Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-29 / 24. szám
i----------------------------------------------------------------------m 1 4 PEST MEGYEI HÍRLAP HETI ÖTPERCES 1994. JANUÁR 29., SZOMBAT p 1 Márai 1947-es Naplóját olvasom, pontosabban azt, Ami a Naplóból kimaradt. Azért csak most, mert „kis késéssel” most jelent meg a nemrég elhunyt Vörösváry torontói kiadásában. Azelőtt, mármint 1947 előtt, Márainak minden évben megjelent legalább egy könyve, többnyire regénye, amit szomjasan vártunk. Nem szeretem a „rajongó” kifejezést az írókkal kapcsolatban. Nem voltam rajongója Márainak, de minden sorát olvastam, s a legtöbbet szerettem, modorossága dacára. Sokan voltunk így vele. Ez csak azért említésre méltó, mert soha a nagy íróknak olyan bőségében nem éltünk, mint a harmincas évektől a nagy háború végéig. Csak az M betűvel ott volt Márai, Móricz, Móra, Molnár, a németek két Mannja, az angol Maugham, a francia Mauriac, Maurois... — a teljes ábécével ki lehetne tölteni három oldalt. Magánemberként kevesen szerették, akárcsak Thomas Mannt. Gőgös volt, gunyoros, fanyar, sőt epés. De ennek semmi köze a műhöz, amit alkotott, és a világnézetéhez, amely szilárd, volt: magyar, keresztény, polgári, és bár megvetette az embereket, mégis szociális. Személyesen nem ismertem. Soha egyetlen írót nem kerestem föl, szeméremből és talán kisebbrendűségi érzésből. Később összehozott a sors=egyikkel-másikkal, de mire én is író lettem, Márai már elhagyta az országot. 1947-ben történetesen találkozhattunk volna: ismét Budán éltünk mindketten, nem is messzire egymástól. Mégis fényévnyi távolságban, ez inost derül ki. Ugyanazt az 1947-es korszakot tökéletesen ellentétes módon ítéltük meg. Azért különös ez, mert azon három ember közé tartozik, akiknek — nem a személyisége, hanem — az életműve mindennél közelebb áll hozzám. Ezek: Thomas Mann, Márai Sándor és Németh László. Hangsúlyozottan nem a személyiségükről van szó, de még csak nem is a „karrierjükről” (hogy ezt a rút és alkalmatlan szót használjam a pályafutás helyett, amely a vesszőfutást eszmetársítja), hanem arról a szellemiségről, ami a műveikből sugárzik. 1947 mindnyájunk számára — még aki nem élt is akkor — emlékezetes esztendő volna, ha történelmünk nem terhel vala annyi nevezetes eseménnyel, hogy a végén nem győzünk emlékezni. Ez volt az az év — juttatom magamnak s mindenkinek az eszébe —, amikor a győztes nagyhatalmak végre megkötötték Magyarországgal a békét. Körülbelül öt percig azt hihettük, hogy független, szuverén, szabad ország vagyunk. VaFedett pályás megyebajnokság A Baksza család érmei A fővárosi Olimpiai Csarnokban rendezték az idei atlétikai fedett pályás megyebajnokság küzdelmeit. Beszámolónk utolsó részében a felnőtt versenyzők eredményeit közöljük: Férfiak: 60 m síkfutás: 1. Buchema (GEAC) 7,0, 2. Kovács A. (Érdi VSE) 7,3, 3. Gönczi (Érdi VSE) 7,4. 60 m gátfutás: 1. Baksza (Váci Reménység) 9,8, 2. Jancsik (Váci Reménység) 10,7. 200 m gátfutás: 1. Bucher- na (GEAC) 24,1, 2. Józan (STE) 25,4, 3. Tari (GEAC) 25,5. 400 m síkfutás: 1. Papp K. (GEAC) 53,4, 2. Magyari (GEAC) 54,3, 3. Tari (GEAC) 54,8. 1500 m síkfutás: 1. Fekete Zs. (GEAC) 4:13,6, 2. Sas A. (GEAC) 4:23,5, 3. Németh Z. (GEAC) 4:27,4. 3000 m síkfutás: 1. Tóth J. (DVSE) 8:54,2, 2. Fazekas (DVSE) 8:56,4, 3. Fekete Zs. (GEAC) 9:29,7. Súlylökés: 1. Farkas T. (GEAC) 14,38, 2. Szalay (Érdi VSE) 11,90, 3. Baksza (Váci Reménység) 11,22. Hármasugrás: 1. Baksza (Váci Reménység) 12,00. Magasugrás: 1. Baksza (Váci Reménység) 170. Távolugrás: 1. Jancsik (Váci Reménység) 588, 2. Bucher- na (GEAC) 559, 3. Baksza (Váci Reménység) 543. Nők: 60 m síkfutás: 1. Baksza Imréné (Váci Reménység) 8,9, 2. Csehné (Váci Reménység) 9,5. 200 m síkfutás: 1. Kunos (GEAC) 28,6. Súlylökés: I. Kovács K. (STE) 11,99, 2. Magyariné (Váci Reménység) 10,91, 3. Baksza Imréné (Váci Reménység) 7,84. Távolugrás: 1. Kunos (GEAC) 513, 2. Csehné (Váci Reménység) 476, 3. Baksza Imréné (Váci Reménység) 430. Minivita a nagyok miatt Benedek István hozzászól Márai Sándor naplójához lójában ekkor veszítettük el végleg a független Magyarországot. A két megelőző esztendő a lelkes építkezés kora volt, romba dőlt nyomorország bámulatos emelkedése önerejéből. Amikor 1945-ben az óvóhelyről előmászva lementem Erdélybe, kiégett, csupa roncs, éhező Budapestet hagytam itt. Igazi infláció volt milliókkal és billiókkal, igazi szegénység éhezéssel és rongyokkal, igazi megszállás szovjet hadsereggel, amelyet etetni kellett s laktanyákba dugni, hozzá még tömérdek hadisarcot fizetni. Ha ország sorsa valaha reménytelen volt, úgy a miénk most az. Amikor két év múltán visszatértem a fővárosba, ámulva láttam a talpra állás imponáló jeleit. Romok eltűntek, hidak épültek, az inflációs pengőből értékes forint lett, volt földosztás és népnevelés, többpártrendszer és szabadszáj úság, munkalehetőség és könyvkiadás, még az én első könyvemet is azonnal kiadták. Dolgozhattam három helyen is egyszerre: a bölcsészkaron, a Gyógypedagógiai Főiskolán, meg az ország legjelentékenyebb ideggyógyintézetében —■ akkor még orvos voltam ugyanis. Ez az egész annyira hasonlított a demokráciához, hogy balga módon annak néztem. Romániából jöttem, a „győztes” országból, ahol akkor már diktatúra volt, noha még leplezett formában, de vészes előjelekkel. Ehhez képest Magyarország a szabadság és a boldog jövendő országának tűnt. Kissé hályogos szemmel így láttam hazámat harminckét éves koromban, biztatónak ígérkező pályám kezdetén. Márai negyvennyolc éves volt ugyanekkor, pályafutásának csúcspontján: befutott, köztiszteletben álló író, számomra akkor érthetetlen depresszióban. Sokkal szebben, művészibben megfogalmazott állásfoglalása összefoglalható e rövid és határozott kijelentő mondatban: Itt minden rossz és reménytelen. Magyarországnak vége. A tizenhat év korkülönbség sok mindent megmagyaráz abból, hogy ennyire másként értékeltük a jelent, de talán ennél is fontosabb két dolog: hogy Márai sokkal okosabb volt nálam, és hogy belétartozott abba a szellemi felső tízezerbe, amelyik hozzájutott azokhoz az információkhoz, amelyek a közönséges földi halandók előtt ismeretlenek voltak, megkésve váltak csak ismeretessé. Márai nem volt látnok, egyszerűen tisztán látott, ami keveseknek adatott meg. A zseni érzékenységével fogta fel azokat a jeleket, amelyek mellett legtöbben érzéketlenül haladtak el. Elolvasta például — mint mindenki, én is — A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Története című tankönyvet; és megértette belőle, hogy mi vár ránk. Noha ez szinte sorrendileg pontokba szedve benne van a könyvben, furcsa módon a legtöbb olvasó — velem együtt — nem vette észre, vagy egyszerűen nem hitte el. Nem is volt könnyű elhinni, hogy mindez bekövetkezik, pedig a recept oly egyértelmű és félremagya- rázhatatlan, hogy utólag a hülye is rábólint: hát persze, a véres rendszerváltásnak ez a menetrendje. Nem is lehet másként csinálni. Az ellenfeleket természetesen ki kell irtani. A nagyon bennfentes politikusok sejthettek valamit a várható jövendőből, így például a miniszterelnök, Nagy Ferenc, jó szimattal kiszállította holmiját és családját Nyugatra, aztán hazatelefonált Rákosinak, hogy inkább kint marad velük együtt, keressenek más miniszterelnököt. Akkoriban ez még szokatlan volt, később hozzászoktunk, hogy aki teheti, „olajra lép”. Persze csak az, aki nem érezte mindenek fölötti parancsnak, hogy itt élned, halnod kell. Márai ekkor még, 47-ben, nem gondolt távozásra. Legalábbis a Naplóban nem adja jelét. Annak igen, hogy számára itt nem terem fű, hogy a magyarság és a polgárság egyaránt vészhelyzetbe került, és mindenek felett, hogy az írói mesterség ellehetetlenül ott, ahol nincs mód többé az igazat kimondani. De azért bevátja ő is a fordulat évét, amikor mindnyájunk szeméről lehull a hályog: a koncepciós perekkel kezdetét veszi az az új korszak, amely túltesz Márai tisztán látó jövendölésein. Elég nem aláírni egy ívet, amely Mindszenty elítélését követeli, másnap elveszik az egyetemi és főiskolai katedrámat — számomra ez a nyitány, később persze kitesznek a kórházból is. A különbözésnek vége, kezdem érteni Márai depresszióját. Kivándorlását még mindig nem, hogyan Bartókét sem; jogtalanul bár, de az ember azt várja a mintaképeitől, hogy tartsanak ki az utolsó leheletig. De mi mellett, az Istenért? Bartók is, Márai is kitartott amellett, hogy csak szabadságban érdemes élni, és elmentek egy másik rabságba, amelyben éppoly kevéssé volt érdemes élniök, mint az itteniben. Bele is haltak, ki előbb, ki később. SPORT A megyei I. osztály programja Tavaszi labdarúgó-sorsolás Sir Stanley, Zoff, Milla A kameruni labdarúgó-válogatott 42 éves csatára, Roger Milla már biztos, hogy ou lesz az Egyesült Államokban sorra kerüld világbajnoki döntőben. Milla már szerződést kötött a Torsncr- re Yaounde kameruni klubbal, hogy a nyárig hátralévő időben sok tétmérkőzést vívhasson. A kitűnő játékos nem indokolt különösebben. mindössze annyit jegyzett meg a visszatérése okát firtató kérdésekre: .Paul Biya, a kameruni szövetség elnöke kért fel arra, szolgáljam újra Kamerun válogatottját”. Nagy kérdés persze, 42 évesen lesz-e Milla olyan fizikai állapotban, hogy bírja majd a World Cup tehertételét? A nemzetközi futballtörténelem mindenesetre szép számmal ismer olyan „old boy’’-korú futballistákat, akik a negyvenen túl is szuper játékra voltak képesek. Így az angol Sir Stanley Matthews 17 és 50 éves kora között játszott az Angol Ligában; 41 éves volt, amikor 1956-ban beválogatták a Brazília ellen fellépett angol válogatottba. Az olasz Dino Zoff kapus 41 életévet számlált, araikw 1983-ban 112, válogatottságát ünnepelte. Milla egy csúcsot már <5nz. Harminc- nyolc évesen lőtt gólt az 1990-es VB-döntőben. azzal ő lépett elő a VB-k legidősebb találatszerzőjévé. Ha ott lesz az idei World Cup-csatákcn, ő lesz minden idők legkorosabb futbal- listája. _______________________ 1 4. forduló, március 12—13.: Dabas-Sári FC—Maglód, Nagy- káta—Pomáz, Ráckeve—Nagykőrös, Gödöllői EAC—Pilis, Taksony—Pilisvörösvár, Bugyi—Piliscsaba, Gyömrő—Tá- piószentmárton, Örkény—Iklad. 15. forduló, március 19—20: Pomáz—Dabas, Ik- lad—Gyömrő, Tápiószentmár- ton—Bugyi, Piliscsaba—Taksony, Pilisvörösvár—GEAC, Pilis—Ráckeve, Nagykőrös— Nagykáta, Maglód—Örkény. 16. forduló, március 26—27.: Maglód—Pomáz, Nagykőrös—Dabas, Pilis— Nagykáta, Pilisvörösvár—Ráckeve, Piliscsaba—GEAC, Tápi- ószentmárton—Taksony, Ik- lad—Bugyi, Örkény—Gyömrő. 17. forduló, április 2—3.: Bugyi—Örkény, Taksony—Ik- lad, GEAC—Tápiószentmár- ton, Ráckeve—Piliscsaba, Nagykáta—Pilisvörösvár, Dabas—Pilis, Pomáz—Nagykőrös, Maglód—Gyömrő. 18. forduló, április 9—10.: Pilis—Pomáz, Pilisvörösvár— Dabas, Piliscsaba—Nagykáta, T ápiószentmárton—Ráckeve, Iklad—GEAC, Örkény—Taksony, Gyömrő—Bugyi, Nagykőrös—Maglód. 19. forduló, április 16—17.: Maglód—Bugyi, Taksony—Gyömrő, GEAC—Örkény, Ráckeve—Iklad, Nagykáta—Tápiószentmárton, Dabas—Piliscsaba, Pomáz—Pilisvörösvár, Nagykőrös—Pilis. 20. forduló, április 20. (szerda): Piliscsaba—Pomáz, Tápiószentmárton—Dabas, Iklad—Nagykáta, Örkény—Ráckeve, Gyömrő—GEAC, Bugyi—Taksony, Pilisvörösvár— Nagykőrös, Pilis—Maglód. 21. forduló, április 23—24.: Maglód—Taksony, GEAC—Bugyi, Ráckeve— Gyömrő, Nagykáta—Örkény, Dabas—Iklad, Pomáz—Tápiószentmárton, Nagykőrös—Piliscsaba, Pilis—Pilisvörösvár. 22. forduló, április 30.—május 1.: Iklad—Pomáz, Örkény—Dabas, Gyömrő— Nagykáta, Bugyi—Ráckeve, Taksony—GEAC, Piliscsaba—Pilis, Tápiószentmárton— Nagykőrös, Pilisvörösvár— Maglód. 23. forduló, május 4. (szerda): Maglód—GEAC, Ráckeve—Taksony, Nagykáta—Bugyi, Dabas—Gyömrő, Pomáz—Örkény, Nagykőrös—Iklad, Pilis—Tápiószentmárton, Pilisvörösvár—Piliscsaba. 24. forduló, május 7—8.: Gyömrő—Pomáz, Bugyi—Dabas, Taksony—Nagykáta, GEAC—Ráckeve, Tápiószentmárton—Pilisvörösvár, Iklad—Pilis, Örkény—Nagykőrös, Piliscsaba—Maglód. 25. forduló, május 14—15.: Maglód—Ráckeve, Nagykáta—GEAC, Dabas— Taksony, Pomáz—Bugyi, Nagykőrös—Gyömrő, Pilis— Örkény, Pilisvörösvár—Iklad, Piliscsaba—T ápiószentmárton. 26. forduló, május 21—22.: Taksony—Pomáz, GEAC—Dabas, Ráckeve— Nagykáta, Iklad—Piliscsaba, Örkény—Pilisvörösvár, Gyömrő—Pilis, Bugyi—Nagykőrös, T ápiószentmárton—Maglód. 27. forduló, május 28—29.: Maglód—Nagykáta, Dabas—Ráckeve, Pomáz—-GEAC, Nagykőrös—Taksony, Pilis—Bugyi, Pilisvörösvár— Gyömrő, Piliscsaba—Örkény, Tápiószentmárton—Iklad. 28. forduló, június 4—5.: Ráckeve—Pomáz, Nagykáta— Dabas, Örkény—Tápiószentmárton, Gyömrő—Piliscsaba, Bugyi—Pilisvörösvár, Taksony—Pilis, GEAC—Nagykőrös, Iklad—Maglód. 29. forduló, június 11—12.: Maglód—Dabas, Pomáz—Nagykáta, Nagykőrös— Ráckeve, Pilis—GEAC, Pilisvörösvár—Taksony, Piliscsaba—Bugyi, Tápiószentmárton—Gyömrő, Iklad—Örkény. 30. forduló, június 18—19.: Dabas—Pomáz, Gyömrő—Iklad, Bugyi—Tápiószentmárton, Taksony—Piliscsaba, GEAC—Pilisvörösvár, Ráckeve—Pilis, Nagykáta— Nagykőrös, Örkény—Maglód. A megyei középiskolás minifo- cí-bajnokságon a lányok a döntőhöz érkeztek. Ma délelőtt Cegléden lesz a finálé. A fiúknál bonyodalmat hozott a kismarost elődöntő. Itt a Budakeszi szerezte meg az elsőséget, a sokszoros győztes váci Madách Gimnázium és a váci Honvéd Középiskola előtt. A buda- kesziek eredményét azonban megóvták, arra hivatkozva, hogy túlkoros játékos szerepelt náluk.
