Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-08 / 6. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. JANUAR 8.. SZOMBAT 15 Mondvacsinált ellentétek, rendszertelen támogatás Új utánpótlásbázis Battán? Ha minden kifejezetten szerencsésen alakul, ritka nagy lehetőség kapujába érnek a százhalombattai kosarasok. A Battai KE férfi kosárlabda NB I B-csoportjában játszó együttese két vasat tart egyszerre a tűzben, egyrészt elméletileg még minden esélye adott rá, hogy a csoport legjobb négy gárdája közé jutva, az A-cső port elitosztályába kerülésért játszhasson, másrészt a Magyar Kupa végküzdelmeiben is érdekelt lehet. Ez utóbbihoz hétfőn, a battai sportcsarnokban 1630 órakor kezdődő összecsapáson, le kellene győznie a Videotont. — Nem elképzelhetetlen, hogy nyerni tudunk a székesfehérváriak ellen, s így a legjobb 16 közé jutunk — mondta az esélyeket latolgatva a Battai KE szakosztályelnöke, Horváth Elemér. — Mivel a Videoton az A-csoportban játszik, így mi — alacsonyabb osztályú lévén — vagyunk a pályaválasztók, s ez az egyetlen meccs dönt a továbbjutás kérdéséről. Tapasztalatból tudom, milyen óriási a különbség az A-, illetve a B-cso- port között, a játékosok mentalitásában, felfogásában, és a játék ritmusában egyaránt. Még akkor is igaz ez, ha mi az alacsonyabb osztály élmezőnyébe tartozunk, a Videoton pedig a sereghajtók egyike az élvonalban. Döntő fontosságot kap a rutin, s ezzel a tényezővel mi hadilábon állunk, hiszen nálunk a húzóembernek számító játékosok is rendkívül fiatalok. Ezzel a megállapítással már rá is tértünk az elmúlt esztendő legalapvetőbb százhalombattai változásának ecsetelésére, nevezetesen, hogy sokaknak nem tetsző módon, teljesen kicserélődött az együttes játékosgamitú- rája. Az NB I/B tabellájának 6. helyén álló gárda, úgy tetszik, hiába ért el megnyugtató, eredményeket az őszi idény folyamán, mégsincs béke és nyugalom a „palánkok alatt”. — A még Dunai Kőolaj néven futó együttesben 30 év fölött volt az átlagéletkor, s 20 utánpótláskorú játékossal foglalkoztak rendszeres keretek között. Jelenleg ugyan csak 10 igazolt kosaras dolgozik a felnőtt csapattal, de többségük rendkívül fiatal, tehetséges, míg utánpótlás szinten közel 130 gyerekkel foglalkozunk — fejtegette a változások mikéntjét Horváth Elemér, aki korábban a MAFC és a Bp. Honvéd színeiben többször nyert országos bajnoki címet, így igazán tisztában van vele, milyen szintű munka és feltételrendszer szükségeltetik az eredményes szerepléshez. — Ezeket az utánpótlás együtteseket persze versenyeztetni kellene, de a szerelés, az utaztatás mind rengeteg pénzbe kerül. S a mindösz- sze tíz felnőtt csapattag is olyan hihetetlenül szűk keretet jelent, hogy esetleges sérülés vagy formahanyatlás miatt nincs módja a vezető edzőnek különösebben variálni. Versenyeztetni, több játékost igazolni csak megfelelő anyagi háttérrel lehetne, de a mi pénzügyi támogatásunk meglehetősen rendszertelen. Tavaly 2,7 millió forintot kaptunk a város ön- kormányzatától, de ebből az ösz- szegből nem tudtunk volna végigjátszani az idényt, ha nem szponzorál minket a MÓL Rt. is. Ennek ellenére előfordult, hogy két-három hónapot is késett a, játékosok fizetése, s az egyik legjobb kosarasunknak, Dévai Ferencnek éppen azért kellett befejeznie pályafutását, mert itt nem kapott hosszabb ideje fizetést, viszont építkezett, s megfelelő állásajánlathoz jutva, inkább kénytelen-kelletlen, de lemondott a kosárlabdázásról. Pedig azt se mondhatom, hogy az értelmetlenül nagy létszámú vezetőség, vagy az esztelen igazolás „szippantja” el a pénzt — folytatta Horváth Elemér. — Mindössze én, mint ügyvezető elnök, szakosztályvezető és szertáros egyben, valamint az utánpótláscsapatok munkáját összefogó Klein Péter vagyunk főállásban, a mini gyerekekkel és a serdülőkkel foglalkozó edzők, valamint a félnőtt együttest vezető Tatár István csak másodállásban tevékenykedik a Battai KE-nél. Miután Kaszás Ferenc megkapta a magyar állampolgárságot, immár csak két idegenlégiósunk van, a 202 centiméteres szerb „szükségcenter”, Alexander Stevanov és a 194 centiméter magas cma-gorai irányító, Nenad Jara- maz személyében. Bár posztra szerettünk volna igazolni, be kellett érnünk szükségmegoldásokkal, mert, akit leszerződtetés céljából kinéztünk, nem tudtuk volna megfizetni. De akár a Honvédtől hozott fiatalok, akár a külföldiek közül, legtöbben Százhalombattán laknak, úgyhogy igazán nem értjük azt a mesterkélt, mondvacsinált ellentétet, amelyet azért szítanak, mert mi, úgymond „nem vagyunk battaiak". Felhánytorgat- ták nekünk, hogy sok a „külső munkatárs”, a nem battai játékos és edző, de azt nem veszik észre a kritizálok, hogy a helyiek sokáig képtelenek voltak utánpótlásbázist létrehozni, nekünk, „külsősöknek” pedig ez rövid idő alatt sikerült. S amikor július közepén ezek a játékosok elkezdték az alapozást, azt mondtuk nekik: gyerekek, nem tudjuk, mikor lesz pénz... Ők mégis elfogadták azt, amit a város kínált, miért nem fogadja be őket akkor a város? Októberben kaptak először fizetést, mégis kifejezetten jól helytálltak. Mi értelme akkor az ellenségeskedésnek, ellendrukkolás- nak? Németh Andrea A németek áradoznak a magyar focistákról A magyar labdarúgás utánpótlása már az év elején két torna- győzelemmel bizonyította, hogy ezen a szinten még állja a versenyt — nemzetközi mércével mérve is. Az ifjúsági válogatott egyik „fele” Piski Élenjár szövetségi edző irányításával Izraelben szerzett első helyet, Ub- rankovics Mihály legénysége pedig a sindelfingeni Daimler- Benz Kupán bizonyult a legjobbnak ezen a héten. A Daimler-Benz Kupa három év alatt egyértelműen az ifjúsági csapatok legrangosabb teremvetélkedőjévé nőtte ki magát, s a magyar csapat (amely a májusi, Fehéroroszország elleni Európa- bajnoki selejtezőre készül, amennyiben veszi az akadályt, a spanyolországi nyolcas döntőbe jut) a tornán részt vevő szakemberek, köztük a legnevesebb német utánpótlásedzők egyöntetű véleménye szerint magasan kiemelkedett a mezőnyből. El- ményszámba menő megoldások, gólok és mindenekelőtt nagyszerű csapategység jellemezte az együttest Külön említést érdemel Lisztes Krisztián játéka. Hosszú, „ínséges” évek után a magyar labdarúgásnak ismét van egy klasszikus-ígéretű játékosa. Az utánpótlás több figyelmet és támogatást igényelne, s nagyobb elismerést érdemelnének a fiatalokkal szinte „névtelenül” foglalkozó szövetségi edzők — Piski Elemér, Ziegler János, Ubrankovics Mihály —, és társadalmi munkában tevékenykedő segítőik is, akik évről évre szép eredményeket mutatnak fel. A rejtély azonban továbbra is ez: mi történik ezekkel a tehetséges játékosokkal 18 éves koruk után...? Az idei Daimler-Benz Kupa mindenképpen rekordnak számít, hiszen 102 000 márka gyűlt össze a szarajevói gyerekek számára létesített S. O. S. falu javára. A rendezők jelezték, jövőre is szívesen látják a magyarokat, akik a legtöbb találattal (az összeget gólonként 100 márkával emelték), 17-5-ös gólkülönbséggel járultak hozzá a bevétel növeléséhez. Ismét a csehek nyertek Az ausztráliai Perthben a vegyes teniszcsapatok nem hivatalos világbajnokságán, az 510 ezer dolláros Hopman Kupán, Csehország és a címvédő Németország vívta a döntőt. A tavalyi győztes német duó, Steffi Graf és Michael Stich távollétében, a Jana Novotna, Petr Korda nevével fémjelzett csehek számítottak esélyesebbnek, az Anke Huber, Bernd Karbacher kettős ellenében. Az egyesek ennek megfelelően papírforma-eredményt hoztak. A németek ugyan Huber révén kissé ráijesztettek ellenfelükre, de Novotna fokozatosan átvette az irányítást, így megérdemelte a sikert (1-6, 6-4, 6-3). Korda egyértelmű győzelme (6-3, 6-4) pedig azt jelentette, hogy Csehország Helena Suko- va és Miloslav Mecir 1989-es diadala után ismét Hopman Kupát nyert. Kajakosok kézlenyomata A hagyományokat folytatva pénteken újabb öt magyar élsportoló kézlenyomatávai gyarapodott a budapesti Kentucky Fried Chicken étteremben lévő Magyar Sportcsillagok Fala. A fogadással egybekötött ünnepségen az olimpiai bajnok női kajaknégyes tagjai, Czigánv Kinga, Dónusz Éva, Mészáros Erika és Kőbán Rita, valamint a magyar kajaksport egyetlen kétszeres olimpiai bajnoka, Gyulay Zsolt örökítette meg kézlenyomatát az utókornak. A meghívott vendégek között ott volt a legidősebb magyar olimpiai bajnoknő, a 78 éves Csák Ibolya, aki az 1936-os berlini olimpia női magasugróbajnokaként egy szép emlék plakettet vehetett át. Labdás „kiképzés” Kispesten A Vác a legnagyobb rivális Nem panaszkodhatnak a Kispest-Honvéd FC labdarúgói, kapják a fizikai terhelést „csőstül” ezekben a napokban. — Ezen nincs mit csodálkozni — mondta Kiss László, a magyar futballbajnoki címet őrző piros-feketék együttesének pályaedzője. — Martti Kuusela vezetőedző társaságában jelentős iramot diktálunk. Szerencsére mindenki egészséges. Azon vagyunk, hogy megőrizzük elsőségünket: arra törekszünk, hogy a bajnoki cím ismét hozzánk kerüljön. Hétfő óta folyik a „kiképzés", olyan gyorsasági, állóképességi alapedzést tartunk, amely szerintünk magyar pályán újdonság. A hosszú távú futások hiányoznak, minden gyakorlatot labdával végeztetünk. — Melyik csapát lesz a legnagyobb rivális a tavaszi bajnoki folytatásban? — Mindenképpen a Vác FC-Samsung! Amennyiben a 16. forduló, tehát a tavasz első erőpróbája jól sikerül Vácott, értem ezen, hogy elhozzuk a két bajnoki pontot a Duna partjáról, akkor bízom abban, hogy megvédjük elsőségünket. A váci ütközet lesz a döntő. — Változik-e a Honvéd stílusa tavasszal? — Mindenképpen hatékonyabb támadójátékra lesz szükség, több gólra. Ez persze általánosságnak tűnik, de pontosan fedi azt, amit tervezünk a bajnoki „második félidőre” Kuusela kollégával. Jövő hétfőtől a tatai edzőtáborba utazunk, öt napon keresztül napi három foglalkozással gyűjtjük az erőt. Huszonegyedikén utazunk Izmirbe, ahol a német Hamburger SV, továbbá két török klub, a Galatasaray és a Besiktas társaságában négyes tornán mérjük le, hol tartunk. Február első napjaiban chilei utazás lehetséges, ha valóban megyünk Dél-Amerikába, akkor 17 napot töltünk el ott. Jó időben, megfelelő körülmények között élesíthetjük formánkat — tájékoztatott a 44 éves pályaedző. Legyintés helyett taps A Szabó Tibor (balról), .Káló Sándor edzőpáros Szerencsére a szerdai, a Komlón lejátszott Magyarország—Szlovénia férfi kézilabda Európa-bajnoki csoportselejtező közvetítését az MTV műsorára tűzte, így a sportág hatalmas szurkolótábora — no nem egyenesben, csak felvételről! — láthatta, miként hagyták állva a korábbi világbajnok Jugoszlávia egyik utódállamának jó képességű játékosokból álló nemzeti együttesét a mieink. Ország-világ a tanú arra, milyen oktatást adott a Káló Sándor—Szabó Tibor edzőpáros által dirigált legénység délnyugati szomszédainknak. Ami a győzelem tényénél is sokkal fontosabb, az az, hogy ezzel a nyeréssel fiaink bejutottak a nyáron Portugáliában esedékes Európa-bajnoki döntőbe, ahonnan az út az 1995-ös, izlandi világbajnokságra vezet. Mi ezen az örömködnivaló, kérdezhetné bárki. Elvégre ez a meccs „csak” egy EB-selejtező volt. Az állítás igaz, a történések jelentősége azonban ettől még ugyancsak nagy. Konkrétan annyi, hogy a magyar férfi és női kézilabdázás az utóbbi egy-két évtizedben mindig is a világszínvonalat képviselte. A nők hétévi vargabetűs kitérők után éppen 1993-ban kerültek vissza a legszűkebb élvonalba (7. hely a norvégiai világbajnokságon), a férfiak viszont az ugyancsak 1993-as VB-n csak all. helyet szerezték meg, s ezzel az 1986-ban még világbajnoki ezüstérmes, 1990-ben VB 6. helyezett magyar válogatott helye alapjaiban ingott meg az élmezőnyben. A mostani győzelem viszont azt mutatja, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott játékereje nem csökkent, s az is valószínűsíthető — amit nagyon sokan tudtak korábban is —, hogy a tavalyi, svédországi „leégés” okai mögött személyes gáncsoskodásokat, illetve több játékos válogatottságról volt, furcsa lemondását kell keresni... Persze ez már a múlt, amelyről nem szabad ugyan kategorikusan megfeledkezni, de a legfontosabb most mégis az, hogy a magyar férfi kézilabdázás továbbra is legelöl csatázik. Annál is fontosabb ez, mert éppen a napokban írta a Magyar Nemzetben egyébként nagyra becsült kollégám, Zsolt Róbert, hogy a vízilabdázókon kívül a labdajátékokban mástól nem lehet különösebb dolgokat várni. Hát ami azt illeti, engem, személy szerint különösen az bosz- szantott, hogy a szerző a magyar kézilabdázást a honi kosárlabdázókkal és röplabdázókkal vette egy nevezőre. Erről csak annyit, hogy a magyar férfi kosárlabdázók a tizenkettes EB-döntő mezőnyétől is nagyon-nagyon messze vannak, a világbajnoki részvételről pedig még nem is álmodozhatnak. A röplabdázóknál pedig az elmúlt évtizedekben Bu- zek László és Grózer György kivételével a többiek csak európai másod-harmadvonalbeli játékosok voltak, csapatban pedig még kevesebbel kényszerültek beérni. Kétségtelen tény, a kézilabdázás kemény, férfias sport, amelyet sokan nem értékelnek megfelelően. Pedig jelenleg az európai kupákban elindult nyolc magyar férfi-, illetve női gárda közül hatan még a legjobb nyolc között is versenyben vannak, ami pedig egyedülálló bravúr. Ha ehhez hozzávesszük a férfi- és női válogatott sikereit, akkor azok remélhetőleg még az ingadozókat is meggyőzik. A kézilabdázókra legyintők ezután pedig tapsolni fognak. Kép és szöveg: Jocha Károly Hypobank: nevéhez méltón A ferencvárosi lányoké a Szuper Kupa A Vasas Fáy utcai sport- csarnokában a két külföldi meghívott és a két hazai résztvevő összecsapásával megkezdődött az Avanti Kupáért kiírt nemzetközi női kézilabdatorna. A mezőny erősségéről csak any- nyit: a háromszoros BEK- győztes, osztrák bajnok Hypobank Niederösterreich együttese mellett, az utolsó közös csehszlovák bajnokság nyertese, a szlovák Duslo Sala, valamint a hazai bajnoki címvédő Va- sas-Dreher és a kupagyőztes Spectrum-FTC versengett a kupa elnyeréséért. Az első játéknapon a Hypo- bank 34-15 (18-7) arányban „kiütötte” a szlovák riválist, míg a hazai két legjobb női kézilabdacsapat találkozóján, mely egyben a bajnok és a kupagyőztes Szuper Kupáért vívott ösz- szecsapása is volt: Vasas- Dreher—Spectrum-FTC 16-21 (9-10).
