagógust, aki az igaz magyart próbálja felnevelni. Most pár órát együtt töltünk a Székelyudvarhelyről érkezett vendégeinkkel — folytatta. -— Hányszor hallani: a tizenötmillió magyar együvé tartozik. Ők őrzik azt, hogy magyarokra az el- szakítottság nem hathat bénítóan. A magyar kultúra napján együtt örüljünk és ünnepeljünk velük — zárta szavait Mácz István. Székelyudvarhely polgár- mestere dr. Ferenczy Ferenc azzal folytatta ceglédi kollégája gondolatait, hogy ugyan több évtizede elszakadt a hazától, de mégis megmaradtak magyarnak. Az előző rezsim évtizedeiben keveset volt szabad tudni az anyarországiak- nak Erdélyről, és fordítva. Ezért a polgármester bemutatta a várost ahonnan jöttek. A jelenlévők előtt kirajzolódott, hogy Székelyudvarhely hatszázötven éves település. Negyvenezer lakosa van. Először az 1333. évi pápai ti- zedjegyzék említette. Mezővárosi rangját 1485-ben kapta. Ettől kezdve dinamikusan fejlődött és a környék kézműipari, kereskedelmi és művelődési központjává vált. Kilencvennyolc százalékban magyarlakta vidék. Híres iskoláiban tizenegyezer diák tanul. Művészeti rendezvényei országszelte ismertek. Az 1989-es fordulat után megkezdődött a cégek privatizációja. A jogállamiság kezdeti jeleit sejteti, hogy a kintiek eljöhetnek ide, s az anyaországbeliek is felkereshetik őket. így szövődhetett Cegléd és Székelyudvarhely testvéri kapcsolata. S az együttműködés az elkövetkező években egyre sokrétűbb lesz. A polgármesterek köszöntője után Hargita megye íróival költőivel — Oláh Istvánnal, Lőrincz Györggyel, Lő- rincz Józseffel és Komo- róczy Györggyel — Velkey Imre nyugalmazott gimnázium tanár folytatott érdekes beszélgetést. Majd a székelyudvarhelyi Venyige együttes mutatta be nagy sikerrel látványos népzenei műsorát. Végezetül a ceglédi galériában Elekes Gyula festőművész izgalmas kiállítását dr. Réti Miklós országgyűlési képviselő és Gyegyádesz László, a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Műhely művészeti titkára nyitotta meg. F. F. A solymári férfikar is a kórushangversenyen A magyar kultúra napján, január 22-én a Nemzeti Filharmónia hangversenyt rendezett a Budapest Kongresszusi Központban. A Magyar Állami Hangversenyzenekar Liszt A-dúr zongoraversenyét, Kodály Felszálott a páva című magyar népdalra írt darabját és Bartók Concertóját adta elő. Vezényelt és zongorán közreműködött Vásáry Tamás. A Veszprémi Táncszínház és a Honvéd Együttes pénteken lépett fel a Magyar Honvédség Művelődési Házában. A Salome című egyfelvoná- sos koreográfusa Lőrinc Katalin volt. A szereplők ismert táncművészek: Ladányi Andrea, Pnepeliczay Annamária és Szakály György. Az est második részében Rossa László és Novák Ferenc darabját, a József és testvéreit láthatták az érdeklődők. (A főbb szerepeket Gantner István és Halmai Zoltán táncolta.) A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége és a Magyar Zenei Kamara tegnap délelőtt ünnepi kórushangversenyt rendezett a Néprajzi Múzeumban. A műsorban fellépett a Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola leánykara, a solymári férfikar, a Bárdos Lajos Általános Iskola gyermekkara, a balassagyarmati dalegylet és a Vándor Kórus. Az együttesek — többek között — Bartók Béla, Kodály Zoltán és Bárdos Lajos műveit szólaltatták meg. Gyászmise Cziffra Györgyért Engesztelő gyászmisét tartottak Cziffra György, a 72 éves korában egy hete elhunyt világhírű francia zongoraművész emlékére szombaton délután 16 órakor a budapesti Szent István Bazilikában. A hívőknek, a művész tisztelőinek Szabó Géza kanonok celebrálta a gyászmisét. A kanonok a misét követően felolvasta Suleilka Cziffra György- né köszönetét mindazoknak, akik részvétüket nyilvánították és azt az üzenetet, melyet a művész hagyott hátra. „Egyetlen út van mindnyáj unak: maradni, élni és harcolni szívből áradó szeretettel azokért, akik elmentek és azokért, akik itt maradtak, hogy megtaláljuk az irányt az igazság fényében.” A szertartást követően Koloss István orgonaművész Liszt Ferenc Funerailles című gyászzenéjét adta elő.
