Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JANUÁR 21., PÉNTEK 5 Amerikai kórház Szentendrén (Folytatás az 1. oldalról) Csak úgy özönlöttek a kér­dések az előadókhoz: így a magyar származású Stephen J. Wittmanhoz, aki a sajtóér­tekezlet utáni kötetlen be­szélgetésen elmondta, az 50-es években mint „meg­bízhatatlan egyén” többek között éppen Szentendrén töltött el néhány évet kény­szermunkásként, Andre H. Friedmanhez, és a népjóléti minisztérium osztályvezető­jéhez, dr. Podmaniczky Er­zsébethez, aki e találkozón a Magyar Rákellenes Liga és a Szív Alapítvány által létrehozott NEREK elneve­zésű non-profit alapítvány kuratóriumának elnökeként vett részt. Honnan az ötlet, hogy Szentendrén épüljön meg a magánkórház, amely — fel­tételezhetően az Ameriká­ban tapasztalható nagy tá­volságok miatti megszokás­ból már most e név alatt fut: „Amerikai Kórház Bu­dapesten”. Nos, a tegnapi sajtótájékoztatón megtud­tuk, hogy ezt a Szentendre külterületén lévő 20 hektá­ros területet évtizedekig a szovjet katonaság használ­ta. Amióta megszűnt a bá­zis, a területet teljes egészé­ben felújították. A NEREK eredetileg az összterület hasznosításával szerette volna megvalósíta­ni a szűrésre és a rehabilitá­cióra alkalmas bázisát. Ám, elsősorban anyagi megfon­tolásból, az alapítvány szö­vetkezett a terület beépíté­sére az Első Amerikai Kór­ház Kft.-ve 1. Utóbbiak 8 hektáros részt kaptak termé­szetbeni hozzájárulásként a NEREK-től. Az így alakult vegyes vállalati szerződés megszabja, hogy az első magánkórház 20 százalék­ban magyar, 80 százalék­ban külföldi tulajdonjogú. Milyen lesz az új kór­ház? Az első és legfonto­sabb, hogy a Szentendre külterületén megépülő egészségügyi létesítmény — a hazai jogszabályok tel­jes figyelembevételével — ki fogja szolgálni a térség alapellátását. Ez már ön­magában nagy nyereség a városnak, amely — ismer­Visegrád nagyközség ____polgármestere p ályázatot hirdet építésügyi-műszaki ügyintézői munkakör betöltésére Pályázati feltételek:- felsőfokú szakirányú végzettség- közigazgatási gyakorlat- erkölcsi bizonyítvány. Bérezés: megegyezés sze­rint. Pályázni lehet részletes szakmai önéletrajzzal, vala­mint az iskolai végzettséget bizonyító oklevél másolatá­val. A pályázatok benyújtásá­nak határideje: 1994. január 31-e, helye: polgármesteri hi­vatal, Visegrád, Fő u. 81. 2025. Az állás 1994. február 7-én tölthető be. ve a megyei önkormányzat pénzügyi tervét az 1994. évi fejlesztésekre, bizony nem számíthat hasonló célú létesítményre még a közeljövőben sem. A beru­házás vonzataként számít­hat Szentendre arra is, hogy végre elfogadható mó­don rendeződik a szenny­vízelvezetés is. Magánbete­geket is fogad a kórház: utóbbiak egyrészről zseb­ből fizetnek a szolgáltatáso­kért, másrészről a várható­an mind szélesebb körben alakuló biztosítók jóvoltá­ból azok állják a kezelés költségeit. Mennyivel lesz jobb ez a kórház a többinél? A magá­tól értetődő kérdést a szak­emberek nem tartották fe­leslegesnek. A jelenlegi egészségügyi ellátottság színvonalához mérve mind az itt nyújtandó szolgáltatá­sok körét, mind pedig azok minőségét tekintetbe véve, határozottan jobb és sokol­dalúbb lesz ez a 150 ágyas­ra tervezett intézmény. Spe­ciális ellátást is igénybe ve­hetnek az érdeklődők: így például nyílik e helyen röntgenológia, mammográ- fia, fluoroszkópia és radio- therápia. Hasonlóan színvo­nal-növekedést eredmé­nyez, hogy ebben a kórház­ban olyan utó- és tovább­képzésben részt vett ápoló­nők dolgoznak majd, akik tudása magasan az általá­nos hazai kórházakban dol­gozó kollégáik felett áll. Ugyancsak kiemelt orvosi gárda dolgozik majd e ma­gánkórházban. A szakembe­rek remélik, hogy a pályá­zatok útján elnyerhető állá­sok többségét magyar orvo­sok töltik majd be. Végezetül: vitathatatla­nul a hazai egészségügyi el­látás színvonalát növeli az is, hogy ebben a kórházban olyan műtétek elvégzésére is lehetőség kínálkozik, me­lyekért eddig polgáraink­nak külföldre kellett utazni­uk. Mindemellett a magán­kórház lehetőséget kíván biztosítani a minisztérium által kijelölendő hazai szak­embereknek helybeni to­vábbképzésre is. M. É. Fizessen elő A PEST MEGYEI HÍRLAPRA! Ne csak Ön olvassa, hanem adja tovább nyugdíjas vagy sokgyerekes barátainak, ismerőseinek! Üs PEST fMEGYEI, HÍRIAP Nem csak nyelvében magyar A fodrásztanulók fele Pest megyei Ahol a tehetség utat tör magának Egy esztendeje még azt írtuk, hogy Koródi László és Horváth Árpádné okleveles szakoktatók (mindketten több mint másfél évtizedes pedagógiai múlttal a hátuk mögött) azért aggódnak, hogy a tartalmas elméleti okta­tás mellett is csak hiányos tudással, s elsősorban elégte­len szakmai és gyakorlati ismerettel kerülnek ki a tanu­lók az államilag felügyelt szakmunkásoktatói műhelyek­ből. Az alapvető oktatási-nevelési és szakképzési gon­don ennek az ágazatnak a jó ismerői, s az érte tenni is képes, akaró szakemberei úgy próbáltak változtatni, hogy saját kezükbe vették a képzés egy részét. Csak kapkodja az ember a fe­jét, amikor belép a budapesti Wesselényi utcai magánfod- rász-tanműhelybe: a legkor­szerűbb technika, a minden kényelmet kielégítő pultok s székek, a gyakorlati ismere­tek megszerzéséhez nélkülöz­hetetlen pótállványok még a leggyakorlottabb fodrászhoz járókat is meglepik. S akkor még nem is szóltunk a min­den esztétikai igényt kielégí­tő, az alapvetően szépérzéket fejlesztő belső berendezések­ről és kiegészítő tárgyakról... — Ez az, amiről tavaly még csak álmodtunk — zök­kent vissza a valóságba az egyik tulajdonos, Koródi László, a „mester”. Talán még magunk sem képzeltük el ilyen szépnek a sajátunkat, mint amilyenre a valóságban az sikerült. Album, s régi fényképek ke­rülnek elő. Valamennyi egy inkább bombatámadás utáni állapothoz hasonlítható belső kép. A mostani műhely elődjé­ből falból kitépett vezetékek, megrongált falak láthatók. — Látja, ez a próbapult, ennek a romnak a helyére ke­rült — emeli magasra a kira­gadott fényképet a „mester”, majd folytatja a múlt megidé- zését, s a jelenhez hasonlítást. — Talán nem is csak a lát­ványban ragadható meg a lé­nyeg — veszi át a szót üzlet­társa. Horváth Árpádné. — Számunkra az a legfonto­sabb, hogy megmenthettük a szakmának ezt a •— ki tudja miért — egyre jobban elha­nyagolt ágazatot. Kimondha­tatlanul fájt a szívünk ugyan­is annak láttán, hogy tanuló­ink, a korábbi Fodrász Szö­vetkezethez tartozó tanmű­helyben, milyen silány kép­zést kaptak. Hiába tanulták meg az elméletet olyan ragyo­góan, ha alig-alig volt alkal­muk a hajhoz nyúlni. Hiszen hogyan is lehet másképp egy olyan képzőben, ahol egymás hegyén hátán vannak a gyer­mekek, s az oktatóknak — ép­pen a tarthatatlan körülmé­nyek miatt -— szinte türel­mük sincs a gyakorlati isme­retek átadására?! — Nem hazabeszélek, ami­kor azt mondom: nálunk ideá­lisak a körülmények. Ebben az általunk átalakított tanmű­helyben egy-egy évfolyamon 18 tanulót képezünk ki fod­rásznak. A jelentkezés alap- feltétele az érettségi (vagy legalábbis az elvégzett négy gimnáziumi osztályt igazoló dokumentum), s a munka­hely. Ezeknek a megkötések­nek az az értelme, hogy ná­lunk már nem tanulnak a gyermekek közismereti tár­gyakat. Ugyanakkor a sokol­dalú szakmai képzés mellett, mely magába foglalja az utcá­Szalai Judit Szigetszentmiklósra, Sebestyén Szabina pedig Gyálra viszi haza a tanműhelyben szerzett ismereteket Három a fiú — ennyien tanulnak ugyanis itt az erősebb nem képviselőiként. Közülük az egyik legügyesebb: Ba­logh Attila Fótról érkezett Koródi Lászlótól a szakma valamennyi fogását el lehet sa­játítani Erdősi Agnes felvételei ról betérő vendégek kérésé­nek megfelelő frizura elkészí­tését is, a tanulóink egyebek mellett szakelméletet, etikát, művészettörténetet, anyagis­meretet is hallgatnak. Ámi a képesítést illeti, azt a tanmű­helyünkben eltöltött egy esz­tendő után az állami szak­munkás-bizottság előtt tett vizsga eredményétől függően kapják meg a fiatalok. — Lányok... — kérde­zem, sőt, szinte csak meg­jegyzem magamnak, hiszen miként ebben a szakmában ál­talános, itt és most is éppen a gyengébb nem képviselői szorgoskodnak a próbaba­bák, s az utcáról betért vendé­gek körül... — Hogy gondolja! — he­lyesbít a „mester”. — Három fiúnk is van. Ezentúl, ami örömmel tölt el bennünket, hogy tanulóinknak csaknem a fele Pest megye települései­ről érkezett. — Nehéz szavakkal elmon­dani — veszi át a gondolat fo­nalát az üzlettárs — ám úgy tapasztaljuk, hogy a főváros­ba beutazó kakucsi, fóti, szi- getszentmiklósi, gyáli, dabasi — a felsorolás természetesen nem teljes — fiatalok sokkal aktívabbak, készségesebbek, mint budapesti társaik. Mint­ha ők jobban megdolgozná­nak azért a nem is kevés pén­zért, melyet szüleik, hozzátar­tozóik — sőt újítólag egyik­másikukért az állam is — megfizet. A megyei lányok, s fiúk érdeklődőbbek, sőt tiszte­let a kivételnek, tisztábbak, szolgálatkészebbek. Egyszó­val jobban tudnak bánni a vendéggel. Minta-tanműhely, avagy a követendő példa? -— ezek kö­zül választhatok, tudom, ha jellemezni kívánom a stúdiót, mely a maga módján egyedül­álló. Miként egyedül álltak a vállalkozók akkor is, amikor tervükkel sorrajárták a külön­féle szakhatóságokat. Utóbbi­aknál — magyarázatul szol­gáljon rá a több évtizedes központilag irányított és szer­vezett, a gyakorlattól végtele­nül messzire került szakkép­zés — mind a mai napig alig talált megértő fülekre Koródi László és Horváth Árpádné ötlete. Pedig példaértékű s vi­tathatatlanul magas színvona­lú az, amit másfél tucat diák­jának nyújt e két pedagógus­szakember. S ha ehhez hozzá­tesszük, hogy a tanműhely tu­lajdonképpen egy kényszer- helyzet szülötte, hiszen az ösz- szeomlott állami szakmunkás- képzés helyére e két szakmá­ját szerető, s azt továbbítani akaró pedagógus önerőből, ál­lami segítség nélkül, minden megtakarított pénzük meg­mozgatásával hozta létre. — A kezdeti nehézsége­ken már túl vagyunk — mondja a „mester”. —Tulaj­donképpen nem maradt más dolgunk, mint hogy visszafi­zetni a sok-sok milliós tarto­zást, s amellett, hogy vizsgá­ra készítjük ennek az évfo­lyamnak a gyermekeit, meg­hirdetjük a jövő évadra is a felvételt. Januártól jelentkez­hetnek az érdeklődők tanmű­helyünkben, akiknek lehető­séget biztosítunk arra, hogy akár egy fél napot is eltöltse- nek a mostani tanulók között. Lássák meg, tetszik-e nekik egyáltalán ez a szakma. A te­hetség aztán majd úgyis utat tör magának. Maliár Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom