Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. JANUAR 26.. SZERDA Gondozóház-átadás Bérlők lesznek a lakók Ünnepi eseményre került sor tegnap délelőtt Dunake­szin: a kivitelező cég — a helyi AVIKO Kft. — veze­tői átadták az önkormány­zatnak a Szállást Biztosító Idősek Klubja nemrégiben elkészült új épületrészét, a 8, egyenként 36 négyzet- méteres garzonlakásból, il­letve közösségi helyiségek­ből álló Idősek Gondozó­házát. A gondozóházba nem szociális rászorultság alap­ján, hanem saját tulajdonú ingatlannak az önkormány­zat részére történő felaján­lása, az önkormányzati bér­lakás leadása, vagy egy összkomfortos garzon piaci árának megfelelő ösz- szeg — jelenleg másfél millió forint — készpénz­ben való kifizetése révén lehet majd bekerülni. (A város szociális helyzetük révén elhelyezésre szoruló idős polgárai továbbra is a Szállást Biztosító Idősek Klubjában juthatnak lak­részhez.) A gondozóház minden­kori lakói a tervek szerint olyan bérleti szerződést kötnek majd az önkor­mányzattal, mely alapján a gondozóház működtetője, a Gondozási Központ rend­szeres egészségügyi ellá­tást, állandó gondozói fel­ügyeletet fog biztosítani számukra. , .. - , (ribary) Nyolcosztályos gimnázium a Kossuthban Könnyen beilleszkedtek a kis emberkék A ceglédi Kossuth Gimnázium patinás épülete 1903-ban tárta ki először kovácsoltvas kapuit. Az eltelt kilenc évtized alatt az oktatási intéz­mény rangot szerzett magának. Alighanem ez inspirálta a középiskola megszállott vezetését a to­vábblépésre, a kísérletre. Hosszú, kitartó előkészítés után tavaly szeptemberben egy nyolcosztályos csoport kezdte el az új tanévet. A néhány hónap tapasztalatai­ról beszélgettünk a direktorral, az osztályfőnökkel és két diákkal. — Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kísérletet csak felelős­séggel lehet elindítani — mondta Tóth Cz. Mihály igazgató. — Már évekkel ezelőtt munkálkodtunk en­nek a kezdeményezésnek a kidolgozásán. Kerestük a mintát. Tapasztalatszerző látogatást tettünk jó né­hány gimnáziumban, ahol ez az oktatási forma már működik. Végül is az ELTE Randnóti Gimnáziu­mában megvalósított válto­zat állt legközelebb az el­képzelésünkhöz. Azt a programot vettük át, ami­nek jól elhatárolható há­rom szakasza van. Az első két évben a diákok egy ide­gen nyelvet tanulnak nagy óraszámban, valamint az anyanyelvet, matematikát, kézművességet. A követke­ző négy esztendőben a tu­dományágakkal ismerked­nek meg hatékonyabban. Éppen azáltal, hogy az álta­lános iskola és a gimnázi­um közötti átállást leszűkít­jük. A harmadik szakasz — tizenhat éves kortól — a felkészítés ideje: az érett­ségire, a továbbtanulásra. Ekkor sok a fakultációs tan­tárgy. Természetesen a két- és négyéves periódus után vizsgák lesznek, ame­lyek lehetővé teszik, hogy valaki esetleg más gimnázi­umban vagy iskolatípusban is folytathassa tanulmánya­it. A kamaszok szeretik cíket — Úgy tudom, véletlenül sem kívánnak a helybéli ál­talános iskolákkal versen­geni. Nem akarják „elcsá­bítani” onnan a jó diáko­kat. — Valóban így van. Az általános iskolák — a jelen­legi szerkezetükben — re­mekül működnek a város­ban. Nem akarjuk átvenni a szerepüket. A fő terüle­tünk továbbra is a négyosz­tályos gimnázium. — Hogy történt a kivá­lasztás? — Kilencvenhatan jelent­keztek.- Az írásbeli és szó­beli vizsgán nem azt kér­tük számon, hogy mit tud­nak a gyerekek. Azt néz­tük, hogy milyen a gondol­kodóképességük, az érdek­lődésük, a kreativitásuk, a beszédkészségük. Harminc­négyen találtattak alkalmas­nak arra, hogy elkezdjük megvalósítani az elképzelé­sünket. Nagy kihívásnak érezte — Talán korai még a követ­keztetést levonni. Mégis summázná az eltelt csak­nem fél évet? '— A gondos előkészítés­nél még arra is gondol­tunk, hogy elsősorban azok a kollégáink tanítsanak az osztályban, akiknek van ál­talános iskolai gyakorlatuk (oklevelük), vagy átképzés­ben vettek részt. Őszintén örülünk, hogy kisdiákjaink nagyszerűen beilleszked­tek a gimnázium közössé­gébe. Feleslegesen aggód­tunk. A nagyobbak szeretik őket. Rögtön — kedvesség­ből — elnevezték a kisdiá­kokat Hupikék törpikék- nek. E rövid idő alatt szé­pen összekovácsolódott a csoport. Ugyanakkor nem titkolom, az elméleti kép­zés tapasztalatai arra sar­kallnak bennünket, hogy a következő osztálynál jó né­hány dolgot némiképp más­ként érdemes csinálni. Zakar Lászlóné, a fiatal, csinos osztályfőnök hangjá­ban ott vibrált egy kis meg­hatottság, amikor arról be­szélt, mincsoda megtisztelte­tésnek érezte, hogy az igaz­gató e nagy feladatra felkér­te. Hosszan gondolkozott, képes-e megfelelni a kihí­vásnak. Végül úgy érezte, igen. Hiszen a gyerekekkel közös a sorsuk, a céljuk. Az egykori általános iskolai ta­pasztalat és a hivatástudat átlendítette a kezdeti akadá­lyokon. Valójában az nyug­talanította az első hetekben, hogy a város különböző is­koláiból érkezett — ráadá­sul hárman vidékről járnak be — tanulókat miként for­málhatja egymást tisztelő és szerető közösséggé. Napja­inkban emiatt már nem kell aggódnia: egységes a cso­port. Annál több fejtörést okoz, hogy a mozgékony, nyíltszívű, fogékony ember­kéket miként lehetne meg­óvni a trágárság egyre terje­dő járványától. Hupikék törpikék Az osztályfőnök szerint a nyolcosztályos gimnázium egyáltalán nem ördöngös­ség. Egyébként ő és a gye­rekek kölcsönösen ragasz­kodnak egymáshoz. Zakar Lászlóné örül annak, hogy tanítványai jól érzik magu­kat, s a gimnázium tényleg a második otthonuk. Akkor lenne elégedett, ha ki-ki tel­jesítené a képességei sze­rinti mércét. És miként vélekedtek a diákok? Hartyányi Lilla: — Elő­ször nagyon furcsa volt, ná­lam két-három fejjel maga­sabb tanulókkal egy épület­ben, folyosón, udvaron együtt lenni. Izgultam is, hogy mi lesz. De igazán kedvesen fogadtak bennün­ket. Mindjárt elkeresztel­tek minket Hupikék törpi- kéknek. Eleinte egy-két dolgozat rosszabbul sikere­dett. Azóta többet tanulok. Félévkor egy-két négye­sem lesz. Ha valamelyik ba­rátnőm ide akar jelentkez­ni, biztatom majd, hogy próbálja meg. Bobori Péter: — Beval­lom, én különösebben nem idegeskedtem. Ugyanis a testvérem gimnazista, ezért elég sok diákot ismertem már. Emlékezetes az, ami­kor először köszöntem egy srácnak. Körülnézett a sa­ját magasságában és nem látott senkit. Szóltam neki, hogy itt vagyok lent. Ez tet­szett neki, összebarátkoz­tunk. A nagyok kedvelnek minket. Örülök, ha jövőre újabb évfolyam indul. Igaz, nagyobb lesz a zsi- valy is. Viszont több lenne a gimnáziumban a velünk egykorú barátunk. Ha vala­ki ide akar jönni, biztatom, ne adja fel. Félévkor becsú­szik egy-két négyes. Sebaj kijavítom. F. F. Téli esték Hogy a tétlenség ne öregítsen Tél derekán járunk, ilyenkor nehezebben telnek a napok, kivált azoknak, akik egy hosszú életen ke­resztül hozzászoktak a rendszeres munkához. Er- ről beszélgetünk Bálint Gábornéval, Ida nénivel, a némedi nyugdíjasklub elnökével és két segítőtársával, Hor­váth Jánossal és Kerekes Menyhértnével, akik félszemmel az utcát figyelik. A mostani összejövetel ugyanis rendha­gyó, az ócsai nyugdíjasokat várják viszontvacsorára és ba­ráti beszélgetésre. Nem csak a diákoknak... / Épül a tornaterem Szigetcsépen Az Alsónémedi önkormány­zat nyugdíjas klubjának 60 ál­landó tagja van, akik hetente összejámak a művelődési ott­honban. — Pontosítsunk. Van ami­kor csak találkozunk, illetve innen indulunk Pestre. Gyak­ran járunk színházba, vagy olyan előadásra,’ ahol jó ma- gyamótákat énekelnek — mondja Jani bácsi, aki hat év­vel ezelőtt vett búcsút a kor­mánykeréktől, amit negyven éven át forgatott. Kerekes Menyhértné is tesz a szóhoz, ő a tavalyi erdélyi, ausztriai és szlovákiai kirándulásokat em­legeti fel, melyek emlékezetes élményei a nyugdíjasoknak. — Mindez nem kis pénzbe kerülhetett — vélem, majd mert a pénzről esik szó, az életkörülményeikről kérdezek. — Nem dúskálunk a javak­ban, de nem is szűkölködünk — mondja Ida néni. — A né- mediek szorgalmas népek, s amit az ember megszokott ak­tívként, folytatja nyugdíjas­ként is. Ez alatt azt kell érte­ni, azelőtt a munka mellett is gazdálkodtunk, most viszont nyugdíjasként tesszük ezt. — Es a magány ? Sok nyug­díjas életét ez keseríti meg. Ida néni megfogalmazásá­ban a magány sorskivetettség: — Köztünk egy sincs ilyen, hála az Istennek. Min­denkinek van családja, min­denki tartozik valakihez. ~ Még megtudom, hogy a klubot kiemelt helyen támo­gatja az önkormányzat. Nem csak pénzzel, de törődéssel is. György Balázs polgármes­ter rendszeresen beszámoltat­ja Bálint Gábornét, s az ösz- szejövetelekre is „bekuk­kant”. Eddig a beszélgetés, mert közben befut a busz a vendé­gekkel. A vártnál többen ér­keznek, de semmi gond, a száz főre terített asztalokon még elfér néhány teríték. Ma­gasra halmozott süteményes tálak, édes is, sós is. De előbb a vacsorát adják be a vendéglátó asszonyok. Szól a zene, folyik a trécs, észre sem vesszük az idő mú­lását. Ami különben, tél dere­kán olyan lassan mászik, mint csiga a kertben. Kert, mező, fóliasátor. Ezeket em­legetve megmozdul a fantá­zia, lélekben már fogják a ka­pát, s indulnak dolgozni. Mert mint egy ráncai közül kimosolygó nénike megjegye­zi: a tétlenség öregít. (matula) Várhatóan ez év tavaszán fe­jeződnek be Szigetcsépen a majdan közösségi célokat szolgáló tornaterem építésé­nek munkálatai. A távlati terv az, hogy a már meglévő, szabadtéri futballpálya és az új tornaterem együttesen olyan sportkomplexum le­gyen, ami nemcsak a diákok­nak, hanem a felnőtt helybéli­Nemrégiben lemondott a vác- rátóti, sződcsörögi, sződlige- ti, váchartyáni, őrbottyáni, va­lamint vácdukai mezőgazda- sági területeken gazdálkodó sződi Virágzó Tsz földkiadó bizottsága vácrátóti munka- csoportjának vezetője. Utód­ját az érintett helybéliek — részarány-tulajdonosok — már a múlt héten meg szeret­ték volna választani, ám az e céllal megtartott gyűlésen a három jelöltön kívül olyan ke­vesen vettek részt, hogy el kellett halasztani a döntést. Az új munkacsoport-vezető megválasztására — feltéve, hogy az érintettek több mint ötven százaléka megjelenik a gyűlésen — ma kerül sor. eknek is teret ad a szabadidő hasznos eltöltéséhez. A tornaterem 780 négyzet- méteres küzdőtérrel, 500 négyzetméteres kiszolgáló résszel — mosdókkal, öltö­zőkkel — rendelkezik majd. A beruházás költségeinek fe­dezéséhez céltámogatást is kapott az önkormányzat. (szí) A múlt heti választógyűlés eredménytelenségének oka az volt, hogy kilencen egysze­rűen nem kaptak értesítést az összehívásáról. Felmerült a gyanú: talán nem figyelmet­lenségből eredő mulasztás, hanem taktikázás következté­ben. A gyanúra — mint azt az egyik földkiadó bizottsági tagtól megtudtuk — az adott okot, hogy a bizottságban olyanok is akadnak — leg­alábbis a joggal türelmetlen földre várók szerint —, akik­nek finoman fogalmazva nem szívügyük a mezőgazda­ság szerkezeti átalakulásának előmozdítása. R. Z. Akadozik a földkiadás Taktikáznak az ellenzők Jó így együtt, fehér asztal mellett, de azért már jöhetne a tavasz A szerző felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom