Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-05 / 3. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. JANUAR 5., SZERDA Körkérdés a környezetvédelmi törvény tervezetéről Megyénk szakemberei egységes szabályozást remélnek A régóta várt új környezetvédelmi törvény tervezete a kormány általi elfogadását követően a parlament elé kerül. Azt kérdeztük megyei szakemberektől, a környezetvédelem iránt elkötelezettektől, gazdasági cégek vezetőitől, mit várnak a törvénytől. Bevonták-e őket annak előkészítő munkálataiba? Megkérdeztük Mennyibe kerül, ha nem mér a taxaméter? Ma is sokan felteszik a kérdést, kinek az érdekeit szolgálják a bérkocsiba kötelezően felszerelni elrendeltetett taxaméterek. Az ellenérvek között elhangzik, hogy az utasnak ebből „semmi haszna nem származik”, de a taxisok is változatlanul kicsúszhatnak az adóhatóság ölelő karjai közül. Munkatársunk Menráth Istvántól, az APEH Pest megyei főosztály- vezetőjétől azután tudakozódott, milyen feladatokat ró munkatársaikra a taxiórák ellenőrzése. — A taxaméterek kötelező használata elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az árbevétel ellenőrizhetővé váljon. Ugyanis a taxisok egy része azon vállalkozók közé tartozik, akiknél a bérből és fizetésből élők lényegesen- több adót fizetnek. És ehhez még hozzátehetjük, hogy a bérszállítást végzőknek költségelszámolásra is lehetőségük van, de az árban ez sajnálatos módon nem jelenik meg. (Magyarán a szolgáltatás nem olcsóbb.) Azon felvetésre, hogy a taxaméter bevezetése nem old meg semmit, csak azt válaszolhatom, hogy amíg törvények léteznek, mindig lesznek olyanok, akik azt megszegik. A mi feladatunk pedig az, hogy a törvénynek megfelelően ellenőrizzük a hatályába tartozókat —- nevezetesen jelen esetben azt, hogy menynyi a taxis vállalkozók bevétele. Tehát ellenőrizzük, hogy fel van-e szerelve a jóváhagyott órával a gépkocsi, illetve eleget tesz-e a nyugtaadási kötelezettségének a vállalkozó. Azt természetesen ellenőreink nem vizsgálják, hogy a megengedett tarifák közül melyiket alkalmazza a vállalkozó, az kizárólag az ő és utasa, tehát ügyfele dolga. A piac „törvénye” alakítja az árakat és természetesen az utasnak a zsebe. Számunkra az a lényeges, hogy megjelenjék a bevétel és teljesüljön a nyugtaadási kötelezettség. Amennyiben ez nem történik meg, akkor a szabály értelmében akár az első esetben százezer forint bírságot szabhatunk ki különbség nélkül arra, hogy egyéni, vagy társasvállalkozást folytat-e a vállalkozó. Ez a kiszabott mulasztási bírság minden további esetben megkétszerezhető. Ebből is látszik, hogy az állam kitapintható szigorral törekszik arra, hogy bevételei növekedjenek. Megyénkről az mondható el, hogy csak nagyobb városainkban működnek taxisok, őket ellenőrizzük is, míg a fővárosban dolgozó megyei vállalkozók értelemszerűen nem a mi ellenőrzéseinkre számíthatnak. N. Zs. Bizottsági nem a beszámolóra Valamennyiünknek fontos kérdés az, milyen is lesz e törvény. Napjainkban már ismert tény, hiszen oly sokszor hallani, olvasni róla: az emberiség — mi valamennyien — miközben kialakította kényelmes, civilizált életét, átalakította a világot, egyben vétett is a természet, a környezeti rend ellen. Kipusztulnak állat- és növényfajok, erdők, tisztítani kell a vizet, a levegőt, óvni kell a talajt a szennyeződésektől. A káros folyamatok talán még megállíthatók. Ehhez pedig szükség van pontosan megfogalmazott szabályokra, s ha kell, bírságokra, s más szankciókra. VERRASZTÓ ZOLTÁN, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója: — Természetesen voltak egyeztetések, sok változatról, alaposan végiggondolva fejthettük-fejtettük ki véleményünket. A kérdésnek ez volt a könnyebbik része. A másikra, hogy mit is várok ettől a törvénytől, két szempontból adnék választ. Az egyik az, hogy mint a környezetvédelem iránt elkötelezett ember mire is számítok. Arra, hogy hosszúitávú, megnyugtató perspektívát nyújt ahhoz, hogy a bonyolult környezeti rendszerek egységes védelem alá kerüljenek. A környezetvédelem jogszabályi alapja sokrétű, korábban a terv- utasításhoz igazodott. Aminek az lett az eredménye, hogy ugyanazon természeti folyamatot különböző hatóságok vizsgálták ki, s szabtak ki bírságot, határidőt és így tovább, a termelők számára. Megpróbálom egyszerűbben elmagyarázni: van egy veszélyes hulladék, ami beszennyezi a talajt. Ez, a csapadékkal vízbe kerül, ami a vízügyi hatóságokhoz tartozik. De ha felkapja a szél, már más hatóság intézkedik, hiszen így már légszennyezésről van szó. Tehát, szétdarabolva jelentkezik egy folyamat, amit így alig lehet végigkövetni. Abban várok előrelépést, hogy mindez átlátható lesz a jövőben. Mint a hatóság képviselője azt várom a fövénytől, hogy jogbiztonságot adjon, egyszerű, áttekinthető működést számunkra. BOCZ KÁROLY, a Pest Megyei Önkormányzat környezetvédelmi és területfejlesztési osztályának vezetője: — Azt várom, hogy egységes, világos, az önkormányzatok számára is áttekinthető szabályozás jelenik meg a törvény keretében. Remélem, rövid időn belül kiderül az is, melyek azok a helytelen elképzelések, amelyeken változtatni kell a tervezetet. BAGYIN LÁSZLÓ, a Pyrus Környezetvédő Szolgáltató Kft. 1. számú, galgamácsai veszélyeshulladék-lerakó telepének a vezetője: — Elsősorban azt várom el a honatyáktól, hogy az általuk elfogadásra kerülő környezetvédelmi törvény hangsúlyozottan preventív, azaz a megelőzést szolgáló legyen. Ezzel már véleményt is mondtam a megelőző, hasonló tárgykörben született jogszabályról: annak legfőbb hibájául a büntető szankciók túlzott hangoztatását rovom fel. Tulajdonképpen magam ellen beszélek, amikor — a jövőről gondolkodva — alapvetően a miénkhez hasonló telepek számának csökkenését szeretném elérni. Olyan, a mainál jóval korszerűbb technológiai folyamat alkalmazása mellett tenném le a szavazatomat, melynek következményeképpen itt, a veszélyes hulladékok végállomásán kevesebb szennyező anyag kötne ki. Mindenesetre, s ez az új törvénnyel szembeni elvárásomat is alapvetően meghatározza, változatlanul állami feladatnak tartom a veszélyes hulladékok elszállításának s tároltatásá- nak kérdését. Ezt a területet semmiképpen nem érintheti a privatizáció. Olyan különleges anyagokról van ugyanis szó, amelyekkel való foglalkozás nem nélkülözheti az állami garanciavállalást. Ennek értelmében várom el az új, elfogadás előtt álló térvénytől, hogy a veszélyes hulladékok tárolását és megsemmisítését továbbra is állami feladatként jelölje meg. Mindemellett, az egyre növekvő önkormányzati szerepvállalás korában, a mainál is nagyobb jogkört biztosítanék a helyi vezetésnek: szeretnék, ha a törvény jelölné ki a települések beleszólási jogát, működjön-e a térségünkben, vagy a közelünkben veszélyeshulla- dék-lerakó telep, avagy ne. Az állami feladat- és garanciavállalás mellett ebben a rendkívül kényes és problémás kérdésben nem nélkülözhetik a szakemberek a helyi, tulajdonosi véleményt, javaslatokat. SZIKRA DEZSŐ, a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság — e szervezet fennhatósága alá tartozik a gödöllői, budai, pilisi, ácsai, börzsönyi tájvédelmi körzet is — helyettes vezetője: — Lévén, hogy mi környezetvédelmi problémákkal csak érintőlegesen foglalkozunk, a törvény előkészítésében csupán véleményünk elmondásával, illetve egy-két módosító, kiegészítő javaslat felvetésével vettünk részt. Az, hogy a tervezet áttekintésére a benne foglaltakkal kapcsolatos véleményünk elmondására módunk volt, számomra egyértelműen bizonyítja: véget ért a fölülről irányítás időszaka, a törvények kidolgozói ma már a demokrácia szabályait alkalmazzák felelősségteljes munkájuk során. A környezetvédelmi törvény előkészítését végző s 1992 októberében életre hívott egyeztető bizottság Vácott, a számos társadalmi szervezetnek otthont adó Göncöl-házban tartotta ülései nagy részét. Vezetője KISZEL VILMOS, a többek között környezetvédelmi kutatóprogramokat is támogató Göncöl-Alapítvány ösztöndíjasa volt mint külső független szakértő. — Bár a bizottság tervezete és a kormány elé kerülő törvény között vannak eltérések, úgy vélem, hogy nincsenek súlyos hibái az utóbbinak — jelentette ki kérdésünkre Kiszel Vilmos. — A bizottság munkájában a minisztérium környezetvédelmi, természetvédelmi, építésügyi, valamint területfejlesztéssel foglalkozó vezetőin, szakemberein illetve jogászain és közgazdászain kívül negyven társadalmi szervezet képviselői vettek részt ki- sebb-nagyobb rendszerességgel. Az egyeztetések során sokszor bontakozott ki éles vita, ám meglepő módon nem a társadalmi szervezetek küldöttei és a minisztérium képviselői voltak eltérő véleményen az esetek többségében. Sokkal gyakoribb volt, hogy az utóbbiak maguk között vitatkoztak. Ennek persze egyszerű a magyarázata: egy területfejlesztő és egy környezet- vagy természetvédelmi szakember ritkán van egy nevezőn — tette hozzá. Megemlítette továbbá: az egyeztetéseken részt vevő nyugati szakemberek (az Európai Közösség képviseletében érkeztek) szerint EK-szintű anyag született, olyan, amely egy valóban hatékony törvény alapja lehet. Kiszel Vilmostól megtudtuk azt is, hogy önkormányzati szinten is volt egyeztetés, bár nem olyan mélységű, mint azt sokan szerették volna. A bizottságvezető végezetül kijelentette: előfordultak olyan társadalmi szervezetektől származó javaslatok is, melyeket a bizottság nem fogadott el, noha lehet, hogy hiányuk joghézagot teremt majd. Ilyennek nevezte azt a Pécsi Zöld Kör által szorgalmazott kiegészítést, mely szerint a hulladékimport és annak bárminemű támogatása tiltott cselekménynek minősült volna. BÍRÓ GYÖRGY, Vác polgármesteri hivatalának környezetvédelmi vezetője: — Mint a „piszkos tizenkettőként” ismert városok egyikének környezetvédelmi vezetője, magam is részt vettem a törvény előkészítésében. Kollégáimmal volt is egy közös javaslatunk, mely szerint a jelenlegi laza, számos kiskaput nyitva hagyó bírságolási rendszert alaposan szigorítani kellene. Ezzel kapcsolatban felvetettük azt is, hogy a bírságolásból befolyt összegek ne az államkasszába kerüljenek, hanem azon önkormányzatokhoz, melyek területén kiszabásukra sor kerül. Mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy nagyon időszerű volt a törvény elkészítése, jómagam nagyon örülnék, ha mielőbb hatályba is lépne. Az összeállítást készítette J. Szabó Irén, Maliár Éva, és Ribáry Zoltán (Folytatás az 1. oldalról) Véleménye szerint — ezt egyébként az írásos beszámolóban is megfogalmazta Inczédy János — a megyei önkormányzat nem kap kellő súlyt, nem megfelelő a kapcsolata az állampolgárokkal, a településekkel. A parlamenti választásokig nem valószínű, hogy ismét napirendre kerülne az önkormányzati törvény, hiába ismeretesek hiányosságai. A szolgáltató megye eddig nem kapott kellő szerepet a települések életében. Ézzel a gonddal egyébként a többi megyei önkormányzatnak is szembe kell néznie. Elemzések, újságcikkek foglalkoznak ugyan azzal, miként lehetne növelni a megye szerepét, de nem várható e téren legalábbis a közeljövőben — érdemi változás. A pénzügyi ellenőrző bizottság tagjainak egy része szerint alaposabban fel kellett volna térképeznie azt, mekkora a megye tulajdona, s e kérdéssel többet kellett volna foglalkozni az elmúlt időszakban. Volt, aki hiányolta azt, hogy az anyagban nem esik szó az eredményekről, más azt, miért nem tért ki a nemzetközi kapcsolatokra, s hogy mit tett az elnök azért, hogy az önkormányzati törvény megyére vonatkozó részét miként valósították meg helyi szinten. Több kérdést is feltettek a bizottság tagjai az elnöknek: Miért nem sikerül a közgyűlés többségét megnyernie? Mi az oka a folyamatos konfliktusoknak? Volt, aki megkérdezte, gondolkodott-e már azon, hogy lemondjon? Inczédy János válaszában kifejtette, nem fontolgatja lemondását és nem érezte úgy, hogy a közgyűlés tagjaival konfliktusai lettek volna. A viták, vagy az, hogy többen nem értenek vele egyet, szerinte természetes. Elkerülhetetlenül szóba kerültek a hivatalon belüli nézetkülönbségek, az Erdélyi László főjegyző, és az elnök között kialakult helyzet. A bizottsági tagok szerint ezt fel kellene oldani. (szí) Lórév, természetvédelmi ‘erülete Hancsovszki János felvételei Szeméthegyek Érd-Parkvárosban
