Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-27 / 22. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA ■1994. JANUAR 27., CSÜTÖRTÖK Megyénk kitüntetett alkotóművészei 75 éve halott Ady Endre Kultúránk őrzi kezük nyomát A magyar kultúra napján kitüntetett Pest megyei pedagógusokat már bemutattuk lapunk olvasóinak; ezúttal azoknak az alkotóművészeknek a portréit közöljük, akik — Pest megyei művészekként — „maguk is rajta hagyták kezük nyomát a magyar kultúrán’’ — felelős, elkötelezett, hagyományt őrző és hagyományt teremtő életpályájuk révén. (A szerk.) Szántó Piroska (Szentendre) Szántó Piroska Kossuth-díjas festőművészt, Kiváló Művészt a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a magyar kultúra napján, életműve elismeréseként. Azért a gazdag életművért, amely sajátosan egyedi színfolttal gazdagította a magyar képzőművészetet. Képein a festészet és a grafika elemeit ötvözi — természeti motívumok szürrealisztikus hatású egybevetítésével. E sajátos stílusvilág semmiféle izmushoz nem sorolható. Ha már kategorizálni kell, akkor romantikus szürrealistának lehetne nevezni — mondja stílusáról Szántó Piroska amikor erről kérdezem, de rögtön hozzáfűzi: soha nem követte a divatot, igyekezett mindig önmagát adni, önmagában legmélyebbre ásni, hogy azt fejezhesse ki, ami a számára a legfontosabb: a szeretetet. Amit persze neheA művész legyen minden műfajban önmaga zen lehet képi nyelven közvetíteni. De ami talán megoldható két,ember összekapcsolásával, az állatoknak, a növényeknek olyan megfestésével, hogy érzelmeket keltsenek, s ha csúnyák is, valamilyen motívumon túli szépség sugározzon belőlük. Hogy ezt más pályatársak másként látják, arra csak egyet tud mondani: minden virágnak engedni kell, hogy virágozzék. S ha a szabadjára engedett tehetség, amit ajándékba kaptunk, még napot és esőt is kap, akkor kibontakozik. Maga ezt a napot és esőt testvérétől, valamint férjétől, Vas István költőtől kapta. Testvérétől — anya nélkül felnőve — a gondoskodást, és azt, hogy festő lehetett. Férjétől a megalkuvás nélküli tisztaságot és teljes őszinteségre törekvést tanulta, hogy se divatnak, se külső célszerűségnek soha ne engedjen. S hogy milyen tervei vannak? író barátai biztatására újabb könyvön dolgozik. Afféle krónikát ír arról, amit átélt, és ebből néha novellák kerekednek. A kötet Akt címen jelenik majd meg az ünnepi könyvhétre, az Európa kiadásában. Az írás persze nem azt jelenti, hogy ne festene — nyugtat meg. Inkább azt, hogy folyvást pihen; a festéssel kipiheni az írást, az írással a festést. De alkosson bármely műfajban, mindenben maga kíván lenni, ismétli sokadszor, majd hozzáfűzi: — Remélem, soha nem csináltam semmi disznóságot, legalábbis a képzőművészetben nem. (Veszelszky) Sára Sándor (Budapest) Sára Sándor Kossuth-díjas operatőr-filmrendezőt, a Duna Tv igazgatóját a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a magyar kultúra napja alkalmából, életműve elismeréseként. A rangos kitüntetést mintegy harminc rövidfilm, számos dokumentumfilm operatőreként és több játékfilm rendezőjeként kapta. Sára Sándor a Pest megyei Túrán született. A főiskola befejezése után a Balázs Béla Stúdió tagFilmre vinni a magyarság civil történelmét... ja lett, ahol operatőrként dolgozott. E szellemi műhelyben jött össze rendezőtársaival, akikkel az azóta klasszikussá vált filmeket forgatta: Gaál Istvánnal a Sodrásban-t, Kardos Ferenccel Az apá-t, Rózsa Jánossal a Gyer- mekbetegségek-el, Kása Ferenccel a Tízezer nap-ot. A korszak kimagasló alkotása a „Szind- bád", amelyet az egykori aszódi osztálytárssal, a tragikus sorsú Huszárik Zoltánnal készített, s amelynek káprázatos képi világában csúcsosodik ki mindaz a tudás, amit Kondor Bélával, Gyar- mathy Tihamérral és Komiss Dezsővel való hosszú barátsága alatt elsajátított. Első önálló játékfilmjével, a? 1968-ban készült Földobott kő-ve. 1 több hazai szakmai díjat nyert S miközben játékfilmjeit forgatta, egymás után születtek híres dokumentumfilmjei — a cigányokról, a tanyasi életről, a második magyar hadsereg doni katasztrófájáról, a gulagokra hurcolt magyar nők tragikus sorsáról. E kisemberek megszólaltatásával megfilmesített civil történelemmel egy korszak művészi do- kumentálójává vált. A keserű, sőt kegyetlen témák feldolgozásánál is érvényesült azonban Sára Sándor egyedülálló művészi jellegzetessége: a sivár témák gyönyörű képekben való feldolgozása. S a sokkolás helyett egy annál mélyebb és emberibb érzelem, az együttérzés felkeltése. Ez a művészi kvalitás hat legutóbbi játékfilmjében, az 1993 óta vetített Vi- gyázók-ban is. Sára Sándor tavaly óta a Duna Televízió igazgatója. Az elesettekkel mélyen együttérző művész most a határon kívül rekedt magyarság lelki-szellemi támogatását szolgáló anyanyelvi tv-adás megteremtését és megerősítését érzi feladatának. td v s t Káka Rozália (Érd) Úgy született, hogy vérében volt a tánc, a dal... talán a mese is. Kóka Rozália azok közé tartozik, akik már gyermekkorukban eljegyezték magukat a népművészettel. Aki úgy született, hogy vérében volt a tánc, a dal. Talán a mese is. Én először mint mesemondót ismertem meg. Állt egy- szál magában a színpadon, és csak mondta, mondta ízzel, hangulattal, mintha akkor találta volna ki, akkor merült volna fel szívéből, emlékezetéből a mese. A Tolna megyei Felsőná- nán .gyerekeskedett, Szek- szárdon járt középiskolába, Kaposvárott tanárképzőbe. Táncolt az iskolai né- pitánc-együttesekben, a Sárközi Népi Együttesben. Főiskolai tanára, dr. Várko- nyi Imre nyelvész kölcsönzött számára magnetofont, biztatta, menjen haza, gyűjtsön népdalokat a falujában. Mint Kóka Rozália mondja: ráébresztett, rrn a feladatom. Hamarosan felmerült benne a távolabbi haza képe, emléke. Az időben is, térben is távolié. Bukovináé. Ahonnét jöttek. Jöttek sokan, s letelepedtek az^ ő mostani lakóhelyén is, Érden. 1971-ben alakított Kóka Rozália az érdi bukovinai székelyekből népdalkört. Énekelni együtt énekelnek, de ha mesél, egyedül mesél ma is. Felidézi a mese keletkezésének történetét. A környezetet, amelyben létrejött. Szemtől szembe néz a közönséggel, s érzi a meséi nyomán kelt örömöt. Tavalyelőtt lett a Magyar Művelődési Intézet munkatársa, népdalkörökért felelős előadója; nemrég, a magyar kultúra napján — a miniszterelnökség előterjesztésére —__ a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét vehette át köztársasági elnökünktől. (n-i) Bene József illusztrációja A kétgarasos erszény című csángó népmeséhez Az utolsó napok Az újságíró Ady — Ernőd Tamás és Nagy Mihály társaságában Hetvenöt évvel ezelőtt, 1919. január 27-én hunyt el Ady Endre. A költő kedvelt orvosa, Lukács Hugó írta utolsó hónapjaira emlékezve: „Ady lelki tulajdonságai között nekem legjobban imponált okossága. Megértő és értékelő biztos ítéletű okossága. Jós volt nemcsak szálló lelkének érzékenysége, de világosan látó és meglátó okossága folytán is. És amikor lelke elborult, ez és csak ez borult el. Az utolsó hetekben már nem volt okos. Még érzékeny, még sokszor megértő, sőt ötletes is volt, csak okos nem volt már, csak ítélete nem volt semmiről. Csak féltékeny, csak siránkozó, csak gyermekes... Az utolsó napokban volt. Hívtam, gyere velem kocsikázni. Azt felelte: Velem már nem fogsz — csak utánam.” November végén még elmegy a Vörösmarty Akadémia alakuló gyűlésére, de a beszédben már ott is elakad. A rosszul fűtött Veres Pálné utcai lakásban megfázik, tüdőgyulladással ágynak dől. Egyébként is halálos aggodalomban van szüleiért, Erdélyért. Egyik gyötfelmes, álmatlan éjszakáján darabokra tépi kedves biblijáját, és belső kötéstáblájára ráírja a keresztre feszített Krisztus utolsó szavait: Eli, Eli Lama Sa- baktani (Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?). 1919. január közepén beszállítják a Liget-szanatórimba. Feleségén kívül Jászi az utolsó látogatója, aki utána ezt jegyzi naplójába: „Szegény Adynál: meg sem ismert. Kialudt szemek. Szörnyű borzalom.” Az ápolónő szerint azonban megismerte látogatóját, mert felesége kérdésére, hogy ki volt nála, „azt lehelte: Oszkár. Ez volt utolsó szava... ebből láttuk, hogy eszméleténél van.” Január 27-én reggel álmában meghalt. (Vezér Erzsébet Ady Endre élete és pályája című monográfiájából.) A magyar irodalomról a Francia Intézetben A magyar irodalom franciaországi „nagykövetei” közül ismerhetnek meg többeket az érdeklődők ma este a budapesti Francia Intézetben. A beszélgetéssel egybekötött előadás címe: Kosztolányi Dezső kapcsán, a magyar irodalom fordítása és kiadása Franciaországban. A rendezvény 19 órakor kezdődik a Fő utcai intézményben. Az est vendége lesz Virág Ibolya, aki Krúdy Gyula, Weöres Sádor, Esterházy Péter és Nádas Péter műveit ismertette meg a francia ólva- sókkal. Viviane Hamy nevéhez főként Kosztolányi Dezső kisregényeinek fordítása fűződik. Sophie Kepes Babits Mihály, Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc műveit ültette ár francia nyelvre. Szende Tamás párizsi egyetemi professzor, az In Fine Kiadó magyar részlegének igazgatójaként tevékenykedik irodalmunk francia- országi népszerűsítésén. Egyéves a Gödöllői Táncegyüttes Vendégeik a bagi táncosok Egy évvel ezelőtt ala- áfy&A kult meg Gödöllő né- 2P]£ pitánc-együttese. Eb- bői az alkalomból szombaton délután négy órakor kezdődően mutatkoznak be különböző korosztályhoz tartozó csoportjai a művelődési központban. Gémesi György polgármester köszöntője után kerül sor műsorukra, melyben -— többek között — hévízgyörki, zsámboki gyerekjátékokat, sárközi, szatmári, Galga menti táncokat adnak elő. Vendégeik a bagi Muharay Elemér Népi Együttes táncosai. Kísér a Fix Stimm zenekar. Az együttes minden tagja nevében hívja az érdeklődőket Iglói Éva mű- vészti vezető és az alapító tagok: Iványi Judit, Lezaics Rajkó, Márvány István, Ro- szik Fruzsina, Roszik Zsófia, Vernyik Eszter. Szántó Piroska: Szamár (Triptichon III. — részlet)
