Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1994. JANUAR 22.. SZOMBAT A rest többet fárad Mese a bobálykáról Krisztus urunk egyszer, amint éppen egy város felé mendegélt Péterrel, egy krajcárt talált az úton. Szól Péternek: — Vedd föl azt a krajcárt, Péter! Még hasznát vehetjük. — Nem veszem én — mondotta Péter. — Vedd föl, Péter! — Minek, Uram? Nem érdemes lehajolni egy krajcárért! Hát jól van. Krisztus urunk nem szólt többet, hanem lehajolt, s fölvette a krajcárt. Amint beértek a városba, azon a krajcáron cseresznyét vett, de úgy, hogy Péter nem vette észre. Hej, olcsó volt akkor a cseresznye! Egy krajcárért száz szemet adtak Krisztus urunknak. Továbbmentek a városból, Krisztus urunk előre, Péter utána. Még egy jó hají- tásnyira sem mentek, Krisztus urunk levetett egy szem cseresznyét a földre, de úgy, hogy Péter nem látta, s visz- szaszólt: — Te, Péter! Nézd, de szép cseresznye van a földön! Bezzeg nem kellett mondani: „vedd fel!” — mert Péter erősen szomjas volt, biztatás nélkül is fölvette. Amint egy kicsit továbbhaladtak, Krisztus urunk megint leejtett egy szem cseresznyét, s hátraszólt Péternek: — Péter! — Hallom, Uram, hallom. — Nem látsz cseresznyét a földön? — De bizony látok, s föl is veszem, meg is eszem. így egyenként mind a száz szem cseresznyét elhullatta Krisztus urunk, s Péter hűségesen fölszedte s megette. Akkor aztán megálló» Krisztus urunk, s mondta Péternek: — Látod, Péter, látod! Azért az egy krajcárért nem hajoltál le, most meg százszor egymás után lehajlot- tál azért a száz szem cseresznyéért, amit a krajcáron vettem. Tanuld meg ebből, hogy a rest töbet fárad! Jeles napok Szent Pál napja Január 25-e Szent Pál apostol, másképpen a Pálfordulás napja. Annak idején, a Krisztus halála utáni években egy Saulus nevű ember kegyetlenül üldözte az első keresztényeket. Ő kö- veztette meg Istvánt, aki így vált a keresztény egyház legelső vértanújává. Egyszer aztán Saulus Damaszkuszba tartva az úton csodának lett részese. Szólt hozzá, megjelent neki az Úr. Azt kérdezte: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Saulus egy időre megvakult a csodás látomástól. Meggyógyulva pedig a kereszténység legnagyobb hirdetője lett. Saulusból Paulus. A Krisztus-hívőket üldöző Saulból Szent Pál apostol, aki maga is vértanúhalált szenvedett. A bobálykát csak azóta veszem komolyan, amióta hiányzik a karácsonyból. Évente egyszeri étel volt, megbecsülhettem volna jobban, de mire az ünnepi az- talra —- utolsó fogásként — édesanyám feltálalta, már nem bírtam enni belőle. Két tál volt a kezében ahogy az ebédlőbe lépett, az egyikben diós, a másikban mákos sütemények. Itt a bobályka — mondta és nevetett. A tálakban bo- hókás fekete és mókusszínű pukkancsok voltak, nem csoda, hogy bobályká- nak hívták őket. Soha nem kóstoltam meg, így hát elhiheti mindenki, hogy emlékezetemben olyan az íze, mint édesanyám mosolyának. Tizenöt éve múlt, hogy a bobályka megkomolyodott. De a bobálykák tündére ebbe nem nyugodott bele. Nagy tisztsége és hatalma lehet Karácsonyországban, mert évről-évre újabb és újabb gyermeknevetés nyomja el a felnőttek karácsonyi bo- bálykás sóhaját. A nagy gyermekek: Gáborka, Gabi, Katika már komorulnának, de akiket a bobálykák tündére küldött: Fofó, Csabi- ka, Hugi, Marci és Béreiké mindig mondanak valami vidámat a bobálykáról. Némethy Mária Pécel Ember és állat A VILÁG megteremtése után az Úristen minden állatot a Paradicsomba rendeltetett az angyalokkal. Ő szent felsége azt akarta, hogy minden állat lábra álljon, amint megszületett. Először is a lónak adott erőt, mely a csikaját támogatta. nehogy elessék. — Ereszd csak el, hadd szaladjon! A ló eleresztette a csikót, s ím, az egyszeriben szaladt a rétre, s ette a füvet. Akkor a tyúknak szólt: — Ereszd el a csibédet, hadd kaparásszon! A tyúk is eresztette a csibét, s az elkezdett szaladgálni, keresgélni, kapargál- ni, s mindjárt talált is ennivalót. Még több állatnak szólt az Úristen, mind meg is fogadta a szavát. Végezetül szólt Évának: — Ereszd el te is a gyermekedet, Éva, hadd járjon a maga lábán! — Jaj, hogy ereszteném, hiszen gyenge még a cson- tocskája, nem bír ez járni! — Ereszd, ha mondom! — Bizony nem eresztem én, még beveri az orrát. — Jól van — mondta az Úr —, hát ne ereszd. Tartsd egy esztendeig az öledben! Nem is engedhette a lábára teljes esztendeig, akkor is csak félve tipegett-tapogott a gyermek, s mindegyre elesett. S lám, csakugyan, a csikó, a borjú s sok más állatnak a gyermeke mindjárt szalad, amint megszületik, a gyermek pedig csak esztendős korában kezd járni. Kosztolányi Dezső: Csacska rímek Idill Almát eszünk ma, rá diót, és hallgatjuk a rádiót. Napóleoni buzdítás katonáihoz Rátok tekint két félteke, hogy féltek-e? Sarkigazság Hallgat a sült kecsege. De hogyha él, fecseg-e? Holnap összedől e bús világ Atlasz: hány atlasz! Orosz idill A fal előtt egy muzsik áll és muzsikál. Rím Mondok valami rémeset, ami valóban rémeset, rendeltem málnás krémeset, és rámesett. Kedves Gyerekek! Ezt a rajzot az alábbi levél kíséretében kaptuk. Reméljük, írójához hasonlóan ti is kedvet kaptok, és elkülditek nekünk rajzaitokat. Kedves Pest Megyei Hírlap! Mellár Saroltának hívnak. Május 5-én töltöttem be tizenötödik évemet. Az idén végeztem a nyolcadik általánost a ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskolában. Most a 203. számú Bem József Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolába járok. Édesapám az önök újságában többször is látott gyermekrajzokat, s az ő javaslatára én is küldök hármat rajzaim közül. Remélem, valamelyik megtetszik... Kártyázok figyelmébe Kedves Gyerekek! A hosszú téli estéket, gondolom, ti is szívesen töltitek kártyázással. Az alábbiakban egy kevéssé ismert, ötletes magyarkártya-játékot mutatunk be az Akadémiai Kiadó nemrégen megjelent Kártyalexikonából. HUM a durákhoz közel álló, a Dél-Alföld kisebb településein ma is népszerű, elfogyasztó kártyajáték. Elsőként Tömörkény István említi Víz- enjárók és kétkezi munkások című, 1902-ben megjelent kötetének Hithü című novellájában. Ketten, hárman, négyen játszhatják egy csomag magyar kártyával. Ász, Király, Felső, Alsó, X, IX, VIII, VII lapokkal. Az osztó öt-öt lapot oszt, majd felüti az adut. A lejátszás úgy kezdődik, hogy az első helyen ülő játékos küld az utána következőnek egy, három vagy öt kártyát, vagyis letesz ennyi lapot az asztalra színével felfelé. Ha hármat küld, abból kettőnek azonos rangúnak kell lenni (pl. két IX), a harmadik, a kísérő bármilyen lehet. Ötöt akkor küldhet, ha abból két-két lap — vagy mind a négy — azonos rangú: a kísérő itt is bármilyen lap lehet. A küldést fogadó amelyik lapot tudja és akarja, azt megüti, amelyiket nem, azt felveszi. Ütni azonos színű magasabb kártyával vagy aduval lehet, de nem kötelező sem ütni, sem színre színt adni. A megütött lapokat lefordítja és félreteszi. Ezek a továbbiakban nem játszanak. Ha az összes lapot megütötte, ő küld az utána következőnek, de ha csak1 egy olyan lap is volt, amit fel kellett vennie, akkor a következő játékos küld az őutána ülőnek. Akinek kevesebb lapja van ötnél, annak húznia kell annyit, hogy újra öt legyen. Előbb mindig a küldő húz. Ha már a csomag utolsó lapját is felvették, a továbbiakban húzás nélkül folyik a játék. A győztes az lesz, akinek először elfogy a lapja. A játék addig tart, míg végül már csak egy játékos marad, ő lesz a „hühü”, és büntetésből neki kell osztania a következő játszmához. — Tömörkény novellájában a játéknak egy olyan kétszemélyes változata szerepel, amelyben a „hühü” köteles teljesíteni a nyertes három kívánságát. Az Ilka-patak mondája Egyszer Mátyás király elindult vadászni fővárosa környékére a legjobb vitézeivel. A király ruhája épp olyan fakó volt, mint a vitézeié. Jártak erdőről erdőre, míg egyszer csak eltévedtek. Egy patak folyt a közelben, és annál egy gyönyörű, aranyhajú lány mosta a ruhákat.’ Odamentek hozzá, és megkérdezték, hol járnak. A lány erre azt felelte, hogy Gödön, és még meg is kérdezte, hogy nem éhe- sek-e a vitéz urak? Hát bizony éhesek voltak a katonák és Mátyás is, ezért elfogadták a meghívást. Ilka — mert így hívták a lányt — az otthonába vezette, és megvendégelte őket. Utána útbaigazította a katonákat Buda felé. Mátyásnak tetszett a lány jószívűsége, és újra meglátogatta őt a pataknál, de most már királyi ruhában. Ilka nagyon meglepődött, hogy magát Mátyás királyt vendégelte meg. Á király a lánynak adott 100 aranyat jószívűségéért, és a patakot elnevezte Ilkának. Mázló Péter tanuló A gödi Németh László Általános Iskola Szórakaté- nusz c. lapja nyomán Gyermekrejtvény Kedves Gyerekek! Mai rejtvényünk Pest megye egyik érdekes középkori régészeti emlékéről szól. Vízszintes I. Csúnya 2. Ami párja 7. A Börzsönynek e helyén található a régészeti emlék 13. Származik 14. Az párja 15. Lám népiesen 16. Török úr 17. Nagyon öreg 18. Fejére 20. Elgázol 21. Spanyol nemes 22. Nem igazi 23. Benzinfajta 24. Színültig 26. 10 lábú ízeltlábú 28. Összeesik 30. Lendület 32. Ez a kacat 24. Fordított domb! 35. Noha 36. Bibliai tanítványok egy csoportjának szülőhelye 39. ...-oda 40. Nincs ébren 41. Görög hárfa 42. Nem józan 44. Ág Függőleges 1. Mi ez a régészeti emlék? 2. Helység 3. Kártevő rovar bábja 4. Juttat 5. Belefog 6. ...Miklós (festő) 7. Ródli 8. Felforgat 9. Felveszem a földről 10. Nem beszél 11. Tárgy ragja 12. Holnap előtt 16. Egymás után mond 18. Újpesti tornaegylet K). Tapad 25. Megszűnik a vérzés 26. Vacog 27. Fáradt 29. Virág 31. Nemesgáz 33 ...-Murr mesefigura 37. ...Mars! 38. ság-... 39. Izland rövidítve 43. Tova Kedves Gyerekek! A rejtvény megfejtését — a többi januári megfejtéssel együtt — február 10-éig küldjétek be szerkesztőségünkbe. Ne feledjétek! Már egyetlen helyes megfejtéssel is lehet nyerni! T ... Z — 5— T—i T~ pr~ T~ I! fl“ 5“ ~lt fl R B (6 if fi 1» "■ 3D Í1 te a 24 íi % 3 24 áö Ív » Ä V44 36 Jf 5a 39 Jó e 4a L R
