Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29 / 24. szám

i----------------------------------------------------------------------m 1 4 PEST MEGYEI HÍRLAP HETI ÖTPERCES 1994. JANUÁR 29., SZOMBAT p 1 Márai 1947-es Naplóját olvasom, pontosabban azt, Ami a Naplóból ki­maradt. Azért csak most, mert „kis késés­sel” most jelent meg a nemrég el­hunyt Vörösváry torontói kiadásá­ban. Azelőtt, mármint 1947 előtt, Márainak minden évben megjelent legalább egy könyve, többnyire re­génye, amit szomjasan vártunk. Nem szeretem a „rajongó” kifeje­zést az írókkal kapcsolatban. Nem voltam rajongója Márainak, de min­den sorát olvastam, s a legtöbbet szerettem, modorossága da­cára. Sokan voltunk így vele. Ez csak azért említésre méltó, mert soha a nagy íróknak olyan bőségében nem éltünk, mint a harmincas évektől a nagy háború végéig. Csak az M betűvel ott volt Márai, Móricz, Móra, Molnár, a németek két Mannja, az angol Maugham, a francia Mauriac, Maurois... — a teljes ábécével ki lehetne tölteni három oldalt. Magánemberként kevesen szerették, akárcsak Thomas Mannt. Gőgös volt, gunyoros, fanyar, sőt epés. De ennek sem­mi köze a műhöz, amit alkotott, és a világnézetéhez, amely szi­lárd, volt: magyar, keresztény, polgári, és bár megvetette az embereket, mégis szociális. Személyesen nem ismertem. Soha egyetlen írót nem keres­tem föl, szeméremből és talán kisebbrendűségi érzésből. Ké­sőbb összehozott a sors=egyikkel-másikkal, de mire én is író lettem, Márai már elhagyta az országot. 1947-ben történetesen találkozhattunk volna: ismét Budán éltünk mindketten, nem is messzire egymástól. Mégis fényévnyi távolságban, ez inost derül ki. Ugyanazt az 1947-es korszakot tökéletesen ellentétes módon ítéltük meg. Azért különös ez, mert azon három ember közé tartozik, akiknek — nem a személyisége, hanem — az életműve min­dennél közelebb áll hozzám. Ezek: Thomas Mann, Márai Sán­dor és Németh László. Hangsúlyozottan nem a személyiségük­ről van szó, de még csak nem is a „karrierjükről” (hogy ezt a rút és alkalmatlan szót használjam a pályafutás helyett, amely a vesszőfutást eszmetársítja), hanem arról a szellemiségről, ami a műveikből sugárzik. 1947 mindnyájunk számára — még aki nem élt is akkor — emlékezetes esztendő volna, ha történelmünk nem terhel vala annyi nevezetes eseménnyel, hogy a végén nem győzünk em­lékezni. Ez volt az az év — juttatom magamnak s mindenki­nek az eszébe —, amikor a győztes nagyhatalmak végre meg­kötötték Magyarországgal a békét. Körülbelül öt percig azt hi­hettük, hogy független, szuverén, szabad ország vagyunk. Va­Fedett pályás megyebajnokság A Baksza család érmei A fővárosi Olimpiai Csarnok­ban rendezték az idei atléti­kai fedett pályás megyebaj­nokság küzdelmeit. Beszámo­lónk utolsó részében a felnőtt versenyzők eredményeit kö­zöljük: Férfiak: 60 m síkfutás: 1. Buchema (GEAC) 7,0, 2. Kovács A. (Ér­di VSE) 7,3, 3. Gönczi (Érdi VSE) 7,4. 60 m gátfutás: 1. Baksza (Váci Reménység) 9,8, 2. Jancsik (Váci Reménység) 10,7. 200 m gátfutás: 1. Bucher- na (GEAC) 24,1, 2. Józan (STE) 25,4, 3. Tari (GEAC) 25,5. 400 m síkfutás: 1. Papp K. (GEAC) 53,4, 2. Magyari (GEAC) 54,3, 3. Tari (GE­AC) 54,8. 1500 m síkfutás: 1. Fekete Zs. (GEAC) 4:13,6, 2. Sas A. (GEAC) 4:23,5, 3. Németh Z. (GEAC) 4:27,4. 3000 m síkfutás: 1. Tóth J. (DVSE) 8:54,2, 2. Fazekas (DVSE) 8:56,4, 3. Fekete Zs. (GEAC) 9:29,7. Súlylökés: 1. Farkas T. (GE­AC) 14,38, 2. Szalay (Érdi VSE) 11,90, 3. Baksza (Váci Reménység) 11,22. Hármasugrás: 1. Baksza (Váci Reménység) 12,00. Magasugrás: 1. Baksza (Vá­ci Reménység) 170. Távolugrás: 1. Jancsik (Vá­ci Reménység) 588, 2. Bucher- na (GEAC) 559, 3. Baksza (Vá­ci Reménység) 543. Nők: 60 m síkfutás: 1. Baksza Imréné (Váci Reménység) 8,9, 2. Csehné (Váci Remény­ség) 9,5. 200 m síkfutás: 1. Kunos (GEAC) 28,6. Súlylökés: I. Kovács K. (STE) 11,99, 2. Magyariné (Vá­ci Reménység) 10,91, 3. Bak­sza Imréné (Váci Reménység) 7,84. Távolugrás: 1. Kunos (GE­AC) 513, 2. Csehné (Váci Re­ménység) 476, 3. Baksza Imré­né (Váci Reménység) 430. Minivita a nagyok miatt Benedek István hozzászól Márai Sándor naplójához lójában ekkor veszítettük el végleg a független Magyarorszá­got. A két megelőző esztendő a lelkes építkezés kora volt, romba dőlt nyomorország bámulatos emelkedése önerejéből. Amikor 1945-ben az óvóhelyről előmászva lementem Erdély­be, kiégett, csupa roncs, éhező Budapestet hagytam itt. Igazi infláció volt milliókkal és billiókkal, igazi szegénység éhezés­sel és rongyokkal, igazi megszállás szovjet hadsereggel, ame­lyet etetni kellett s laktanyákba dugni, hozzá még tömérdek hadisarcot fizetni. Ha ország sorsa valaha reménytelen volt, úgy a miénk most az. Amikor két év múltán visszatértem a fővárosba, ámulva lát­tam a talpra állás imponáló jeleit. Romok eltűntek, hidak épül­tek, az inflációs pengőből értékes forint lett, volt földosztás és népnevelés, többpártrendszer és szabadszáj úság, munkalehető­ség és könyvkiadás, még az én első könyvemet is azonnal ki­adták. Dolgozhattam három helyen is egyszerre: a bölcsészka­ron, a Gyógypedagógiai Főiskolán, meg az ország legjelenté­kenyebb ideggyógyintézetében —■ akkor még orvos voltam ugyanis. Ez az egész annyira hasonlított a demokráciához, hogy bal­ga módon annak néztem. Romániából jöttem, a „győztes” or­szágból, ahol akkor már diktatúra volt, noha még leplezett for­mában, de vészes előjelekkel. Ehhez képest Magyarország a szabadság és a boldog jövendő országának tűnt. Kissé hályogos szemmel így láttam hazámat harminckét éves koromban, biztatónak ígérkező pályám kezdetén. Márai negyvennyolc éves volt ugyanekkor, pályafutásának csúcspontján: befutott, köztiszteletben álló író, számomra ak­kor érthetetlen depresszióban. Sokkal szebben, művészibben megfogalmazott állásfoglalása összefoglalható e rövid és hatá­rozott kijelentő mondatban: Itt minden rossz és reménytelen. Magyarországnak vége. A tizenhat év korkülönbség sok mindent megmagyaráz ab­ból, hogy ennyire másként értékeltük a jelent, de talán ennél is fontosabb két dolog: hogy Márai sokkal okosabb volt ná­lam, és hogy belétartozott abba a szellemi felső tízezerbe, ame­lyik hozzájutott azokhoz az információkhoz, amelyek a közön­séges földi halandók előtt ismeretlenek voltak, megkésve vál­tak csak ismeretessé. Márai nem volt látnok, egyszerűen tisztán látott, ami keve­seknek adatott meg. A zseni érzékenységével fogta fel azokat a jeleket, amelyek mellett legtöbben érzéketlenül haladtak el. Elolvasta például — mint mindenki, én is — A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Története című tankönyvet; és megértette belőle, hogy mi vár ránk. Noha ez szinte sorren­dileg pontokba szedve benne van a könyvben, furcsa módon a legtöbb olvasó — velem együtt — nem vette észre, vagy egy­szerűen nem hitte el. Nem is volt könnyű elhinni, hogy mind­ez bekövetkezik, pedig a recept oly egyértelmű és félremagya- rázhatatlan, hogy utólag a hülye is rábólint: hát persze, a véres rendszerváltásnak ez a menetrendje. Nem is lehet másként csi­nálni. Az ellenfeleket természetesen ki kell irtani. A nagyon bennfentes politikusok sejthettek valamit a várha­tó jövendőből, így például a miniszterelnök, Nagy Ferenc, jó szimattal kiszállította holmiját és családját Nyugatra, aztán ha­zatelefonált Rákosinak, hogy inkább kint marad velük együtt, keressenek más miniszterelnököt. Akkoriban ez még szokatlan volt, később hozzászoktunk, hogy aki teheti, „olajra lép”. Persze csak az, aki nem érezte mindenek fölötti parancs­nak, hogy itt élned, halnod kell. Márai ekkor még, 47-ben, nem gondolt távozásra. Legalább­is a Naplóban nem adja jelét. Annak igen, hogy számára itt nem terem fű, hogy a magyarság és a polgárság egyaránt vész­helyzetbe került, és mindenek felett, hogy az írói mesterség el­lehetetlenül ott, ahol nincs mód többé az igazat kimondani. De azért bevátja ő is a fordulat évét, amikor mindnyájunk sze­méről lehull a hályog: a koncepciós perekkel kezdetét veszi az az új korszak, amely túltesz Márai tisztán látó jövendölésein. Elég nem aláírni egy ívet, amely Mindszenty elítélését követe­li, másnap elveszik az egyetemi és főiskolai katedrámat — számomra ez a nyitány, később persze kitesznek a kórházból is. A különbözésnek vége, kezdem érteni Márai depresszióját. Kivándorlását még mindig nem, hogyan Bartókét sem; jogtala­nul bár, de az ember azt várja a mintaképeitől, hogy tartsanak ki az utolsó leheletig. De mi mellett, az Istenért? Bartók is, Márai is kitartott amellett, hogy csak szabadság­ban érdemes élni, és elmentek egy másik rabságba, amelyben éppoly kevéssé volt érdemes élniök, mint az itteniben. Bele is haltak, ki előbb, ki később. SPORT A megyei I. osztály programja Tavaszi labdarúgó-sorsolás Sir Stanley, Zoff, Milla A kameruni labdarúgó-váloga­tott 42 éves csatára, Roger Milla már biztos, hogy ou lesz az Egyesült Államokban sorra kerü­ld világbajnoki döntőben. Milla már szerződést kötött a Torsncr- re Yaounde kameruni klubbal, hogy a nyárig hátralévő időben sok tétmérkőzést vívhasson. A kitűnő játékos nem indokolt kü­lönösebben. mindössze annyit jegyzett meg a visszatérése okát firtató kérdésekre: .Paul Biya, a kameruni szövetség elnöke kért fel arra, szolgáljam újra Kame­run válogatottját”. Nagy kérdés persze, 42 éve­sen lesz-e Milla olyan fizikai ál­lapotban, hogy bírja majd a World Cup tehertételét? A nem­zetközi futballtörténelem min­denesetre szép számmal ismer olyan „old boy’’-korú futballistá­kat, akik a negyvenen túl is szu­per játékra voltak képesek. Így az angol Sir Stanley Matthews 17 és 50 éves kora között ját­szott az Angol Ligában; 41 éves volt, amikor 1956-ban beválo­gatták a Brazília ellen fellépett angol válogatottba. Az olasz Dino Zoff kapus 41 életévet számlált, araikw 1983-ban 112, válogatottságát ünnepelte. Milla egy csúcsot már <5nz. Harminc- nyolc évesen lőtt gólt az 1990-es VB-döntőben. azzal ő lépett elő a VB-k legidősebb ta­lálatszerzőjévé. Ha ott lesz az idei World Cup-csatákcn, ő lesz minden idők legkorosabb futbal- listája. _______________________ 1 4. forduló, március 12—13.: Dabas-Sári FC—Maglód, Nagy- káta—Pomáz, Ráckeve—Nagy­kőrös, Gödöllői EAC—Pilis, Taksony—Pilisvörösvár, Bu­gyi—Piliscsaba, Gyömrő—Tá- piószentmárton, Örkény—Iklad. 15. forduló, március 19—20: Pomáz—Dabas, Ik- lad—Gyömrő, Tápiószentmár- ton—Bugyi, Piliscsaba—Tak­sony, Pilisvörösvár—GEAC, Pilis—Ráckeve, Nagykőrös— Nagykáta, Maglód—Örkény. 16. forduló, március 26—27.: Maglód—Pomáz, Nagykőrös—Dabas, Pilis— Nagykáta, Pilisvörösvár—Rác­keve, Piliscsaba—GEAC, Tápi- ószentmárton—Taksony, Ik- lad—Bugyi, Örkény—Gyömrő. 17. forduló, április 2—3.: Bugyi—Örkény, Taksony—Ik- lad, GEAC—Tápiószentmár- ton, Ráckeve—Piliscsaba, Nagykáta—Pilisvörösvár, Da­bas—Pilis, Pomáz—Nagykő­rös, Maglód—Gyömrő. 18. forduló, április 9—10.: Pilis—Pomáz, Pilisvörösvár— Dabas, Piliscsaba—Nagykáta, T ápiószentmárton—Ráckeve, Iklad—GEAC, Örkény—Tak­sony, Gyömrő—Bugyi, Nagy­kőrös—Maglód. 19. forduló, április 16—17.: Maglód—Bugyi, Tak­sony—Gyömrő, GEAC—Ör­kény, Ráckeve—Iklad, Nagyká­ta—Tápiószentmárton, Da­bas—Piliscsaba, Pomáz—Pilis­vörösvár, Nagykőrös—Pilis. 20. forduló, április 20. (szerda): Piliscsaba—Pomáz, Tápiószentmárton—Dabas, Ik­lad—Nagykáta, Örkény—Rác­keve, Gyömrő—GEAC, Bu­gyi—Taksony, Pilisvörösvár— Nagykőrös, Pilis—Maglód. 21. forduló, április 23—24.: Maglód—Taksony, GEAC—Bugyi, Ráckeve— Gyömrő, Nagykáta—Örkény, Dabas—Iklad, Pomáz—Tápió­szentmárton, Nagykőrös—Pilis­csaba, Pilis—Pilisvörösvár. 22. forduló, április 30.—május 1.: Iklad—Pomáz, Örkény—Dabas, Gyömrő— Nagykáta, Bugyi—Ráckeve, Taksony—GEAC, Piliscsa­ba—Pilis, Tápiószentmárton— Nagykőrös, Pilisvörösvár— Maglód. 23. forduló, május 4. (szer­da): Maglód—GEAC, Rácke­ve—Taksony, Nagykáta—Bu­gyi, Dabas—Gyömrő, Po­máz—Örkény, Nagykőrös—Ik­lad, Pilis—Tápiószentmárton, Pilisvörösvár—Piliscsaba. 24. forduló, május 7—8.: Gyömrő—Pomáz, Bugyi—Da­bas, Taksony—Nagykáta, GE­AC—Ráckeve, Tápiószentmár­ton—Pilisvörösvár, Iklad—Pi­lis, Örkény—Nagykőrös, Pilis­csaba—Maglód. 25. forduló, május 14—15.: Maglód—Ráckeve, Nagykáta—GEAC, Dabas— Taksony, Pomáz—Bugyi, Nagykőrös—Gyömrő, Pilis— Örkény, Pilisvörösvár—Iklad, Piliscsaba—T ápiószentmárton. 26. forduló, május 21—22.: Taksony—Pomáz, GEAC—Dabas, Ráckeve— Nagykáta, Iklad—Piliscsaba, Örkény—Pilisvörösvár, Gyöm­rő—Pilis, Bugyi—Nagykőrös, T ápiószentmárton—Maglód. 27. forduló, május 28—29.: Maglód—Nagykáta, Dabas—Ráckeve, Pomáz—-GE­AC, Nagykőrös—Taksony, Pi­lis—Bugyi, Pilisvörösvár— Gyömrő, Piliscsaba—Örkény, Tápiószentmárton—Iklad. 28. forduló, június 4—5.: Ráckeve—Pomáz, Nagykáta— Dabas, Örkény—Tápiószent­márton, Gyömrő—Piliscsaba, Bugyi—Pilisvörösvár, Tak­sony—Pilis, GEAC—Nagykő­rös, Iklad—Maglód. 29. forduló, június 11—12.: Maglód—Dabas, Po­máz—Nagykáta, Nagykőrös— Ráckeve, Pilis—GEAC, Pilis­vörösvár—Taksony, Piliscsa­ba—Bugyi, Tápiószentmár­ton—Gyömrő, Iklad—Örkény. 30. forduló, június 18—19.: Dabas—Pomáz, Gyömrő—Iklad, Bugyi—Tápi­ószentmárton, Taksony—Pilis­csaba, GEAC—Pilisvörösvár, Ráckeve—Pilis, Nagykáta— Nagykőrös, Örkény—Maglód. A megyei középiskolás minifo- cí-bajnokságon a lányok a dön­tőhöz érkeztek. Ma délelőtt Cegléden lesz a finálé. A fiúk­nál bonyodalmat hozott a kis­marost elődöntő. Itt a Budake­szi szerezte meg az elsőséget, a sokszoros győztes váci Ma­dách Gimnázium és a váci Hon­véd Középiskola előtt. A buda- kesziek eredményét azonban megóvták, arra hivatkozva, hogy túlkoros játékos szerepelt náluk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom