Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-24 / 19. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. JANUÁR 24.. HÉTFŐ Nagykovácsiban nem érdemes meditálni Hódít az integrál jóga Soha rosszabb arányt. A nemrégiben Nagykovácsiban megrendezett futóversenyen a helyi általános iskola 395 tanulójából 141-en vállalták a részvételt. Szó szerint vállalták, hiszen nem egy kötelezó feladatot kellett teljesíteniük, csupán „közhírré tétették”, akinek kedve van egy kis terepfutáshoz, azt szívesen látják a felnőtteket is felvonultató mezőnyben. Pilisszentkeresztröl Ausztráliába Kis Király Ernő, a nemzetközi sikerekkel büszkélkedő szupermaratoni futó (67), rendre kemény iramot diktál. Mögötte Pó- czos Gyula (31) többszörös magyar bajnok és Tabajdi József (36) korosztályos maratoni bajnok Jocha Károly felvétele — Fantasztikus akarással készültek a gyerekek — mesélte Richter Katalin az általános iskola testnevelője. — Amikor megtudtuk. hogy a Futapest Klub Nagykovácsiban rendezi meg évadnyitó viadalát, elég volt bemondani az órák közti szünetekben, hogy milyen sporteseményt terveznek nálunk, s megfelelő létszám esetén a környékbeli sulik csapatai is összemérhetik tudásukat. Még aznap annyian jelentkeztek, hogy alig győztük összeírni eket. Tulajdonképpen „papírforma” eredményként lehet értékelni a nagykovácsi diákok lelkesedését, miután kiderült, komoly sportélet folyik az iskolában. A mintegy öt éve épült tornacsarnok maximális kihasználtsággal működik. Ezen belül a kötelező testnevelés órák száma osztályonként heti három óra. A fennmaradó időben szinte minden olyan sportág szerepel a műsoron, amely teremben űzhető. A legnépszerűbbek a labdajátékok, azon belül is a kézi-, a kosár- és a röplabda, s a fiuknál mi más jöhetne még szóba mint a foci. Ezenkívül lehetőség nyílik még a teniszezésre, de van külön- toma kicsiknek, valamint kondi- tonui nagyoknak. Mivel a tornaterem a szabadidőközpont egy része, így sporton kívül más elfoglaltságokat is találhatnak maguknak a tanulók. A testnevelő tanár, Richter Katalin nemrég került az iskolába, ám az eddig eltelt rövid időszak alatt máris sikerült egy olyan újítást bevezetnie, amely még egyáltalán nem elterjedt, de annál érdekesebb, sőt mondhatni hasznos. A jógatanfolyam ugyanis egyre népszerűbb. Kezdődik egy rövid lazító tornával, majd folytatódik a páronkénti testmasszírozással. Ezután jön a „főműsor”, a mintegy húsz perces jóga, amely olyan gyakorlatokat tartalmaz, amit csak szakember felügyeletével végezhetnek el. Újabb lazítás, vagyis a relaxáció előzi meg az utolsó témát, a meditációt. Ennek során a résztvevők kört alkotnak, s egy távolkeleti tanmese felolvasásával zárják az integrál jógának elnevezett oktatást. Richter Katalin mindezt tanárától, Böde István jógitól sajátította el, s mint elmondta, az az óriási előnye, hogy a kicsiktől az idősebbekig, mindenki megtalálhatja benne az örömét. A meditáció tehát az integrál jóga szerves része. Ám azon, hogy Nagykovácsiban az általános iskolában változatos-e a sportélet, nincs értelme meditálni. Oláh György Emberkabala Az olimpiák történetében először nem állatról, hanem valóságos emberekről mintázták meg az ötkarikás esemény kabaláját. A lillehammeri téli olimpiát két kisgyermek, Haakon és Kristin jelképezi majd. Haakon ás Kristin fontos történelmi szerepet töltött be a középkori Norvégiában. A vikingkorszak után, 1206-ban született trónörököst, Haakont még kiskorában menekítették el a királyi család hívei, bogy megmentsék őt az uralkodóház ellenségeitől. Haakon később (1217—1263) uralkodó lett, s a norvég történelem jóságos királyként őrizte meg emlékét. Kristin szerepe kisebb volt, Haakon nagynéniéként vált ismertté, s noha 1185-ben született, csak 1215-ig élt (gyermeke születésekor halt meg). A liliehammeri szervezek először Haakont „találták ki” kabalaként, de azután rájöttek, jobb, ha választanak neki egy leánypárt is. Hogy a jelkép minél valóságosabb legyen, 10 ezer 10—11 éves fiatal jelentkezőből válogattak ki nyolc gyermekpárt, akik a játékok ideje alatt a különböző helyszíneken korbű jelmezekben járva-kelve testesítik meg a 17. téli olimpia kabalafiguráit. Nemzetközi léptékkel mérve is az egyik legeredményesebb hazai hosszútávfutónk, a Bécs—Budapest szupermaratoni futóversenyt tavaly immár harmadszor megnyerő Kis Király Ernő, talán most tartotta pályafutása leghosz- szabb pihenőjét. A pilisszentke- reszti Pile SE futója több mint két hónapos szabadságot vett ki, igaz, ez sem jelentette azt, hogy ez idő alatt csak a lábát lógatta, kerékpározott, futott, neki szokatlanul rövidke, egy átlagembernek még így is emberfelettinek tűnő adagokat teljesítve. — Az elmúlt évem rendkívül jól sikerült, nyugodtan mondhatom, meg voltak velem elégedve szponrzoraim, s így ebben a versenyévadban várhatóan nem lesz pénzügyi gondom — bocsátotta előre Kis Király Ernő. — Húsz év után kénytelen voltam viszonylag hosszabb pihenőt tartani, hiszen úgy éreztem, idegileg és fizikailag is kimerültem. A két hónapos feltöltődés most talán elég lesz az előttem álló négy-öt versenyidényre. Eredményeimnek köszönhetően, rendkívül sok meghívást kaptam külföldre, májusban például a bőség zavarával fogok küzdeni. Franciaországban egy hétnapos versenyen vehetnék részt, ahol minden egyes nap egy maratoni távot kellene teljesíteni, de Madridba is meghívtak, egy ötfős kísérőcsapattal egyetemben. A legjobban talán az az ausztráliai viadal keltette fel az érdeklődésemet, amelyen eddig még nem vett részt magyar induló. Leginkább ahhoz az Ausztria-Cross versenyhez hasonlíthatnám, amelyet 1986-ban futottam. Azon ugyanis hét nap alatt 749 kilométert kellett megtennem, s olyan nehézségi fokozatú volt, hogy a 22 indulóból csak ketten érkeztünk célba. Nos, ez az ausztráliai, pontosabban tasmániai viadal is hasonló: egy hét alatt közel hétszáz kilométert kell lefutni, de nem egyenletes elosztású adagokban, hanem úttalan utakon, egyik városból a másikba. Tasmánia fővárosából, Hobartból rajtolnánk, s a legrövidebb napi adag 50 kilométer, a leghosszabb pedig 147 kilométer lenne. Ez a viadal, valamint az októberi Bécs—Budapest szupermaratoni jelentené számomra az esztendő két csúcspontját. Ezenkívül régen dédelgetett tervemet is szeretném megvalósítani — folytatta az ultratávfutás kiválósága —, futóedzőtábort szeretnék szervezni amatőrök számára. Kéthetes turnusokban, kis csoportban tartanánk közös edzéseket, s együtt dolgoznánk ki a felkészülési tervet is. Mindez persze attól is függ, hogyan sikerül az alapozásom, amelyet szponzoraim — Piláth István, a pilisszentkereszti Piláth Hotel tulajdonosa, Goszto- nyi Péter, az Igazságügy-minisztérium üdülőjének igazgatója, valamint a Carat Consulting Clug, a Jäger, a Saab, a Citizen cégek, illetve a GPN Kft. és az MKM LTD., az Asics az Atomic és a Scott sportmárkák kizárólagos hazai forgalmazója — biztosítanak. Egyébként, ebben az évben „speciális feladatként” tesztelem az Asics és a British Knight sportcipőket és futóruházati termékeket — fejezte be Kis Király Ernő. Ambrus Zoltán főtitkár egyenesen Püspökszilágyról üzent Felavatják az edzőpályát Alapos felkészüléssel célba venni a szaloniki sakkolimpiát rdekes döntést hozott a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) néhány évvel ezelőtt. Ennek értelmében az 1994-es sakkolimpiát ismét egy, már ezzel a kiemelt eseménnyel nem is olyan régen „megtisztelt” helyszínre, Szaloniki re bízzák. Hogy 1988 után idén ismét a görög város ad otthont az ötkarikás sakkvetélkedóhek, ez szerencsés dolog-e, vagy sem, majd eldől. Az viszont biztos, hogy a magyar sakksportban az ilyenkor szokásos „esztrád"-műsorok nem maradnak el, az 100 százalék... Honnan veszem a merészséget ehhez a hízelgőnek egyáltalán nem minősíthető megállapításhoz? Elvégre hónapok óta kínos csend honol a magyar sakksportban, jószerivel alig lehet tudni arról, hogy ez a korábban oly sok, hangos sikert megért sportág egyáltalán él, létezik. Pedig történt egy, s más, amely események sorából talán elég kiemelni a legújabb férfi nagy mesteri címet szerzett Al- mási Zoltánt, a Bp. Honvéd 18 éves ifjú tehetségét, aki a FIDE hivatalos rangsorában is a 2. legerősebb magyar sakkozóvá lépett elő. S akkor még nem szóltunk a harmadik nagymesteri csillaggal még adós, ám képességei alapján ugyancsak sokra hivatottnak minősített, 14 éves szegedi ifjú csillagról Lékó Péterről, aki Almást mögött feltehetően ugyancsak kopogtat a kapitánynál, amikor majd kiosztják a novemberben sorra kerülő, szaloniki olimpián induló magyar válogatottak hat, illetve négy helyét. Tolongás tehát egészen biztosan lesz, hiszen az új, feltörekvő csillagok mellett nyilvánvalóan egy kisebbfajta sereg- revaló, korábbi érdemekkel jócskán megpakolt sakkozó is célbaveszi az újabb sakkolimpiát, megpályázza az azon való szereplés lehetőségét. Más kérdés, ki lesz az a szerencsés, aki majd a nevét adja a színfalak mögött nyilvánvalóan lezajló, cseppet sem kíméletes harcok után kialakuló férfi, illetve női csapatokhoz. Azt ugyanis valójában senki nem gondolja komolyan, amit a napokban közölt velem Ambrus Zoltán, a sakkszövetség püspökszilágyi illetőségű főtitkára. Nevezetesen azt, hogy a február 12-i elnökségi ülésen megválasztásra kerülő kapitány teljesen szabad kezet kap a tárgyalásokhoz, s majdan a végső csapatkijelöléshez egyaránt. A magyar sakk utóbbi évtizedeinek történéseit ismerve nyugodtan leszögezhetjük: nehéz szülés lesz! Az pedig még viccnek is erős, hogy egyes-egyedül a kapitány elképzelése, szava lesz a döntő. Kapásból felidézhejtük az elmúlt két évtized sakkolimpiákkal kapcsolatos előjátékait: mindig is nagyobbak voltak az izgalmak, mint magukon az olimpiákon. Történt ez azért, mert sosem voltak egyértelműen leszögezett válogatási elvek, mindig valami más lépett elő elsődlegesen fontos szempontként. Előbb az elvtársi K-telefonokon érkező ajánlások is komoly szerepet játszottak, utóbb pedig az egyes külső „bekiabálok” jutottak egyre nagyobb nyomatékhoz. Elég csak Polgár Lászlót, azaz a népszerű Polgár papát megemlíteni, akinek lányai eredményeinek javulásával párhuzamosan jött meg a kedve ahhoz, hogy egyre inkább ő döntsön erről-ar- ról a magyar válogatottak összeállításával kapcsolatban. Szögezzük le keményen, hogy ebben a sorban Polgár papa csak az utolsó, s semmiképpen nem ő az egyetlen. Más kérdés, mivel ő a legutóbbi években lépett igazán színre, így az ő követelményeire, parancsértékű üzeneteire jobban emlékeznek az emberek, mint a korábbi erős emberekére. Az biztos, hogy most is sokféle beszólásra lehet számítani, s ezzel a realitással párhuzamosan csökken a potenciális kapitányjelöltek száma. így állhatott elő az a szánalmas helyzet — ezt ismét Ambrus árulta el —, hogy a felkért 17 kapitányjelölt közül 15 kapásból visszautasította az ajánlatot. A „maradék” kettőnek — Tompa János szakfelügyelőnek és Hazai László nemzetközi sakkmesternek — sem irigylésre méltó a dolga, ha végül megválasztják őket, s úgymond munkához láthatnak. Az elnökségnek ugyanis valóban nincs direkt vétója, ám azt a jogot fenntartották maguknak, hogy módjuk legyen „megvizsgálni ” a leendő kapitány által kijelölni javasolt csapat összetételét... Hogy mit jelent az ilyen vizsgálódás, nem nehéz elképzelni. Az pedig megint történelmi tény, hogy a magyar olimpiai sakkválogatottakat évtizedek óta mindig az utolsó pillanatban jelölték ki, s a neveket táblasorrenddel pedig akkor hozták nyilvánosságra, amikor a játékosok csomagjait feltolták a repülőre. Pedig a legfontosabb nem is a kapitány kiléte lenne, hanem az, hogy végre egyszer valóban idejében, de feltétlenül még a tavasz folyamán kijelöljék az utazókat, akik azután valóban komoly, felelősségteljes, személyre szabott felkészüléssel vehessék célba a szaloniki sakkolimpiát. Ellenkező esetben megint maradnak a magyar sakk eredményeihez és jelenlegi játékosállományához méltatlan, alsóházi helyezések. Jocha Károly Déli focikészülodés Az egykori dabasi járás területén fekvő két déli település labdarúgócsapatának tavaszi készülődését mutatjuk be. Mindkettő a megyei I. osztály szereplője. Dabas-Sári FC A dabasiak elégedettek az őszszel kivívott 5. helyezéssel. A hajrában egyre jobban belelendült a gárda, s ezért sajnálatos számukra, hogy az utolsó két fordulót a rossz időjárás miatt el kellett halasztani. Mezei Miklós edző elmondta, hogy szombattól tíz napon át naponta edzenek, tornateremben is gyakorolnak. Ezt követően hetente háromszor tréningeznek, s a barátságos mérkőzés sem hiányzik a műsorból. Január 30-án Szentendrén teremtornán vesznek részt, a Duna-cso- port NB III-as csapatainak társaságában. Új játékosok leigazolásáról is tárgyalnak. Örkény A dabasiakkal ellentétben ők elégedetlenek az első félévi teljesítménnyel, a 11. hely- lyel. Számukra is kedvezőtlen volt a túl korai zárás, hiszen az utolsó két mérkőzést megnyerték, tehát kezdtek belelendülni. Tóth Pál szövetségi képviselő elmondta, hogy január 13-a óta hetente négyszer edzenek, egyszer az iskola tornatermében. Január 30-án Kunszentmiklóson játsz- szák az első mérkőzést, a Bács megyei csapat február 6-án jön a visszavágóra. Ezt követően minden vasárnap pályára lép majd a csapat. Ä keret változatlan, a legidősebb játékosuk a 39 esztendős Horváth Ferenc, középhátvéd. Az ifjúságiak a felnőtteknél néhány nappal korábban kezdtek, mérkőzéseiket az első csapattal párhuzamosan vívják majd. Már hitelesítették az Örkényi edzőpályát, amelyet most a felkészülés során avatnak fel. Az öltöző belső tatarozását nyárig befejezik, s az épület bővítését is tervbe vették. R. L. Autóbusszal Jumbóékhoz Pilisvörösvár a Terranova termékeitől kezdve az eredményes kézilabda- és labdarúgócsapaton át számos más vonalon lett ismertté az évek során. A jelentős részben német ajkú település újabb, figyelemre méltó beruházással gazdagodott a közelmúltban. A „Jumbo" névre keresztel kondicionáló terem a Fő utcában található, a maga nemében nem is akármilyen: nem kevesebb, mint húszféle erősítőgéppel rendelkezik, a teljes komfortérzetet szauna és szolárium is szolgálja. Tervezik futószalag és spirométer telepítését is, amelynek segítségével a röntgenlelet pontosságához hasonló képet kaphatnak az érdeklődők fizikai állapotukról. A Jumbo 150 négyzetméteres területen rendezkedett be; legutóbb a Vasas-Dreher női kézilabdázói különbusszal tettek oda munkalátogatást. (j)
