Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-25 / 20. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JANUAR 25.. KEDD A kisebbségek egymásnak ugrasztása a cél Újabb támadás Tőkés László ellen (Folytatás az 1. oldalról) Sőt, kilátásba helyezte azt is, hogy a kifizetés megtagadása esetén tiltakozó felvonulást rendez a püspök ellen. Azzal fenyegetődzött, hogy leg­alább tizenötezer roma fog részt venni ezen, sőt azzal is, hogy nyilvánosságra hozza az ügyet. S hogy mindez nemcsak üres fenyegetés, azt bizonyít­ja hogy a megadott határidő letelte előtt, január 22-én az egyik bukaresti napilap már le is közölte a tüntetésről szó­ló híradást. (A cikk megjelené­séről, illetve az abban foglal­takról tegnapi számunkban tudósítottuk olvasóinkat.) Eddig tehát a romák állás­pontja. A Királyhágó-melléki Református Egyeházkerület elnöksége — ha úgy tetszik — eleget tett az újság kíván­ságának, s a hozzánk is eljut­tatott nyilatkozatukban meg­világítják az ügy hátterét. Eszerint az egyházkerület két tisztségviselője Papp Benjá­min és Balogh Barna taná­csos a püspök tudomásával a Lippische Landeskirche felké­résére valóban foglalkozott egy 15 ezer márkás segélyak­ció lebonyolításával. A se­gély küldői ezt az összeget cé­ladományként munkahelyek teremtésére szánták a romák részére. A két tanácsos kap­csolatba lépett az említett ro­maegyesülettel, s előlegként átadtak neki 3 ezer márkát egy téglavetőtelep felépítésé­nek megkezdéséhez. Amikor az egyesület vezetői újabb ösz- szegekért jelentek meg a püs­pökségen, az adomány keze­lői igazoló számlákat kértek az addig átadott pénzösszeg felhasználásáról. A romaegye­sület azonban semmiféle sza­bályos elszámolást nem tu­dott felmutatni. A pénzösz- szeg átadását viszont újból és újból követelték a roma veze­tők. Az adomány kezelői ezt megtagadták, viszont értesí­tették az adományozót, hogy az összeg rendeltetésszerű fel- használása nem bizonyítható. Ezt annál is inkább állíthat­ták, mert a két említett taná­csos helyszíni szemlét tartott, ahol nyoma sem volt a tégla­vetőnek. Az adományozó ekkor tele­faxon tiltotta le a további ősz- szegek folyósítását. Ezt az adomány kezelői közölték a romaegyesület vezetőivel, akik azonban a döntést nem voltak hajlandók tudomásul venni, sőt az értesítés átvéte­lét is megtagadták. Ilyen előzmény után került sor a romák említett akcióira. Az ügyet feltehetően szél­sőséges erők mozgatják a hát­térből, olvasható a nyilatko­zatban, s célja nem más, mint Tőkés László lejáratása, s a kisebbségek közötti konflik­tushelyzet teremtése. A nyi­latkozat szerint a tüntetést nem véletlenül időzítették mára, hiszen tegnapra ígérte Gh. Funar, Kolozsvár polgár­Tőkés László jó ötletnek tar­taná a magyar—cigány ta­nácskozótestület létrehozását Vimola Károly felvétele mestere a Mátyás szobor fel­iratának lecserélését. „Éppen ezért felszólítjuk a közvéleményt és különöskép­pen a roma nemzetiséget, őrizzék meg higgadtságukat, ne engedjenek semmiféle pro­vokációnak, ami a romániai kisebbséget meg akarja oszta­ni, és el akarja terelni a fi­gyelmet az ország legsúlyo­sabb gondjairól. ” — olvasha­tó végezetül a nyilatkozatban. * Szerkesztőségünkbe az emlí­tett nyilatkozaton kívül — amelyet a Magyar Távirati Iroda is kiadott — még két levél is eljutott. Az egyik­nek, amely az elmúlt év no­vemberében kelt Csurkuly Sándor, a Maros Megyei Ci­gányszövetség Elnöke, vala­mint Zolcsák Sándor festő­művész, a Romániai Keresz­ténydemokrata Párt megyei alelnöke az aláírója. A cím­zett Tőkés László püspök. Ebben a levélben olvasható, hogy „a cigányellenes pog­romok általában is, de az a szándék, hogy a hatalom minket, magyar lakosokat is bele kíván vonni, sőt bűntár­sakként, pontosabban szö­vetségesként kíván szerepel­tetni. »A jogos önvédelmet gyakorló« román lakosság oldalán — bizonyítja, hogy alaposan át kell gondol­nunk stratégiánkat a cigány lakossággal, különösképpen a magyar cigánylakosság­gal kapcsolatban. Már az 1990-es választá­si kampány idején a megye területén élő magyar cigány­ság elkötelezte magát mel­lettünk. Az RMDSZ-re sza­vaztak, de igényt támasztot­tak egy jelöltjük RMDSZ-lis- tán szerepteltetésére. A me­gyei vezetés igényük elől el­zárkózott. Mégis, láthattuk, tapasztalhattuk, hogy a tra­gikus márciusi napokban mellettünk voltak, véreztek, meghaltak és általunk cser­ben hagyattattak! ” Most „újra keresik a kap­csolatot hozzánk, kezüket nyújtják felénk — ők a mi keresztény testvéreink, akik reformátusok és katoliku­sok. ” A levél aláírói ezután ja­vaslatot tesznek Tőkés Lász­ló püspöknek egy marosvá­sárhelyi székhelyű központ létrehozására, amely ci­gány—magyar-kapcsolattal foglalkozna, egy tanácskozó­testületre, „amelynek elnöké­ül fölkérnénk Tőkés László püspök urat”. A másik levél idén január 2-án kelt, szerzője Tőkés László, címzettje pedig Zol­csák Sándor. A püspök meg­köszöni az általa jónak ítélt tanácsokat, s azt úja, hogy igyekszik érdemben foglal­kozni a cigányüggyel. Majd így folytatja: „Egy marosvá- ráshelyi vagy sepsiszentgyör­gyi cigánytalálkozó nem raj­tam áll. Megfelelő körülmé­nyek között kész vagyok közé­jük menni. ” Két okból is idéztünk a fen­ti levelekből. Egyrészt azért, mert nem szeretnénk, ha olva­sóink a cigánysággal kapcso­latos véleményük kialakítását csak a mai, Tőkés László elle­ni tüntetés ténye befolyásol­ná. Ne feledjük: 1990 márciu­sában a magyarok oldalán küzdöttek Marosvásárhelyen. A másik célunk a levelek köz­zétételével pedig az, hogy bi­zonyítsuk Tőkés László elkö­telezettségét a cigányság ügye mellett, amely bizonyá­ra a mai tüntetés ellenére sem fog megváltozni. H. P. A nagyvilág hírei * Megkezdődött az olasz csapatok kivonása Szomáli­ából. Vasárnap 250 gépesí­tett lövész tért vissza Olasz­országba, a következő cso­port a hónap végén érkezik haza. Március 31-re vala­mennyi, az ENSZ békefenn­tartó kötelékébe vezényelt olasz katona elhagyja az af­rikai országot. Az olaszok­nak eddig 11 halottjuk van, köztük egy vöröskeresztes nővér. * Több román lap egybevá­gó értesülései szerint koránt­sem ért még véget a kormány­párt és az egységpártiak kö­zötti huzakodás az új kor­mány tárcáinak elosztásáról. * Clinton amerikai elnök biztosította Guntis Ulmanis lett államfőt arról, hogy a hónap közepén Moszkvá­ban tett látogatásakor nem kötött titkos, a balti orszá­gok biztonságát veszélyezte­tő megállapodást vendéglá­tóival. Clinton és Ulmanis a hét végén beszélt egymás­sal, miután mindhárom bal­ti állam politikusaiban fel­merült annak a gyanúja, hogy az amerikai elnök zöld utat biztosított Orosz­ország baltikumi hatalmi tö­rekvéseihez. * A horvátországi szerb terü­leteken vasárnap megtartott harmadik választási forduló­ban az első nem hivatalos eredmények szerint Milan Martic krajinai belügyminisz­ter vezet Milan Babic volt el­nök, knini polgármesterrel szemben. VÉLEMÉNY Mert az ember és a nemzet a leghihetetlenebb nehézségeket képes elviselni, ha értelmükről meg van győződve, de összetö­rik, ha szerencsétlensége közepette be kell ismernie, hogy bo­londot csináltak belőle és minden szenvedése értelmetlen volt. Ha a magyar nép hisz Istenben, hisz a megváltás tényében, hisz önnön identitásában, hisz ezeréves múltjának és belátha­tatlan jövőjének értelmében, ez a hit olyan perspektívát ad éle­tének, amely minden egyes egyedének korlátozott létén mesz- sze túlmutat. Tág teret nyújt a személyiség kibontakoztatásá­ra, lehetővé teszi az egyének számára, hogy teljes emberként teljes életet éljenek. Összehasonlíthatatlanul felszabadultab- bak és elégedettebbek lesznek, mint akkor, ha csak azt tudják, hogy nem többek, kihasznált, belső lét-értelem híján való, fe­hérjéből készült robotoknál és mindig ilyenek is maradnak — amiképpen ezt az információs eszközöket megszállva tartó ügynökhad és azok az emberformájú vírusok rá akarják kény­szeríteni, amelyek a nemzet szervezetében az élő sejteket fal­ják konok elszántsággal. Mi, a Magyar Szellemi Védegylet, a nemzeti organizmus immunrendszeréhez tartozunk. A politikai vírusok mérgével szemben antitoxint kell kitermeljünk, s ennek hatóanyaga az, hogy az egyéni létezés tágabb értelmének érzése emeli túl az embert a puszta szerzésen és fogyasztáson. Ennek hiányában az egyén elveszettnek és nyomorultnak érzi magát. Nem en­gedhetjük, hogy az emberformájú vírusok akarata győzedel­meskedjék, és a magyar emberek elveszettnek és nyomorult­nak érezzék magukat. Nem engedhetjük, hogy a szellem a ma- nipuláció-hipnotizálta ember korlátozott gondolatsémáivá csö- kevényesedjék, hogy a „Mi Atyánk” képében kifejezésre jutó hatalmas érzelmi energia „végleg egy intellektuális sivatag ho­mokjába vesszen". Ha ezt a gyakorlati cselekvés aprópénzére váltjuk, elmond­hatjuk, hogy „végtelen a tér, amely munkára hív”. ^Elhangzott a Magyar Szellemi Védegylet január 22-i közgyűlésén. Az írás e'ső részét tegnapi számunkban közöltük. A Magyar Rádió sem nem a magyar, sem az imént felraj­zolt célokat nem szolgálja. A Magyar Televízió még mindig nem nemzeti televízió. A politika most törvényt készül alkotni a nemcsak tudatot-lelkeket befolyásoló tömegkommunikációs eszközökről. Mi nem vagyunk politikusok, mi a szellem embe­rei vagyunk, s így ki merjük mondani: a tömegkommunikáció nem osztható fel üzleti alapon az emberség és embertelenség között. Nem osztható fel politikai alapon a magyar nemzeti cé­lok és a magyarellenes aknamunka között. Az embernek joga van az emberi teljességre és minden nemzetnek joga van az önvédelemre. Összefoglalva, amiért, míg meg nem valósul, makacsul harcolunk: kultúra, emberség, magyarság, transzcen­dens igények kielégítése katolikus, protestáns és zsidó kultusz szerint, s ezzel együtt az ártalmas kozmopolitizmus és a kábí­tószeres bűnöző szubkultúra kisöprése hangszóróból és képer­nyőről. Bele kell szólnunk abba a csatorna-színvonalú civódásba, amely a Nemzeti Alaptanterv körül folyik. Nem lehet feladata a nevelésnek, hogy olyan egzisztenciákat produkáljon, akik eredetük ismerete nélkül hirtelen felbukkannak a múló pilla­natban, siettetvén a társadalom szétesését és bomlását. Éppen ezért fölemeljük szavunkat az alattomos mesterkedés ellen, amely az egyházi iskolákban tanító pedagógusokat hátrányok­kal sújtja az államiakkal szemben, hogy motivációs akadályo­kat emeljen az egyházi edukáció fejlődése elé. Miféle keresz­tyén kormányzat az, mely így játszik össze a keresztyénség el­lenségeivel? Ebben a században az euramerikai civilizáció esztelen gőg­je olyan démoni erőket szabadított ki az emberiség kollektív tudattalanjából, mint a nácizmus és a bolsevizmus. A szellem védelmében föl kell lépnünk a hitleri fajelmélet minden újjá- születési kísérlete és a rasszizmus minden megnyilvánulása el­len. Tiszta lelkiismerettel kimondjuk, hogy ez ma véletlenül sem a magyarságban csírázik, hanem — fájdalmas és megdöb­bentő módon — magyarellenes indulatokkal, a hitlerizmus fél évszázaddal ezelőtti áldozatainak ivadékaiban. Miközben a magyar falvakban a magyar nép kegyelettel helyreállítja a zsi­dó temetőket, a világsajtóban a magyarság gátlástalan rágal­mazása folyik. Kéijük a magyar zsidóságot, testvéreinket a nemzeti lét mindnyájunkat összekötő áramkörében, ne enged­jék magukat félrevezetni eltorzult és megromlott álintellektu­sok és paranoiások tébolyától. Bár a „nemzet” szó a „nemzés” fogalmával kapcsolódik, már az ősnemzetségekben sem a nemzés útján létrejött atya-fiú kapcsolat, hanem a csoport, a nemzetség vagy törzs közös őséhez fűző lelki-szellemi kapcso­lat volt a lényeges. A közösséghez tartozást az ős leikéből lelkedzettség jelentette. Ettől a disszociatív szándékú, gonosz új rasszizmustól a Magyar Szellemi Védegylet egyként védi a magyarságot és benne a magyar zsidókat. A holocaustum után ötveji évvel, ez a mi üzenetünk. Hajdan a cserkészszövetség jelszava volt: „Emberebb embert és magyarabb magyart”. Mi is csak ebből indulhatunk ki. Ha meggyőződésünkről érdeklődnek, csak azt felelhetjük: Isten nél­kül, az emberi lényeg értelmében, nincs ember. Mi ragaszko­dunk ehhez az emberi lényeghez; érték szempontjából nem te­szünk különbséget ember és ember között. Magyarok vagyunk, s így csak magyarokként tudunk emberek lenni, az emberiség kultúrafenntartó változatosságában, miképpen elvárjuk különbö­ző nemzetekhez tartozó testvéreinktől, hogy szlovákokként, ro­mánokként, szerbekként, horvátokként, afgánokként, franciák­ként. japánokként, svédekként és jorubákként legyenek embe­rek. S mint ilyeneket, tiszteljük egymást, s mint emberek, tisztel­jük — Assisi Szent Ferenc költői útmutatása szerint — Isten más teremtményeit. Tisztelt Védegylet! Barátaim! Köszönöm a hűséget mindnyá­jatoknak, amit a magyar szellem ügye iránt tanúsítottatok. Kö­szönöm, külön köszönöm, tisztelettel és főhajtással társamnak, a Védegylet elevenítő lelkének, dr. Varga Mihálynak, azt az áldo­zatos munkáját, mellyel önmagát immár mindörökre elválasztha­tatlanul beépítette a Magyar Szellemi Védegylet történetébe. S most hadd nyissam meg közgyűlésünket azzal, amivel 1987-ben, a Tokaji írótáborban, érvelésemet a megalapítandó szellemi védegylet mellett befejeztem: „Egy nemzet, amelynek életére törnek, harcban elbukhat. Ám ha ellenszegül az élet parancsának s a barbár erőszaknak megadja magát, hunyászó nemzedékének gyalázat lesz osz­tályrésze, és a történelem ítéletét vonja magára. A mi nemze­dékünk immár veszélyesen közel került ehhez a ponthoz. Moz­gósítanunk kell, de nem fegyveres erőket. Ha most is elké­sünk a lelki és szellemi erők mozgósításával, jobb lett volna, ha világra sem jövünk.” (Vége) Sándor András * Értelmet az életnek, helyet a nemzetnek*

Next

/
Oldalképek
Tartalom