Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-12 / 9. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. JANUAR 12.. SZERDA A faluvá válás kordokumentuma: tűzoltószerkocsi 1951-ból A szerző felvételei Szűkebb hazánk kincse Múlt és jelen Csévharaszton Csendre és nyugalomra vágynak A ’60-as évek elején régi pénzérmékre bukkantak a nyáregyházi térségben. Ezek többségét IV. Béla verette, ám volt köztük Frisachból származó dénár is. Ennyi pénz — összesen 1780 darab érme — az akkori időkben igen tekintélyes vagyonnak számított, minden bizonnyal nem egy személy, hanem egy' közösség rejtette el a környéken fosztogató tatárok elől. Ismerve az őslakosság tevékenységét — főleg ridegállattartással foglalkoztak —, a leletekből következtetni lehet a Nyáregyháza, Csév és Pótharaszt közti térség gazdasági viszonyaira, sőt még arra is, hogy a megtermelt javak egy részét külhonban értékesítették. A frisachi dénárokat ugyanis Karinthiában, vagyis Ausztriában verték, s ezzel űzettek a mai Csévharaszt helyén húzódó turjános legelőkön kövérre hizlalt ökrökért és félvadsertés-falkákért. A későbbi korok már kevésbé kedveztek a vidéknek, mely hol királyi birtok volt, hol a co- mesé. máskor meg az egyházé. Az egymást váltogató tulajAmi hosszú évszázadokig nem változott, az a táj ősi, természetes állapota volt, s ebben a vízbőség játszott — nem mindig előnyös — szereMocsáry Balázs polgármester: A fejekben most kezdenek a dolgok rendbe jönni. Az utcáinkra is ráférne ez donosok kemény kézzel — esetenként kegyetlenkedve — igyekeztek minél többet kisajtolni a népből. Haraszthy Ferenc Szörényi bánról feljegyezte a krónika, egyik jobbágyát halálra verette, majd máglyán megégettette a többiek „okulápet. A rombolás a török hódoltság idején megkezdett esztelen erdőirtással indult, majd folytatódott a 19. századi le- csapolásokkal. A két beavatkozás következményeként a dús füvű legelőket és gazdagon termő szántóföldeket a futóhomok váltotta fel, mely nem kedvezett sem a földművelésnek, sem az állattenyésztésnek. * Csévharaszt 1950-ig Nyáregyháza külterülete volt, tanyavilág. A mai nevét 1951-ben kapta, később, hosszú évtizedekig vasadi közigazgatás alá tartozott. A messzi és közelmúlt történései erősen rányomták bélyegüket a lakosság ösz- szetételére, melyet Mocsáry Balázs polgármester röviden így jellemez: heterogén. A felmenők uradalmi agrárproletárok voltak, a földnélküliség folytán nem igazán kötődtek a földhöz. 1945 után a földreform áldásait csak rövid ideig élvezték, többségük nem vállalta a téeszt, inkább az iparban kerestek megélhetést. Ingáztak vagy elköltöztek a faluból. Negyvenéves fennállása alatt Csévharaszt csak területileg teijeszkedett, s infrastruktúrája alig épült ki. Az 1990-ben megválasztott önkormányzat gyakorlatilag a zéróról kellett elinduljon, miután levált Vasadtól. — Hogy ez mit jelent, valójában még én sem tudtam — ismeri el a polgármester. — Azt hittem, „fel kézzel”, társadalmi munkában elvégzem a rám háruló feladatokat. Aztán rá kellett ébredjek, hogy egy kis településnek éppúgy megvannak a maga mindennapi gondjai, mint egy tízezer lélekszámú nagyközségnek. 1993-ban, a testület felkérésére, elvállaltam főállásban a falu irányítását. Azzal a kikötéssel, hogy heti nyolc órát továbbra is tanítok Én elsősorban pedagógusnak tartom magamat, imádok oktatni. Abból sem csinálok titkot, hogy nem feltétlen a közéletből kívánok nyugdíjba vonulni. Ezért sem akartam végleg elszakadni a katedrától, a matematikától. A heti nyolc óra amolyan felüdülés a mindennapok küzdelmében. Az önkormányzatnak évi 35-36 millió forintból kell kigazdálkodnia az 1600 lakosú község intézményeinek fenntartását, segíteni a rászorulókat, s valamit „lecsípni” beruházásra. — Induljunk ki abból, hogy az inaktív lakosság száma 623, ebből 160 iskolás, 60 óvodás. Tizenegy személy rendszeres szociális segélyt élvez, jövedelempótló támogatásra 24-en szorulnak, és százon felül van a munkanélküliek száma. Ez magában jelentős tehertétel. Az intézményeket sem elég csak működtetni. Tavaly komoly összeget költöttünk az óvoda központi fűtésére, az iskola tetőszerkezetére, a napközi otthon vizesblokkjára, plusz leaszfaltoztunk több mint egy kilométernyi útszakaszt. Mellesleg nem volt községháza. A mostanit Az iskola a közelmúltban kapott új tetőszerkezetet ló, s innen indul a víz a hálózatba. A beruházás 36 millió forintba került, felét az állam fizette. Összesen 550 porta igényelte a bekötést, ebből 423-an már rákapcsolódtak a gerincre. A vízdíj 33 forint plusz áfa, ami közepes árnak felel meg. Ezen áz idén sem kívánunk változtatni. — 1993-ban beindult a gázprogram is. Erre szintén volt igény a községben? — De mennyire! Eddig háNem supermarket, de évtizedekig még ez sem volt a községben egy istállóból alakítottuk ki, s akármilyen szerény is, pénzbe került ez is. Talán szándékosan, a felsorolások végére maradtak a .korszakalkotó” megvalósítások. Mert itt, a vízszegény homoktengerben nagy szó az, hogy 1993 óta saját vízműve van a településnek. — Két kutat fúrattunk, melyek 1300 liter vízhozamot garantálnak percenként. Ehhez épült a két konténeres víztároromszáz család jelezte az igényét. Az előzetes számítások szerint 50 ezer forint körüli lesz a lakossági hozzájárulás, amiből 15 százalékot az önkormányzat visszatérít. Legkésőbb ez év végére lesz gáz a faluban! — Recesszió van, de végtére is, az élet nem áll meg, a mindennapi szükséglet mellett a vízre, gázra is telik az embereknek Mi a fő jövedelmi for— A kárpótlás során 300 hektár föld gazdára talált, ezen megindult a termelés. Jelentősen fellendült a vállalkozás is. Csupán az elmúlt évben 30 vállalkozási formát jegyeztek be. Csévharasztnak nem volt tüzép- és gázcseretelepe, húsboltja, cukrászdája, hogy csak néhányat említsek. Ma úgyszólván mindent meg lehet kapni itt helyben. Felfutott egy sajátos, új iparág, a koszorúkészítés. Reneszánszát éli az állattenyésztés. A sertést, tehenet egyelőre csak önellátásra tartják, viszont a csirkét már nagyban, eladásra. — Milyen a szórakozás és a kultúra utáni igény? Mit nyújt a falu ilyen szempontból? — A klubkönyvtáron kívül semmit! Viszont elmondhatom, aligha van a környéken település, ahonnan annyian járnak be Pestre színházba, koncertre, múzeumba, mint innen. A mi gyerekeink évente tíz alkalommal mennek színházba, vagyis tanévben minden hónapban. * Akik ismerik, a béke szigetének tekintik ezt a kis községet. A nyugalom mellé a szép környezet is hozzájárul, a messzi földön híres ősborókás, mely a faluszéli házakig húzódik. — Egyre többen költöznek ki hozzánk Pestről — mondja a polgármester. — Nem tönkrement, kétes egzisztenciák, hanem csendet és nyugalmat kereső szorgalmas polgárok. Tavaly húsz telket jelöltünk ki eladásra, tizennyolc rögtön gazdára talált. Matula Gy. Oszkár A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Máig sem igazolt feltevések szerint a csévharaszti templomrom egy, a husziták által 1400 táján emelt templom maradványa. A szájhagyomány alapját az a tény szolgálta, ho'gy Mátyás király megkegyelmezett az elűzött huszitáknak, visz- szahívta őket az országba és Cegléd környékét jelölte ki számukra új lakóhelyül. Ekkortájt épülhetett a templom is, melyben először végeztek áldozást kelyhes módra az Alföldön. Az egykori templom nyugati falmaradványa Csévharaszt határában, az úgynevezett Pusztatemplom dűlőút mellett áll. Öt méter magas, közbül szabálytalan, a sarkokon megdolgozott kövekből épült, amiket egy meg nem erősített szakértői vélemény a pesti Kőbányáról származtat. A falmaradvány tengelyében, felül, egy szabálytalan kerek, kőkeretes ablak körvonala látszik téglaszegéllyel. Alatta nincs bejárat. A hajó felőli oldalon még ma is fellelni a csatlakozó oldalfalak maradványait. A templomot minden valószínűség szerint a törökök rombolták le a hódoltság idején. (gyé)
