Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. JANUÁR 22., SZOMBAT 9 • • Okumené A sokszor zátonyra futott és sokak által egy legyintéssel elintézett, gyakran sikertelen ökumenikus törekvéseknek mely irányba kéne történniük? — A Szentháromság irányába. Ő felé kellene haladni. Nélküle ugyanis nincs kereszténység. Hiszen a Szentháromság hitével áll vagy esik a szövetség, a megváltás és megszentelés tana. A teremtés és újjá- teremtés tana minden ízében trinitárius. Mindig a Szentháromság felé fordulunk tehát, és ezt csak keresztyén szeretettel és alázattal tehetjük. Aztán keresztyén időszemlélettel. Ez azt jelenti, hogy a Kijelentés (Kinyilatkoztatás) klófeletti, igazságai örökigazságok, ezek azonban az idők folyamán egyre jobban megvilágosodhatnak előttünk. (Lásd: János apostol.) A Szentháromság lényében mind ökumenikus. Itt a földön az emberek között nemcsak a helyes rend, (ökonómia) hanem tévelygés és ellentét is van. A Szentháromság kijelentésére nézve egyre inkább alakulhat az egység, a rend, a tévedések tisztázása. Bizony, sokmindenben nagyobb az ellentét, mint gondolnánk, de sokmindenben sokkal kisebb is, mint régen gondolták. Az ökumenénak nem kifelé, a ruhák, a szertartások, a szervezeti konstrukció, (még csak nem is a tanbeli egységesítés felé kell irányulnia,) hanem a Szeretet-Egység felé. A láthatatlan egyháznál is nagyobb, magasabb benső egység, a Szentháromság felé — hiszen 0 a teljes egység a „személyek” különböző voltával. Bizony, az emberek között nemcsak különbségek, hanem szakadások és ellentétek is vannak, még bizony egyazon hitvalláson belül is. Éppen ezért a Szentháromság Isten, a Gondviselő Atya, a megváltó Krisztus, a segítő, vigasztaló Szentlélek egyetlen lehetősége és garanciája minden emberi egymáshoz való közeledésnek, és lelki egységnek. Lélekben kell találkoznunk, mindnyájunknak, egymással. Lehet, hogy a protestánsok történelmi viharok közepette egyedül a protestálást és az ellenzékiséget vitték tovább, és ez hovatovább önmaguk marcangolásához vezet. Sok vér és sok könny folyt a felekezeti harcokban. Most, a huszadik században fogjunk össze, mert meg vagyok győződve róla, hogy egy plébános atyának többet ér egy hívő református, mint egy hitetlen katolikus, és mindez érvényes megfordítva is. Ökumenikus találkozók vannak most szerte az országban: valahogy ilyen szívvel menjünk el. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő A reinkarnáció reneszánsza Kelet és Nyugat találkozása Az embereket mindig és mindenütt érdekelte, foglalkoztatta a halál utáni lét, a túlvilági élet, a lélekvándorlás témája. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az ember minden körülmények között választ keres a számára érthetetlen, megmagyarázhatatlan, misztikus történésekre. A szülés eló'tti és a halál utáni élet különösképpen élénken foglalkoztatják az emberiséget, mindenütt a világon. — Ez lehet az oka, hogy manapság oly sokat írnak, beszélnek a reinkarnációról? — a kérdést a Hittudományi Akadémia professzorának, Tárnái Brúnó pannonhalmi bencés papnak tettük fel, aki é téma kiváló ismerője és szakértője. — A reinkarnáció is egyfajta válasz az ember kétségei, a lét problematikájára. A reinkarnáció újraszületést jelent, a hindu filozófiából ered, amely bizonyos sorsszerűséget lát az örök körforgásban és egyben magyarázatot is a földi lét nyomorúságaira. -Azt tartják, aki itt szegény és elesett, az előző életében bizonyára rászolgált rossz sorsára, aki gazdag és bőségben él, az megérdemli a földi örömöket előző élete tettei folytán. A hindu eredetű reinkamá- ciós elmélet Nyugaton is elterjedt, főként a XVIII. században. A nagy német humanisták Wieland, Goethe is foglalkoztak vele. De Nyugaton más értelmet nyert, mint a hinduknál, itt az emberiség tökéletesedésének a folyamatát látták e folytonos körforgásban. A különféle szekták előszeretettel vallották a reinkarnációt, de eltúlozva és jobbára elferdítve. Indiában egy új Messiást köszöntöttek, mint Jézus Krisztus reinkarnációját, egy kisfiú képében, akik szerintük Krisztus előtt 72 ezer évvel született a Góbi-sivatagban. Olyan hiedelmek is elterjedtek a reinkarnáció kapcsán, hogy például Julius Cézár felesége előző életében férfi volt, maga a Cézár pedig nő. Az indiaiak azt vallják, hogy Siva a világ mozgatóereje, ő gondoskodik erről — a hitük szerinti — örökös körforgásról. A hinduk szerint a világ öröktől fogva van és örökké lesz. Ez a hiedelem sok politikus és államférfi szerint is komoly akadálya volt India gazdasági fejlődésének. — Mit tart a keresztény hit a reinkarnációról? — A keresztény hit szerint is van újjászületés, de ez teljesen más alapokon nyugszik. A mi hitünk szerint egyetlen élet szolgál arra, hogy helyesen cselekedjünk és méltók legyünk a feltámadásra, mely egyszeri és nem végtelen. Ez a fő különbség a feltámadás és a reinkarnáció között. A reinkarnációban hívők az ember személyét háttérbe szorítják, nem tisztelik, nem veszik tekintetbe, hogy az ember egyszeri és megismételhetetlen csoda, nem hisznek bűnbánatban és bűnbocsátásban sem. A baj az, hogy sokan spekulációra, különféle káros manipulációkra használják fel a reinkarnációt, anélkül, hogy önmaguk hinnének benne. Leopold Györgyi Az anyakolostor Budaszentlorincen volt Remete Szent Pál és a pálosok A Szabadság híddal szemben, füsttől megfeketedett falakkal, de szerénységében is megnyerő látványként simul a Gellérthegy szikláihoz a pálosok kolostora. 1934-ben építették a Lengyelországból Budára visz- szatelepedett pálos rend számára, közvetlenül a sziklakápolna mellé, azzal összeköttetésben. Az épületet Weichinger Károly tervezte a modem kor igényeinek megfelelően, de úgy, hogy a kolostor szépen kihangsúlyozott épülettömege, a Duna-par- ti városkép finom rajzú kiegészítése legyen. A közelmúltban még balettintézet működött benne, de végre megértük azt is, hogy újra a pálosokat tudhatjuk falai között, akik az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetesrend mai képviselői. Hazai általános műveltségünkhöz hozzátartozik, hogy tudjunk valamit erről a magyar alapítású rendről és a szentről, akinek a pálosok a nevét viselik. Thebai Remete Szent Pál története egészen az ókeresztény korba, a III. és IV. századra nyúlik vissza, a keresztényüldözések korába, amikor Egyiptom még római tartomány volt. Pál, mint tizenöt éves ifjú a sivatagba menekült az üldözések elől és azok megszűntével is ott maradt, hogy „a puszta magányában, tisztábban hallja Isten szavát”. Az egyház őt tekinti a világtól elvonuló remeteéletmód kezdeményezőjének. Remete Szent Pál igen magas kort élt meg és 98 éves korában (341 körül) halt meg anélkül, hogy remeteségében emberrel találkozott volna. Csak halála előtt látogatta meg Szent Antal. Életét a IV. században Szent Jeromos írta meg, és tőle tudjuk, hogy egy barlangban élt, amely előtt egyetlen árnyat adó pálmafa állt. Az egyházi művészetben Remete Szent Pált többnyire öregemberként ábrázolják (esetleg Szent Antal társaságában), ezen kívül pálma, holló és két oroszlán, amiről e szent ábrázolása felismerhető, mert a legenda szerint egy holló naponként kenyeret hozott számára, és halála után két oroszlán ásta meg a sírgödrét. A pálos rend címerében is ez utóbbiak láthatók. Hogyan került ez a távol élt, keleti szent a magyarokkal kapcsolatba? Természetesen a remeteség eszméje révén. A remeteség magányt kereső életmódja hazánkban már igen korán kimutatható. Már a pálos rend megalakulása előtt is éltek remeték a pilisi és a mecseki erdőkben. Ezek a világtól elvonuló férfiak később közeledtek egymáshoz, és magányuk megtartásával, kezük munkájából igen szerényen egymás mellett éltek. Példaképükül a nagy remete előd, Remete Szent Pál életét tekintették. A pálosok a Pilisban (Kesztölc mellett) 1250 körül már monostort és templomot is építettek, és 1300 táján már Budán, a mai Hárshegy oldalán is volt kolostoruk, ahol Szent Ágoston regulái szerint éltek. Ez a budaszentlőrin- ci kolostor lett a pálos rend hivatalos megalapítása, illetve pápai engedélyezése után (1329) után a rend anyakolostora, és később a rend nemzetközi központja. A XIV. század elején már 47 rendházuk volt hazánk területén, de csakhamar újabb réndek alakultak Szlavóniában, Horvátországban, lengyel- és németföldön is, sőt a XV. száA pálos rend hollós címere zadban Portugáliában is volt rendházuk a pálos testvéreknek. A rend tekintélyét nagyban növelte, hogy Nagy Lajos király 1381-ben megszerezte a Konstantinápolyból Velencébe került Remete Szent Pál mumi- fikált tetemét és Magyarországra hozatta. Az ereklye végleges helye a budaszentlőrinci kolostor temploma lett. „Örült és örvendett Magyarország, mert szirmot bontott e nagy szent vigasztaló virága, amelynek palántáját ez országban csodálatos jámborsággal és hittel már régebben elültették” — olvassuk az ereklyék hazahozataláA pálos rend 1989 óta Budán, Pécsett és Márianosztrán kapott vissza kolostort, vagy annak egy részét. Képünkön a márianosztrai templomuk belseje látható Hancsovszki János felvétele val kapcsolatban Gyöngyösi Gergely (1472—1545) pálos testvér (latin nyelvű) krónikájában, amelyben a rend első háromszáz évének történetét írta meg. 1526-ig 63 pálos kolostor volt hazánkban. A török után csak kevés rendház maradt meg. (A budaszentlőrinci teljesen elpusztult.) Amikor H. József 1786-ban feloszlatott csaknem minden szerzetesrendet, a pálosoknak már csak öt monostoruk volt. A rend tagjai Lengyelországba települtek. II. József halála után az oszág egyre jobban követelte a szerzetesrendek visszaállítását és főleg a tanítórendek újbóli működésének engedélyezését. Ezt 1802 után néhány rend meg is kapta, de a pálosok nem. Ez csak az első világháború után vált lehetővé. Ekkor Budán kívül még Pécsett volt rendházuk. 1950- ben azonban újra feloszlatták a rendet, halálbüntetés és börtön várt a pálos atyákra és a szikla- kápolnát befalazták. 1989 óta három kolostorukat visszakapva — Budán, Pécsett és Márianosztrán — újra ott találjuk falaik közt e fehér ruhás szerzeteseket, a „fehér barátokat”, akiknek elődjei között oly kiváló férfiak voltak, mint Ányos Pál, Virág Benedek és Verseghy Ferenc. Az 1779-es években az ő vezetésükkel szerveződött a „Magyar Hazafiúi Társaság” amely a Magyar Tudományos Akadémia szellemi előfutárjá- nak tekinthető. Pamer Nora A világörökség része lesz? Megújuló Pannonhalma P annonhalma 1996-ban ünnepli fennállásának ezeréves jubileumát. Az ezeréves évfordulóra mindenekelőtt be kívánják fejezni az ősi főmonostor teljes felújítását. Az anyagi akadályok már elhárultak: az Országgyűlés ugyanis 1996-ig évi 100 millió forintot szavazott meg a rekonstrukcióra. A munkálatok jelenleg is tervek szerint folynak. Pannonhalma az ott található 350 ezer kötettel a világ egyik legnagyobb bencés könyvtára, amely viszont veszélyben van. A könyvtár egyes részein beesik az eső, vagy a hó. Felújítása tehát nem tűr halasztást. Mindenekelőtt egy óriási könyvraktárát kell létesíteni, ahová a rekonstrukció idejére a felbecsülhetetlen értékű könyvet, ősnyomtatvámyokat el kell helyezni. A könyvtár újjáépítésére alapot létesítettek, amelyre napjainkig 35,5 millió forint érkezett. A Széchenyi könyvtár valamint a Soros alapítvány támogatásával több nagy értékű könyv restaurálását is megkezdték. Márciusban megindítják a második világháború végén megszűnt tudományos folyóiratot, a Pannonhalmi Szemlét. Ez olyan fórum lesz, amelyben a bencések és világiak sokakkal párbeszédet folytatva a holnap katolikus és magyar szemléletmódját kívánják kimunkálni, egy nagyobb, szélesebb távlatot és egységet keresve. A folyóirat hátterét képezné az évenként nyaranta Pannonhalmán megrendezésre kerülő Academia Benedictina egyhetes konferenciájának. Az utóbbit olyan szellemi műhelynek szánják, ahol egy-egy kitűzött időszerű téma megismertetésére, feltárására, megbeszélésére és adott esetben gyakorlatra váltására hazai és külföldi tudósokat is meghívnak. E mlítésre méltó, hogy Pannonhalmát, Tihannyal, Bakonybéllel, Zirccel együtt a világörökség részévé kívánják nyilvánítani. Az erre vonatkozó kérelmet a közeljövőben juttatják el az illetékeseknek. Imre Béla
