Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JANUAR 26.. SZERDA Zenével a gyermekekért Zsoltár és ragtime # Különleges élményt nyújtó hang­versenyen vehettünk részt a hétvé­gén Gödöllőn. Mitói válhat „külön­legessé” egy hangverseny? Két fia­talember, két zenész elhatározta, hogy se­gít olyan gyerekeken, akik számára nem adatott meg, hogy családban éljenek. Ho­gyan segítenek? Ahogyan tólük telik: jóté­konysági koncertet adnak. Mi indította ókét elhatározásukra? Jártak — talán véletlenül — egy nevelőotthonban, lát­tak ott egészen kicsi, egytől négyéves korú gyermekeket. — Az természetes, nem kell magyarázni, magától értetődő, hogy az ember segíteni akar rajtuk — mondta a két zenész egyike, Tóth Benedek. Koncertsorozatot terveznek, az ország külön­böző részeibe szándékoznak eljutni. Sorozatuk első hangversenyének színhelye volt Gödöllő. A gödöllői Chopin Zeneiskola. Gyermekkorá­ban itt tanult zenét, a közeli Vácszentlászlóról járt ide, majd később is vissza-visszatért tanul­ni, tanítani, koncertezni a másik fiatalember, Balogh Péter. Egymással a Zeneakadémián is­merkedtek meg. Tóth Benedek már korábban végzett ott ütőhangszer szakon, Balogh Péter utolsó éves zongora szakos hallgató. Elkezdődik a hangverseny. A belépődíj ki- nek-kinek tetszése szerinti. Nem telik meg tel­jesen a kis előadóterem. Talán ötvenen ülhet­nek a széksorokban. Nézem, kik. Néhány hölgy, néhány úr. A város egyik orvosa, gya­kori résztvevője kulturális eseményeknek. Két szerzetes atya a premontrei rendházból. Fiatalok. Gyerekek. Az egyik kislányt már többször láttán zongorán előadni a művelődé­si házban. A koncert első részében Bach-fuvolaszoná- ták átiratait halljuk. A C-dúr, az E-dúr és a h-moll szonátát zongorán és vibrafonon. Két fehéringes fiatalember hajladozik a hangsze­rek felett. Bizonyára most nincs más, semmi más számukra az egész világból, mint a hang­szer, melyet megszólaltatnak. Vannak még ilyen fiatalemberek. Vannak ilyen fiatalembe­rek. Van remény. Szünet után a terembe visszatérve átrende­zett pódiumot találunk. Mindenfelé gyertyák. Elöl három gong, harang, kolomp. Lekapcsol­ják a villanyt, csak a gyertyák fénye lobog. Egy kislány felkiált: de jó! Ezen nevetünk. A következő műsorrészlet címe: Improvizá­ciók zsoltárszövegekre. Tóth Benedek sejtel­mes, talán nem is evilági hangokat kelt a kü­lönböző ütőhangszerekből. Balogh Péter há­tul térdel a homályban. Énekel: Itt az Isten, mindnyájunk Istene, mindenkor és örökké... Kovács Margit: Éneklők, 1953 (Terrakotta relief, mintázott) És felgyullad a villany, a gyertyákat elfúj­ják, Balogh Péter visszatér a zongorához, Tóth Benedek a vibrafon mögé. Debussy kö­vetkezik, Holdfény, Lépések a hóban, majd ragtime-zene és Gershwin. Alkalmilag kiegé­szülnek egy bőgőssel — Sipos Csabával —, s vidám dzsesszműsornak lehetünk részesei. Persze, semmi kedvünk távozni. Bárcsak ne fejeződne még be az est. Tapsolunk, de hiá­ba. Tudtunkra adják: ez már az utolsó ráadás. Jó lenne, ha most kezdődne az egész. Ha úgy előre tudhatnánk, miben lesz majd részünk. Akkor többen és gyakrabban elmennénk ilyen estekre. De hát restek vagyunk és tudatlanok. Legközelebb február 8-án ad koncertet Ba­logh Péter és Tóth Benedek — Debrecenben. Messze van. Talán még visszatérnek Pest me­gyébe is. Nádudvari Anna Vonósnégyes a Francia Intézetben A Danubius vonósnégyes janu­ár 28-án a Francia Intézetben koncertezik. Gabriel Fauré, a 20-as években elhunyt francia zeneszerző c-moll zongorané­gyesét adják elő az est első ré­szében. A kortárs Vidovszky László Danses allemandes című darabját és Félix Men- delssohn-Bartholdy Esz-dúr vonósnégyesét a második rész­ben hallhatják a hangverseny­re látogatók. A műsorban Hau­ser Aderienne zongoraművész is fellép. A Danubius vonósné­gyes 1983-ban alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­la növendékeiből. Az eviani nemzetközi versenyen 1987-ben elnyerte a legjobb XX. századi interpretáció és a legjobb Mozart-előadás díját. Pécsiek vendégjátéka A Pécsi Nemzeti Színház elő­adásában is láthatja a főváro­si közönség Arthur Millernek a Pesti Színházban nagy si­kerrel játszott . Közjáték Vichyben című drámáját. A mecsekaljai színtársulat a Jó­zsef Attila Színházzal kötött megállapodás értelmében feb­ruár elsején Angyalföldön is bemutatja az amerikai dráma­író világszerte ismert darab­ját, melyet a pécsi színpadon Csiszár Imre rendezett. Antall Péter fotókiállítása _____ Érden, a Magyar F öldrajzi Múzeum­ja ban január 27-én, hol- nap délután fél ötkor kerül sor Antall Péter Egyip­tomban készült fotói kiállítá­sának megnyitójára. A Múze­umbarát Kör e programját az Almásy László nyomdokain a Szaharában című előadás és diavetítés egészíti ki. f Folytatás az 1. oldalról) Közel 150 ezer emberről van szó, akik az elmúlt 50 évben hátrányos megkülönböztetés­ben részesültek, és ma is szo­morú sorban élnek. Nemcsak határainkon innen, hanem azon túl is, és nem csupán a magya­rok, de a közös hazát szolgáló más nemzetiségiek is. — Egy zeneakadémiai kon­cert megszervezése igen költsé­ges. Kik támogatták önöket? — A nagyterem bérleti díját a járulékköltségekkel a főváro­si önkormányzat fedezte. A ter­met jutányos áron bocsátotta rendelkezésünkre a Zeneakadé­mia vezetősége. A hangszerek szállítását, a zenekar tagjainak utazási és szolgálati díját a me­gyei önkormányzat fizeti. A szervezésben segített Sárer Já­nos vezérőrnagy, Pádár Zsíg- mond őrnagy és Szászvári Im- jos alezredes a Honvédelmi Mi­nisztériumból. De a feladatok oroszlánrészét Tömöri Pálné. valamint Kovács Lászlóné, a Pest Megyei Levéltár gazdasá­gi vezetője végezte, akik in­gyen vállalták a hosszú hetek óta tartó, embertpróbáló mun­kát — mondta Noseda Tibor, majd hozzáfűzte: — bevétele­ink az egységesen 300 forintos árú koncertjegyekből származ­nak..., adományokat a helyszí­nen is gyűjtünk. . — Kérem, mondjon valamit a műsorról és a közreműködők­ről! — A műsor első számaként felhangzó Mozart: Figaro há­zassága nyitány érdekessége, hogy az operától önálló életet él, noha hangvétele tükrözi az akkoriban polgárpukkasztónak számító dalmű jellegzetességeit —mondta Noseda Tibor, a kon­cert karmestere. — A nyitó né­hány taktus után óriási robban- nás történik, és ez a sodró len­dület megszakítás nélkül folyta­tódik a nyitány végéig. A zene­szerző G-dúr versenyműve fuvo­lára és hárfára hazánkban rit­kán hangzik fel. Noha jogosan Noseda Tibor, az együttes kar­nagya Erdó'si Agnes felvétele marasztalják el a szabályos for­mák önkényes kezelése miatt, a mű a zeneirodalom egyik gyöngyszeme. A Guines her­ceg szolgálatában lévő Mozart 1778-ban írta Párizsban, kitűnő­en fuvolázó mecénása és nagy­szerűen hárfázó lánya számára — szabadjára ereszthette alko­tó fantáziáját s ebből csodála­tos mű születetett. Szívemhez legközelebb a középső, lassú té­tel áll — vallotta Noseda Ti­bor. — Az Óra szimfónia Haydn tematikus szimfóniái közé tartozik. A második tétel állandó nyolcadmozgása végig azt a hatást kelti, mintha egy óra ketyegne, s a brácsaszólam még az ütéseket is megszólaltat­ja. S mint minden Haydn-kom­pozícióban, ebben is nagy sze­repe van a humornak. Meg kell jegyeznünk, hogy Pest Megye Szimfonikus Zene­kara két évvel ezelőtt alakult, a megye negyvenkét zenetanárá­ból verbuválódott össze, s azó­ta több mint ötven fellépése volt. Koncertmesterük ezúttal is Kömyei Mátyás, az Állami Hangversenyzenekartól. A Mo- zart-versenymű szólistái pedig Pivon Gabriella fuvolaművész és Sipkái Deborah brácsamű­vész. D. Veszelszky Sára (A Zounuk Nemzetközi Hadigondo­zott Alapítványról lapunk niai szá­mában a 10. oldalon olvashatnak bő­vebben.) Koncert a háborúk kárvallottjainak támogatására Művészi és humán értékek találkozása Palestrina-hangverseny a Mátyás templomban A zene fejedelmére emlékeznek Palestrina-e mlékhangver- senyt rendeznek ma este fél nyolckor a Mátyás templomban a zeneszerző halálának 400. évforduló­ja alkalmából. A legszebb kórusműveiből összeállí­tott műsorban a Kodály Zoltán Magyar Kórusisko­la Jubilate Leánykara, a Cantus Corvinus Ének­együttes és a Mátyás temp­lom énekkara lép fel. Palestrina 1525-ben vagy 1526-ban született, és 68 éves korában, 1594. február 2-án hunyt el. A kor uralkodó muzsikájá­nak, a francia és flamand egyházzenének felhaszná­lásával sajátos stílust te­remtett, s általa vált az olasz zene a kor uralkodó egyházzenéjévé. Jellegze­tessége, hogy kompozíciói hűségesen követik a szöve­get, és a fő hangsúlyt az érthetően megszólaló em­beri hangra helyezik. En­nek a stílusnak a csúcs­pontja a hangszerkíséret nélkül megszólaló, több­szólamú ének, az a capel- la, melynek legnagyobb mestereként tartjuk szá­mon Palestrinát. Palestrina gyermekéne­kesként került a római San­ta Maria Maggiore temp­lom 'énekkarába, és még egész fiatalon szülőváro­sa, Palestrina templomá­nak karnagya lett. Tehetsé­gére felfigyelt III. Gyula pápa, és a római Szent Pé­ter bazilika karnagyává ne­vezte ki. Karnagysága alatt jelent meg először nyomtatott műve, egy mad­rigál, majd hamarosan több miséskönyve is. Har­mincesztendős korában először a Capella Sixstina énekese, majd hamarosan komponistája lett. II. Mar­cell pápasága alatt kezdte kidolgozni a szöveget kö­vető misezenét, amely nemsokára a katolikus egy­házzene hivatalos stílusá­vá vált. Híres impromptái az időközben pápai székbe került IV. Pálnak annyira megtetszettek, hogy felvet­te a Sixtusi Kápolna prog­ramjába, és azóta is el­hangzanak ott minden nagypénteken. Madrigál­jai, miséskönyvei, motet­tái olyannyira nevezetessé tették hazájában, hogy még életében a Musicale Princeps (a zene fejedel­me) kitüntető jelzővel ille­ték, s e felirat szerepel sír­ján is. (— szky) Egy erdélyi művész Németországból Visszafogott színek Ha tudjuk, hogy Schönauer Nor­bert és Mischinger Irén gyerme­ke: Pallos Sch. Jutta festőmű­vész és grafikus Szászrégenben született, mely 1920 óta Románi­ához tartozik, akkor azt sem kell különösebben csodálnunk, hogy a művész 1986 óta miért él Né­metországban. .. Ám a budapesti Vármegye Ga­léria nem azért ad otthont — az Erdély Művészetéért Alapítvány jóvoltából — az erdélyi képző­művészeknek, hogy elfeledje az onnan elűzötteket vagy kivándor­lókat. Március 10-ig a Vármegye ut­cában megtekinthető Pallos Sch. Jutta 26 olajfestménye, valamint nyolc pasztellje. (Sajnáljuk, hogy grafikáiból mutatóban sem kapott helyet egy munka sem.) Tizenkilenc éves korában sze­repelt először kiállításon saját munkájával, azóta 210 közös és 32 egyéni tárlaton ismerkedhe­tett a közönség ezzel a kimondot­tan erdélyi festővel. A művein fellelhető emberi alakok, állatok, házak vagy utcarészletek láttán az első pillantásra Zsögödi Nagy Imre, Páll Lajos képei jutnak eszünkbe. Azonban Nagy Imre erős, súlyos színei. Páll Lajos di­namikus, szintén határozottabb színvilága — más egyéniséget sejtet, mint az itt látható festmé­nyek sajátos világa! Itt a színek nem harsognak, és a harmadik di­menzió sem nyitott, mint Nagy Imrénél vagy Pálinál. Mintha Pal­los csupán a képkereten belül akarna értekezni vélünk, semmi sejtelem nem röptét kétes távolba. Elég megszokott, éppen ezért használom a kifejezést: egy az egyben nyilatkozik a festő. Színe­it mintha egy láthatatlan kéz (itt: a művészi öntudat) elsimította volna. (Lásd: Gyökérőrzők, Széki­ek stb.) Az Esti hangulat című kép ki­vétel; mellette a legtöbb munká­ra illik a megállapítás, hogy a zöld, a kék szelídebb árnyalatai uralják a festményeket. László Gyula professzor (a tár­lat megnyitásán) egyenesen „gra­fológiai vizsgálatnak” vetette alá ezeket a munkákat, mondván, hogy „minden négyzetcentimé- temek jelentése van. semmit sem takar homály”. Nem lelni itt tájat, csak embe­reket. erdélyi vagy nem erdélyi alakokat. De nem tombolnak az erdélyi népviseleti és népművé­szeti tárgyak. Pallos Jutta úgy er­délyi, hogy gondolati mondandó­ja és a képek stílusa teszi összeté- veszthetetlenné. Nem hiszem, hogy az erdélyi lélek nemesebb lenne, mint a dél-tiroli. Csak­hogy — van, saját dimenzióin be­lül, saját megjelenési formájá­ban, pl. ebben a művészetben. Egy művésznőt ismerhet meg ezen a kiállításon a látoga­tó, akivel sok minden megtör­ténhetett, viszont művészetével elhiteti vélünk, hogy Ő történt meg valójában. És ez már nem fél, ez már teljes győzelem. Kérdésemre: hogyan sikerült eljutnia Németországból a Vár­megye utcába, csak ennyit mond: „Meghívtak, és szívesen jöttem.” És hogy hiányoltam a grafi­káit, mentségére hozta föl, hogy nem sikerült megkapnia a Budapest Galériát, azért... (czegő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom