Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-24 / 19. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUÁR 24., HÉTFŐ Pápai szentmise Imádság a békéért A Vatikán kezdeményezésére tegnap a világ valameny- nyi katolikus templomában a balkáni tragédia befejeződéséért, a boszniai békéért imádkoztak. A vatikáni Szent Péter bazilikában II. János Pál pápa pontifikáit ünnepi misét. Szentbeszédében a pápa határozottan kiállt a béke mellett. Bosznia, Ulster és más konfliktusok azok a tragikus események, amelyek az ezredév végét jelzik, „ugyanakkor nem csökkenhet a békébe vetett hitünk” — mondta II. János Pál. — Bízni kell, még akkor is, ha a balkáni dráma „a keresztények hitelét veszélyezteti” — tette hozzá. „A fegyverek és a bizalmatlanság nem állíthatják meg a segítséget hozót” — hangsúlyozta II. János Pál. Az egyházfő szentbeszédében kitért az észak-írországi helyzetre is, s kifejtette: Eszak-írországban olyan politikai konfliktus zajlik, amelyet vallási indíttatások még tovább gerjeszthetnek. Kivonulás Németországból Búcsú a fegyverektől Fegyverekkel kereskednek a Németországból kivonuló orosz hadsereg tisztjei: nemrég a Nyugati Hadseregcsoport wünsdorfi főhadiszállásának közelében Hamburgba szánt, tízezer pisztolyt tartalmazó szállítmányt fedeztek fel a német hatóságok — közli a Der Spiegel legújabb számában. Jelenleg még körülbelül harmincezer katona tartózkodik Kelet-Németország területén, és az utolsó katonának legkésőbb augusztus 31-én kell távoznia. A szovjet katonai kolónia létszáma valamikor a félmilliót is meghaladta a volt NDK területén. A Der Spiegel szerint a hadseregcsoportnál burjánzó korrupció Moszkvát is aggasztja. Gracsov miniszter rejtjelezett táviratban szólította fel a hadseregcsoport főparancsnokát, Matvej Burlakov tábornokot a fegyelem betartására, különösen a csapatellátásra szánt pénz ellenőrzésének szigorítására. Hasonló témájú jelentésében a Berliner Morgenpost azt közölte, hogy a Nyugati Hadseregcsoport több mint 80 ezer tonna lőszerrel nem tud — vagy nem akar — elszámolni. Provokációba torkollhat Tüntetés Nagyváradon A Cronica Romana című bukaresti napilap szombati számának elsőoldalas, Tőkés László nagyméretű fényképével illusztrált jelentése szerint a Romák Szabad Szövetsége nevű romániai cigányszervezet nagyváradi vezetősége kedd délutánra tüntetést hirdetett a püspök háza elé. A szövetség így kíván tiltakozni az ellen, hogy a püspök „letiltotta egy német segélyszervezet által a Bihar megyei cigányság támogatására felajánlott 12 000 márka folyósítását”. A tüntetést követően a püspökség épülete elé vonulnak, amely egyben az RMDSZ-nek is otthont ad. A szervezők szerint több száz roma vesz majd részt a megmozduláson. A cikkel kapcsolatban — amely eleve mintegy felelősnek állítja be az ügyben Tőkész Lászlót — Barabás Zol- ' tán, a Királyhágó Melléki Református Egyházkerület szóvivője az MTI tudósítójának érdeklődésére elmondta: a tervezett megmozdulás, amely azzal a kockázattal járhat, hogy ellenőrizhetetlenné válik, komoly aggodalmat kelt Nagyvá-. radon. Az előzményekről szólva Barabás Zoltán elmondta: egy nyugatnémet alapítvány még 1992-ben kérte fel az egyházkerületet a Bihar megyei cigányságnak szóló adományának kezelésére. Az adomány egy téglavető létrehozására, munkahelyek teremtésére irányult volna, de az első részlet felhasználásáról a romaszervezet vezetői nem adtak számlát, s ennek nyomán az adományozó letiltotta a további részletek folyósítását. Az ügyet az egyházkerület pénzügyi illetékesei intézték, nem maga a püspök. Barabás Zoltán annak az aggodalmának adott hangot, hogy a tervezett megmozdulás olyan típusú provokációba torkollhat, mint amilyennek célpontja volt Tőkés László az 1989-es fordulat előtt Temesváron, a marosvásárhelyi magyarság 1990 márciusában, vagy a romániai demokratikus ellenzék 1990 júniusában. Kultúránk Párizsban Diftéria A Volga menti Szaratov városában öt ember halt meg dif- tériában, s a megbetegedések száma meghaladja a hatvanat — jelentette az ITAR- TASZSZ. A Moszkvától hétszáz kilométerre fekvő város illetékesei a fertőző betegség további teijedésétől tartanak. A Reuter megjegyzi: a diftéria csak egyike azoknak a betegségeknek, amelyek ismét felütötték fejüket Oroszországban, ahol a szovjet állam összeomlásával megroppant az egészségügyi rendszer is. Színvonalas programot állított össze a párizsi Magyar Intézet a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Szombaton Csoóri Sándor jelenlétében, Fázsy Anikó és André Doms közreműködésével tartottak irodalmi estet az Intézet színháztermében a magyar költő verseiből. A rendezvényen maga Csoóri is elszavalta egyik költeményét. Ma kerül sor Sára Sándor „Vigyázok” című filmjének vetítésére. Az alkotást francia nyelvű feliratozással mutatják be, a vetítésen Sára Sándor is jelen lesz. A rendezvény- sorozat keretében kedden Készéi István, az 1956 után párizsi emigrációba került, s tíz éve meghalt magyar költő emlékére tartanak zenével kísért irodalmi estet — a rendezvény bevezetőjét Csoóri Sándor tartja. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei Jé A Fehér Ház közleménye szerint Bili Clinton elnök újabb újab 280 millió dollárt biztosított a Los Angeles-i földrengés károsultjainak támogatására, illetve a helyreállítási munkálatok segítésére. A szövetségi kormány már csaknem 820 millió dollárt folyósított vagy helyezett kilátásba a természeti csapás sújtotta területeknek: ennek jelentős része a kisvállalkozóknak nyújtandó újrakezdési hitel, illetve az úthálózat helyreállításához való hozzájárulás. Haris Silajdzic boszniai miniszterelnök a Szarajevó elleni szombati tüzérségi támadás után levélben sürgette az ENSZ, az Európai Unió és a NATO vezetőit: tegyenek eleget a korábbi ENSZ-döntések- nek, s védjék meg Szarajevót. Jé Az ENSZ békefenntartó erőinek Grúziába küldéséről és az abháziai helyzetről tárgyalt egymással Párizsban Eduard Sevardnadze grúz államfő és Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár. Jé Egy hét leforgása alatt öt iraki férfi szökött Jordániából Izraelbe, és folyamodott politikai menedékjogért — közölték vasárnap az izrali hatóságok. Sándor András Értelmet az életnek, helyet a nemzetnek* Tisztelt Védegylet! Barátaim! Bajtársaim! Öt esztendeje annak, hogy miután az 1987 őszi Tokaji írótáborban a gondolat megfogafnzott, megalakult a Magyar Szellemi Védegylet, s azóta belegyökerezett a göröngyös új ösvényen elindult nemzeti létbe, s megjövendölhetjük: a magyar történelembe is. Öt esztendő, egy lustrum: alkalom a megtett út áttekintésére, s egyszersmind, szokás szerint, legalább a szerény ünneplésre is. Nézzétek el nekem, ha most még ezt a szerény ünneplést sem engedem meg magamnak. Nincs rá okunk. Nem mondhatjuk, hogy öt esztendő alatt a Magyar Szellemi Védegylet győzelmet aratott. Csak azt mondhatjuk, hogy tőle telhetőleg harcolt és harcol ma is. A küzdelem a magyar szellem élethalálharca dúl azóta is. A magyarságtól nemcsak más anyanyelvű államrezonok tagadják meg saját identitásához való jogát, hanem hatalmas transznacionális érdekeltségek maffiaként megszervezett hazai ügynökségei neki meghagyott tulajdon kicsi hazájában is. Az a naiv elképzelés, miszerint „a Nyugat” győzött „a Kelet” fölött, s ezzel helyreállt a természetes világrend, amelyben a magyarságnak újra lesz helye a Nap alatt, gyermeteg illúziónak bizonyult. „Magyarnak lenni” — ez éppen annyira nincs ínyére a színre lépett szereplőknek, mint a távozott régi szereplőknek sem volt, s kiderült, hogy a szcéna változhatik, de a rendező és a súgó ugyanaz. Tudomásul kellett venni, hogy a világ negyven évig tartó kettéhasadtsága ugyanannak a civilizációnak a skizofréniája volt, s a vasfüggönyön innen és túl ugyanazokat a torzulásokat és perverzitásokat vetítették kölcsönösen egymásra. Magyar szólásmondással: egyik sem jobb a Deákné vásznánál. Az emberi szellem nyomorúsága a fejlettség és a habzsoló fogyasztás tülekedő világában kiárad a fényes kirakatok mögül. A civilizáció mindenhatóvá tette az emberi akaratot és elvesztette Istent, — de ez azt jelenti, hogy kettészakította magát az embert, és végzetesen elválasztotta a ráció uralma alá vetett tudatot a lélek mélységes mélyétől, a tudattalantól. Ezzel csak önnön démonjait szabadította el, melyek ellenőrizetle* Elhangzott a Magyar Szellemi Védegylet január 22-i közgyűlésén nül törnek be a védtelenül maradt tudatba, s neurózisba, alkohol- és kábítószer-éhségbe, kényszerképzetekbe, görcsös vérengzésekbe, félelembe és ufómítoszba hajszolják. A természetes emberi létfunkciókként szükségszerű igazi transzcendens élmények egy gépies szerzésre felkészített, pre- judikált tudatba ütköznek. Az elvont átlag számít végső igazságnak, nem a valóság. Az értékérzetet elnyomják egy korlátozott intellektus és egy előítéletekkel körbefalazott értelem javára. Illúziónk volt: vissza Európába. De milyen ez az Európa? A pillanatnyi jelentudattal való identitása annyira erős, hogy a pszichikai alapok „időtlen” létét elfelejti, mint a jelenkori áramlatok kábító füstje, ábrándkergetésnek minősül, amelytől minden lehetőség szerint óvakodni kell. Ezzel azonban, mint Carl Gustav Jung nagyon helyesen kifejezi, az ember a legnagyobb pszichikai veszélyt idézi föl, ami ma fenyegethet: kiszolgáltatottja lesz a minden lelki gyökértől elmetszett intellektuális „izmus”-oknak, amelyek valamennyien a gazda, vagyis a valóságos ember nélkül csinálnak számvetést. Negyven évig voltunk az úgynevezett „szocializmus” kiszolgáltatottjai; s íme, négy éve az úgynevezett „liberalizmus” kiszolgáltatottjai vagyunk. A neurotikus embergyűlölet megszállottjai, akik e hazában jogtalanul liberálisoknak nevezik magukat — s akiknek, szerencsétlenségünkre, hatalmuk van — azt a valótlanságot akarják a kultúra paradigmájává tenni, hogy kibékíthetetlen ellentét van az értelmes életbe vetett hit, illetve az Istenbe vetett hit között, s ezt a „világnézeti semlegesség”-ként hirdetett nagyképű ostobaság, leplébe burkolják. Ezek az intellektuális fölényükről és mindenki mást megelőző intelligenciahányadosukról olyannyira meggyőződött üresfejű hencegők (filozófusok, politológusok, közvéleménykutatók, képviselők, tollnokok) nem tudják — nem akarják tudni — hogy a transzcendencia időtlen idők óta az emberi lét szerves tartozéka, s hogy olyan tudat-, illetve tudattalan-tartalmakról van szó, amelyek a történelem előtti koroktól kedve végigkísérik az ember életét, és ma is, minden terrorizálás ellenére, betörnek a tudatba. Csak éppen nem szellemek, istenek vagy angyalok, hanem ufók képét viselik. Emberek milliói vesztették el vallásos hitüket. Az élet megy tovább transzcendencia nélkül, s a veszteség, azt hiszik, észrevehetetlen marad. A kommunista és a liberális kórus egy és ugyanazon kórus. Kánonban énekelnek; az egyik szólam a „marxista”, a másik szólam a „liberális”. Mindkettő ugyanazzal vezeti félre a civilizáció eltömegesedésében nekik kiszolgáltatott embereket; nincsenek Isten létére vonatkozó tudományos bizonyítékok. Valóban nincsenek; de nincsenek nemlétére sem. Az ember döntésén múlik, hallgat-e az ősi belső késztetésre, vagy elutasítja. Ők az elutasításra akarják kényszeríteni. Darwin idejétmúlt „természetes sze- lekciójá”-val tömik az új nemzedékek fejét, de elhallgatják a mai evolúcionisták álláspontját, amely szerint az élővilág mai változatosságának „véletlen” alapon való kifejlődéséhez a Föld ez idő szerint becsült kora sem lett volna elegendő. Elhallgatják a Niels—Bohr-féle határozatlansági faktort a mikrofizikában, mely szerint egyetlen természeti törvényt sem lehet úgy megfogalmazni, miszerint „ez és ez fog történni minden esetben”. Minden mikrofizikus csak annyit mondhat, hogy „a statisztikai valószínűség szerint ez és ez történik”. Wolfgang Pauli kijelentette: „Ott, ahol a klasszikus fizika még »okságilag determinált törvényeket« lát, mi már csak »statisztikai törvényeket« látunk, »elsődleges lehetőségekkel«.” A mai fizikusok már inkább a természetben előforduló összefüggések, mintsem az oksági és determinisztikus törvények után kutatnak. A nem tegnapi, hanem a legmaibb tudomány útja a műszerekkel bizonyíthatatlan Teremtő és Fenntartó Szellem felé kanyarodik. Melyik tankönyvben találjuk meg ezt a vulgáris liberalizmusba beparancsolt demokratikus Magyarországon, ahol a kormány megengedi, hogy homoszexuális klub alakuljon a budapesti egyetemen? Ebből következik, tisztelt védegylet, hogy sem hazai beérkezettek, sem nyugati, államférfinak tisztelt bankkifutófiúk nyugodt emésztése kedvéért nem lehetünk felolvasóestekben kielégülő jámbor társaság. A Magyar Szellemi Védegylet, legyen bármily kicsiny magközösség, csak akkor tölti be létének értelmét, ha rendíthetetlenül és elszántan küzd azért, hogy a magyarság visszakapja azokat a lelki-szellemi léttartalmakat, amelyeket elvettek tőle. Ha hirdeti és minden módon munkálja az emberi teljességet; ha minden rendelkezésére álló eszközzel bizonyságot tesz amellett, hogy az embernek szüksége van olyan, személyes létén túlmutató ideákra és meggyőződésekre, amelyek életének értelmet adnak és lehetővé teszik számára, hogy az univerzumban megtalálja a helyét. Ha bizonyságot tesz amellett, hogy egy nemzetnek szüksége van olyan általános ideákra és meggyőződésekre, amelyek közösségi létének értelmet adnak és lehetővé teszik számára, hogy a nemzetek egyetemében megtalálja a helyét. (Terjedelmi okok miatt folytatás lapunk holnapi számában.)
