Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29 / 24. szám

6 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JANUÁR 29.. SZOMBAT S l J Antall Péter érdi fényképkiállításáról 150 éve született Benczúr Gyula Az Almásy-expedíció nyomában ® Antall Péter fotókiál­lítása nyílt meg csü­törtök délután Érden a Magyar Földrajzi Múzeumban Almásy László nyomában a Szaharában cím­mel. Az ünnepélyes megnyi­tón megjelent R. M. Soelman Pringgodigdo, az Indonéz Köztársaság budapesti nagy­követe. Mielőtt a kiállítás ismerte­tésére sor került volna, dr. Marosi Sándor, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke Te­leki Sámuel-érmet adott át dr. Balogh János professzor­nak, a Magyar Tudományos Akadémia Természetvédelmi Bizottsága és Zoológiái Bi­zottsága tagjának, akit talán legtöbben a Megsebzett boly­gó című mű szerzőjeként is­merünk. Balogh professzor, az ér­met átvéve, arról beszélt, hogy az alkalom, melyre ösz- szegyültünk, több nemzedé­ket összeköt. Méltatta azt, hogy a mostani kiállítás ösz- szekapcsolja Almásy László hajdani expedíciójának ered­ményeit a mával, számot ad az időközben eltelt változá­sokról. Dr.Szabó József docens, a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem dékánhelyet­tese megnyitó beszéde során nagyra értékelte, hogy a kiéi­„Felvételei művészi alkotá­sok, akár a költemények...” lítás fotói különleges tájat hoztak el közénk. Olyan tá­jat, amely látszólag ellensé­ges az emberrel, az élettel szemben. A kiállítóterem egyik falán elhelyezett képek azokat az embereket mutat­ják be, akik a sokunk számá­ra mostohának tűnő körülmé­nyek között is megtalálják ott életlehetőségeiket. R. M. Soelman Pringgodig­do nagykövet Antall Péter ko­rábbi kiállításán is találkozott fotóival. Most megállapítot­ta: aki olyan magasszintű technikai tudással rendelke­zik, mint ő, annak felvételei művészi alkotások, ugyan­úgy akár egy vers, akár egy szimfónia. Antall Péter üzene­tet is hozott számunkra, azt, hogy szerte a világon csodála­tos helyek léteznek. Felhívja a mostani magyar fiatalok fi­gyelmét: emlékezzenek előde­ik kalandos vállalkozásaira. Hogy Almásy László nyomá­ban járt, méginkább becsülen- dővé teszi munkáját. Dr. Kubassek Jánosnak, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójának ez alkalomra megjelent beszámolójában ol­vashatunk arról, hogy múzeu­muk expedíciója — melynek Antall Péter is tagja volt — 1993 márciusában kereste fel az Almásy László által 1933-ban feltárt sivatagi tája­kat. Megtalálták a Vádi Szu- rát, a „Képek völgyét”, ahol Almásy négy sziklabarlang­ban talált őskori sziklafestmé­nyeket. Antall Péter elsőként készített fényképfelvételeket e műalkotásokról. Elsőként mutatja be a sokáig „elve­szett oázisként” emlegetett Zarzurát is, melyet Almásy László repülőgépes felderítő- útja során pillantott meg. Mindezeket természetesen láthatjuk a kiállításon. Az ál­latokat ábrázoló színes szikla­festmények művészi értékü- lön kívül tudományos érték­kel is bírnak, azt bizonyítják: valaha élet volt, víz volt a Szahara területén az idők so­rán változott meg az éghajlat, s ennek nyomán a táj. A nagy tájformáló erő itt régóta a szél. Fantasztikus alakzatok tűnnek fel a fotó­kon, melyek mind a szél mun­kájának eredményei, homok­kőbe vésett sziklakapuk, sze­szélyes sziklaformák, fehér mészkőtomyok, mészkőgom­bák. S az erre is megtelepedett ember, az oázisok lakói, mindazzal együtt, ami tápláló­juk, segítőjük. Datolyaszüre­tet örökítenek meg a képek, piaci tökárust, tevéket, s ta­lán a legmeglepőbb felvéte­len kék tavon úszkáló kacsák tömegét. (nádudvari) Földműves asszony Kharga-vázisban Brit kritikák ✓ Marton Éváról Február 17-éig énekli a londo­ni Covent Gerden-i királyi ope­raházban Richard Strauss Elektrájának címszerepét Mar­ton Éva. A szerdai felújításban nyújtott alakításáról így írt teg­nap a The Times kritikusa: „Marton Éva fenséges Elektrá­jában, amely bizonnyal a leg­jobb szerepe. Most kevesebb fény és árnyék, kevesebb dina­mikus variáció volt, mint há­rom évvel ezelőtt. De erélye, elkötelezettsége, eltökélt ko­molysága csak áhitatos csodá­latot érdemel.” A The Guardian bírálója, Andrew Clements így véleke­dett: „Marton Éva megrázó- an felépített, vokálisán titáni előadása ismét uralkodik a ze­nében és a látványban. A mostani Covent Garden-i Elektrát Solti Györgyhelyett a fiatal német karmester, Christian Thielemann vezény­li, a The Daily Telegraph kri­tikusa szerint „hátborzongató­an izgalmasan”. Ez a kriti­kus, Robert Henderson az ír­ta. hogy Marton Éva hangja talán nem a legszebb a vilá­gon, de tökéletesen azonosul a szereppel. „Fenséges, meg­rázó visszatérés ez számára” —■ írta a bíráló. Viseletek a század első feléből Hagyományőrzők Biatorbágyon A legritkább esetnek számít a biatorbágyi Faluház életében, amikor nem várja valamilyen kiállítás, helyi vagy vendég­alkotók tárlata a látogatót az emeleti aulában. A mostani — mely január elején kezdődött és február végéig tart — Viseletek a század első'felében címen is­merteti meg a nézőt a biator­bágyi szokásokkal. Szándé­kosan nem írunk „fix” idő­pontot a megnyitóról, a kiál­lítás anyaga ugyanis napon­ta bővül. A biai és torbágyi lokálpatrióták folyamatosan A műkedvelő' színjátszók Szigligeti Ede: A falurossza című népszínmű előadása után. A felvétel a biai önkéntes tűzol­tó testület ajándéka. Sváb népviselet 1932-ből jelzik, hogy újabb és újabb ereklyét találtak otthon a padláson vagy a kamra rejte- kében. S ezek a tárgyak nap­ról napra gyarapítják a gyűj­tött anyagot, nyomukban to­vább tágul a több mint fél évszázaddal ezelőtti közös­ségi élet keresztmetszete. Korabeli fotók, jellegzetes sváb és székely népviselet bizonyítja a nemzetiségi ha­gyományokat. Rég elfele­dett használati tárgyak, mint a lábakon álló krumplinyo­mó, a köcsögök, a kapcsos imakönyv, vagy a már hírből sem símért hinnaruha emlé­keztetnek az egykori viselet­re, foglalkozásra, életmódra. A rendezők bíznak benne, hogy február végéig még elég sok idő van ahhoz, hogy további emléktárgyak kerülje­nek elő az elfeledett zugok­ból, s általuk tovább színese­dik a nagyközség egykori ar­ca. Tóth Sándor A magyar historizmus nagymestere ~ ‘Éníi ríwfihiiílri fci ttiM Benczúr önarcképe Benczúr Gyula születésének 150. évfordulójára emlékeztek tegnap Nógrád megyében a Ma­gyar Nemzeti Galéria, a Jósa András Múzeum és a Nógrádi Történeti Múzeum szervezésé­ben. Délelőtt megkoszorúzták a művész Benczúrfalván lévő sír­ját, majd a Magyar Nemzeti Ga­léria anyagából rendezett emlék- kiállítást nyitottak meg Salgótar­jánban, a Nógrádi Történeti Mú­zeumban. Ezt követően ugyan­csak a salgótaijáni múzeumban Bellák Gábor művészettörténész tartott előadást Benczúr Gyula művészete címmel. A korábban a legnagyobbak közé tartozó fes­tő feleségével, Boldizsár Kata Piroskával, Mikszáth Kálmánék unszolására keresett Nógrád me­gyében kúriát, melyet Dolány- ban (ma Benczúrfalva) talált meg. Ettől fogva töltötte ott a nyarakat, s ott is hunyt el. Sírhe­lyére mauzóleumot állíttatott fe­lesége. A salgótaijáni emlékün­nepséggel egyidőben a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet is megemlékezik Bencúr születés­napjáról, egy mindeddig magán- gyűjteményben — Benczúr-Ür- mössy Gábor tulajdonában — lévő kollekció bemutatásával. Losonci Lilla 110. kiállítása Losonci Lilla festőművész kiállításának ünnepélyes megnyitá­sára kerül sor február 1-jén, (17 órakor) a Gellért Szálló tea­szalonjában. Bevezetőt dr. Feledy Balázs, az expó művészeti igazgatója mond. Közreműködik Bartók-művekkel, Hajdú Il­dikó hegedűn és Déri György gordonkán. Ez a művésznő 110. egyéni tárlata. Művészeti kisfilm a Tvl-en A Zsidó Múzeum örökbecsű kincsei Mindmáig élénken foglalkoztat­ja a közvéleményt a Budapesti Zsidó Múzeum kifosztása. A példanélküli bűntény a jóérzésű emberek jogos felháborodását váltotta ki — függetlenül hitbé­li hovatartozásuktól. Arról, hogy valójában, milyen rangos gyűjteményt fosztottak ki, fogalmat alkothatnak mind­azok, akik holnap a késő esti órákban (23 órától) a televízió műsorát megtekintik. A negyven perces művészeti kisfilmben vi­szontláthatni mindazon műkin­cseket és" kegytárgyakat, ame­lyek után ma még kutatnak. Ilyen például az 1700-ból Pado- vából való rimonpár (a rimon a legrégebbi tóradísz), látható lesz a szédertálgyűjtemény, valamint a legváltozatosabb tóravértek, köztük a legkorábbi is, a pesti Chevra Kadisa 1754-ből számlá­zó tóravértje. A filmben megcso­dálhatok a kézmosásra szolgáló kannák és tálak, valamennyi a magyar ötvösművészet remeke. A filmszalag megőrizte a hét-ka­rú menórákat, valamint a Cha- nukka-ünnep becses gyertyatartó­it is. A képernyőn megjelennek a zsidó hitélet szoros velejárói: az imakönyvek, ezek különösen díszes borításúak, megtekinthe­tők majd a míves kivitelezésű amulettek. Az ötvösművek leg- többike héber nyelvű bevésése­ket, feliratokat tartalmaznak, egy­kori készítőjüknek, valamikori tulajdonosuknak a nevével. (bozó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom