Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-07 / 5. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JANUAR 7., PENTEK Családi gyász árnyékában Clinton brüsszeli programja Alig több, mint 48 órás, vasárnap kezdődő brüssze­li látogatása során gyakor­latilag „mindenkivel” talál­kozni fog Bili Clinton ame­rikai elnök: a vendéglátó Belgium vezetőitől az Eu­rópai Unió és a NATO leg­felsőbb vezetéséig — de­rült ki a belga fővárosban közzétett elnöki program­ból. Az elnöki gép a tervek szerint vasárnap a déli órákban száll majd le a brüsszeli repülőtéren, ahol II. Albert király, valamint a belga kormány vezetői fogadják Clintont és kísé­retét. A hétfő, valamint a ked­di nap első fele az elnöki látogatás tényleges célja, a mintegy másfél naposra tervezett NATO-csúcs je­gyében zajlik majd, ám — mint Brüsszelben jelezték — ennek során sem lehet kizárni további, kétoldalú találkozókat sem. Az amerikai elnök kedd délutáni elutazása előtt ta­lálkozik majd az Európai Unió Bizottságának veze­tőivel: Jacques Delors bi­zottsági elnökkel, és Sir Leon Brittan külgazdasá­gi, illetve Hans Van Den Broek külpolitikai kérdése­kért felelős bizottsági ta­gokkal. Az elnöki gép ezt köve­tően indul Prágába, a vi­segrádi országok vezetői­vel tervezett találkozó színhelyére. Az elnököt tegnap haj­nalban értesítették arról, hogy édesanyja, Virginia Kelly hetvenéves korában szerda éjszaka elhunyt. Még nem tudni, hogy a vá­ratlan szomorú esemény milyen kihatással lesz az elnök útiterveire. Azt már bejelentették, hogy Milwa- ukee-ban Bili Clinton he­lyett A1 Gore alelnök mondja el az európai úttal kapcsolatos külpolitikai beszédet, illetve találkozik az amerikai cseh, lengyel, magyar és szlovák közös­ségek képviselőivel. M» Már felosztotta a világot Zsirinovszkij követelései Vlagyimir Zsirinovszkij sze­rint Bili Clinton jobban ten­né, ha otthon maradna, és szaxofonján játszana, s kü­lönben is szégyelhetné ma­gát. amiért nem hajlandó ta­lálkozni az oroszországi vá­lasztásokon győztes párt ve­zetőjével, azaz vele. Az Orosz Liberális Demokrata Párt vezetője j Moszkva melletti Scsolkovóban tar­tott sajtóértekezletén be­szélt erről, azután, hogy vá­lasztókerületében átadták neki képviselői igazolvá­nyát. A La Republica című olasz lapban tegnap Zsiri­novszkij már felosztotta a világot. „Európáé lehet Af­rika, az Egyesült Államoké Dél-Amerika. Japánnak is hatalmas terület jut: Délke- let-Ázsia egésze és Ausztrá­lia. Irán, Törökország és Af­ganisztán a miénk” — jelen­tette ki terjedelmes interjú­jában. Elmondta, hogy Borisz Jelcintől azon miniszterek (Gajdar, Csubajsz, Sohin és Közi rév) menesztését kö­veteli, akik „csődbe vitték a gazdaságot és a külpoliti­kát”. Pártja számára a védel­mi, a belügyi, a biztonsági és a külügyi tárcát igényli. Elmondok egy anekdotát, emléke­zetem szerint úgy a hatvanas évek­ben hallottam, olvastam... Az iskolában a gyerekek dolgo­zatot írnak, Ki a legnagyobb élő magyar író? címmel. Természete­sen az elkészült munkák közül Mó­rickáé az, amelyik figyelmet érde­mel. Valahogy így hangzott: „Amikor az én apukám járt isko­lába, akkor Herczeg Ferenc volt a legnagyobb élő magyar író. Ké­sőbb, amikor anyukám is az iskolá­ba került, akkor a Zilahy Lajos volt a legnagyobb élő ma­gyar író. A nővérem, aki jóval idősebb nálam, azt mondja, az ő idejében az Aczél Tamás volt a legnagyobb élő ma­gyar író. Most: nincs legnagyobb élő magyar író...” Azért jutott eszembe ez a kedves kis történet — amely egyébként jellemző az elmúlt idők irodalmi (Pál)fordulatai- ra — mert manapság gyakorta lehet olvasni a mai „legna­gyobb élő magyar íróról”. Ilyet is, meg olyat is... Irodalmi munkásságát nem tisztem értékelni: nem va­gyok irodalomkritikus. írói kvalitásait eszembe nem jut megkérdőjelezni, hiszen a Nemzetközi Pen Club elnökévé is megválasztották. Igaz: ma már nem ő az elnök. Akkor pedig a hiba máshol van. Hogy hol? Nos: nem az írói, az emberi (maga)tartásban... Ha a magyar irodalorr'örténet szellemóriásait közelebb­ről vizsgáljuk, egyet bizton észre fogunk venni: amellett, Hálával fogadják a küldeményeket Segélyvárás Zentán Három évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna egyáltalán szóba hozni, hogy a déli határunktól mindössze ötven kilométer­re levő Zentán az emberek egyre nagyobb száma, szemmel látható szégyenér­zettel ugyan, de bejegyezte­ti nevét a mások adományá­ra igényt tartók listájára. Azóta azonban a helyzet — tudjuk — alapvetően megváltozott. — Folyamatos kapcsola­tot tartunk a magyar kor­mánnyal és az emberbaráti szervezetekkel, tehát tudo­másunk van arról, hogy az Ifjúsági Demokrata Fórum erőteljes gyűjtési akcióba kezdett, s az adományokat elsősorban a vajdasági ma­gyarok megsegítésére fog­ja irányítani — hallottuk Vasas Mihály tói, a Vox Humana zentai körzeti Békét a Balkánon! A Balkánon nem vallási hábo­rú folyik, az öldöklés nem az elkerülhetetlen végzet műve, és még nincs túl késő ahhoz, hogy véget vessenek neki. A Balkánon lehetséges a béke — állapította meg az a doku­mentum, amelyet kétnapos ta­nácskozás során a vatikáni külpolitika irányítói, a Szent­szék balkáni nunciusai és szakáitok dolgoztak ki II. Já­nos Pál pápa közvetlen irányí­tásával. A béke lehetséges, de a te­rületi alkudozással kicsikart, vagy ami még rosszabb, a tisz­tán etnikai felosztáson létrejö­vő béke nem lehet tartós — fi­gyelmeztet a tegnap nyilvá­nosságra hozott dokumentum, és hozzáteszi: a nacionaliz­mus kiélezésével és manipulá­lásával szerzett béke hamis bé­ke. Az igazságtalanság soha nem lehet a béke feltétele. szervezetének elnökétől. Mi igyekeztünk minden szempontból felkészülni a segély fogadására. Jó előre megfelelő befogadóképes­ségű raktárhelyiségekről gondoskodtunk, összeállí­tottuk a rászorulók névso­rát és a csomagokat házak­hoz szállító szolgálatot is megszerveztük. Elvünk ugyanis, hogy a nyomorgó embereknek ne kelljen hosz- szú sorokban tolonganiuk, hiszen mi is tapasztaljuk, hogy sokan igencsak kese­rű szájízzel, pontosabban nagy adag szégyenérzettel vallják be önmaguknak; mások könyöradományára szorulnak. Ezért nem sza­bad az embereket a sorban- állással is megalázni. Egyébként munkánk szoro­san összefonódik az egy­ház, a különböző felekeze­tek tevékenységével, s A Lengyelország és a Vati­kán közti konkordátum mi­előbbi parlamenti ratifikálá­sa mellett foglalt állást szer­dai ülésén a lengyel kor­mány és a katolikus püspöki kar közös bizottsága. A ta­nácskozáson meghallgatták Andrzej Olechowski külügy­miniszter beszámolóját a konkordátum nemzetközi jogi aspektusairól, de a ki­adott közlemény nem szól arról, hogy foglalkoztak-e a szerződésnek a lengyel tör­vényekhez való viszonyá­val. Az utóbbi hetekben ugyanis éppen ez kavart poli­tikai vihart. A kormány állítólag hat szakvéleményt is kapott, amelyek szerint a nemzetkö­zi szerződés 16 pontban üt­ezen a téren nem téma a nemzeti hovatartozás. A csomagokat a többségében magyarok lakta városok­ban, falvakban nemzeti ho­vatartozástól függetlenül fogjuk kiosztani, hiszen egyformán nyomorognak magyarok, szerbek, horvá- tok és mások. A szórvány­ban élő nemzettársaink fe­lett egyes körzeti szerveze­tek vállaltak védnökséget, mivel nem találtunk más, jobb megoldást. Nem tu­dunk örülni a ténynek, hogy egyre többen csak úgy juthatnak élelmiszer­hez, gyógyszerhez, ha az anyaország nemesszívű polgárai megkönyörülnek rajtunk, de ennek ellenére hálával fogadjuk a külde­ményeket — mondotta vé­gezetül Vasas Mihály. közik a hatályos lengyel tör­vényekkel. Jerzy Stroba ér­sek, poznani metropolita, a bizottság társelnöke a tanács­kozás után tartott sajtóérte­kezletén ezt úgy értékelte, mint nem létező problémát, mivel „a konkordátum ki­mondja, hogy a lengyel elő­írásokat kell hozzáigazítani a konkordátum előírásaihoz, és így van ez minden nem­zetközi szerződéssel”. Mi­után a nem katolikus egyhá­zak is bírálták a konkordá­tum rendelkezéseit, Stroba kifejtette, hogy a konkordá­tum kizárólag a katolikus egyház és az állam viszo­nyát szabályozza, és nem zárja ki, hogy más egyházak is ugyanilyen, vagy hasonló megállapodást érjenek el. A nagyvilág hírei ¥ A kínai kormány üd­vözli a COCOM-bizott- ság várható feloszlatá­sát. A külügyminisztéri­um szóvivője tegnap úgy vélekedett, hogy ez jót tesz a nemzetközi gazda­sági, kereskedelmi, mű­szaki és tudományos együttműködés fejlődésé­nek. Előadóként és szervező­ként vett részt Pungor Ernő professzor, tárca nél­küli miniszter az OMFB elnöke „Az analitikai ké­mia szerepe a nemzeti fej­lődésben” címmel Kairó­ban rendezett nemzetközi szimpóziumon. * Heves tüzérségi har­cok robbantak ki Szara­jevóban tegnap reggel. Bár karácsony előtt tűz­szünetet hirdettek a pol­gárháborús felek, a szerb tüzérség azóta is szinte folyamatosan lövi a boszniai fővárost. Újabb kubai polgárok menekültek el hazájukból: több mint negyvenen ha­lászhajón jutottak el a Kaj­mán-szigetekre, míg egy különgép pilótája, miután leszállt a Kajmán-szigetek fővárosában, Georgetown- ban, egyből politikai me­nedékjogot kért. Azonnali tűzszüneti tárgyalásokra szólította fel az indián őslakosság újév napja óta fegyveres harcban álló gerillahad­seregét, szerdán a mexi­kói kormány. A brit kormány rezze­néstelenül fogadta Litváni­ának a NATO-ba való je­lentkezését. Tegnap a kül­ügyminisztériumban elis­mételték: nincs terv a NATO korai bővítésére. B. M. Szabályozzák az állam és az egyház viszonyát Lengyel—vatikáni konkordátum VÉLEMÉNY Ki a legnagyobb élő magyar író? hogy író-, költőzsenik, a leghatározottabban és mindenek- felett magyarok voltak! És itt ne a születés szerinti hovatar­tozásra, hanem a szellemiségre, a hazához való kötődésre, az identitástudatra tessék asszociálni! Ezt érezhetjük nem­csak leírt szavaikban, műveikben, hanem tetteikben, életvi­telükben, emberi (maga)tartásukban egyaránt. Balassi, Cso­konai, Kölcsey, Petőfi. Jókai, Mikszáth, Ady, Babits, Mó­ricz, Kosztolányi, Karinthy, Szabó Dezső és Szabó Lőrinc, Németh László és Illyés Gyula és a maiak közül — hogy csak e kettőt említsem — Sütő András és Csoóri Sándor minden írásából, de nem csupán leírt szavaikból, műveik­ből, tetteikből, életvitelükből, emberi (magatartásukból szinte süt a hazaszeretet, a magyarságtudat, a magyarság­féltés, a nemzethez való tartozás igénye és tudata. Ezt nem érzem én Konrád Györgynél, sem írásaiban, sem közéleti tevékenységében, emberi (maga)tartásában... Mert mit gondoljak a halálos ágyán fekvő magyar minisz­terelnökhöz eljuttatott „irodalmi opusról”? írt volna ilyen levelet a Petrovics-Petőfi gróf Batthyány Lajosnak? Megír­ta volna e gyalázatot Mikszáth — a „tót atyafiak” barátja — gróf Andrássy Gyulának? Bizonyos: Karinthy sem süly- lyedt volna ennyire mélyre, ha él még, amikor gróf Teleki Pál a miniszterelnök... Ilyen ordenáré levélbombát magyar miniszterelnök még nem kapott. Pedig az említett miniszterelnökök ugyanazt a szellemiséget képviselték, ugyanazért közdöttek, mint az, aki — a közvélemény-kutatások szerint népszerűségi sereg­hajtóként — nemrég elhagyott bennünket... Igaz: ezek a miniszterelnökök nem egyedül harcoltak eszméikért. A fel­sorolt írók, költők is velük voltak... Mondják: a kortársi ítélet megbízhatatlan, mert közel-lá- tásban szenved. Lehet. Majd az utánunk jövő nemzedékek — közönségesen az utókor — ítélni fognak... Ahhoz azon­ban már most sem kell váteszi képesség, nem kell a jövőbe­látás „tudománya”, hogy az utókor ítélete — csakúgy, mi­ként a mi megítélésünk elődeinkről — milyen igényekre, tételekre épül... Petőfit nemcsak a Nemzeti dal megírásáért, Vörös- martyt a Szózat megalkotásáért, Kölcseyt sem csak a Him­nuszért, vagy Aranyt a Toldiért, — folytathatnám a sort — tiszteljük, soroljuk nemzéli óriásaink közé, őket ezeken kí­vül közéleti szereplésük, tetteik, emberi tartásuk és maga­tartásuk is minősíti. Hogy ki a mai legnagyobb élő magyar író? Nem tu­dom... Az utókor dönti majd el... Egy azonban számomra már ma is napnál világosabb: egykor Sütő András és Csoó­ri Sándor a magyar középiskolákban érettségi tétel lesz... (Horváth László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom