Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1994. JANUAR 21., PENTEK KERES — Mezőgazdasági termékér­tékesítési szerződéssel kí­vánja segíteni a- Gazdakö­rök Pest Megyei Szövetsé­ge a kalászos gabona és kukorica felvásárlását, OTP-hitelkonstrukcióval 1994-ben, partnerrel való szerződésbonyolítást vál­lalja. * Broyler hizlalási lehetősé­get biztosítunk kedvező feltételekkel. A termelő ré­szére a neveléshez szüksé­ges naposállatot, és ezen felül a takarmányt nyilván­tartási árakon a termeltető megelőlegezi. * Szövetségünk segítsé­get nyújt az új erdőtulajdo­nosok részére termelési, talaj-előkészítési (tuskóki- szedéssel is), ültetési, ápo­lási, fakitermelési, feladata­inak elvégzéséhez, az er­dőgazdálkodáshoz szüksé­ges valamennyi gép és anyag beszerzésénél. A részletek megbeszélése ér­dekében készséggel ál­lunk rendelkezésre. * Fémzárolt vetőmagok szé­les választékával állunk rendelkezésre kis- és nagy­termelők részére. * Selejttehenet eladni kívá­nó gazdákat tájékoztatjuk, hogy 75 Forint/kiló+áfa áron értékesíteni tudjuk ál­lataikat. * Vágósertést keresünk min­den mennyiségben, minő­ségtől és súlytól függően 91—101 forint/kiló+áfa 7-10 százalékos áron. * Mezőgazdasági gépek és eszközök kedvezményes vásárlásához felvilágosí­tással szolgálunk. * A földművelésügyi ala­pokról szóló törvény alap­ján igényelhető támogatá­sokra vonatkozó pályáza­tokkal kapcsolatban szíve­sen állunk rendelkezésre gazdatársaink részére. KÍNÁL TRAKTORVÁSÁR! A HOLZ KFT telephelyén kedvezményes áron vásárolhat MTZ 80-as, kék színű, panorámafülkés, belorusz gyártmányú traktort 499.000, - + ÁFÁS áron, valamint háromfejes ekét 35.000, - + ÁFÁS áron. Gazdakör alakult Sóskúton Ellátni a falut és piacra jutni A kertjében találtam rá a sóskúti Lizicska Jánosra. Nem találja helyét bent a lakásban, már alig várja, hogy elkezdhesse a tavaszi munkákat — mondja a fele­sége. Szereti a természetet, a gazdálkodást, s erre biztat mindenkit a faluban, aki most, a kárpótlás során hozzá­jut egy kis földhöz. Igen fontosnak tartja ezeknek az embereknek az összefogását, ezért is alakította meg né­hány társával a helyi gazdakört. — Ez nem az első próbál­kozásom. Egy évvel ezelőtt már kísérletet tettünk a gaz­dakör létrehozására, de az akkor nem sikerült, mert mindenki arra várt, hogy a másik tegyen valamit. Rá­jöttünk, hogy ez így nem megy. Kezünkbe vettük a dolgok intézését, a napok­ban kaptuk meg az iratot, amely hivatalossá teszi mű­ködésünket. Ideje, hiszen a kárpótlási földek nagy ré­sze már tulajdonban van, és a részarány- földek is hama­rosan magánkézbe kerülnek. Segítségre szorulnak az új gazdák Azért is tartottuk fontos­nak a gazdakör megalakítá­sát, mert Sóskúton nincse­nek hagyományai a nagy- gazdaságoknak. A most földhöz jutók éppen ezért igazán rászorulnak majd a tanácsokra, a segítségre. A visszakapott földek mérete nem alkalmas az egyéni művelésre, ezért volt feltét­len szüksége egy szerveze­ti formára, amely kereté­ben támogatni lehet az új gazdákat. Tavaly lehetőség nyílt ar­ra, hogy a Sasad Rt.-tői a földkiadóbizottság egy évre birtokába vehetett egy földterületet. Ezt megmű­velték. Ez alatt az idő alatt azonban igen sok nehézség­be ütköztek. Bebizonyoso­dott, hogy a vetőmag, a trá­gya beszerzése csak úgy gazdaságos, ha azt a gaz­dák közösen veszik meg. Persze az sem elég, ha meg­művelik a földet, hiszen mi lesz a terméssel és a mel­léktermékekkel? A faluban az állatállomány igen cse­kély, tehát mindezeket helyben nem tudják felhasz­nálni. — Bebizonyosodott, hogy itt valaminek történ­nie kell, ha azt akarjuk, hogy nekünk abból a föld­ből, amit most visszakap­tunk, valamelyest hasznunk legyen — folytatta. — Azt tervezzük, hogy kapcsolat­ba lépünk a Sasad Rt.-vei és azt javasoljuk, hogy a falu részjeggyel rendelkező gazdaköri tagjai ezekért a részjegyekért erőgépeket, (a hozzá tartozó gépsorral) tudjanak szerezni. Remél­jük sikerülni fog. Az előze­tes tárgyalások azt mutat­ják, hogy ez a reményünk nem alaptalan. * Újra önellátóak szeretnének lenni Egyébként a Gazdakörök Országos Szövetségének is van gépvásárlási akciója: a vevő kaphat az ár 50 száza­lékára kamatmentes köl­csönt, 30 százalékára 28 százalékos kamatos köl­csönt, aminek a felét a föld­művelésügyi tárca átvállal­ja, a fennmaradó 20 százalé­kot kell kifizetni készpénz­ben. De ha a gazdakör el­nyeri a pályázatot, akkor ezt az összeget elengedi a kormány. A kölcsönök visz- szafizetésére egy év a türel­mi- és négy év a futamidő. Az üzemanyag-felhasználás­hoz is ad a tárca segítséget. — Lehetetlennek tartom azt a helyzetet is — méltat­lankodik —, hogy végül is egy mezőgazdasági jellegű faluba Nagykőrösről hoz­zák a tojást. Ebben az ügy­ben is léptünk már. Szóróla­pokon értesítettük a lakossá­got, hogy mi beszerzünk jól tojó tyúkokat, egyben azt is vállaljuk, hogy a házaknál feleslegessé vált tojást érté­kesítjük itt Sóskúton, a több­letnek pedig piacot szer­zünk. Azt szeretnénk elérni, hogy — mint az régen is volt — a falunk önellátó le­hessen, hogy az itt megter­melt termékeket a község népe fogyassza el, és ne az ország másik feléből hoz­zák hozzánk az árut. A meg­termelt feleslegnek pedig közösen keresünk piacot. Összefogásra van szükség A környék egyébként igen jó gyümölcstermelő terület volt. A későbbiekben azon­ban a szőlőket kivágták és a gyümölcsfákkal sem igen foglalkoztak. Most újból el lehet majd kezdeni a velük való foglalatoskodást. A többlet eladása — a főváros közelsége miatt — igazán nem lehet gond, főleg ha ösz- szefognak. De az ezzel kap­csolatos teendőket is össze kell hangolniuk. Annak sem­mi értelme, hogy mindenki külön-külön vásárolja meg a facsemetéket, mert akkor ahány, annyiféle, nem egy­szerre érnek, s így aztán soha nem jön össze belőlük egy teherautóra való. — Végül is a célunk az, hogy a földhöz juttatott em­bereket segítsük abban, hogy azt meg is tudják mű­velni és tisztességes haszon­hoz juthassanak. A tervek szerint egybe szántjuk fel ezeket a területeket és ugyanígy közösen végez­zük a vetést, és vegyszere­zést is. Ezek után a kukori­cát csövesen törjük le, góré- ban tároljuk, mert így a költ­ségeket csökkenteni lehet. A gabonával azonban más a helyzet, ehhez a munká­hoz szükséges a kombájn, de abban reménykedünk, hogy vagy be tudunk szerez­ni egyet, de talán még jobb lenne, ha a munkák idejére kölcsönözni tudnánk. Feltétlenül meg szeret­nénk látogatni a közeljövő­ben néhány régebben ala­kult gazdakört is — mondta végezetül, hogy az ottani ta­pasztalatokat hasznosítani tudjuk munkánk során. Árpási Mária Aki eddig csak „lopta” a földet * Ágast tenne a Nap alá A gödi Nagy István nyugdíjas vasutas. Ko­csirendező volt Újpesten. Bár beadta annak idején a földeket, de csak muszájból, aztán mégis sikerült kimaradnia a közösből. Hajlíthatatlan karakter. Egy kicsit túlságo­san is, ami néha bosszantja a környezetét, mert mindig ő beszél, pedig mások is elő akarják adni a dolgaikat. Mondják is neki az újtelepi szomszédok, közbe-közbe-szólva a Nyugdíjasház kicsi termében, ahol beszélge­tünk: — Eredj már ki, nézd meg közben, hogy megvannak-e még a lovaid. — Lovai is vannak? — kérdem az asztal-' szomszédját. — Vannak neki is, szántogat vele magá­nak és másoknak — mesélik a szomszédok —, de hát annyira szereti az állatot, hogy el­vállalta a másét is, gondozásra. — Tizenháromezer a nyugdíjam — foly­tatja, ahogy visszatér. — Nem sok. De hát magamra maradtam. Nekem elég volna. Azért mégis felszántottam magamnak öthol­dat a gödi szövetkezet földjéből, mert lehet. Azt mondták, fogjak fel annyit, amennyi kell. Csak az a kutyaság benne, hogy nem az enyém. A másét javítom, mert még mindig nem tudják kiosztani, ami a kárpótlásért jár. Hajnali négykor kelek én még most is, mert szeretek dolgozni. Tíz centivel biztosan ma­gasabb lettem volna, tán még brigádvezető­féle is, ha bemegyek annak idején a szövet­kezetbe. Na de én rávágtam az asztalra, s azt mondtam: nem. Magyarázza, hogy mit, hova vet, mit ter­mel majd tavasztól. Az bizony több már, mint öt hold föld. Csak a búza területe eléri a három holdat. Tervez még mustárt, tököt, s bízik benne, hogy nem hiába. — Hol adja el? — Lesz annak helye. Meg aztán a jószág­nak is ennie kell — mondja bizakodva. — Na de ha azt mondja, a nyugdíja is elég lenne, akkor mégis miért töri magát eny- nyire? — Nézze, én úgy tanultam, hogy a hosszú élet titka a sok munka. Abba még senki sem halt bele. Én pedig hosszú életű akarok len­ni. Ha az ember jókedvűen csinálja, amit sze­ret, nem megy tönkre. Tegnap huszonkettőt kerültem lovaimmal a szántóföldön. Ha tud­nék egy olyan ágast csinálni, amivel fel le­het polcolni a Napot, hogy soha ne esteled­jék, hát én bizony felpolcolnám. Sajnálko­zom is, hogy ma oly sokan nem szeretik a komoly .munkát. Ebben mentünk mi tönkre. Nagy István optimizmusa mellett megfér a gondok sorolása. Drágák a vegyszerek, a gépekhez az alkatrészek. Amit meg a föld te­rem, azért keveset fizetnek. Ezen kellene vál­toztatni, hogy kedve és jövője legyen a pa­rasztnak — gondolja a java férfikoráért most kárpótló idős ember. — Tudja, eddig csak loptam én a földet. Azokat a sarkokat műveltem meg, amiket nem szántott fel a traktor. Ezektől a szövet­kezeti vezetőktől lehetett lopni — mondja huncutkás mosollyal. — Mert ezek nem is­merték a földet. Térképen nézték az irodá­ban, s csak úgy igazodtak el a táblák közt, hogy ez a G kettes, meg az F hármas. Csak mostanában kezdik már keresgélni név sze­rint a határdűlőket, hogy hol is van, hol is volt. Mit is emlegetünk mi, igazi parasztem­berek. No, mennem kell — nyújtja kezét este fél nyolc tájban. — Le kell feküdni, mert mind­járt hajnalodik. Kovács T. István Vadkarbecslők nevjegyzeke a A kijelölt vadkárbecslő szakértők megbízatása 5 évre szól, Pest megye közigazgatási területén fejt- jyjjl hetik ki tevékenységüket, viszont munkahelyü- “ kön vadkártérítési ügyekben szakértőként nem vehetnek részt. Az alábbiakban közzétesszük a Pest me­gyében megbízott vadkárbecslő szakértők névjegyzékét. Mezőgazdasági szakértők: Bárány Pál, Abony, Tavasz u. 2.; Béres István, Szent- mártonkáta, Rákóczi u. 71.; Dr. Bödecs László, Szent­endre, Áprily L. tér L; Bu- csai Lajos, Gödöllő, Köztár­saság u. 37/A.; Csonka Ti­bor, Gödöllő, Szabadság u. 76; Hansági Dénes, Tahitót- falu, Kossuth u. 4L; Dr. Ka- áli Géza, Szigetszentmiklós, Erkel F. u. 29.; Kerekes Ist­ván, Ocsa, Halászy Károly u. 77.; Kelemen József, Ke- repestarcsa, Eperjesi u. 3.; Kiss János, Ráckeve, Kos­suth u. 33.; Misák István, Kakucs, Bem u. 14.; Molnár Zoltán, Abony, Batthyány ‘ u. 12.; Mravinác Pál, Pilis­vörösvár, Kápolna u. 44/A.; Pásztor Imre, Perőcsény, Ady E. u. 21.; Pásztor Pál, Abony, Tompa M. u. 1.; Ringer András, Gödöllő, Dó­zsa Gy. u. 5—7.; Rozovits Ferenc, Pilisvörösvár, Fő u. 69/A.; Sülé Károly, Százha­lombatta, Jedlik Á. u. 15. 1/6.; Váradi János, Újlen­gyel, Nyáry Pál u. 43.; Vilá- gosné Dörfler Ágota, Buda­pest, Csontváry u. 57.; Zen- tai Tibor, Sülysáp, Határ u. 2. Erdészeti szakértők: Csonka Tibor, Gödöllő, Sza­badság u. 76.; Köveskúti György, Budapest, Garay u. 42.; Dr. Somogyvári Vil­mos, Gödöllő, Honvéd u. 19. Hiányzott a műtrágya Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége 1052 Budapest, Városház u. 7. II. cm. 244. lel.: 118-0111/367 Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960 Lizicska János fel akarja eleveníteni a méltán híres sós­kúti gyümölcstermesztést Vimola Károly felvétele A növénytermesztés tava­lyi alacsony termésátlagai­nak kialakulásában szere­pet játszott a műtrágya-fel­használás visszaesése is; a hektáronkénti hatóanyag-el­látás nern érte el a 40 kilo­grammot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom